Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878

1878-12-25 / 52. szám

396 VADÁSZ- ÉS VERSENT-LAP. DECZEMBER 12. 1878. sénsk anyját ingyen. Kedvezményben csak telivé­rek részesülnek. i alatt ügetett meg, mi 1 p. 51 4/ is mperczet tesz. A legjobb ügetük maximál és minimál-gyorsaságá­ról, különböző távokra a következő összeállítás szól : Maximum : 3 ventre. Minimum. 5 perez '/ 4 mp. 5 perez 19 mdpercz. = 1 р. 40 х/ 4 mp. 1 veratre = 1 p. 46mp. 1 verstre. Maximum : 4 ' 2 verstre. Minimum. 7 p. 49 mp. 8 p. 16 mp. = 1 » 4 4 x/ 4 » = 1 »50 */ 4 » 1 verstre. Maximum : 6 verstre. Minimum. 10 p. 35 mp. 10 perez 53 másodpercz. = 1 » 45 3/ 4 m. 1 versre = 1 p. 48 a/ 4 m. 1 v. * • * Bánk-báni a mult héten szállították New­Market-be Hayhoe Alfred idomár keze alá. Áta­láuoa vélemény Bois Bouseel с hároméves fia felöl, hogy a téli saisonban a vele versenyző közép tehetséggel biró gátverseny-lovakkal szembeD, si­kert fog aratani. E fiatal mén rendkivüli sebes­séget képes kifejteni s már is nagy mérvben ma­gára vonta az érdekeltséget. A baden-badeni két utóbbi futása is teljesen igazolta a hozzá kötött reményeket, mint szintén azt is, hogy korábbi tulajdonosa br. Wesselényi Béla kissé elhirtelen­kedte eladását, jóllehet már hamburgi futása előtt is sejtette, mi lakik benne. Örömest is visz­szavásárolta volna aztán ; de már késő volt. Most csak a tenyésztés dicsősége marad fönt a nemes háró számára, s az a vigasztalása, hogy Bánk­bán-nnk még egy szép reményekre jogositó test­vére van istállójában. * * * Amerikai tenyészt' ujolag kezdenek részt venni az angol versenyekben. Nem rég Amerikából a Newmarketbe érkezett Lorillard-féle versenylo­vak közt van a »Duke of Magenta« is (ap. Le­xington any. Magenta) mely a közelébb lefolyt versenyidényben a legjobb ló volt az oczeánon tuli turfon. A mr. Lorillard istálója, mely Amerikában huszonhárom lóból áll, ez évben százhuszonnégy futásban harmincznyolczszor aratott diadalt ; hu­szonegyszer második volt s huszonnégyszer har­madik, mi az Angliába átvitt établissement jeles voltáról tanúskodik. Mr. Lorillard összes nyere­ménye a folyó évben körülbelöl 70,000 dollárra rug, mely összegből harminezhatezer dollár a 3 éves »Duke of Magentac-ra esik. E jeles ló 12 futásban 11-szer lett első s amerikai lapok véle­ménye szerint bizton számíthat a jövő idény ser­legdijára. »Harret Bassett« óta, mely néhány héttel ezelőtt mult ki tenyésztője ménesében, Amerikában nem mutatkozott oly jeles versenyló. E mén tulajdonkép a Németországba átköltözött Lorillardnak a fivéréé, s nagyon tekintélyes ösz­szegért bérelte azt ki ez expediczióra. Jelesebb versenylovak ára. »Möns. Philippe«-ért, az angol Critérium gyözteseért, — mely ugyan­csak a New-Nursery Stakes-ben »Japonica« (ap. See Saw. any. Thornham anyja) ellenében 2-ik volt, — Koseberry lord s Mr. Gretton hiába kí­náltak 4000 fontot e mén tulajdonosának, hét­fői sikere után. A »Lord Clive« fele árában Sir G. Chetwynd állítólag 2500 fontot fizetett. — »Breadfinder« (ap. Brown Bread, any. Ethel) egy kétéves handicap-győző 2000 fontért jutott a Lord Hastings birtokába. Ménes» és gyep»ujdonságok e Prince Paris fedez Zsibón (állomás Csúcsa) 20 idegen kanczát: 80 frt; 1200 frtnál nagyobb dij nyertesét, vagy nyertesének anyját fél árban ; 2000 frtnál nagyobb dij nyertesét vagy nyerte­Game Cock. Gr, Nádasdy Fer. nádasdladányi ménesében (Fejérvárhoz 1 órányira) a jövő 1879 idényben fedezni fog Game-Cock belföldön te­nyésztett telivér mén, ap. Buccaneer, a Gamo-Pullet. belföldi tulajdonos kanczáját 150 frtért külföldi tulajdonos kanczáját 250 frtért. Jó istállóról gondoskodva. Zab és takarmány piaczi áron. Istálló-személyzetnek 5 frt. Beje­lenthetni Mentler Gyula kasznárnál Nádasd-Ladány, Fehérmegye. Cserkészetek erdőn mezőn. A szalonka-vadászatok felemlitéséne'l, lapunk egyik számában Somogymegyét is kiemeltük, mint a hol régi idők óta tömegesen szoktak belőlük ejteni. — Ez őszön Somogyban igen sok volt. — Kund Béla ur íevierjeibcn 180 darabot lőttek; maga a tulajdonos 150-ct ejtett ebből, ugy tud­juk, hogy ennyit s ily rövid idő alatt csakis ez­előtt 4 évvel Albauiában volt szerencsés lőhetni. Egy héttel ezelőtt, egy sebzett őz keresése alkal­mával, még két szalonkát lebbentettek fel ugyan­ott, s e jelből a meglágyult idő tartósságára lehet következtetni. * * * Gróf Széchenyi Pál lábodi uradalmában nov. 25, 26, 27, napjain nagyvadászatok tartattak. A három napi vadászat a »vadas kert«-ben, »piros erdő és ötvencs«-ben s a »körösi fáczá­nyos«-ban folyt le, s eredménye meghaladja a lehet nevezni, hanem inkább sétakocsizásnak változó éjjeli szállásokkal ; persze hogy a tova haladásnak ily neme csak is Olaszbonban lehet­séges, hol minden 2—3 mértföldre egy egy város esik, melylyckről biztosak lehetünk, hogy valami érdekest rejtenek magukban. Őszintén megvallva, eleintén nagyon aggódtam, liogy miként fogok a nagy Pó-sikságou keresztül az adriai tengerig jutni ; féltein, hogy az egy­hangú lapály semuii változatosságot nyújtani nem fog. De biztosithatlak barátom, hogy ép ellenke­zőleg történt. Eltekintve attól, hogy a gyönyö­rűen inivelt olasz sikságot egy könnyen nem un­hatja meg az ember, tévedés felöle azt hin ni, hogy minden változatosság nélkül volna ; mert a mivele's jellege folyton más meg más, s néprajzi tekintetben is igen különböző. Azon ingeren kivül, mi a még nem látottak felfedezésében cs a már ismert dolgok újra fölkeresésé­ben rejlik, nagy elvezetet nyújtott még maga a tájké­pek gyönyörű volta, oly annyira, hogy midőn 10 napi kocsizás után Anconán tul valánk, őszinte sajnálattal váltunk meg Lombardia kertszerü sikjaitól. A Varesetöl 7 lj 2 mértföldnyi távolban levő Milanóba minden föltartózkodás nélkül ügetvén, ott 2 napig pihentünk ; azután a meseszerű Cer­tosában való néhány órai időzés után Páviába, innen egy nagyon kezdetleges bidon a Pó jobbartjára Pianccnzába, s harmadnapra isméti partváltozta­tás után, az utazók főfolyamától félreeső, s két­ségtelenül felső Olaszország legérdekesebb váro­saihoz tartozó Cremonába érkezénk, melynek Piazza del domo-ja (egyház-tér), a kivül és belül egyaránt bámulatra méltó székesegyházzal, az ép oly pompás Ballistero- és Palazzo publico, valamint a cremoniaknak büszkeségével a Torazz6­val oly nagyszerű benyomást tevő egészet képez, milyet együttesen egyszerre látni sehol se lehet ; azóta sok mindenfélét láttuk és bámultunk meg, de ily, a középkornak a mai korba átültetett minden tekintetben tökéletes és öszhangszatos maradvá­nyára nem akadtunk sehol sem. Casalmaggiore után, hol igen szerény éjjeli­szállást kaptunk, Parmába érkezénk, melynek kincsei még sokkal kevésbbé ismeretesek, mint inegerdcmienék, mert eltekintve kitűnő Corregio­kat tartalmazó képtárától, bárom temploma, u. in. a székes egyház, Szent-János temploma cs a la Steccata tomplom, e nemben föltétlenül a legpom­pásabbak közé tartoznak egész Olaszországban. Reggion és Modenán át, a szükséges pihenők megtartásával 25-én Bolognába értünk, két napig tartózkodván itt, beletudva a kis vasúti kirándu­lást Ferrarába, melynek daezos Este-kastélva és fantasticus székesegyháza megtekintésére termé­szetcsen csak ncliány óra állt rendelkezésünkre. Az Appenin hegységek végkiágazásai menten el­vezető s számtalan nyaralóval koszorúzott via Emílián Imalába, Faenzába s következő napon Forliba jöt­tünk, hol balra fordulva, a tenger közelségét el­áruló, de egyúttal lázbetegséget okozó levegőt lehellö mocsárokon keresztül Ravenna felé tartot­tunk. Ámbár e nagybecsű ó-keresztényi ereklye kellő megtekintésére egy nap alig elég, — még sem maradtunk tovább, mert e mocsáros levegőben roszul éreztük magunkat, látva a számos, igen sápadt s beesett szemű beteges embert, kiket az uralkodó malaria gyötört. Óriási mocsárt képező terjedelmes rizsföldek kö­zött, következő reggel a tenger partja mellett bosszú szalagként elhúzódó, ismert Pinia erdőbe érke­zénk, melyet egész hosszában átkocsizhatni remél­tünk. De biz ugy jártunk vele mint a délibábbal, mely akkor szökik hátra, mikor már-már megfogni hisszük. Csak igen rövid ideig vezetett az ut az erdöszél mentén, s miután a Pinia erdőbe utat ágazni sehol sem láttam, azt hivém, hogy az in­goványos talaj miatt az erdőség e részét semmi­féle ut sem metszi keresztül. — Cesenatóban, hol déli pihenőt tartánk, megláttuk végre Adria sötét­kék s tükör sima tükrét, és este elértük Riminit, melynek kapuitól nem messze, egy magas sziklán trónol a St. Marinoi köztársaság, ez álladalmi curiosum. Másnap reggel igen bűvös északi szél fujt, mely a tengert annyira fölkavarta, hogy hullám­zását az egy kilométernyi távolságban levő vá­rosban is meglehetett hallani, s oly érzékeny hi­deg lön, hogy minden gúnyánkat magunkra szedve mégis meglehetősen elfagyva érkezénk ГевагоЬа. Következő nap még kedvetlenebb arezot vágott az ég, a szel éj folytán viharrá fejlődvén, a ten­gert fenékig felkorbácsolá, s a jégesővel vegyes hideg eső nem igen sok jóval biztatott Urbinoba szándékolt utazásunkhoz. Szerencsénkre nem me­nőnk szél ellen, s a jég csak hátunkat verte, s ily körülmények közt a kocsizás még tűrhető volt. Egyébként Urbino nagyobb bajokért is kárpótolt volna, mert annak pompás kastélya, bámulatosan s^ép részleteivel, szóval minden, miket a művészetet pártoló Urbinoi berezegek alkotásaiból az idő foga, s lezajlott fanaticus korszakok oktalansága a mai kornak meghagyott, az olasz művészet történetnek oly élénk képét tárja elénk, mint sehol egyebütt. Különben Urbinoban is csupán a műélvezetből kell élni, mert minden egyébb oly kezdetleges álla­potú, hogy még mi is, kik kevéssel beérjük, meg­sokaltuk. Urbinot elhagyva, láttuk hogy a hegyek mind hóval fedvék, a magaslatokon jéghideg északi szél dühöngött s egyátalában nem tevé kényelmesebbé mai kocsizásunkat, melynek czélja Fossombrone volt, egyetemben egy mellék kirándulással a fekvé­sileg ugy mint történetileg is érdekes Furl0-sz0r09h0z. A legközelebbi napon, ismét a tengerpart meilett F an о és Siniyagliába, a rákövetkezőn pedig An­conába értünk. Ancona az egykor oly élénk, mai nap csaknem egészen kihalt, csupán néhány kicsiny parti hajó által látogatott kikötőjével szomorú képét nyújtja hajdani dicsőségének, s miután a magas hegyen álló székesegyházából nyiló gyönyörű ki­látáson kivül benne valami figyelemre méltó ugy sem található, másnap elhagyók s Loreto felé fordulánk. Loreto környéke, mely Itália kertjének nevezte­tik, valóban megérdemli a gyakran roszul alkal­mazott »földi paradicsom« elnevezést; banem az áll : hogy a paradicsomban kellemesebb légmérsék­letnek kelle uralkodni, ha másért nem is, mint elődeink paradicsomi öltözete miatt. Recanati és Maceratán át az nt egész Tolentioig, bár a természet téli álmát alvá, a legcsodálatosabb képeket nyújtotta. Minden hegycsúcson egy-egy

Next

/
Oldalképek
Tartalom