Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878

1878-09-04 / 36. szám

208 Y

ADASZ- ES VERSENY-LAP. franczia háborúk folyama alatt részint saját hadseregünk legjobban kipróbált példányaiból, részint pedig az idegen hadseregektől zsákmányképen elhozott kitűnőbb lovakból öeszeválogatiatott. Eredetileg tebát nem vér szerint, hanem többnyire a katonai ha-ználatban matatott képesség szerint válogatták Mezőh-gyesre a tenyészanyagot. — Évtizedek folyamában szabad ménesekben tenyészttvén, ezen különböző vegyületi kanczák, arab, spanyol, erdélyi, moldvai magyar, lipiczai, sőt ezen kivül holsteini, meklenburgi és normán származású ménekkel is páros'ttatak, és e ménes számára mindig azon kanczák tartattak meg, melyek nem a vér tisztaságában, hanem kiváló képességben multák fölül a többit. Az ily különböző vérkeverés folytán létesült teuyészanyag esik néhány évtized óta tenyésztetik különböző irányokban bizonyos fajtának és jellegnek tenyésztési czélul történt kitűzése mellett. Így alakult a Mezőhegyesen j rienleg is fentartott kővetkező 5 törzs, u. m. : a Gidran törzs 80 anyakanczával, a kis és nagy Nonius törzs egyenkint 100 anjakauczával, az angol félvér törzs 80 anyakanczával, s a norfolki igás törzs 50 anyakanczával. A Gidran-törzs 80 anyakanczával, mely létszám 100-ra fog szaporittatni, az utolsó évtizedekben követett tenyészeljárás után angol-arabnak nevezhető. Alapját az 1818-ban Bábolnára hozott Gidran nevü arab telivér mén ivadékai vetették meg. Később is igen sok, részint eredeti, részint telivér arab mén használtatott ezen anyagra, mely azonban mintegy 2 évtized óta bizonyos hibák javitása végett angol telivér m-'nekkel keresztezve, ma már angol-arab jelleget nyert. Az angol telivér kitűnő correctornak bizonyult ezen törzsnél. Első generatióban ugyan a telivér ivadéka rendesen vészit tömegben és c-ontban, de ezekre a kitűzött tenyésztési terv szerint kivétel nélkül ismét a régi Gidran-vér alkalmaztatván, ez által ismét visszanyerik a tömeget és csontot, de több aczélosságot és szabályosabb testalkatot mutatnak. E törzsből Párisban ki lesz állítva : Gidran 35, nevü 5 éves mén, melynek apja tiz nemzedéken át a tiszta Gidran törzsből való, anyja Amaty angol telivér ménnek és egy Gidran - kanczának ivadéka, továbbá két Gidrankancza. E törzs középmagassága 168 ctm. A Gidranok leginkább Csongrád, Csanád, Békés, Borsod, Baranya megyékbe küldetnek, de különben is a legtöbb vidéken előnyösen alkalmazhatók. A két Nonius-törzs, melynek eredete Francziaországban gyökeredzik. 1815-ben ugyanis hadseregünk zsákmányképen Rosiéreből egy Nonius nevü kitűnő normán mént hozott haza. Ezen ménnel, s annak számos ivadékával fedeztettek a legtermetesebb, mezöhegyesi kanczák, ugy hogy idővel beltenyésztés folytán megalakult az önálló Aomus-törzs, mely túlnyomóan normán származású lett. Később e törzs két részre osztatott ; a kisebb átlag 158—160 cmt. magasságú, s a nagyobb átlag 173 cmtr. magasságú csoportra, melynek azonban egészen egyenlő az eredete. A folytonos beltenyésztés veszélyeinek kikerülése végett mintegy két évtized ót i egyes nemzedékekben angol telivérrel párosittatik e törzs, de szintúgy mint a Gidránoknál a tömeg és jelleg megtartása végett ismét a tiszta Nonius használtatik a telivér mének ivadékaira. A két csoport 200 anyakanczája között tehát nincsen egy sem, melynek ereiben a század elején Prancziaországból hozott ős Nonius normán vére ne folyna. A nagy Noniusok imposans hintós és igás lovakat adnak, s e ménekkel jövőben tenyészteni lehet Magyarországon mindenütt, hol a természeti viszonyok engedik a most még csak szórványosan található nehéz hintós és igás lovak tenyésztését. A kisebb Nonius csoport azonban középmagasságú, SZÍVÓS, mozgékony, nem épen elragadó külsejü, de kitűnő képességű méneket nevel, melyeknek megfelelő anyagot már jelenleg is igen nagy számban találunk az országban. Ezért választattak a Parisba küldendő példányok a kisebb törzsből, hogy azt képviseljék, mivel az országban tömegesen birunk. A nagy Noniusok főleg Pozsony, Sopron, Moson, Győr, Vas, Temes és Torontál megyéknek inkább nvugati jellegű anyaggal biró vidékein használtatnak. A kis Noniusok főleg Bács, Nyitrm, Gömör, Nógiád, Hont megyékben; s az ország minden oly vidékén alk ilmazhatók, hol nem túlnyomó a keleti jelleg. Kiallitva lesz: Nonius (AIT.) 7 éves mén, mely minden keresztezés nélkül tisztin e törzsből származott, továbbá Nonius (250), 6 éves nem keresztezett normán származású anyakancza, és Macbeth (312) 8 éves anyakancza, melynek apja Macbeth angol telivér mén, anyja pedig tiszta Nonius-kancza. Az angol félvér (Furioso-NordstarJ torz', melyben a kisbérinél kevésbé nemes, de meghonosodott angol félvér tenyésztetik, létszáma 80 anyakancza — Ezen törzs eredetileg szintén vegyes származású, de a 40-es években főleg Furioso és később Nordstar angol telivér mének kitűnő ivad :kaiból ujjá alakíttatván, az ujabbi nemzedéken át folytonosan angol telivér és félvérrel tenyészte'ik. Az e törzsből származó mének Győr, Sopron, Abauj, Fehér, Veszprém megyékben s egyéb oly vidéken alkalmaztatnak, hol már meg van az alap sebes, közép, hámos és nagy nyerges lovak tenyésztésére. Kiállitva lesz e törzsből : Nordstar III. 6 éves törzsmén, melynek apja Nordstar I. mezöhegyesi angol félvér mén, anyja pedig szintén egy mezöhegyesi angol félvér kancza volt ; — továbbá Furioso 104. 12 éves mén és Oranien 105. 9 éves angol félvér nnyakanczák. A norfolki igás törzs 50 anyakanczával, mely jelenleg még csak inkább csoportnak nevezhető, miután még nem megállapodott jellegű. A kanczák csak a mult évtized óta csoportosíttattak az igába való nehezebb, szélesebb és inkább nyugoti jellegű mezöhegyesi anyagból, s azóta fo'ytonosan norfoki ménekkel pái osittatnak. Feladata e csoportnak a mi viszonyaink között nehéz, nyugati szempontból pedig, közép nehézségű igás lovák tenyésztése, hogy ez által ott, hol természeti viszonyaik engedik, a jobb igás lovak használata szaporittassék. A czél még nem lévén elérve, e törzsből egy példány sem állíttatik ki. A mezöhegyesi ménes vemhességi aránya az utolsó tiz év alatt átlag 71°/

0 volt, de jobb években egész 77°/

0-ig is növekedett. Ugyanazon évtized alatt a mezöhegyei ménesből 1400 mén adatott ki a méntelepekbe. 4. Fogarasi ménes: Az erdélyi keleti Kárpátok alján Budapesttől 32 órai, a nagyszebeni vagy homoródi vasúti állomástól 6 órai távolságra fekszik. Ezen állami ménes csak legújabban 187 4-ben alapíttatott az ország hegyes vidékén lévő lófaj javi'ása és emelése végett. E czélra azért választatott a fogarasi kincstári uradalomnak egy 3 600 hectárt tevő része, mivel a 3000 meter magasságú havasok alján számos patakkal és kitűnő hegyi legelőkkel igen kedvező viszonyokat nyújt e vidék edzett hegyi lovak tenyésztésére. A teuyészanyag, melylyel a fogarasi ménes megalapittatott, túlnyomóan nápolyi, spanyol és keleti származású, s eredetileg Triest mellett Lipiczán már több mint két évszázad óta fennálló fejedelmi ménesnek köszöni eredetét. Ezen »Lipiczai« név alatt ismeretes, kiválóan hegyi vidékre alkalmas megállapodott в önálló fajtából a többi állami ménesekben szétszórtan talált példányokkal, továbbá az uralkodónk kegyelméből nyert eredeti lipiczai lovakkal, s végre magántenyésztöktől vásárolt ugyanily fajtájú kanczákkal alapíttatott meg 4 év előtt a fogarasi állami ménes, melynek törzshelye a parancsnok lakásával együtt Szombatfalván van. Ezen ménes tenyésztésénél szigorú elvül a beltenyésztés tüzetett ki, mely a fajtának Majestoso, Conversano, Favory, Pluto és Neapolitano nevezetű 5 családjában minden idegen vér kizárása mellett fog üze ni. A ménesben jelenleg 73 anyakancza van, mely létszám azonban 100 darabra fog fölemeltetni. A Fogarasou t uyésztett karsti vagy lipiczai fajtának átlagos magassága 154 ctm , s с magasság 157 с n-n ritkán megy tul. E lovaknak testalkata nem egészen szabályos, de a sz ib ily talanságok minden egyéb nagy előnyével együtt, minő a kitűnő mozgás, а rendkívül edzett szilárd szerveze', stb. a fajta joliegének kiegészítésit képezik. E ménesből 3 lovat állítunk ki. u. m. 1. Favory nevü 4é. mént. 2. l'luto nevü 4é. kanczát. 3. Favory nevü 4é. kanczát. * * * A négy állami ménesben tebát összesen 700 auyakancz i után neveltetik azon sarjadék, mely az országos lótenyésztés javítására van hivatva. Az anyakanczák törzsönkiut mintegy 80—100 főből álló csapatokban, külön istállóban elhelyezve, külön legelőkre is járnak. A vemhes kanczák szabadon legelnek és munkára nem használtatnak; csupán a meddő kanczák használtatnak hámban és nyereg alatt, miután az tapasztaltatott, hogy a munka a termékenységet elömozditja. A csikók 5 — 6 hónapos korukban történő elválasztásuk után nemük szerint két külön csoportra osztva, szintén elkülönzött istállókban és legelökön tartatnak. Három éves korukban kezdetik meg a csikóknál fokozatosan az idomítás és kipróbálás, mely annál kevesebb akadályba ütközik, miután az államménesekben nevelt lovak majdnem kivétel nélkül szelídek és kez'sek. A részint hámban, de többnyire nyereg alatt kipróbált csikók közül 4 éves korukban a próbát kiáltott mének az állami méntelepckbe adatnak ki ; a legjobbaknak bizonyult 4 éves kanczák pedig a ménes létszámának rendes kiegészítésére használtatván, a többi 4 éves C9ikó a ménesből évenkint kiporolt egyéb lovakkal együtt a minden év szeptember és október havában tartatni szokott nyilvános árveréseken eladatnak. A méntelepekbe évenkint átlag 180 négy éves mén osztatik be az államméni'sekböl, s körülbelül ugyanannyi számfeletti, s kisorolt ló adatik el évenkint az árveréseken. II. Az állami méntelepek. Az állami méntelepekben rendesen 1750 —1800 f dező mén tartatik. Ezek túlnyomó rés az állami ménesekből kerül ki, s csak igen kis része — mintegy 30 — 40 drb — szereztetik be évenkint a magán-tenyésztőktől. Ezen vásárlás is főleg a magán-tenyésztők buzdítása végett eszközöltetik — miután jelenleg még az államménesekben nevelt sarjadék majdnem fedezhetné a méntelepek évi hiányát. Minél inkább előre halad azonban a tenyésztés állapota az országban, minél nagyobb számban neveltetnek majd az egyes vidékeken constans vérből származott jó minőségű mének, minél inkább megállapodnak és megerősödnek az egyes vidékek tájfajtái, annál inkább fogja majd idővel nélkülözhetni országos lótenyésztésünk az állami méneseket és méntelepeket. Ezen korszak beköszöntését azonban a legközelebbi időben nem várhatjuk. Jelenleg még szükséges az állami lótenyészintézetek mostani létszáma, de a jövő évtizedek az országos tenyésztés fejlődésével párhuzamosan remélhetőleg meghozzák a lehetőséget az állami lótenyészintézetek létszámának lassú, fokozatos leszállítására ; s a jövő évszázadban talán csak az állammének legjobb anyagából kiválasztott kis törzs, mint legtisztább, de csekély mérvű tenyészforrás fog fenmaradni. Czélja tehát az állami lótenyész-intézetnek, hogy magukat idővel nélkülözhetökké, fölöslegesekké tegyék. Minél előbb érhető el e czél, minél előbb válthatja fel a költséges állami gyámolitást a mindenesetre olcsóbb és természetszerűbb magánvállalkozás, annál megfelelőbben töltik be rendeltetésüket az állami méntelepek. Az állami lótenyészintézetek fentartása jelenleg ugyanis még tetemes áldozatokba kerül, miután az állam igen csekély fedeztetési dij mellett bo-