Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878
1878-08-28 / 35. szám
AUGUSZTUS 28. 187 8. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. a szláv lakosságú északi Kárpátokban. Ezen anyag idővel javitva, a külföld számára is kiviteli czikket képezhet. 4-szer. Erdély hullámos és sik területe, a Maros és Kiiküllö völgyeivel. E területen igen jó rétek és legelők vannak, s egyátalán nagyon kedvezők a viszonyok a lótenyésztésre. Túlnyomóan keleti jellegű, közép és kis hátas lovakkal bir nagy tömegben. A lovak nemesek, igen szívós természetűek, s kiválóan katonai czélokra alkalmasak. Igen gyors és kitartó, kisebb termetű kocsilovat is nagyobb mennyiségben lehet Erdélyben találni. 5-ször. Az Alföld tenyésztése. Ezen legnagyobb területen, mely a tulajdonképeni magyar gazdaság jellegét hordja, négy vidéket kell megkülönböztetnünk : a) A Tisza bal partján a Marostól északra terjedő rónaság televényes, kötöttebb, igen termékeny talajjal, mely nedves időjárás mellett, kitűnő és a test tömegét fejlesztő rétekkel és legelőkkel bir. E területen túlnyomó a keleti származású, de jobb tartás és részben nyugati keresztezések folytán kissé nagyobb testű magyar ló. Jó minőségű közép hátas és hámos lovakat lehett itt találni. Ide tartoznak : Békés, Csanád, Csongrád megyék és Aradmegye sik része az erdélyi hegyekig. b) A homokvidék, mely az emiitett megyék északi határain tul a Tiszának keletről nyugatra való folyásáig, valamint a Mátra hegység aljától le a Tisza és Duna közébe egészen Báe3 megye határáig terjed. E vidékek lazább homokos talaján és száraz legelőin maradt meg leginkább épségében a hajdani keleti jellegű könnyebb hátas magyar ló ; mely itt különösen katonai szolgálatra nagy számban található. A száraz legelők és a rossz tartás folytán azonban e területen a lovak egy része elsatnyult és javításra vár. Ide soroljuk : Bihar, Hajdú, Szabolcs, Borsod, Heves, Nógrád és Pest megyéket, valamint Szatmár megye egy részét. c) A Duna és Tisza közti déli rész, vagyis Bács-Bodrogh megye területe kötöttebb és nedvesebb, de szintén nagyrészt televényes homoktalajjal. A lovak jellege nagyobbrészt keleti ugyan, de egy része nyugati vegyüle'kkel, kitűnő nagyobb hátas és közép hámos lovakat lehet vásárain találni. E lovak katonai czélokra különösen kedveltek. d) A Bánság, Temes és Torontál megyékkel, melyek területén a Németországból bevándorolt telepitvényesek meghonosították a magukkal hozott nyugoti származású németországi lovat, mely mai napig is, bár némileg módosítva, megtartotta nyugoti jellegét. — E lóról már egy izben szólván, itt csak azt emeljük ki, hogy egy évtized óta többnyire normán fajú Nonius állami ménekkel párositva, az anyag már szilárdabb, s részint már most, még inkább azonban jövőre kitűnő nagyobb hámos és hintós lovakat fog szolgáltatni. Ezzel a tenyésztési körök rövid jellemzését befejezve, még néhány szóval érintenünk kell bizonyos átalános tenyésztési viszonyokat. Ki kell nevezetesen e helyen emelnünk, hogy azon fogalom, melyet a külföld bajdanában e magyarországi »pusztáról« s a magyarországi ménesekről táplált, ma már egyátalán nem felel meg a valóságnak. Hajdanában a föld csekély értéke, s a szántóföld megmivelésének nehézségei arra inditották a tulajdonosokat, hogy roppant területeket megmuukálatlanul hagyva, azokat szabadon járó ménesek által némileg hasznosítsák. Ma már a föld nagyobb értéke, a jelentékenyebb adókötelezettség a hajdani puszták legnagyobb részét szántóföldekké változtatta át, s ezzel együtt a nagyobb, szabadon járó, s munkára nem használt ménesek száma is jelentékenyen megapadt, sőt az utolsó időkben majdnem teljesen megszűnt. Nem is a nagyúri terjedelmes ménesek képezik ma már az országos tenyésztés alapját, hanem a minden egyes vidék kisebb gazdáinak, s a fóldmives népnek istállóiban megszaporodott és megjavult lovak összege, mely lovak munkára használtatván, e mellett nevelik csikaikat. Az alább felsorolt magánménesek túlnyomó részénél is nem szabadon járó, hanem munkára használt kanezák képezik a törzsöt. Tagadhatlan tény gyanánt constatálbatjuk, hogy a kisebb tenyésztők lovainak minősége jelentékenyen javult, s még folyton javul. Ezen javulás főleg és első sorban az állami lótenyészintézetek befolyásának tulajdonitható. Mintegy 18 00 állami mén mellett ugyanis alig 1500 oly magánmén használtatik a tenyésztésre, melyek bizottságilag alkalmasaknak Ítéltettek. Miután pedig középszámitás szerint mintegy 300,000 kancza fedeztetik évenkint az országban, s igy legalább is 7—8000 apalóra van szükség : annálfogva föltehető, hogy mintegy 150.000 —200.000 kancza oly mén által fedeztetik, melynek alkalmatossága szakértő közegek által constatálva nincsen. Ezen községi és magántulajdont képező apalovak minősége gyakran fölötte hiányos ; mely hiány orvoslása végett oly irányú törvény készül, melynek értelmében kizárólag csak bizottságilag alkalmasnak talált apalovakat lehet majd a közönség rendelkezésére bocsátani. Őszintén bevalljuk továbbá, azon lótenyésztésünkre nézve igen hátráuyos körülményt is, miszerint a magyar nép lovát szereti ugyan s kitűnően ért a lovak gondozásához és kezeléséhez, de sok vidéken szük takarmány mellett, sőt száraz legelőn és árokparton is tartja lovát, az istállózás nyáron kivételes eset, sőt télen is gyakran mellőztetik, ugy hogy e tartás mellett csupán E kevés igényű, SZÍVÓS, keleti jellegű magyar ló állhat fenn. Őszintén szólottunk a külföld előtt lótenyésztésünk hiányai és hibáiról, s tettük ezt nem csak igazságszeretetböl, hanem azért is, mert ezen őszinteség ügyünknek nem árt, sőt hasznára van. A külföldi vevő csupán a vásárra kerülő lovak tényleges minőségét veszi tekintetbe, s^ ha elegendő mennyiségű, czéljainak megfelelő minőségű lovat talál, nem riasztitik vissza ama körülmény által, hogy a többi hibás, vagy elsatnyult példány a rossz tartás, gondozás és táplálásnak lett áldozata. — Söt azt hiszszük, nagyobb előny, ha valamely eladó és külsőleg megfelelő lóról azt tuHjuk, hogy nem istállóban, bő takarmányozás és kevés mozgás mellett neveltetett, hanem többnyire legelőn és gvengébb táplálás mellett vált használható lóvá. Az ily ló vétel és jobb tartás után mindig javul, s a vevőnek teljes megelégedését rendesen kivivja. A vevő tehát Magyarországon mindig csak oly lovat vásárol, mely igényeinek megfelel, s hogy a rossz tartás és táplálás folytán sok ló elsatnyul és vásári áruvá nem válhatik, az csupán a mi kiírunk. Van azonban e tekintetben számos kivétel ! sok vidéken magától vonja meg az eledelt a gazda, hogy lovait jól táplálhassa, de ily vidékeken meg is látszik a jó tartás eredménye a termetesebb keleti vagy angol jellegű, fényűzési czélokra is alkalmas lovak nagy számában. Jó tartás által az ország legtöbb vidékén ily lovak nevelhetők ; s ha gazdasági viszonyaink megjavulnak, ha a rónaság csatornázása által a takarmánytermelés biztosabbá tétetik, s ha az észszerű lónevelés elvei népünknél mindinkább elterjednek, s ha végre, a mi főfontosságu, a lókivitel emelkedése és biztossága folytán állandóan jó vevőre talál a magyarországi lótenyésztő: akkor bizonyára az ország minden vidékén eléri lótenyésztésünk a tökély azon fokát, mely őt az anyag kitűnő voltánál fogva megilleti, s melyre az ország gazdasági viszonyai által hivatva van. Jutalom dijosztások határnapjai September 8. Vas » 8. Nógrád » 15. Komárom » 16. Bihar 20. Nyitra megye Kis-Czell. » Szirák. » Komárom. » Nagyvárad. » Nyitra. » 21. Csongrád » Szentes. » 21. Zala » Csáktornya. » 27. Nógrád » Bal.-Gyarmat. October 3. Hunyad » Szászváros. November 4. Kolos » Teke. Tekintetes szerkesztő ur ! — Junius 30 áu tartatott meg Debreczenben az állami lódijazással egyidejűleg a gazdasági egyesület által rendezett szarvasmarha-, sertés- s juhkiállitás, még pedig feltűnő érdeklődés mellett. — Mellőzöm a díjjal kitüntetettek névszerinti felsorolását, becses lapja olvasó közönségének úgyis csak igen csekély töredékét fogná az érdekelni, de e helyett átalánosságban szólok e gazdasági ünnepélyről, mert ünnepély volt ez, akár az ügyet, akár a lobogókkal diszitett kiállítási téren hullámzó nagy közönség hangulatát tekintjük is. A lódijazásnál 38 db fias kancza, 39 db 1, 2 és 3 éves kanczacsikó, s 36 db méncsikó, tehát összesen 113 db állat lett bemutatva, s igy számra nézve nz eredmény kielégitő, de, fájdalom, be kell ismerni, minőségileg nem az. Nem akarom egyes példányok jóságát elvitatni, kedvét szegve eszel az igyekvő tenyésztőnek, de mint szembe ötlött, constatálnom kell azon tényt, hogy Ítélve a bemutatott anyagról, e tenyészágban a kívánatosság fokán nemcsak jóval alantabb állunk, hanem oda felvergödni nem egyhamar fogunk ; nem, mert a hiba mélyen gyökerezik : hiányzik ugyanis tenyésztőink nagy részénél azon öntudatosság, azon helyes érzék, mely nélkül czélirányos tenyésztés s minden akadályt leküzdő következetesség nem képzelhető. Hogy ez a lótenyésztésnél igy van, legjobban bizonyltja a szarvasmarhas sertéskiállitás, mert erről csakis magasztatólag lehet megemlékezni. Ez állatokon nemcsak az látszik, hogy tenyésztőik tudják, mit akarnak, hanem az is, hogy a tenyészauyagot megtudják bírálni, söt becsülui is, mert nagy szó, de igaz, hogy a kiállított 96 db szarvasmarha közt kivető alig akadt, s a kisbirtokosok mivel sem állnak hátrább a nagy birtokosoknál, pedig ez a haladottság legbiztosabb mérve. A sertések pedig olyanok voltak, hogy azoknál szebbet az országban találni nem lehet, s itt is, az az erdőesősz, ki egy kocza alját hajtott be, nem áll hátrább azoknál, kik 50 — 60 koczát fiaztatnak. Van kétségkívül haladás a lótenyésztésben is, i félreismerhetlen az állam-mének hatása, de ... . ismétlem, nagy ut áll még előttünk, nagy idő kell még ahhoz, hogy betérhessünk azon a kapun, melyen Somogy-, Fejiér stb. más megyék már betértek ; nehéz a darabos, apró s mégis nehézkes, vagy az agártestü lovainktól megválni, kétszeresen nehéz, kinek mind e kettőből van, no de egy uj generatió, melyet hagyomány s kegyelet nem kötnek annyira, inajd keresztül esik ezen is. A juhkiállitás aránylag legkevésbé terjeszkedett, de a mi hiányzott a mennyiségből, azt bőven kárpótolta a minőség. A kiállított állatok, mint az alföldi viszonyaink mellett máskép nem is képzelhető, kivétel nélkül fésűs gyapjasok voltak, még pedig különösebben két juhászat ragadta magához a közfigyelmet, s okozott a rekesztékeknél oly csődületet, hogy nem kis munka volt az állatok közelébe jutni, volt pedig ez a b.-ujvárosi Keppich-féle s a csegei gr. Forgách Kálmán juhászata. A két nyáj egymással rokon, mindamellett vagy talán ép azért ezek egymásnak legnagyobb concurrensei. Az első dijat gr. Fotgách Kálmán nyerte el, de mi a ennél több : a biráló bizottság indíttatva érezte magát soron kivül, bár ily kitüntetés a proyrammba fel sem vétetett, a csegei juhászat helyes iránya- s okszerű kezeléséért arany oklevelet kiállítani.« Ez uradalom nyerte el különben, még pedig leérem figyelembe venni, Debreczenben a sertésekre kitűzött első jutalmakat is. — y— о. A debreczen-vidéki lótenyésztésről sajnálattal halljuk a fentebbieket, de hogy csakugyan igy áll az, azt tapasztalni megunknak is volt alkalmuk : a debreczeni versenyek alatt, hol a mezei gazdák futtatására alig lehet egy pár lovat öszszefogui. Német poetak még Debreczen környékét csupa lóhátas csikós-néppel hemzsegni képzelik, de factum, hogy ezelőtt két évvel — pedig épen vásár idején — a debreczeni versenyek rendezői péuzen csalogatva sem tudtak 3—4 lovast öszszehozni, mig Kassa, Pozsony és Soprony környékén a tót és nemet parasztlegényekböl 20—25 versenyző áll ki. Szerk.
