Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878

1878-12-25 / 52. szám

DECZEMBER 19. 187 8. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 397 UOO-at; vadnemek szerint részletezve, lövetett: nyúl 141, fáczány 382, fogoly 27, erdei sza'onka 58 és 1 róka. Részt vettek a vadászaton: gr. Festetics Pál, gr. Festetics Tasziló, Inkey István, Kund Béla, gr. Széchenyi Ferencz, gr. Széchenyi Tódor, s а háziúr : gr. Széchenyi Pál. * * Decz. 15-ikén, a mononostori sziget alsó részén is, valóságos kis hadjárat indult meg. Egy fővárosi vadász társulat, mely a szigetet e czélra Kibérelte, tartott e napon vadászatot ; — mintegy 18 vadász vett benne részt s ezek 260 nyulat ejtettek. — Az átkelés a Dunán, erős jégzajlás miatt — mint nekünk mondják — hasonló volt a Peyer-féle északsarki expedícióhoz. * * Egy másik vadásztársulat — budai polgárokból alakult — mely a tárnoki határt bérelte ki vadászati czélra, f. hó 22-kén hajtóvadászatot tartott ugyanott, melyre a fővárosból — ugy halljuk — többen leutaztak s ezek között Pethő János ur, a budapesti posta-kerület aligazgatója is. * * * Az idei iffezheimi nemzetközi gasamblövcszetröl — melynek gazdag programmjára annak idején mi is felhívtuk hazai lövészeink figyelmét — a »Sporn« egyik utóbbi számában érdekes statistical összeállítást olvasunk. E szerint a leghíresebb német gnlamb-lövészeket : Kahlden urat, gr. Metternich Konrádot és br. Merck J. t. a magyar de különösen az angol lövészek messze túlszárnyalták. Utóbbiak közül Capt. Fane elérte a hires Bogardus kapitányt eredményben ; — 211 lövése közül 164 talált, vagyis 78°/

0 ; — a szintén angol br. St. Clair méltó versenytársa volt: 340 lövés közül 252-vel vagyis 75°/

0-kal. — Mr. Hunt, a harmadik lövész, messze földről, Irland szigetéről jött a nagy dijért; 45 lövésből 34-el — azaz szintén 75°/

0-kal talált, — Mr. Geary, a harmadik angol, kitünö vadász-hirnévvel és szép chance-okkal versenyzett, azonban ifj. gr. Festetics Tasziló, valamint br. Mecklenburg Károly lövései túlszárnyalták. Gr. Festetics Tasziló 226 lövés közül 167-tel, vagyis 73°/

0-kal, br. Mecklenburg Károly, a nálunk is e téren előnyösen ismert galamblövész, 424-böl 306-tal azaz 72°/

0-kal, M. Geary 124 lövésből 89 ezel vagyis 72°/

0-kal találtak. Gróf Esterházy Mihály 333 lövésből 234-gyel, 70°/

o-kal igen sikeresen lőtt. Kahlden ur 178-szor lőtt, s 119-rzel talált, azaz 67°/

0-kal ; — Scavenius ur 6 lövésből 4-gyel, Mr. Croutch 24-bÖl 16-tal, — mindkettő 67°/

0kal. Gróf Metternich Konrád, 865-ből 240-nel, br. Merck J. 599-ből 406-tal, Fraser С. ur 121böl 80-nal, mindhárman 66°/

0-kal találtak; br. Maltzahn Kapitány és hg Fürstenberg 63°/

0-kal találtak. A többi lövészek — mintegy 20-an, 60°[

0-től 20°|

0-ig találtak. * * * A göhvdei udvari vadászaton, f. hó 12-én és 13-án 30 szapvasagaucsárt és 63 darab sutát, továbbá 85 db nagyobb és 56 csekélyebb sörtevadat, összesen 234 nagyvadat s egy őzbakot ejtettek el. Ezek közül a porosz trónörökös ejtett 3 agancsárt 1 sutát 21 nagyobb s 4 kisebb sördevadat ; Károly kir. herczeg 2 sutát, 13 nagyobb s 9 csekélyebb sörtevadat ; Frigyes Károly kir. hg 1 nagy s 13 csekélyebb sertevadat s 1 őzbakot ; Albrecht kir. hg 2 szarvast 5 nagyobb s két csekélyebb sertevadut ; Würtembergi Ágost hg 1 szarvast, 3 sutát 1 nagyobb s két csekélyebb sertevadat. A göhrdei eme két vadásznap tartamában Hannoverából és a környékről számos polgári és katonai kitűnőség volt hivatalos. A vadászat végével az egész fényes társaság a vadászkastélyba tért vissza egy kis finom »Dejeuner dinatoire«-ra. Ezzel a nagyobb udvari vadászatok ez évben be lettek rekesztve s csupán Berlin és Potsdam környékén folynak még apróbb hajtó- és cserkésző vadászatok. * * * Szilváson (Borsodm.) is nagy vadászatok voltak a mult héten. Mint halljuk, vagy 5 db. nagy vadsertés és több db. szarvas és őz lövetett. * * G. Andrássy Manó oláhpataki birtokán, a tulajdonos fia — mult napokban egy állásban 3 őzbakot, s másnap ugyanegy állásból három vadsertést lőtt ; ez utóbbiak összes súlya 5 mázsán felül volt. oedilam. Egy jeles szakmüre óhajtjuk vonni olvasóink figyelmét, mely nem rég az „Athenaeum" részvény-társaság nyomdájából került ki s hézagpótló műnek tartható. Ez, a dr. Szabó Alajos munkája ily czimmel : »A házi állatok boneztana, tekintettel az élettanra«, a szöveg közé nyomott 197 rajzzal s gyakorlati megjegyzésekkel gazdagon ellátva. Különösen részletesen van benne a ló erőmüvi beneztana leirva ; — ajánlható mezei gazdák, állatorvosok, állattenyésztők és állatkedvelök számára. Öt részből áll, melyeknek czimei : Alkalmazva természetés vegytani alapfogalmak. — Boncz- és élettani alapfogalmak. — Sejttan és szövettan. — Csonttan. — Izülettan. A 573 lapra terjedő diszes kiállítású vastag kötet bolti ára 4 frt o. é. * * * Megjelent a »Petőfi-társaság« havi közlönye a „Koszorú" Szana Tamás szerkesztésében s Rautmann Frigyes kiadásában. A mily érdekesen van e szépirodalmi füzet szerkesztve, ép oly diszszel s Ízlésesen van kiállitva. Ajánljuk a szépirodalom pártolóinak figyelmébe. Ára egész évre e füzeteknek 10 frt. phantasticus külsejü város ódon tornyai és kupoláival, ebez a számos folyótól átszelt, egyik oldalán a kék Adriától, s a másik oldalon a hóval fedett Abruzzóktól kevitett, kitűnően müveit halmos vidék oly festői látvány vala, melynek hatása alig irható le. Tolentino mögött a vidék komolyabbá válik ; a völgy megszükül, a földek kopárak, s az ut lassan emelkedik a hegy felé,mely a Chienti völgyet a Clitumnus völgytől elválasztja. A nyomorult hegyi fészekben, La Mucciában, — melynek ugyan igen csinos színháza vaD, de jóravaló vendéglője nincs, egy éjszakát tölténk el oly szállásban, mely kényelem tekintetében sok kívánni valót hagyott hátra, eltekintve a hidegtől, melynek a rosszul záródó ajtók és ablakokon szabad bejárása volt. Másnap reggel (novemb. 9-én) La Muceiát gyönge esőzés közt hagytuk el. Nemsokára a finom eső havazássá változott, mi eleinte sok mulatságot okozott, elmondhatván azt, hogy Olaszhonban ily idötájt havas uton kocsiztunk ; de csakhamar nagyon kedélytelenné vált a dolog, mert a hó mindig sűrűbben esett s zivatarrá fejlődött, ugy hogy alig láthattam tiz lépésnyire, kezem is szörnyű módon fázott, s a fölfelé kocsizás a mindig nagyobbodó hóban nehezebb lett, oly annyira, liogy a lovaknak a körülbelül 800 meternyi magas ColFioritóra feljuthatni nagy megerőltetésükbe került. Ha már a feljárás kemény dologba került, a lekocsizás egyenest veszedelemmel járt, mert a lovak sima patkóikkal a sikos jegén nem tudták magokát fenntartani, és sem kerékzár, sem alabor nem használt semmit a csúszós havon. A legnagyobb elővigyázatom daczára kocsim a nagyon lejtős uton folytonosan csúszott, s ha történetesen egy felfedezett kavicsrakás felé nem vezetem, s meg nem állítom, nem tudom a dolog miként végződött volna, mert a lovak egy csomóba szorultak, s a folytonosan csúszó kocsitól mindig jobban-jobban lefelé tolattak; biztosithatlak, hogy igen aggályos érzések közt csuszánk igy egyik kavicsrakástól a másikig, mig végre melegebb légrétegbe érkezénk, hol a hó sárrá változott. A Col-Fioriton (mely nevére nem igen érdemes) való átmenetet nem egy hamar fogom elfelejteni. Szakadó esőben értünk Folignoba, hol egy napig szándékozánk tartózkodni, s Assisibe kirándulni. E pihenőre a tökéletesen át meg átázott ruháink megszáritása végett okvetlen szükségünk volt. Következő napon Assisibe menénk, s e hely fekvésétől annyira el valánk ragadtatva, hogy már előre örvendünk, ha tavaszszal, Orvietoból Perugiába menet, a gyönyörű Clitumnus völgyet teljes virágpompájában fogjuk megláthatni, s szent Ferencz városát újra meglátogathatni. Foligno után a festői fekvésű Spoleto következett, melynek ugyan sok monumentális palotája van, de félig meddig tűrhető vendéglője egy sincs ; elég legyen megjegyeznem, hogy a töredezett ablakú szobákban jég hideg volt, oly- annyira, hogy reggeli 4 órától fogva összes ruháinkba bújva, a több füstöt mint meleget nyújtó kandalló mellé altunk, s az egyetlen szolgálatunkra álló melegítő szer, forró thea mellett vártuk be a hajnalt. Reggel az ut oly sima jégkéreggel volt bevonva, hogy a lovakat élesre vasaltattam, különben tiz lépést sem kocsizhattam volna. A most következő vidékek, melyek valóságos mintái a Poussin-féle eszményi tájfestményeknek, tavaszszal megragadó látványt nyújthatnak. Somma magaslatain (600 meter) ismét hóra akadunk, de azért minden akadály nélkül kocsiztunk föl- és le is, s minél inkább közeledtünk Terni felé, annál jobban emelkedett nem csekély örömünkre a légmérséklet is. Torniben tartott egy napi pihenőnk alatt a környékbe kirándulásokat téve, a Velino vizeséseit is megtekintők ; másnap folytattuk utunkat az egykor oly élénk, de ma már nagyon elhagyott Via Flamiuinn át Narni és Otricolin át Civita Castellanoba, hol utolsó éjeli szállást vevénk, mely azonban oly minőségű volt, hogy sokáig ingadoztunk, elfogadjuk e a kínált szobákat, vagy pedig bár mi módon improvisáljunk magunknak a szabadban éjjeli tanyát. Következő nap (nov. 15-én) a via Flaminian,

Monte Soracte előtt, Rignano és Castelnuovon át a Campagnán kocsizátik keresztül az örökváros felé, melynek óriási Péter kupolája a mélyen fekvő Tiber völgyből már 3 mértföldnyi távolból üdvözölt. Nem sokára a folyó partjához érkezénk ; következett Ponte Molle, s nap lementekor utazásunk czélját — Rómát — elértük. A Varesetöl idáig 134 mértföldnyi távolságot, — a pihenőket leszámítva — 27 nap alatt kocsiztuk be, s ismételnem kell előbbi megjegyzésemet, hogy egyáltaljában nem utazásnak, hanem egy kissé hoszura nyújtott sétakocsizásnak tekintem e kirándulást, miután egy egy napra körülbelül 40 kilometer, vagy is 5

8/

8 mértföld esik. A kisegítő pej, bár társai közt a legcsekélyebb rangú volt, dolgát igen jól végezte, de azért még is nagyon vágytam fogatomat az eredeti összeállításban látni, de ez óhajom nem teljesedett. Megérkezésem után nemsokára örvendetes hírét vevém Hadudi teljes kiépülésének, s miután kedvező alkalmam nyilt nem igen nagy költség mellett a kfsegitő pejt vasúton Milanóba küldeni, s Hadudit ide szállítani, táviratot intéztem Szt.Móriczba, hogy Hadudit rövid napi járatokban küldjék v. vezessék Milanóba, s elutazásának napját táviratilag jelentsék meg. Nehánv nap múlva a várt távirat megérkezett, s igy hangzott : Hadudit tegnap szerencsétlenség érte, levélben többet. Végre vettem a várva várt levelet, s az első mit belőle láttam, orvosi vélemény volt Hadudi bonczleletjéről. A szegény pára szilaj jókedvében a »kifutó« kerítését átugorván, lejtős helyen, tüskön bokron keresztül lefelé futván, egy nyolez láb magas szakadékról ugy lebukott, hogy rögtön halva maradt. Képzelheted hogy e hióbpósta néhány napra elrontá jókedvemet, annál is inkább, mert épen akkor vevém a hirt, midőn a lovat pár nap múlva az istállómban reméltem láthatni. Az ideiglenesből, sajDos, most már végleges fogat lett, melytől csak annyit akarok remélni, hogy a hosszú útról szerenesésen fogom haza hozhatni. S most isten veled. Kákó.