Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-03-20 / 12. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. MÁRCZIUS 20. 1879. Országos lótenyésztési Nézetek országos lótenyésztésünk érdekében. Hogy a lótenyésztés mily fontos közgazdászati ágat képvisel, különösen hazánkban, s igy a vi­gyonosodás emelésére viszonyaink között meny­nyire hivatott, azt hiszem — részemről nem szo­rult bizonyításra, valamint az sem, hogy ha ezen oly igen fontos közgazdászati ágat oly m igas fokra akarjuk emelni, a mint azt helyzetünkben nemcsak lehet, de szükséges volna, — kell, hogy öntudatosan, helyesen megállapított terv sze­rint is járjunk el. Távol van tőlem azon önhittség, hogy egy — egész országos lótenyésztésünket felkaroló, nagy szabású tervvel akarjak fellépni, teljességgel nem ez czélom, hanem igen is az, hogy mint egyik érdeklett, saját tapasztalataim nyomán elmondjam nézeteimet, nem mint megdönthetleneket s absolut kifogástalanokat ugyan, hanem hogy az idevágó egyes kérdések felszinre hozatalával az érdekeltséget fel­költeni segitvén, hasznos eszmecsere utján ke­ressük az utakat s módokat, melyek czélunk el­éréséhez vezethetnek. Annyival is inkább indokoltnak tartom a lóte­nyésztés iránti nézeteimet ez alkalommal is fel­említeni, mivel nyiltan szólva, tenyésztő kö­zönségünk legnagyobb része annyira kevés érdek­lődést mutat ez ügy körül, hogy ha néha-néha a sajtóban valamely ezt érintő eszme megpendittetik is, a helyett hogy azt tovább fejlesztenék, közös erővel érlelnék, vagy akár jobbat, czélra vezetőb­bet javallanának, egyszerűen agyon szokták hall­gatni. Valóban elszomorító, hogy tulajdon érde­keink önmagunk által itt is — mint bármely más közgazdászati ágnál — ennyire elhanyagoltainak. Országos lótenyésztésünk emeléséről akarván szólaui, nem szándékom a tulajdonképeni lóte­nyésztés és nevelés szakszerű részleteiről érte­kezni ; ez.t nálamnál avatottabb szakemberekre vagy talán más alkalomra hagyom.*) Nézeten szerint a lótenyésztés, mint gazdászatunk bármely *) Szívesen fogadjuk, sőt kérjük a gömörme­gyei lótenyész-bizottmány buzgó elnökét : uc pi­hentesse ez irányban sem szakavatott tollát. Szerk. Jó lovasok és lovak munkaképessége. (Folytatás.) Érdekes távlovaglás volt 1875-ben Münstertöl Hannoverig, — 23 mfld 12 óra alatt. — E lovaglás alatt, mely 187 5. julius 16 án, híves borult időben történt, leginkább kitűnt gr. Stoll­berg Ágost hadnagy a porosz kir. 4. sz. vértes­ezredből, ki egy magas vérű jó pej herélttel (Nenne-Walach, ap. Corabelli, a. vadászkancza) a kitűzött távolságot 11 óra 35 perez alatt tette meg. Egy fogadás következtében, melyet westfali és hannoverai sportmanck 400 kettős aranyban ajánlottak fel, négy lovag vállalkozott e távlo­vaglásra, melyből ismét kitűnt, hogy helyes lovag­lás és kimélettel szükség esetében mily sokat lehet kívánni egy lótól, amint hogy Stoilberg hadnagy is, anélkül hogy lovát zaklatni kellett volna, a kitüzöttnél kevesebb idő alatt érkezett he, és sem maga, sem derék lova nem voltak ki­merülve, habár a kiállott ut fáradalmai láthatók voltak rajtuk. — Másodiknak érkezett be, 17 perczczel később Lumley hadnagy, a Kladderadatsch nevű félvér herélten, mely Sileziában már előbb is ismeretes volt kitartásáról s gr. Reichenbach tulajdona volt ; ez nem oly magas vérű lévén mint a Nenne-Walach, a beérkezéskor is sokkal fáradtabban nézett ki ; igaz hogy Lumley had­nagynak egy nagy kerülőt is kellett tenni, mert a Weser folyón máshol akarván átkelni, nem ta­lált hamarjában alkalmas helyet. A vesztett idő pótlására aztán sebesebben lovagolt, в igy lovának más ága is, csak akkor és ugy virágozhatik fel, csak akkor juthat a tökély azon fokára, melyen mis nagytenyésztö államokkal győztesen verse­nyezhet: ha a lótenyésztés körül tömeges és nagy érdeklődés mutatkozik s ezzel karöltve az okszerű tenyésztési elvek, általánosan alkalmaztatni fog­nak. E/.t pedig csak ugy fogjuk elérni, ha a t nyésztök saját zsebük által meggyőzödnek arról, hogy »a lótenyésztés« nemcsak egyesek uri kedv­telésére, vagy legfeljebb saját — legszorosabban vett — szükségletük fedezhetésére való, hanem — ezek mellett — egy, kiváló hasznot és jöve­delmet biztositó »gazdászati ág« is. Eire nézve szükséges a jövedelmezést gátló s ez által az egész ügyet nagyobb mérvű vissza­eséssel fenyegető akadályokat elháritani. És ez — sok részben — tőlünk tenyésztők­től függ, kiknek saját érdekünkben kell cselekedni; de függ továbbá a kormánytól is, melynek fel­adata, hogy »hóna alá nyúlva ezen közgazdászati ágnak« azt részint közvetlenül (mint eddig is miir tette — köszönet érte —) részint, és főleg közvetve az akadályok elhárítása által segítse. Ha főbb vonásaiban részletezzük lótenyészté­sünk akadályait, azok nézetem szerint két főcso­portba oszthatók. Az elsőhöz tartoznak azok, melyek rés/.int a tenyésztők téves nézetei — mint р. о. a minden ratió nélküli össze-vissza keresztezés, melynek ered­ménye a legtöbb esetben feláldozása a leglénye­gesebb kellékeknek, a kellemesebbnek tetsző külső­éit; a mitsem gondolás az öröklő hibákkal ; az elő­ítélet ugy, mint az elfogultságig menő nagy elő­szeretet bizonyos színek, fajok iránt, tekintet nélkül a czélra, mely miatt egyik vagy másiknak elsősé­get kellene adni ; szóval a terv nélküli ide-oda kapkodás a fajok megválasztásánál stb. ; részint egyéb akadályok, melyek specialis gazdászati vi­szonyainkban lelik magyarázatukat. Ezeket — jelenleg — azon megjegyzéssel mel­lőzöm, miszerint a lótenyésztés helyes tervszerű irányát, gazdászati viszonyainkhoz kellő átidomi­tását, lia a tapasztaltakon okulunk az idő bizton meg fogja hozni ; hanem első sorban a második csoporthoz számitbató bajokon s akadályokon kell segíteni. Legelső — s nélkülözhetlen eszköznek tartom — a lótenyésztés emelésére, a tenyésztési kedv fokozáséit ; mely mint már emlitém csak akkor fog nagy mérvben növekedni, ha egyszersmind hasznot és jó jövedelmet biztosit; és ez — ismét — csak akkor lehetséges, ha oly piaezot nyithatunk eladó lovainknak, hogy azokat könyr nyen s haszonnal értékesíthessük. E ezél szükségességeit belátva keletkezett »a lótenyésztés emelésére a'akult részvény-társaság« ; mely azonban csak akkor felelhet meg kitűzött feladatának, ha ugy a tenyésztőkkel, mint a ve­vökkel szoros összeköttetésbe lép. Lovaink jó értékesithetését tartván tehát fő­szempontnak, ennek kivihetöségéröl, különösen pe­dig ennek két módjáról: 1-ör a külföld, 2-or sa ját hadseregünk lószükségletének fedezéséről — akarok szóllani. Hogy a külföld lószükségletét — termelheté­sünk arányában — fedezhessük, hogy a külföldi kereslet élénk legyen, s mindinkább fokozódjék, arra nézve szükséges : Az idegen vevők (hadseregek, magányzók vagy társulatok) lószükségleteinek megközelítő ismerete ugy mennyiség, miut minőség tekintetében, vala­mint az általuk fizetni szokott árak megközelitő ösmerete ; továbbá köunyü érintkezési mód a vevők és eladók között, — hogy ezek alkuszok kizárá­sával érintkezhetvén, mindkét irányban elönyösebb árak érethessenek el s igy mindkét fél érdeke megóvissék ; a jó hirnév emelése, lókereskedésünk soliditása alapján, s végre lehetőleg olcsóbb vasúti szállítás. Ezen pontokra észrevételeim következők : »A lótenyésztés emelésére alakult részvény-tár­saság« a kormány közvetett segélyét kikérvén s felhasználván, lépjen szoros összeköttetésbe nem­csak a külföld vevőivel, hanem a lótenyésztési bizottságokkal oly módon, bogy az összes lófor­galomnak mintegy »központi« összekötő kapcsát képezze. A bizottmányok utján tudomást nyervén az országban létező eladó anyag mennyi- és minő­ségéről, a kormány közvetítésével pedig a consula­tusok utján tájékozást szerezvén a külföldi álla­mok hadseregei, s nagyobb magántársulatok lószük­ségletéről : összehozhatja az eladót és vevőt az ország egyes, vasúttal összekötött főbb pontjain lévő jelen­tékeny vásárokon. Ezen vásárokon a lótenyész-bizottmányok által összehozott eladó lovukat, bizonyos csekély °l 0-ért le­hető jutányos ellátásban részesiti s általában mint solid közvetitő lép fel. Ez által eléretik azon czél, hogy a vevők az általuk keresett anyagot összehozva együtt találják s választhatnak ; továbbá direct kézből vásárolhat­ván, a közvetítőknek sokszor igen sokba kerülő ereje az utolsó — két mértfóldön nagy mérvben fogyott. A másik két lovas Haelmigh hadnagy és az előbb emiitettektől eltérőleg kevés kivétellel egy uton haladt : Münstertöl Telgte, Sapenberg, Halle, Enger, Kirchlengern, Dehme Hausbergig, itt át­költek a Weser folyón, aztán Meisen falun át Bückeburgig, majd az országútra értek ki Neun­dorfon át Hannoverig. Lumley hadnagy ettől elté­rőleg Telgtéröl Warendorf, Horsewinkel, Bielefeld és Herfordon át vette irányát Hausbevgnek, itt a Weseren átkelve a többiekkel egy uton tovább. Mind a két irányban az utak majd mindenütt jók voltak sebes lovaglásra is ; egyedül Westher és Sid­lengern határában vannak rosz hegyi átjárók ; — később az országutak mellett többnyire gyalog ut is volt ; kikövezett ut mindössze csak talán félmértföldnyi találkozott ; ellenben Halletöl egész Hannoverig igen hegyes völgyes, mi a lovaglást tetemesen nehezité. Reggel 3 óra 50 perczkor indult a 4 vállal­kozó, Münster városának Sz.-Móricz nevü külvá­rosából. — Hét óra tájban gr. Stoilberg érkezett legelőbb Hallo közelébe, a Steinhausen kastélyig, 8 óra után 15 perczkor pedig Engerig ; hol min­denütt pihentette lovát egy pár perczig. Déli 10 »/ 2 órakor gázolt át a Weser folyón Hausberg város­kánál. A túlsó parton várt egy vezető lova Lum­leynek, s igy ő még nem haladta meg e pontot. Haelmigh és Schmidt Pauli hadnagyok, kik eleinte lovaik hosszabb ügetése folytán előnyben voltak, útközben Sopenberguél irányt tévesztettek, mialatt Stoilberg a rövidebb egyenes uton mellettök el­haladt. Igy Haelmigh hadnagy akkor érkezett Engerbe (9 x/ 2 órakor) midőn gr. Stoilberg már elindult, s 11 óra felé jutott a Weser partjára, hol azonban a tovább lovaglással feli kelle hagy­nia, miután lova (állítólag orosz származású herélt) fáradtságtól összerogyott. — Schmidt Pauli had­nagy is majdnem beérte Hausbergnél gr. Stoll­berget ; csak mintegy 50 lóhossznyira volt tőle, midőn az iüdulf, de ennek a lova is, a rövid meg­állás alatt igen hidegen itattatván meg, egyszerre meredten kiállt. Idáig mind a két ló kissé nagyon sebesen lovagoltatott, s valószínű hogy ez ártott nekik. Gróf Stoilberg ilyformán tudta hogy ö van legelői, de azért mint eddig ugy ezután is csen­desen, egyformán ügetett tovább, rövid pihenéssel. Még nem volt 12 óra, midőn ló és lovas egész friss erőben Bückeburgig érkeztek, hol a hadnagy hosszabb pihenést tett. Mindenekelőtt lenyergelte lovát; s aztán hátát és lábait borszeszszel (spiri­tus) dörzsöltette be, mialatt kenyérrel megetette. О maga egy csésze kávét ivott, arra egy kevés kenyeret evett s egy pohár bort ivott. — Mindez alig tartott 10 perczig, midőn már Lumley had­nagy friss tempóban a városon keresztül ügetett. О Bielefeldben már tartott rövid pihenést, s azu­tán történt azon időveszteség, hogy nem talált kompot az átkelésre. — Midőn Hausbergen hal­lotta, hogy gr. Stoilberg már egy kevés idővel előtte ott keresztül ment, hosszú vágtatást tett lovával egész Bückeburgig s igy érte be gr. Stollbcrget. — Ez utóbbi, ellenfelének láttára sem hagyá magát sodrából kivenni, s előbb lová-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom