Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878

1878-08-28 / 35. szám

260 VADÁSZ- FCS VERSE

SY-LAP. AUGUSZTUS 21. 1878. копу és Vértes éjszaki és déli hullámos lejtőin, a jobb réteken és figyelmesebb gondozás mellett nagyobb termetű és nemesebb ivadékot neveltek, s ezen országrészben a tenyésztés jelenleg legmagasabb fokon is áll. Itt a magyar földmives nép kezében is található a fényűzési czélokra alk .lmas 160—165 centimeter magas, nemes, nagy hátas és közép hámos ló. Ezen kivül azonban e sok nemzetiségű királyság területén majdnem annyi különböző jellegű és minőségű lófajtát találunk, a hány nemzetiség lakja az országot. A Stiriával és Ausztriával határos észak és délnyugati vidékeken az ottani vegyes ajkú szláv és német fóldmivesek birtokában még a nehezebb nyugati származású nagy testű, de puha izomzatú, teherhordásra kiválóan alkalmas kisebb nóri igás lovat is találjuk. Az ország felső részét ivalakban környező északi Kárpát vidék szláv lakói kicsiny, 144 —152 cuitr. magas, de zömök, teherhordásra igen alkalmas lóval bírnak, mely jelenleg rossz tartás folytán elsatnyult ugyan, de a javításra igen alkalmas anyagot képvisel. A keleti Kárpátok területe, mely Erdély hegyvidékét képezi, tisztán keleti származású, rendkívül SZÍVÓS és sebes, de nemzedékeken át történt elhanyagolás folytán igen apróvá vált 135 —145 cmtr. magas lóval bír a magyar és oláh lakosság. E/en pony-szerü lovak között legkitűnőbb a székely fajta, melynek javitására s testalkatának emelésére most az állam részéről jelentékeny figyelem fordittatik. A mult század közepe óta gyér lakosságunk szaporitása végett déli Németország különböző tartományaiból behozott, s főleg az ország észak nyugati részén a pozsonyi medencze termékeny vidékein, valamint a pesti medencze, vagyis az Alföld déli és délkeleti területén a Bánságban letelepített német földmives nép inkább nyugati jeli-gü lóval bir. E lovat többnyire magukkal hozták az újonnan megtelepülő német fóldmivesek, s habár egy évszázad óta nem is tisztán tenyésztették, mégis megmaradt túlnyomóan annak jellege. Nagyobb, 156 —168 cmtr. magasságú, s termetesebb ez, azonban nem bir ugyan oly határtalan szívóssággal, mint a keleti jellegű magyar ló, de a már régebben folyó nevelés folytán első sorban kitűnő hámos lovakat ád. Ez képezi országos lótenyésztésünk terén ama anyagot, melyből a Nonius és nehezebb angol félvér állami mének alkalmazása által igen jó nagy hintós lovakat lehet tömegesen nevelni. Az ország déli és délkeleti részein lakó szerb és oláh földmives nép kezében keleti származású, a magyar lóhoz hasonló, de még rosszabb tartás által nagy részt elsatnyult ló van, melyek jobb része szintén könnyű nyergest adhat. A leirt minőségű különböző lófajták azonban nem vidékenkint szigorúan elkülönítve, hanem igen vegyesen találhatók az országban. Ugyanazon vidék, sőt gyakran ugyanazon község különböző nemzetiségű lakói egészen különböző lovakat nevelnek. Ezért tehát igen nehéz Magyarországon bizonyos vidékekhez kötött tiszta tájfajtákat megkülönböztetni ; s egészben véve csupán azt mondhatjuk, hogy a fent jellemzett lófajtákat többnyire vegyesen az egész országban lehet találni. Az egyes különböző tenyésztési vidékeket csupán átalánosan a szerint különböztetjük meg. a mint egyik vagy másik vidék lólétszámának többségét képezik. Ez alapon készült a jelen lapunkhoz mellékelt vázlatos kis térkép is, melynek egyedüli feladata a jelentékenyebb vásárok kitüntetése mellett az ország különböző vidékein túlnyomó számban található anyag átalános jellemzése. Lovaink minőségének alapját tehát eredetileg azoknak származása vetette meg, de e. mellett igen nagy befolyással volt jellegük és tulajdondonságaiknak megőrzésére vagy módosulására az egyes vidékek fekvése, égalja, talaja, növényzete, az átalános gazdasági viszonyok s a taitás és használat különböző módjai. Meg kell tehát néhány szóval ezen viszonyokról emlékeznünk, ha a magyarországi lótenyésztés állapotáról némi fogalmat nyújtani akarunk. A magyar birodalomnak 5 600 négys/.ögmértfoldet, vagyis 322.3 04 •kilometert elfoglaló területe az északi szélesség 44°9'—49°33* s a keleti hosszaság 32° 4' — 44° 16' között fekszik. Az egész birodalmat 100 részre osztva, ebből mintegy 30 rész magas hegyek által van borit va, 20 a közép hegységek és azok termékeny völgyeire esik, 15 rész képezi az igen termékeny és jó rétekkel biró dombvidéket, s mintegy 37 —40 rész esik a majdnem teljesen sik, erdő nélküli rónaságra, mely a tulajdonképeni magyar Alföldet képezi. Magyarország legnagyobb része а középső Duna nagy inedenczéjéhez tartozik, s a Kárpátok által batároltatik, s csupán azon rész, mely a Duna jobb oldalán terül el, tartozik az Alpesek keleti vidékéhez. Atalában véve megkülönböztetjük a Felföldet, vagyis az északi hegyes vidéket, s az Alföldet, vagyis a Duna és Tis/a folyamok közt s a Tisza baloldalán elterülő sikságot. Gazdasági tekintetben Magyarországot hét miveleti kerületre lehet beosztani, u. m. : 1. Dunán innen, vagyis az árpa, burgonya és len vidéke (226 П myria-meter) ; 2. a Felföld, vagyis a fa és hegyi legelök vidéke, (513 Q myria-meter) ; 3. Dunán túl, vagy a czukor és fehér répa vidéke, (432 Q myria-meter) ; 4. Budapest és vidéke, vagy a rozs és kerti vetemények vidéke, (210 П myria-métcr) ; 5. Tiszán túl, vagy a buza, köles és dinnye vidéke, (338 Щ myriaméter); 6. Az Alföld, vagy a gabona és repcze vidéke, (532 • myria-meter); 7. Erdélyi miveleti terület, mely ismét a nyugoti Erdély, vagy a tengeri és bor vidékére, és a keleti Erdélyre, vagy a zab és tatárka vidékére (4 68 П myriaméter) beosztható. Magyarország legnagyobb részét, s különösen a gazdasági tekintetben legjelentékenyebb szerepet játszó Alföldet kitűnő talaj mellett főleg а szélsőségekre hajlandó, gyakran változó égalj, az esöhiány s különösen a nyári szárazság jellemzi. — Az esőinennyiség ugyanis egész évi átlagban csak 502 milliméterre rug az Alföldön, s a nyári esömennyiség alig haladja meg a 110 millimétert ; ugyanakkor, midőn Erdélyben pl. az évi csöátlag a 810 millimétert eléri, Dunán túl pedig a 160 centimétert is meghaladja a nyári esömennyiség. Ezen kedvezőtlen átlag mellett főleg még az hat rendkivül sujtólag a magyar róna gazdasági viszonyaira, hogy májustól igen gyakran 6 hétig is teljes esöhiány ál! be, ugy, hogy a harmatot is nélkülöző siksig legelői teljesen kisülnek. Nem a kitűnő talaj minőségének hibája tehát, hanem egyedül az égalj annak oka, ha Magyarország rónaságán kevéssé biztos és állandó a legelő, s lia még kevésbé biztosan lehet számítani a mesterséges takarmány bő terméseire. A bere-félék csakis a Dunán túli alpesi lejtőkön, s a Kárpátok hegységeiben képezik a legelők és rétek rendes növényeit, az ország legnagyobb részében azonban a vörös lóhert nedvesség hiánya miatt mesterségesen sem lehet termelni ; s a luczerna, moh, s részben a baltazin marad az egyetlen biztos mesterséges takarmány. Az Alföld legelőin s rétéin vendégkép nedves időben megjelennek a herefajok és jobb füvek : de a rendesen bekövetkező szárazság alatt eltűnnek s helyet adnak a szárazságot jobban tűrő rosszabb takarmáDyfüvek fejlődésének, sőt van bizonyos idő, s legtöbb nyár derekán, hol a legelőre járó állatok a kisült gyepnek csupán töveivel és gyökereivel tengetik életöket. Ily viszonyok nem igen kedveznek az állattenyésztésnek, s ba Magyarország mégis kiválóan állattenyésztést üzö állam volt hajdanában, s részben még most is ez képezi közgazdaságának legjelentékenyebb részét, ezt a nép pásztorkodási hajlamán kivül, fő'eg annak tulajdonithatjuk, hogy a gabnatermelésre és belterjes gazdálkodásra hiányzott hajdanában a könnyű közlekedés és hiányzik még jelenleg is az elégséges munkás kéz. Magyarországon ugyanis csak 2634 lakos esik 1 П mértföldre, mely számnak csekélységét akkor látjuk be, ha tekintjük, hogy pl. Francziaországban 3800, Angliában 6500 és Belgiumban 9300 lakos van egy mtföldön. A közlekedési viszonyok javulása az utolsó évtizedekben főleg a vasutaknak 6500 kilométer ho sszuságra való szaporításában nyilvánult, és a mintegy 5000 kilométert tevő állami utak is némileg javultak; a körülbelül 18,000 kilométerre rugó megyei utak azonban többnyire jelenleg is igen rossz állapotban vannak. Ily közlekedési viszonyok mellett, s midőn az alföldi utak teljes javulása a szükséges kő hiánya miatt nem várható, természetesnek tűnik fel, hogy a magyarországi nép nagy mérvben űzte a lótenyésztést, és túlnyomóan megmaradt a keleti jellegű könnyű sebes lovaknál, mely a feneketlen sáros vagy homokos utakon egyedül képes hosszú távolságokra a közlekedést fentartani. — A vasúti közlekedés lendülete pedig tapasztalatszeruleg nem apasztja, hanem ellenkezőleg szaporítja minden országban а szükséges lovak számát. Magyarországon, mint emlitettük, jelenleg is 2.158,000 ló találtatik, s igy minden mértföldre 385 ló, 1000 lakosra pedig 150 ló esik. Ezen átlagos számok azoubau az egyes vidékek szerint jelentékeny változás alá esnek, mig pl. Marmarosmegyében 1 Ц] mfdre csupán 80 ló, 1000 lakosra pedig 68 ló esik, addig Toroutálmegyében 1 П mfdre 1228 s 1000 lakosára 354 ló, Csanádmegyében 1 • mfdre 1003, 1000 lakosra 304, Békésmegyében 1 • mfdre 970, 1000 lakosra 274, Bács-Bodroglimegyében 1 П mfdre 782, 1000 lakosra 242, Somogymegyében 1 Q mfdrt

! 465, 1000 lakosra 183, Tolnamegyében 1 Q mfdre 576, 1000 lakosra 165, Temesmegyében 1 • mfdre 840, 1000 lakosra 142 ló esik. — E számok némi fogalmat nyújtanak Magyarország lólétszámának vidékenkinti eloszlásáról. Nem mindig azon vidékeken található azonban a legjobb tenyészauyag, hol legsűrűbb a lovak létszáma ; s hogy e tekintetben némi vázlatos képét nyujthassuk az anyag minőségének, összefoglalván az eddig előadottakat, következő tenyésztési körökre osztjuk be az országot, u. m. 1-sü tenyésztési kör. Az országnak Ausztriával és Styriával határos részei az alpesi nyujtványok és völgyek vidéke, hol a vörös lóher képezi a legelök egyik főalkatrészét ; itt többé-kevésbé tisztán található a nyngoti származású nehezebb igára alkalmas kisebb »nóri« fajta, mely a lialtártól kezdve befelé mindinkább elvegyül, s végre megszűnik. Tiszta nóri fajta található Vasmegyében Pinkafő vidékén, módosulva található a Muraközben, s egyátalán Vasmegyében, továbbá Zala-, Sopron-, Mosonymegyék területén 45—50 kilométerre a határszéltől. Pozsony, Győr, Nyitra, Bács, Hont és Gömörmegyék egyes vidékein bár nem alpesi nóri, de mégis inkább nyugati jellegű nehezebb igás lovak találhatók, melyek egy része jövőre nézve alkalmas anyagot képez hintós lovak tenyésztésére. Állami mének régebb használata folytán e vidékeken már jelentékeeyen javult az anyag. 2-or. A Bakony és Vértes északi és déli hullámos dombos lejtője s a Balaton tája bő rétekkel többnyire gondos és előhaladtabb tenyésztőkkel e's kitűnő nagy hátas és közép hámos lovakkal. — E vidék kétségkívül az első helyet foglalja el lótenyésztésünk terén. Itt legjobb gyümölcsöket termett az állami méneknek két évtized óta folytatott czélszerü alkalmazása. A lovak jellege nagyobb termet mellett nemes és számtalan földmives tenyésztőnél található urifogatba való ló. Ide számitjuk: Somogy, Fehér, Tolna, Veszprém, s részben Komárom s Esztergom megyéket is. 3-szor. A kárpáti hegyvidék, mely Árva. Szépe-, Marmaros megyéken keresztül az erdélyi hegylánczolaton át Brassó, Hunyad és Krassó megyékig levonul. — E begyvidéken az alpesi hegyvidék lovától egészen eliitő jelleget mutatnak a lovak. A Kárpátok zordonabb égalja, kevésbé termékeny talaja apró s nem tehervoná-ra, hanem teherhordásra kiválóan alkalmas lovat szült. Ezen lovak, mint emiitettük, az erdélyi hegyek magyar és olák vidékein nemesebbek s gyorsabbak, mint