Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878

1878-12-25 / 52. szám

DECZEMBER 19. 1878. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 395 Futott 1-sö 2-dik Nyert Tdij 3é. Hungaria 7 2 — 1310 — id. Volta 5 3 2 1270 4 3é. Dagmar 6 1 1 1202 — 4é. Comfortabel 3 1 — 1200 — 3é. Ocarina 7 2 1 1200 1 6é. Fleurette 3 1 2 1200 — 3e. Y. Blinkhoolie 2 2 — 1082 — 2é. Myrtle 5 1 — 1050 — 3é. Cheops 4 1 — 1040 — 3é. Humming Bee 3 1 — 1036 — 5é. Zsibó 3 l — 1000 — id. Salvioni 6 3 — 980 2 3é. Franzi 2 — 2 912 — 3é. Reginald 1 1 — 900 — 3é. Fida 1 1 — 900 — 4é. Légyott 9 3 1 895 2 5é. Fanny Lear 6 2 — 780 2 3é. Revanche 2 2 — 760 — 5é. Heródes 6 1 — 750 — 5é. Rococo 5 — 2 750 — 5é. Hirnök 4 — 1 735 — 5é. Melinda 2 2 — 715 1 3é. Imperial 3 1 — 670 — 4é. Critérium 3 1 — 625 — 2é. Fanfare 2 1 — 500 — Ezekenkivül még 64 ló nyert részint első ré­szint 2-dik nyereményt vagy tiszteletdijat. * * * Győztes versenylovak tulajdonosai Angliában 1878-ban, a »Sport« összeállítása szerint, az idén következők : Falmouth lord az idén a nyertesek élén áll (mint tavaly is). Tizenhárom lóval 36 győzel­met vivott ki, melyek nyereményei 37 681 font­nyi összeget képviselnek, mig a második és harmadik nyereményösszegek körülbelől 2000 fon­tot. Tehát közel 40000 fontot; oly összeget, mi­nőt egy idényen még egyetlen lótulajdonos sem aratott eddigelé; 13 lova közül, Janette nyert legtöbbet ; diadalmat aratva az Oaksban, St. Le­gerben s még egy fél tuczat egyéb dijban. — A nyertes tulajdonosok közt második helyen mindjárt Mr. Crawfurd áll 17,450 fonttal, mely összegből Seftonra (Derby-nyerő) 7800 font, Avontes-ro pedig 2231 font esik. Lonsdale lord 14,5 00 fonttal a harmadik, kinek Pilgrimage-je maga 9150 fontot hajtott be. Hamilton hg 10,880 fontot nyert, melynek nagyobb részét Lollypoppal aratta. Mr. F. Grelton 10,000 fonttal áll a sor­ban, a főnyereményeket Isonomy-nek és Pageant­nek köszönhetve. Lagrange gróf, a Verneuil segé­lyével, 9872 fontot nyert s az ascoti aranyvázát ; Mr. Houldsworth 8000 fonton felül, mig Mr. Vyner, nem kevesebb mint 18 lóval 6437 fon­tot; Mr. Robert Peck 6259 fontot; a Westmi­nister! herczeg 15-ször futtatott s 5526 fontot, Tom Jennings 5470-et, Capt. Machel 5380 fon­tot, s mig Hartington lord 5251 fontot vitt haza, addig Roseberry lord 21 futamban nem egészen 5000 frtot aratott. Soltikoff herczeg Angliában csak 355 fontot nyert ugyan, de »Páris nagy dijával« kárpótolta rnagá», melyet Thurio szerzett neki meg ; Festetich Tasziló gróf 14 futamban, mint már emiitettük máskor 3453 fontot, Battyhány herczeg 1672 fontot, Blaskovicb Ernő ur (Kincsemmel) 480 fontot nyert Angliá­ban. A Baltazzi Aristid ur Nil Dcsperanduma is, Newmarketről 455 fontot hozott haza. * * * Győztes vei senylovak tulajdonosai Francziaország­ban 1878-ban. A »Sport« összeállítása szerint Lagrange gróf áll az idén njra a győztes tulaj­donosok élén, a mennyiben 69 futamnál 598,500 frankot nyert; Mr. Fould 27-szer győzve 301,525 frankot és Mr. Lupin, 23-szor avatva diadalt, 289,550 frankot nyert. Legközelebb áll ezekhez Meeüs gróf, 27-szer győzve s 212,600 frankot aratva ; aztán jő Rothschild báró 24 győzelme 184,450 frankkal, Arenberg herc/eg és Juigné gróf, (együtt) 19 győzelme 180,9 7 5 frankkal. Százezer frankon felül nyertek még Soltikoff her­czeg és Nexon báró. A nyeremények együttes összege a lefolyt versenyidényen 3,461,925 frkra rúgott. * * * Statisztikai kimutatás az oroszországi ügetöverse­nyekról 1878-ban. A lefolyt versenyidényben, hu­szonnégy különböző helyen, 265 ló lépett föl az orosz ügetőversenypályán. A keleti háború épen nem látszott hátrányos befolyással lenni, a sport ez ágára,— irják a »Spornt-nak Pétervárról. — A megjelent ügetök nevezett számából 148-an sikeres eredménynyel futottak, vagyis dijakat nyertek, és pedig 94 mén és 54 kancza. A győztes lovak kilcnezvenkilenez különböző tulajdonosnak a lovai voltak, 91 ménesben nevelkedtek s 121 apaló­nak ivadékai. Az év leggyorsabb lova, mely nyilvánosság előtt futott, a Golovine gróf istálló­jából való »Pérétz« szürke mén volt, mely 2 perez 29 mp. alatt másfél verstet ügetett meg, s egy angol mértföldet 2 p. 25 x/ 2 mp. alatt, tehát az amerikai ügetőpályának időbeli gyorsaságát 10 mperczczel közelité meg. E mén még futott : 3 verstet 5 p. ХД mp. = 1 p. 40 x/ 2 mp. 1 verstre. 5 » 8 » 564/2 » = 1 » 47 7/ 2 0 » » » 6 » 10 » 36 » = 1 » 45 3/ 4 » » » »Létoune«, Daziaro urnák hatéves sárga mène, két verstet 3 perez s 45 4; 2 mp. alatt ügetett meg, egy verstet tehát 1 p. 52 8/ 4 mp. alatt; ugyané tulajdonosnak »Kroutoy II.« nevü tízéves szürke mène 4 verstet 7 perez s 19 mp. alatt futott meg, vagyis egy verstet 1 perez 49 3/ 4 mp. alatt. »Mentik«, ötéves szürke mén (Worontzoff­Daschkoff gróf tulajdona) 4 1j 2 verstet 7 p. 49 mp. alatt hagyott hátra, tehát egy verstet 1 p. 44 ХД mp. alatt, mig »Krolik«, a Téglér ur tíz­éves pej mène 7 x/ 2 verstet 13 p. 53 3/ 4 mdp. netét meglassítanák, bár e részben a jól betanult lovaknak ép annyi érdemük van mint kocsisaiknak. A Malojától Chiavennáig vezető ut egyike a Sehweitzból Olaszországba vezető legszebb utak­nak. Gyönyörű fenyvesek közt, Vicosopranon tul nagy kanyarodásokban lejtve, egyszerre balra for­dul egy alagútba ; melyből kiérve, mintegy varázsü­tésre, rögtön déli vidéken vagyunk ; — zöld réteken sötétlő gesztenye erdők — számtalan, napon tün­döklő mezei lak — virágzó oleander bokrokkal körülvett nyaralók, mindenfelé cyprus és fügefa, szóval az olasz tájkép elbűvölő szépsége mintegy rögtönözve tárult fel elénk. Chiavenna, melynek szűk utczáiban igazi friss és vig olasz élet pezseg, volt első éji szállásunk, s következő reggel Riván át Colico-felé ugyanazon uton, mint tavai Splügen­ből jövet, kocsizánk. Miután e vidéken a hegyi patakok gyakran pusztitnak áradásaikkal, e miatt legtöbbnyire oly ideiglenes, keskeny fahidakkal vannak áthidalva, melyeken két kocsi egymás mellett el nem mehet. Egy eféle hidnál, — melybe a különben rend­szerint elég széles uti töltés ékformára bevezetett, a mindig nyugodt és megbízható fogatom vesze­delmes helyzetbe hozott, s még most is megfog­hatatlan előttem, hogy eshetett meg az egész minden szerencsétlenség nélkül. Épen a hidra kezdék kocsizni, midőn a tul ol­dalról elém jön három, egymás háta mögé fogott, szokás szerint tarkára fölezifrázott szamár által vont szekér, s miután hajtója figyelmeztető kiáltásomra nem ügyelt, a hidon előre ment fo­gatomat, mert a két első ló már a hidon állott, visszatolni akarám, midőn azok, az eléjök jövő s szokatlan látványt nyújtó szekértő! megbokrosodva, mielőtt megakadályozhattam volna, villámgyorsan megfordulnak, — ugy hogy láttam a pillana­tot, hogy vagy a lovak, melyeknek fordulásra elegendő terük nem volt, fognak a magas töltés­ről lezuhanni, s minket magukkal rántani, — vagy pedig a kocsit hátralökvén, az fog vissza­felé fölfordulni. Elképzelheted helyzetem kétségbe­ejtő voltát, a nélkül hogy szükséges lenne fölem­líteni, miszerint mind e fölbonyolithatlan zavar egy másodpercz müve volt, s meggondolásra nem igen maradt időm. Az egyedüli lehetőség volt, hogy a rudasokat kissé faraltatám, s aztán álló­helyből megfordulók, mi mellett ugyan riskiroznom kellett, hogy a töltésen már is keresztben álló kocsim hátsó kerekei a meredek szélén a levegő­ben csüngnek. A kissé koczkáztatott dolog — hál' istennek sikerült, s bár a phaeton veszedelmesen megingott, rni szerencsésen megfordulánk, azonban a megijedt lovak ugy tettek, mintha el akarnának ragadni, de minthogy sem a kocsin, sem a szer­számon nem történt semmi baj, rövid idő múlva megállíthattam. Ha látnád a helyet, hol ez történt, nem hihet­néd el, hogy itt egy négyes fogat ily tempóban megfordulhatott volna, a nélkül hogy minden da­rabokra ne törjék. Bizonysága ez annak, hogy sok minden megtörténhetik, a minek megtörtenni kell. Nőm azóta soha sem akarja elhinni, ha valamely tért a megfordulásra elégtelennek nyil­vánítok, és mindig arra" hivatkozik, hogy Colico­nál még kevesebb helyünk volt. E felizgató inter­mezzo után, minden további baj nélkül — a tó­part menteni sziklákba vágott csodálatos uton Varennába — s e gyönyörű helyen való egy napi tartózkodás után Leccon át a Brianzán keresztül Erbáig, s azután jobbra a hegyen keresztül Bel­lagioba kocsiztunk. Az ut emelkedése annak legmagasabb pontjáig igen tetemes, de azután a kilátás is jobbról a Lecco tóra, balról a nyaralókkal elárasztott Tre­mezzinára valóban elragadó, s szemben e csodála­tos panorámával vezet az ut erdőkön és kertszerü ültetvényeken keresztül kanyarogva Bellagioba ; — mindenesetre egyike legszebb utazásinknak, melye­ket valaha tettünk. Bellagioban közel két hétig tartózkodánk, bár itt a kocsizásról csaknem egészen le kelle mondanunk, mert a Serbelloni nyaraló ültetvényei, s azon erős emelkedésű ut kivételével, melyen megérkezénk, lovakat használni egyátalában nem lehetett ; mind­ezek daczára mi e gyönyörű vidéktől nehezen tud­tunk megválni. Azután ismét Erbán és Comón át Villa d'Este­be érkezénk, melynek fekvése nem hasonlítható Bellagioéhoz, s ha bár a rég nélkülözött kocsizás átalán véve, különösen pedig a tó part mentén gyönyörű nyaralók, s még mostan is teljes pom­pában virágzó kertek közt elvezető uton némileg kár­pótolt,' még is Villa d' Este mellett sehogy sem tu­dánk Bellagio kedves emlékétől megválni. Legközelebbi czélnnk Varese volt, összeköttetés­ben egy kirándulással Mendrisiotól Monte-Genero­sora. Nem vagyok barátja az úgynevezett panorá­maszerü kilátásoknak, melyek többnyire egy feltárt térképhez hasonlítanak, de azon látvány , mely most elénk tárult : lábainknál az átlátszó köd bo­rította Luganoi tó, előttünk az Ortlez s az alpesek egymás mellé sorolt, s a lehanyatló nap arany sugaraitól élesen körvonalozott jeges óriá­sok, oldalunkon az alkony kétes világában rezgő, s lakokkal elborított végtelenül elterülő lombardiai sikság, sokkal meghatóbb voit, mintsem hogy va­laha elfelejthető lenne. Sajnos, a reggel nem váltá be azt mit az al­kony igért, s mi sürü ködben, a nélkül, hogy e nagyszerű látványt még egyszer élvezhettük volna, visszainduláuk s estefelé megérkezénk Vareseba. A két heti idő, melyet itt tölténk, nagyon is hamar elrepült ; de kocsizásra alig is képzelhetők szebb utak, mint ezen, a legbujább növényzetben pompázó dombos vidék, gyönyörű tavaival, szám­talan kastélyai és nyaralóival, s tropicus virágok­kal pompás kertjeivel, s mindez bekerítve a Monte Rosa hegylánczolat örök hóval födött bérczeitől. Naponként nagyobb kirándulásokat tééé, mindig ujabb, meglepőbb és elragadóbb felfedezéseket te­vénk, s előre örvendezénk a következő napnak. Végre még is az elutazásra kelle gondolnom, ha hogy Rómába nagyon későre érkezni nem akar­nék, s mivel Hadudiról jó hirek nem érkeztek, rá kelle magam szánnom a kisegítő pejjel az örök­városba utazni. October 15-én Vareset elhagyva, kezdők meg tulajdonképeni utazásunkat Rómába, hova a több­rendü pihenőket beszámítva, 32 nap alatt érke­zénk, miután nem csak az Aemilian és Anconan át tevénk nagy kerülőt, hanem ezenkivül még minden városkában is megállapodánk, s gyakran mellék kirándulásokkal is meghosszabbítók utunkat. E kirándulásunkat tulajdonkép utazásnak nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom