Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878

1878-10-23 / 43. szám

324 VADÁSZ- ÉS VERSENT-LAP. DECZEMBER 12. 1878. Batthyány Elemér gr. Blaskovies Ernő ur. Blaskovies Miklós nr. Csekonics János gr. Csekonics Endre gr. Esterházy Pál hg. Esterházy Mór gr. (pápai) Festetics Pál gr. Id. Festetics Tasziló gr. nm. Ifj. Festetics Tasziló gr. Gromon Dezső ur. Gyürky Béla ur. Harkányi testvérek. Henckel Hugo gr. Hunyady Imre gr. Inkey István ur. Karácsonyi Gnido gr. Károlyi Alajos gr. nm. Károlyi Gyula gr. Ifj. Károlyi István gr. Kund Béla ur. Mocsonyi Zeno ur. Nádasdy Ferencz gr Springer Gusztáv gr. Sztáray János gr. Széchényi Gyula gr. Tisza Lajos nm. Wenckheim Béla br. nm. Wenckheim Frigyes gr. Wenckheim Rudolf gr. Wodianer Albert br. Zichy Edmund gr. Zichy Béla gr. Az aláirás még nyitva van. A kölcsönzött ősz­szegektől 6 °/o kamat fizettetik, s évi kisorsolás utján 45 év alatt az egész kölcsön visszafizettetik. Ugyancsak e közgyűlésen bejelentetett, misze­rint az Asszonyságok dijához évenkint aláírásokkal járultak : gr. Apponyi Antalní szül. Montenuovo Mária herczegnö ; gr. Cziráky Antalné szül. Ester­házy grófnő; és Cziráky Béláné szül. Esterházy Marita grófnő. Országos lótenyésztés* Lóvásár Székesfehérvárt, okt. 20-án és 21-én. Tisztelt szerkesztő ur ! ígéretemet beváltani sietek, a midőn a Székesfehérvárott közelébb megtartatott lóvásár felől ezennel meglehetősen hü (? Szerk.) értesitést küldök. A legszebb idő kedvezett a lóvásárnak ; a beho­zatal bár 20-án már 8 órakor gyéren mutatko­nehogy az abban rejlő pokoli mérgek ő reá is veszélyt hozzanak. Május 5-én néhány Matebele érkezett körünkbe. Egyik azonnal felismert ; én a mult öszszel N.-Um­kaniula székhelyén láttalak — mondá. Ezek ujságolák, hogy Lumpengula csakugyan királylyá választatott, de hatalmát nyomban fegyverrel is védnie kell, mert az Umbigole főnöke — ki a legerősebb ellenzője volt megválasztásának — 5000 emberrel készül ellene. Isten hírével! — gondolám, csakhogy én tul vagyok a Matebele-k szép országán. A föld — melyen most időztünk — lépten­nyomon, kicsavart, lefosztott fáival, feltúrt tala­jával elárulá, hogy az antidiluvialis állatszörnyek hazája. Az elefántok százakra menő csordája ba­rangol itt szerte, s mellettök csak a bivaly és a fekete orrszarvú állják ki a tartózkodást, de ez utóbbiakat leginkább egyes példányokban — bár gyakran — találtuk. Ide még nem ért el a gyarmatosítás, s e vég­telen erdők és avarok, e száz és száz vizme­dencze egészen az övék, s a gyér népesség in­kább csak megtűrt zsellérnek mondható. Egy eredeti szokásáról győződtem meg az ele­fántoknak, melyet még egy természetrajzi mun­kában sem láttam felemlítve, hogy t. i. e rop­pant állat a viz- és folyam-medenczékben való­sággal fürdőt ás magának. A mélyedés homlokfala zott, mindamellett a vevúk nem veszték el ama reményüket, hogy a kedvező időjárás nem téveszti el hatáíát s a kereslet a kínálattal aránvl an álland. Azonban e remény nem teljesült ; a meny­nyiben közönségesen a behozatal 2000 darabra tehető, mig ezúttal a vásárra hozott lovak ősz­szege 700-ra rúgott. Háromszáz ló volt az istállókban, melyek azon­ban vásárt sem láttak. Vevők sokan jelentkeztek s az üzlet is elannyira eleven volt, mikép némely vá­sárlók egymás rovására becsáron felül is igyekez­tek lovakat beszerezni. Jelen volt a gallieziai dus lókereskedő Dunoi is a vásáron ; azonban ennek való áru épen nem volt képviselve. Mégis bánta ö azt, hogy ily nagy utat tett Magyarországba, s meg is esküdött, hogy magyarországi lóvásárt nem fog többé meglátogatni. Katonák alá való jó lovat 380 frtjával vettek külföldi számlára. Ily körülmény folytán a tenyész­tő nyert, kinek hosszú idő múlva sikerült újra te­nyésztményét a mondott áron értékesíteni. Minden használható ló, mely ki volt állítva, vevőre talált, többnyire franczia és olasz számlára, kivált utób­biéra, mivelhogy az a héten kötött üzletük igen jól sikerült. Vásároltatott összesen 450 db, me­lyeknek nagyobb része Budapestre szállíttatott. Olaszország az ismert czégek által volt képvi­selve. Gráczból és Bécsből élénk tudakozódás volt fényűzési lovak után. felső-ausztriaiak szá­mára többnyire 2—3 éves csikót vásároltak. Németország nem volt képviselve. Észleletek. Olasz és franczia számlára leginkább sárgákat, pejeket, fehéreket stb. kerestek ; szürke, fakó vagy tarka épen nem kellett. A herélteket inkább vették. Oly lovakat, melyeknek ezombfukra vagy váll-la­poczkájukra nagy bélyeg volt sütve, nem vásárolták meg, ha még oly hibátlanok voltak is. Ideje is lenne a kisebb tenyésztőket arra figyelmeztetni, hogy a külföldi vásárlók a nagy bélyegeket a lovakon eldisztelenitésnek tartják s ugy nyilatkoznak, hogy az oly ocsmányan bé­lyegzett lovakat még a katonai kincstár sem vásárolja meg. Z. Ménes» és gyep»u]dcmsigokJ Ménvásárlási hirdetmény. A m. kir. állad, méntelepek ménlétszámának kiegészítése czéljából legközelebb nyilvános mén­vásárlás fog tartatni. Felhívatnak ennélfogva a tenyésztők, hogy el­adó méneik leírását a származás, jelenlegi állo­más és a kiváut árnak megjelölésével együtt leg­később folyó évi október hó 25-ig ezen miniszté­riumhoz beterjeszszék. A tenyésztők tájékozására szolgáljon, hogy csak 3' 2—8 éves hibátlan, egészséges és te­nyésztésre teljesen alkalmasnak talált mének fog­nak az esetre megvétetni, ha az érettük követelt árak a mének értékéhez képest megfelelöeknek találtatnak. A bejelentett mének megszemlélésére és az al­kalmasaknak talált mének árának megállapítására bizottságok fognak kiküldetni, melyeken az illető megyei lótenyészbizottmányok is képviselve lesz­nek. Az ajánlattevő tenyésztőkkel idejekorán kö­zöltetni fognak azon központosítási állomások, a hol a bejelentett mének, előre megbatározott na­pokon a vásárló bizottság elé vezetendők lesznek. Azon tenyésztők, kik eladó inéneiket már en­nekelőtte bejelentették volna, felhivatnak, misze­rint tudassák ezen minisztériummal, hogy ménjeik eladása iránti szándékuk nem változott-e, illető­leg, hogy eladók-e még méneik és mily áron. A ménvásárlási ajánlatokra 50 krajezáros bé­lyeg teendő. Budapesten, 1878. évi október hó l-jén. A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi m. kir. ministerium. Figyelmeztetés. Felhivatnak mindazon tenyésztők, kik az 1879 évi fedeztetési idényre akár egész évi tartás, akár pedig csak idény-bér fizetése mellett a m. k. álladalmi méntelepekböl egyes apalovakal bérbe venni szándékoznak, miszerint ezt legkésőbben f. évi november hó 5-éig az illető méntelep-pa­rancsnokságnál bejelentsék, illetőleg a be'rbe kí­vánt mént ezen batáridőig annyival is inkább ki­válaszszák, miután az addig egyes tenyésztők által igénybe nem vett mének a községi fedezte­tési állomások részére fentartatnak, s igy későbbi bérleti jelentkezések figyelembe vehetők nem lesznek. Kelt Budapesten, 1878. október 5-én. A földmivelés- ipar- és kereskedelemügyi т. le. ministerium. egészen fügélyes, s oly mély, a minő magas az állat. Mikor e kád kész, az elefánt köröskörül falait erősen lefecskendi orrmányával, s azután hozzá dörzsölődzik. Az igy rá tapadt sár később megszáradván, igen jó szolgálatot tesz a kinzó rovarok szúrásai ellen, melyre vastag bőre daczá­ra is az elefánt igen érzékeny. Az afrikai égalj állatszörnyei közül kétségte­lenül a legérdekesebbek egyike a viziló (Hippopo­tamus), s talán nem leszek unalmas, ha egyet­mást ez óriás vadászatáról is megemlitek. Én még 1866-ban — midőn Mr. Dun-nel megismerkedve, őt vadászataira követem — is­merkedtem meg legelébb a vízilóval. E merész és ügyes vadász is letette azóta a fegyvert, s a gyarmati kormány szolgálatába lépett. Sikereire nézve csak azt emlitem fel, hogy még 1870-ben is a durbani kikötő bőrkiviteli jegyzéke szerint Dun és kaffirjai 104 hyppopotamust lőttek. A viziló ma már mind beljebb vonul az ös­pusztaságokba, s nappal már csak ritkán kapható szemre. Pedig husa Ízletes, zsirját a benezülöttek nagyra beesülik, bőre gépszijkészitéshez megbe­csülhetlen s fogai a legkeményebb elefántcsonttal egyenértékű anyűgot szolgáltatnak s drágán fizet­tetnek. Ám térjünk át a vadászatra. A mint virradt, indultunk. Czethalász-bárkán­kat — melyet akkor (18 66) sok bajjal egy ökör­szekéren szállíttattunk Durbun-tól a Tugela-tor­kolatáig — jó erős 4—6 kaffir evezője vitte előre. A folyam, vagy e tavak — rendszerint meredek — partjai mellett óvatosan haladva, legtöbbször esak akkor veszszük észre a vadat, a mint előttünk pár lépésre a vizből felbukott, в mormogva, daezosan bámul kis jármüvünkre. Gyor­san kell végezni. Egy pillanat a czélzásra, s a fegyverek eldördülnek. A vad nyomban eltűnik, alámerül, de a viz fenekén előre fut, a mit a felszálló légbuborékok jelölnek. 100—150 láb­nyi távolban egyszerre ismét felüti szörnyű, otromba fejét a vizből, s ekkor rendesen háttal fordulva van felénk, a vadásznak minél inkább a fültövéhez kell irányozni. A fegyver újra dörg, az óriás elmerül, de habos vér jelöli, hogy talál­va van. Pár óra múlva a viz felveti a hullát, s a zsákmány partra vonatik. Itt a nemes, értékes ré­szeket az ember, a hulladékokat a krokodilok és sakálok takarítják fel. A vadászat különben nem veszélyes, s ritka eset, hogy ez óriás támadólag lépjen fel. (Folytatás következik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom