Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878

1878-10-23 / 43. szám

324 VADÁSZ- ÉS VERSENT-LAP. DECZEMBER 12. 1878. Batthyány Elemér gr. Blaskovies Ernő ur. Blaskovies Miklós nr. Csekonics János gr. Csekonics Endre gr. Esterházy Pál hg. Esterházy Mór gr. (pápai) Festetics Pál gr. Id. Festetics Tasziló gr. nm. Ifj. Festetics Tasziló gr. Gromon Dezső ur. Gyürky Béla ur. Harkányi testvérek. Henckel Hugo gr. Hunyady Imre gr. Inkey István ur. Karácsonyi Gnido gr. Károlyi Alajos gr. nm. Károlyi Gyula gr. Ifj. Károlyi István gr. Kund Béla ur. Mocsonyi Zeno ur. Nádasdy Ferencz gr Springer Gusztáv gr. Sztáray János gr. Széchényi Gyula gr. Tisza Lajos nm. Wenckheim Béla br. nm. Wenckheim Frigyes gr. Wenckheim Rudolf gr. Wodianer Albert br. Zichy Edmund gr. Zichy Béla gr. Az aláirás még nyitva van. A kölcsönzött őszszegektől 6 °/o kamat fizettetik, s évi kisorsolás utján 45 év alatt az egész kölcsön visszafizettetik. Ugyancsak e közgyűlésen bejelentetett, miszerint az Asszonyságok dijához évenkint aláírásokkal járultak : gr. Apponyi Antalní szül. Montenuovo Mária herczegnö ; gr. Cziráky Antalné szül. Esterházy grófnő; és Cziráky Béláné szül. Esterházy Marita grófnő. Országos lótenyésztés* Lóvásár Székesfehérvárt, okt. 20-án és 21-én. Tisztelt szerkesztő ur ! ígéretemet beváltani sietek, a midőn a Székesfehérvárott közelébb megtartatott lóvásár felől ezennel meglehetősen hü (? Szerk.) értesitést küldök. A legszebb idő kedvezett a lóvásárnak ; a behozatal bár 20-án már 8 órakor gyéren mutatkonehogy az abban rejlő pokoli mérgek ő reá is veszélyt hozzanak. Május 5-én néhány Matebele érkezett körünkbe. Egyik azonnal felismert ; én a mult öszszel N.-Umkaniula székhelyén láttalak — mondá. Ezek ujságolák, hogy Lumpengula csakugyan királylyá választatott, de hatalmát nyomban fegyverrel is védnie kell, mert az Umbigole főnöke — ki a legerősebb ellenzője volt megválasztásának — 5000 emberrel készül ellene. Isten hírével! — gondolám, csakhogy én tul vagyok a Matebele-k szép országán. A föld — melyen most időztünk — léptennyomon, kicsavart, lefosztott fáival, feltúrt talajával elárulá, hogy az antidiluvialis állatszörnyek hazája. Az elefántok százakra menő csordája barangol itt szerte, s mellettök csak a bivaly és a fekete orrszarvú állják ki a tartózkodást, de ez utóbbiakat leginkább egyes példányokban — bár gyakran — találtuk. Ide még nem ért el a gyarmatosítás, s e végtelen erdők és avarok, e száz és száz vizmedencze egészen az övék, s a gyér népesség inkább csak megtűrt zsellérnek mondható. Egy eredeti szokásáról győződtem meg az elefántoknak, melyet még egy természetrajzi munkában sem láttam felemlítve, hogy t. i. e roppant állat a viz- és folyam-medenczékben valósággal fürdőt ás magának. A mélyedés homlokfala zott, mindamellett a vevúk nem veszték el ama reményüket, hogy a kedvező időjárás nem téveszti el hatáíát s a kereslet a kínálattal aránvl an álland. Azonban e remény nem teljesült ; a menynyiben közönségesen a behozatal 2000 darabra tehető, mig ezúttal a vásárra hozott lovak őszszege 700-ra rúgott. Háromszáz ló volt az istállókban, melyek azonban vásárt sem láttak. Vevők sokan jelentkeztek s az üzlet is elannyira eleven volt, mikép némely vásárlók egymás rovására becsáron felül is igyekeztek lovakat beszerezni. Jelen volt a gallieziai dus lókereskedő Dunoi is a vásáron ; azonban ennek való áru épen nem volt képviselve. Mégis bánta ö azt, hogy ily nagy utat tett Magyarországba, s meg is esküdött, hogy magyarországi lóvásárt nem fog többé meglátogatni. Katonák alá való jó lovat 380 frtjával vettek külföldi számlára. Ily körülmény folytán a tenyésztő nyert, kinek hosszú idő múlva sikerült újra tenyésztményét a mondott áron értékesíteni. Minden használható ló, mely ki volt állítva, vevőre talált, többnyire franczia és olasz számlára, kivált utóbbiéra, mivelhogy az a héten kötött üzletük igen jól sikerült. Vásároltatott összesen 450 db, melyeknek nagyobb része Budapestre szállíttatott. Olaszország az ismert czégek által volt képviselve. Gráczból és Bécsből élénk tudakozódás volt fényűzési lovak után. felső-ausztriaiak számára többnyire 2—3 éves csikót vásároltak. Németország nem volt képviselve. Észleletek. Olasz és franczia számlára leginkább sárgákat, pejeket, fehéreket stb. kerestek ; szürke, fakó vagy tarka épen nem kellett. A herélteket inkább vették. Oly lovakat, melyeknek ezombfukra vagy váll-lapoczkájukra nagy bélyeg volt sütve, nem vásárolták meg, ha még oly hibátlanok voltak is. Ideje is lenne a kisebb tenyésztőket arra figyelmeztetni, hogy a külföldi vásárlók a nagy bélyegeket a lovakon eldisztelenitésnek tartják s ugy nyilatkoznak, hogy az oly ocsmányan bélyegzett lovakat még a katonai kincstár sem vásárolja meg. Z. Ménes» és gyep»u]dcmsigokJ Ménvásárlási hirdetmény. A m. kir. állad, méntelepek ménlétszámának kiegészítése czéljából legközelebb nyilvános ménvásárlás fog tartatni. Felhívatnak ennélfogva a tenyésztők, hogy eladó méneik leírását a származás, jelenlegi állomás és a kiváut árnak megjelölésével együtt legkésőbb folyó évi október hó 25-ig ezen minisztériumhoz beterjeszszék. A tenyésztők tájékozására szolgáljon, hogy csak 3'

2—8 éves hibátlan, egészséges és tenyésztésre teljesen alkalmasnak talált mének fognak az esetre megvétetni, ha az érettük követelt árak a mének értékéhez képest megfelelöeknek találtatnak. A bejelentett mének megszemlélésére és az alkalmasaknak talált mének árának megállapítására bizottságok fognak kiküldetni, melyeken az illető megyei lótenyészbizottmányok is képviselve lesznek. Az ajánlattevő tenyésztőkkel idejekorán közöltetni fognak azon központosítási állomások, a hol a bejelentett mének, előre megbatározott napokon a vásárló bizottság elé vezetendők lesznek. Azon tenyésztők, kik eladó inéneiket már ennekelőtte bejelentették volna, felhivatnak, miszerint tudassák ezen minisztériummal, hogy ménjeik eladása iránti szándékuk nem változott-e, illetőleg, hogy eladók-e még méneik és mily áron. A ménvásárlási ajánlatokra 50 krajezáros bélyeg teendő. Budapesten, 1878. évi október hó l-jén. A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi m. kir. ministerium. Figyelmeztetés. Felhivatnak mindazon tenyésztők, kik az 1879 évi fedeztetési idényre akár egész évi tartás, akár pedig csak idény-bér fizetése mellett a m. k. álladalmi méntelepekböl egyes apalovakal bérbe venni szándékoznak, miszerint ezt legkésőbben f. évi november hó 5-éig az illető méntelep-parancsnokságnál bejelentsék, illetőleg a be'rbe kívánt mént ezen batáridőig annyival is inkább kiválaszszák, miután az addig egyes tenyésztők által igénybe nem vett mének a községi fedeztetési állomások részére fentartatnak, s igy későbbi bérleti jelentkezések figyelembe vehetők nem lesznek. Kelt Budapesten, 1878. október 5-én. A földmivelés- ipar- és kereskedelemügyi т. le. ministerium. egészen fügélyes, s oly mély, a minő magas az állat. Mikor e kád kész, az elefánt köröskörül falait erősen lefecskendi orrmányával, s azután hozzá dörzsölődzik. Az igy rá tapadt sár később megszáradván, igen jó szolgálatot tesz a kinzó rovarok szúrásai ellen, melyre vastag bőre daczára is az elefánt igen érzékeny. Az afrikai égalj állatszörnyei közül kétségtelenül a legérdekesebbek egyike a viziló (Hippopotamus), s talán nem leszek unalmas, ha egyetmást ez óriás vadászatáról is megemlitek. Én még 1866-ban — midőn Mr. Dun-nel megismerkedve, őt vadászataira követem — ismerkedtem meg legelébb a vízilóval. E merész és ügyes vadász is letette azóta a fegyvert, s a gyarmati kormány szolgálatába lépett. Sikereire nézve csak azt emlitem fel, hogy még 1870-ben is a durbani kikötő bőrkiviteli jegyzéke szerint Dun és kaffirjai 104 hyppopotamust lőttek. A viziló ma már mind beljebb vonul az öspusztaságokba, s nappal már csak ritkán kapható szemre. Pedig husa Ízletes, zsirját a benezülöttek nagyra beesülik, bőre gépszijkészitéshez megbecsülhetlen s fogai a legkeményebb elefántcsonttal egyenértékű anyűgot szolgáltatnak s drágán fizettetnek. Ám térjünk át a vadászatra. A mint virradt, indultunk. Czethalász-bárkánkat — melyet akkor (18 66) sok bajjal egy ökörszekéren szállíttattunk Durbun-tól a Tugela-torkolatáig — jó erős 4—6 kaffir evezője vitte előre. A folyam, vagy e tavak — rendszerint meredek — partjai mellett óvatosan haladva, legtöbbször esak akkor veszszük észre a vadat, a mint előttünk pár lépésre a vizből felbukott, в mormogva, daezosan bámul kis jármüvünkre. Gyorsan kell végezni. Egy pillanat a czélzásra, s a fegyverek eldördülnek. A vad nyomban eltűnik, alámerül, de a viz fenekén előre fut, a mit a felszálló légbuborékok jelölnek. 100—150 lábnyi távolban egyszerre ismét felüti szörnyű, otromba fejét a vizből, s ekkor rendesen háttal fordulva van felénk, a vadásznak minél inkább a fültövéhez kell irányozni. A fegyver újra dörg, az óriás elmerül, de habos vér jelöli, hogy találva van. Pár óra múlva a viz felveti a hullát, s a zsákmány partra vonatik. Itt a nemes, értékes részeket az ember, a hulladékokat a krokodilok és sakálok takarítják fel. A vadászat különben nem veszélyes, s ritka eset, hogy ez óriás támadólag lépjen fel. (Folytatás következik.)