Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878

1878-01-23 / 4. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. A PESTI ÉS VIDÉKI LOVAK-EGYLETEK ÉS VADÁSZ-SPORT KÖZLÖNYE. s z- Budapest, 1878. január 23. XXII. évfolyam. Az álladalmi mének kiosztása az 1878-ik évi fedeztetés! idényre. Alig egy évtized mult el, mióta az álladalmi lótenyész-intézetek a közös hadiigyminieterium kezeléséből a magyar földmivnlésiigyi miniszter hatáskörébe átbocsájtattak ; s e rövid évtized elég volt arra hogy a magyar tenyésztő' közönség, mely azelőtt idegen katonai intézménynek tekin­tette az állami méneseket és méntelepeket, ma már saját tulajdonát, országos lótenyésztésünk közös alapforrásait látja azokban. A közöny ezen idő alatt érdekeltséggé, az ellenszenv becsüléssé vált, mert érzi azt az ország minden tenyésztője hogy ezen intézetek nélkül nem emelkedhetett volna lótenyésztésünk a fejlettség jelenlegi foká­ra, s feloszlatásuk esetén ma még nemcsak hogy tovább nem fejlődhetnék, de bizonyéira csakhamar rohamos visszaesésnek volna kitéve. Az állami méntelepek intézményének népszerűsítése azon­ban ezen tudaton kiviil főleg azon körülményben találja magyarázatát, hogy azok kezelésére ma­gának a tenyésztő közönségnek mérvadó befolyás engedtetik. Az országszerte minden megyében szabad választás utján alakult lótenyész bizott­ságok javaslatai alapján állapittatnak meg évről évre a fedeztetési állomások, s azok megállapítása után az egyes állomásokra küldendő mének kije­lölésére is meghivatnak a lótenyészbizottságok képviselői s a községek küldöttei, kik a hely­színén az egyes ménteleposzlályoknál az e cze'lra kiküldött miniszteri biztossal személyesen közölvén a vidék vagy község kívánságait, a kiküldendő mének faja s minősége iránt, azok kiválasztására mérvadó befolyást gyakorolhatnak. E ménelosztások iránt évről évre szaporodik az illető vidék tenyésztő közönségének érdeklő­dése, s némely telcposztályoknál a vidék tenyész­tőinek valóságos találkozóját képezik az elosztási napok. Közöljük ennél fogva olvasóinkkal a ménelosz­tások ez évi határnapjait, melyek a következő sorrendben állapíttattak meg : I. Az erdélyi méntelep területén. Január 24-én. A sepsi-szentgyörgyi méntelep­osztálynál Háromszék, Brassó, Udvarhely-Csik Gyergyó megyék részére. Január 2G-án Ilomorodon, Hunyad, Fehér­Torda, Aranyos, Nagy- és Kis-Küküllő megyék részére. Január 29-én Deésen, Doboka, Szolnok, Besz­tercze és Kolosmegyék területére. II. A nagykőrösi méntelep területén. Január 27-én Baján, Bács-Bodrog megye ré­szére. Január 31-én Verseczen, Temes, Torontál, Krassó és Szörény megyék részére. Február 3-án a mezühegyesi ménteleposztálynál Csanád, Békés és Arad megyék részére. Február 6-án Nagy-Kőrösön Pest-Pilis-Solt Kis­Kun, Csongrád, Hont, Nógrád és Heves megyék területére. III. A székes-fehérvári méntelep területén. Február 11-én Bajnán, Nyitra, Trencsén és Bars megyék részére. Február 15-én a bábolnai ménteleposztálynál Pozsony, Moson és Győr megyék részére. Február 17-én Székes-Fehérváron, Fehér, Vesz­prém, Esztergom, Komárom, Zala, Vas és Sopron megyék területére. Február 20-án Ozorán, Somogy, Tolna és Ba­ranya megyék részére. IV. A debreczeni méntelep területén. Február 11-én az eperjesi ménteleposztálynál Sá­ros, Abauj, Torna, Gömör, Borsod, Szepes, Árva, Turóez, Trenesén és Liptó megyék részére. Február 14. turia-remetei teleposztálynál Ung, Bereg, Ugocsa, Zemplén, Mármaros, Szatmár és Szabolcs megyék területére, s végre : Február 17. Debreczenben, Bihar, Hajdú-Jász­Kun, Szolnok és Szilágy megyék részére. Az erdélyi és debreczeni méntelepek területén Kozma Ferenez ministeri tanácsos, a székes­fehérvári és nagykörösi telepek területén pedig Tanfi Gusztáv ministeri titkár fognak ministeri biz­tosként minden egyes helyen megjelenni. Az elosztás eredményét, valamint az egyes teli­vérmének állomás helyeit annak idején közölni fogjuk. A vadászlovakról. (Hunters.) Azon többé vagy kevésbé lényeges különbség, mely a vadászié és steeplechaser között fennáll, egyes egyedül a talaj minőségében találja ma­gyarázatát, melyen az előbbinek kiválóan járni kell. Legyen a hunter telivér vagy nem, kell hogy alakja és testalkata ugyanolyan legyen, mint az akadályversenylóé, kivévén a hamis bordákat, me­lyekre nézve ettől. elüthet. Ezek a vadászlónál mindenesetre mélyebbek és szélesebbek legyenek, hogy az órákon át tartó fárasztó munkát hátrány nélkül megbírhassák. Minden más tekintetben a formatió, mint már fentebb mondottuk, kell hogy egészen összevágó lakák, Matebelek a füstöt egészen lenyelik, s azután köhögnek is tőle ugy, hogy a köny folyik szemeikből. Még feltűnőbb, hogy mind e népek szenvedélyes burnótozók. Az első köszöntés, me­lyei két vándorló Zulu egymást üdvözli az, hogy egy 3zippautattal kínálják egymást. Az éjszaka meglehetősen nyugodtan tölt el. Néhányszor felébredék, s a csodaszép holdfény­nél láttam a mint az Antilop falkák a vizre jöttek. Egy-egy közülök szimatot kapva közei­létünkről, mereven megállt, s körültekintve, gyors irammal jelt adott a társaknak. Azután ismét csend lett, csak négereim monoton horko­lása hallatszott, kik mint fatuskók hevertek pokróczaikba burkolódva. — A napkölte előtt egy órával, a fenevadak concertje ébresztett fel, de ez csak rövid ideig tartott s én újra elalud­tam. A mint újból felébredék, már világos volt. Egyszerre gyenge nyomást érzek vállamon, az öreg Kamarana mint egy ugrásra készülő tigris a földre lapulva intett, hogy nézzek a túlsó partra. Fegyveremet felkapva a part széléig kúsztam, hol az öreg megállást int, s át mutat a szem­közti bozótra. Nagy felindultságából azt hivém először: tán valami nagy ragadozó tévedt ide, s merőn vizsgáltam a sürüt. Mit sem láték. Majd fölebb tekintve, megpillantani az öreg figyelme tárgyait : három pompás leolate bakot, hatalmas szarvakkal, alig 35 lépésnyire tőlünk. A vadak szimatot kaptak, s egy pillanat, s már késő leen­dett. Óvatosan emelve a fegyvert, czélba veszem a velem épen szemben álló vadat, s azután gyorsan tüzelve, a második csövei a jobbról álló bakra ТАВПА. Utazás a Zambesi viz-eséseihez. (Utazási és vadászati képek.) (Folytatás.) Délután 3-ra járt, a mint útra keltünk. Mint­egy másfél órai menet után az erdő mélyén pár lombsátorra bukkantunk, melyekből füst szállott fel a fák koronái közt; közelebb jöve emberi hangok hallatszottak, s esakhamar két kis fekete manó, két kis Ramurpisi, természetesen »au na­turel costume«-ben nyargalt elénk, s megpillantva engem, lapult meg apja lábainál, hogy a másik perezben megriadva kereket oldjanak. A sátorhoz érve apjok egypár tarka gyöngy­szemmel — melyeket tőlem Tátiban kapott — megszelidité a gyermekeket. Nagy meglepetésemre Madame Ramurpisi épen nem oly rut, a minőnek képzelém. Keskeny aj­kai, kissé hajlott orra, egészen jó kinézést mu­tattak. A mint tova indultunk, az apa karjára szedte gyermekeit s összecsókolta őket, s a nő mindaddig utána nézett, mig az erdőben el nem tüntünk. E búcsúzás elannyira civilisált-nak tünt fel, hogy önkénytelenül arra gondoltam: honnan vehette ez a szerecsen ezt a nőt 7 ... . A kirándulásnak sokban humoros jelleget köl­csönzött azon körülmény, hogy sem én nem ér­tettem az erdőlakók nyelvét, sem ők az enyémet. Ámde a szükség, s a közös czél sok lehetlennek látszót könyüvé tesz. Az én czélom egy jó va­dászat volt, az övék a zsákmány élvezete. Meg­értettük egymást. Bámulatos az ügyesség melyei ez emberek a vadat felkutatják, sőt megérzik. A legkitűnőbb kopó sem tehetne kitűnőbb szolgálatot mint ők. Mintegy három órát haladtunk már, midőn egy lcudu jött lövésre, melyet pompás polygonal-pus­kámmal el is ejtettem. — A Sacha partján — mintegy 12 teng. műddel alább, mint a hol a folyamon szekereinkkel átkeltünk — embereim két óriás fa között tanyát vertek. Elébb a talajt köröskörül gondosan megvizsgálták, hogy nincse­nek-e ott kigyó-lyukak ? Azután a tanya-helyet leperzselték, s a tüz elhamvadván, száraz avarral szépen befedték. — Az egész müvelet alatt any­nyi ügyességet tanúsítottak, mely felkölté csodál­kozásomat. Nem messze tőlünk a Sacha medrében egy vizzel telt medencze terült, s a körül ezernyi vadnyom látszott. Ez okból — hogy oz inni jövő vadakat el ne riaszszuk — tüzeinket csak kissé raktuk meg. A tanya elkészülvén, a "tűznél kávémat és vacsorámat elkészilém, mialatt embe­reim az elejtett kudu után visszamentek. A vacsorával elkészülvén, embereimnek is adtam egy kis dohányt, s magam csakhamar pihenni dőltem, mellettem a takaró alatt — a harmattól óva, s minden pillanatra kéznél — öt töltött cső feküdt. Eredeti, a hogy e félvadak a pipát készítik. Vizzel egy sárgömböt formálva, abba fönt egy mély lyukat nyomnak, s e lyukat egy égő üszök­kel kiszántják. Azután az egyik oldalon egy nád, vagy gaz szárat szúrnak bele, mig az a felső lyukat eléri. — Ekkor a csőből kitisztítják a netán benmaradt sarat, s kész a pipa. Délkeleti Afrika minden népei : a Zuluk, Bechuanak, Maka­Lapunk mai számához van mellékelve: Kispál Sándor „rózsák ár- és névjegyzéke".

Next

/
Oldalképek
Tartalom