Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878

1878-12-25 / 52. szám

DECZEMBER 19. 187 8. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 397 UOO-at; vadnemek szerint részletezve, lövetett: nyúl 141, fáczány 382, fogoly 27, erdei sza­'onka 58 és 1 róka. Részt vettek a vadászaton: gr. Festetics Pál, gr. Festetics Tasziló, Inkey István, Kund Béla, gr. Széchenyi Ferencz, gr. Széchenyi Tódor, s а háziúr : gr. Széchenyi Pál. * * Decz. 15-ikén, a mononostori sziget alsó részén is, valóságos kis hadjárat indult meg. Egy fő­városi vadász társulat, mely a szigetet e czélra Kibérelte, tartott e napon vadászatot ; — mint­egy 18 vadász vett benne részt s ezek 260 nyulat ejtettek. — Az átkelés a Dunán, erős jégzajlás miatt — mint nekünk mondják — ha­sonló volt a Peyer-féle északsarki expedícióhoz. * * Egy másik vadásztársulat — budai polgárokból alakult — mely a tárnoki határt bérelte ki va­dászati czélra, f. hó 22-kén hajtóvadászatot tar­tott ugyanott, melyre a fővárosból — ugy hall­juk — többen leutaztak s ezek között Pethő János ur, a budapesti posta-kerület aligazgatója is. * * * Az idei iffezheimi nemzetközi gasamblövcszetröl — melynek gazdag programmjára annak ide­jén mi is felhívtuk hazai lövészeink figyelmét — a »Sporn« egyik utóbbi számában érdekes sta­tistical összeállítást olvasunk. E szerint a leghí­resebb német gnlamb-lövészeket : Kahlden urat, gr. Metternich Konrádot és br. Merck J. t. a magyar de különösen az angol lövészek messze túlszárnyalták. Utóbbiak közül Capt. Fane elérte a hires Bogardus kapitányt eredményben ; — 211 lövése közül 164 talált, vagyis 78°/ 0 ; — a szintén angol br. St. Clair méltó versenytársa volt: 340 lövés közül 252-vel vagyis 75°/ 0-kal. — Mr. Hunt, a harmadik lövész, messze földről, Irland szigetéről jött a nagy dijért; 45 lövésből 34-el — azaz szintén 75°/ 0-kal talált, — Mr. Geary, a harmadik angol, kitünö vadász-hirnév­vel és szép chance-okkal versenyzett, azonban ifj. gr. Festetics Tasziló, valamint br. Mecklenburg Ká­roly lövései túlszárnyalták. Gr. Festetics Tasziló 226 lövés közül 167-tel, vagyis 73°/ 0-kal, br. Mecklenburg Károly, a nálunk is e téren előnyö­sen ismert galamblövész, 424-böl 306-tal azaz 72°/ 0-kal, M. Geary 124 lövésből 89 ezel vagyis 72°/ 0-kal találtak. Gróf Esterházy Mihály 333 lövésből 234-gyel, 70°/ o-kal igen sikeresen lőtt. Kahlden ur 178-szor lőtt, s 119-rzel talált, azaz 67°/ 0-kal ; — Scavenius ur 6 lövésből 4-gyel, Mr. Croutch 24-bÖl 16-tal, — mindkettő 67°/ 0­kal. Gróf Metternich Konrád, 865-ből 240-nel, br. Merck J. 599-ből 406-tal, Fraser С. ur 121­böl 80-nal, mindhárman 66°/ 0-kal találtak; br. Maltzahn Kapitány és hg Fürstenberg 63°/ 0-kal találtak. A többi lövészek — mintegy 20-an, 60°[ 0-től 20°| 0-ig találtak. * * * A göhvdei udvari vadászaton, f. hó 12-én és 13-án 30 szapvasagaucsárt és 63 darab sutát, továbbá 85 db nagyobb és 56 csekélyebb sör­tevadat, összesen 234 nagyvadat s egy őzbakot ejtettek el. Ezek közül a porosz trónörökös ejtett 3 agancsárt 1 sutát 21 nagyobb s 4 ki­sebb sördevadat ; Károly kir. herczeg 2 sutát, 13 nagyobb s 9 csekélyebb sörtevadat ; Frigyes Károly kir. hg 1 nagy s 13 csekélyebb serteva­dat s 1 őzbakot ; Albrecht kir. hg 2 szarvast 5 nagyobb s két csekélyebb sertevadut ; Würtem­bergi Ágost hg 1 szarvast, 3 sutát 1 nagyobb s két csekélyebb sertevadat. A göhrdei eme két vadásznap tartamában Hannoverából és a környék­ről számos polgári és katonai kitűnőség volt hi­vatalos. A vadászat végével az egész fényes tár­saság a vadászkastélyba tért vissza egy kis finom »Dejeuner dinatoire«-ra. Ezzel a nagyobb udvari vadászatok ez évben be lettek rekesztve s csu­pán Berlin és Potsdam környékén folynak még apróbb hajtó- és cserkésző vadászatok. * * * Szilváson (Borsodm.) is nagy vadászatok voltak a mult héten. Mint halljuk, vagy 5 db. nagy vadsertés és több db. szarvas és őz lövetett. * * G. Andrássy Manó oláhpataki birtokán, a tu­lajdonos fia — mult napokban egy állásban 3 őzbakot, s másnap ugyanegy állásból három vad­sertést lőtt ; ez utóbbiak összes súlya 5 mázsán felül volt. oedilam. Egy jeles szakmüre óhajtjuk vonni olvasóink figyelmét, mely nem rég az „Athenaeum" rész­vény-társaság nyomdájából került ki s hézagpótló műnek tartható. Ez, a dr. Szabó Alajos munkája ily czimmel : »A házi állatok boneztana, tekintettel az élettanra«, a szöveg közé nyomott 197 rajzzal s gyakorlati megjegyzésekkel gazdagon ellátva. Különösen részletesen van benne a ló erőmüvi beneztana leirva ; — ajánlható mezei gazdák, állator­vosok, állattenyésztők és állatkedvelök számára. Öt részből áll, melyeknek czimei : Alkalmazva természet­és vegytani alapfogalmak. — Boncz- és élettani alapfogalmak. — Sejttan és szövettan. — Csont­tan. — Izülettan. A 573 lapra terjedő diszes kiállítású vastag kötet bolti ára 4 frt o. é. * * * Megjelent a »Petőfi-társaság« havi közlönye a „Koszorú" Szana Tamás szerkesztésében s Raut­mann Frigyes kiadásában. A mily érdekesen van e szépirodalmi füzet szerkesztve, ép oly disz­szel s Ízlésesen van kiállitva. Ajánljuk a szépirodalom pártolóinak figyelmébe. Ára egész évre e füzetek­nek 10 frt. phantasticus külsejü város ódon tornyai és kupo­láival, ebez a számos folyótól átszelt, egyik olda­lán a kék Adriától, s a másik oldalon a hóval fe­dett Abruzzóktól kevitett, kitűnően müveit halmos vidék oly festői látvány vala, melynek hatása alig irható le. Tolentino mögött a vidék komolyabbá válik ; a völgy megszükül, a földek kopárak, s az ut lassan emelkedik a hegy felé,mely a Chienti völgyet a Clitum­nus völgytől elválasztja. A nyomorult hegyi fészekben, La Mucciában, — melynek ugyan igen csinos színháza vaD, de jóra­való vendéglője nincs, egy éjszakát tölténk el oly szállásban, mely kényelem tekintetében sok kívánni valót hagyott hátra, eltekintve a hidegtől, mely­nek a rosszul záródó ajtók és ablakokon szabad bejárása volt. Másnap reggel (novemb. 9-én) La Muceiát gyön­ge esőzés közt hagytuk el. Nemsokára a finom eső havazássá változott, mi eleinte sok mulatságot okozott, elmondhatván azt, hogy Olaszhonban ily idötájt havas uton kocsiztunk ; de csakhamar na­gyon kedélytelenné vált a dolog, mert a hó min­dig sűrűbben esett s zivatarrá fejlődött, ugy hogy alig láthattam tiz lépésnyire, kezem is szörnyű módon fázott, s a fölfelé kocsizás a mindig na­gyobbodó hóban nehezebb lett, oly annyira, liogy a lovaknak a körülbelül 800 meternyi magas Col­Fioritóra feljuthatni nagy megerőltetésükbe került. Ha már a feljárás kemény dologba került, a leko­csizás egyenest veszedelemmel járt, mert a lovak sima patkóikkal a sikos jegén nem tudták mago­kát fenntartani, és sem kerékzár, sem alabor nem használt semmit a csúszós havon. A legnagyobb elővigyázatom daczára kocsim a nagyon lejtős uton folytonosan csúszott, s ha történetesen egy felfe­dezett kavicsrakás felé nem vezetem, s meg nem állítom, nem tudom a dolog miként végződött vol­na, mert a lovak egy csomóba szorultak, s a foly­tonosan csúszó kocsitól mindig jobban-jobban le­felé tolattak; biztosithatlak, hogy igen aggályos érzések közt csuszánk igy egyik kavicsrakástól a másikig, mig végre melegebb légrétegbe érkezénk, hol a hó sárrá változott. A Col-Fioriton (mely ne­vére nem igen érdemes) való átmenetet nem egy hamar fogom elfelejteni. Szakadó esőben értünk Folignoba, hol egy napig szándékozánk tartózkodni, s Assisibe ki­rándulni. E pihenőre a tökéletesen át meg átá­zott ruháink megszáritása végett okvetlen szüksé­günk volt. Következő napon Assisibe menénk, s e hely fekvésétől annyira el valánk ragadtatva, hogy már előre örvendünk, ha tavaszszal, Orvietoból Perugiába menet, a gyönyörű Clitumnus völgyet teljes virágpompájában fogjuk megláthatni, s szent Ferencz városát újra meglátogathatni. Foligno után a festői fekvésű Spoleto követke­zett, melynek ugyan sok monumentális palotája van, de félig meddig tűrhető vendéglője egy sincs ; elég legyen megjegyeznem, hogy a töredezett ab­lakú szobákban jég hideg volt, oly- annyira, hogy reggeli 4 órától fogva összes ruháinkba bújva, a több füstöt mint meleget nyújtó kandalló mellé altunk, s az egyetlen szolgálatunkra álló melegítő szer, forró thea mellett vártuk be a hajnalt. Reggel az ut oly sima jégkéreggel volt bevon­va, hogy a lovakat élesre vasaltattam, különben tiz lépést sem kocsizhattam volna. A most következő vidékek, melyek valóságos mintái a Poussin-féle eszményi tájfestményeknek, tavaszszal megragadó látványt nyújthatnak. Somma magaslatain (600 meter) ismét hóra aka­dunk, de azért minden akadály nélkül kocsiztunk föl- és le is, s minél inkább közeledtünk Terni felé, annál jobban emelkedett nem csekély örö­münkre a légmérséklet is. Torniben tartott egy napi pihenőnk alatt a környékbe kirándulásokat téve, a Velino vizeséseit is megtekintők ; másnap folytattuk utunkat az egykor oly élénk, de ma már nagyon elhagyott Via Flamiuinn át Narni és Otricolin át Civita Castella­noba, hol utolsó éjeli szállást vevénk, mely azon­ban oly minőségű volt, hogy sokáig ingadoztunk, elfogadjuk e a kínált szobákat, vagy pedig bár mi módon improvisáljunk magunknak a szabadban éjjeli tanyát. Következő nap (nov. 15-én) a via Flaminian, Monte Soracte előtt, Rignano és Castelnuovon át a Campag­nán kocsizátik keresztül az örökváros felé, melynek óriási Péter kupolája a mélyen fekvő Tiber völgy­ből már 3 mértföldnyi távolból üdvözölt. Nem sokára a folyó partjához érkezénk ; következett Ponte Molle, s nap lementekor utazásunk czélját — Rómát — elértük. A Varesetöl idáig 134 mértföldnyi távol­ságot, — a pihenőket leszámítva — 27 nap alatt kocsiztuk be, s ismételnem kell előbbi meg­jegyzésemet, hogy egyáltaljában nem utazásnak, hanem egy kissé hoszura nyújtott sétakocsizásnak tekintem e kirándulást, miután egy egy napra körülbelül 40 kilometer, vagy is 5 8/ 8 mértföld esik. A kisegítő pej, bár társai közt a legcsekélyebb rangú volt, dolgát igen jól végezte, de azért még is nagyon vágytam fogatomat az eredeti összeál­lításban látni, de ez óhajom nem teljesedett. Megérkezésem után nemsokára örvendetes hírét vevém Hadudi teljes kiépülésének, s miután ked­vező alkalmam nyilt nem igen nagy költség mellett a kfsegitő pejt vasúton Milanóba küldeni, s Hadudit ide szállítani, táviratot intéztem Szt.­Móriczba, hogy Hadudit rövid napi járatokban küldjék v. vezessék Milanóba, s elutazásának napját táviratilag jelentsék meg. Nehánv nap múlva a várt távirat megérkezett, s igy hangzott : Hadudit tegnap szerencsétlenség érte, levélben többet. Végre vettem a várva várt levelet, s az első mit belőle láttam, orvosi vélemény volt Hadudi bonczle­letjéről. A szegény pára szilaj jókedvében a »kifutó« kerítését átugorván, lejtős helyen, tüskön bok­ron keresztül lefelé futván, egy nyolez láb magas szakadékról ugy lebukott, hogy rögtön halva ma­radt. Képzelheted hogy e hióbpósta néhány napra elrontá jókedvemet, annál is inkább, mert épen akkor vevém a hirt, midőn a lovat pár nap múlva az istállómban reméltem láthatni. Az ideiglenesből, sajDos, most már végleges fogat lett, melytől csak annyit akarok remélni, hogy a hosszú útról szerenesésen fogom haza hozhatni. S most isten veled. Kákó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom