Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878

1878-01-23 / 4. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. A PESTI ÉS VIDÉKI LOVAK-EGYLETEK ÉS VADÁSZ-SPORT KÖZLÖNYE. s

z- Budapest, 1878. január 23. XXII. évfolyam. Az álladalmi mének kiosztása az 1878-ik évi fedeztetés! idényre. Alig egy évtized mult el, mióta az álladalmi lótenyész-intézetek a közös hadiigyminieterium kezeléséből a magyar földmivnlésiigyi miniszter hatáskörébe átbocsájtattak ; s e rövid évtized elég volt arra hogy a magyar tenyésztő' közönség, mely azelőtt idegen katonai intézménynek tekintette az állami méneseket és méntelepeket, ma már saját tulajdonát, országos lótenyésztésünk közös alapforrásait látja azokban. A közöny ezen idő alatt érdekeltséggé, az ellenszenv becsüléssé vált, mert érzi azt az ország minden tenyésztője hogy ezen intézetek nélkül nem emelkedhetett volna lótenyésztésünk a fejlettség jelenlegi fokára, s feloszlatásuk esetén ma még nemcsak hogy tovább nem fejlődhetnék, de bizonyéira csakhamar rohamos visszaesésnek volna kitéve. Az állami méntelepek intézményének népszerűsítése azonban ezen tudaton kiviil főleg azon körülményben találja magyarázatát, hogy azok kezelésére magának a tenyésztő közönségnek mérvadó befolyás engedtetik. Az országszerte minden megyében szabad választás utján alakult lótenyész bizottságok javaslatai alapján állapittatnak meg évről évre a fedeztetési állomások, s azok megállapítása után az egyes állomásokra küldendő mének kijelölésére is meghivatnak a lótenyészbizottságok képviselői s a községek küldöttei, kik a helyszínén az egyes ménteleposzlályoknál az e cze'lra kiküldött miniszteri biztossal személyesen közölvén a vidék vagy község kívánságait, a kiküldendő mének faja s minősége iránt, azok kiválasztására mérvadó befolyást gyakorolhatnak. E ménelosztások iránt évről évre szaporodik az illető vidék tenyésztő közönségének érdeklődése, s némely telcposztályoknál a vidék tenyésztőinek valóságos találkozóját képezik az elosztási napok. Közöljük ennél fogva olvasóinkkal a ménelosztások ez évi határnapjait, melyek a következő sorrendben állapíttattak meg : I. Az erdélyi méntelep területén. Január 24-én. A sepsi-szentgyörgyi ménteleposztálynál Háromszék, Brassó, Udvarhely-Csik Gyergyó megyék részére. Január 2G-án Ilomorodon, Hunyad, FehérTorda, Aranyos, Nagy- és Kis-Küküllő megyék részére. Január 29-én Deésen, Doboka, Szolnok, Besztercze és Kolosmegyék területére. II. A nagykőrösi méntelep területén. Január 27-én Baján, Bács-Bodrog megye részére. Január 31-én Verseczen, Temes, Torontál, Krassó és Szörény megyék részére. Február 3-án a mezühegyesi ménteleposztálynál Csanád, Békés és Arad megyék részére. Február 6-án Nagy-Kőrösön Pest-Pilis-Solt KisKun, Csongrád, Hont, Nógrád és Heves megyék területére. III. A székes-fehérvári méntelep területén. Február 11-én Bajnán, Nyitra, Trencsén és Bars megyék részére. Február 15-én a bábolnai ménteleposztálynál Pozsony, Moson és Győr megyék részére. Február 17-én Székes-Fehérváron, Fehér, Veszprém, Esztergom, Komárom, Zala, Vas és Sopron megyék területére. Február 20-án Ozorán, Somogy, Tolna és Baranya megyék részére. IV. A debreczeni méntelep területén. Február 11-én az eperjesi ménteleposztálynál Sáros, Abauj, Torna, Gömör, Borsod, Szepes, Árva, Turóez, Trenesén és Liptó megyék részére. Február 14. turia-remetei teleposztálynál Ung, Bereg, Ugocsa, Zemplén, Mármaros, Szatmár és Szabolcs megyék területére, s végre : Február 17. Debreczenben, Bihar, Hajdú-JászKun, Szolnok és Szilágy megyék részére. Az erdélyi és debreczeni méntelepek területén Kozma Ferenez ministeri tanácsos, a székesfehérvári és nagykörösi telepek területén pedig Tanfi Gusztáv ministeri titkár fognak ministeri biztosként minden egyes helyen megjelenni. Az elosztás eredményét, valamint az egyes telivérmének állomás helyeit annak idején közölni fogjuk. A vadászlovakról. (Hunters.) Azon többé vagy kevésbé lényeges különbség, mely a vadászié és steeplechaser között fennáll, egyes egyedül a talaj minőségében találja magyarázatát, melyen az előbbinek kiválóan járni kell. Legyen a hunter telivér vagy nem, kell hogy alakja és testalkata ugyanolyan legyen, mint az akadályversenylóé, kivévén a hamis bordákat, melyekre nézve ettől. elüthet. Ezek a vadászlónál mindenesetre mélyebbek és szélesebbek legyenek, hogy az órákon át tartó fárasztó munkát hátrány nélkül megbírhassák. Minden más tekintetben a formatió, mint már fentebb mondottuk, kell hogy egészen összevágó lakák, Matebelek a füstöt egészen lenyelik, s azután köhögnek is tőle ugy, hogy a köny folyik szemeikből. Még feltűnőbb, hogy mind e népek szenvedélyes burnótozók. Az első köszöntés, melyei két vándorló Zulu egymást üdvözli az, hogy egy 3zippautattal kínálják egymást. Az éjszaka meglehetősen nyugodtan tölt el. Néhányszor felébredék, s a csodaszép holdfénynél láttam a mint az Antilop falkák a vizre jöttek. Egy-egy közülök szimatot kapva közeilétünkről, mereven megállt, s körültekintve, gyors irammal jelt adott a társaknak. Azután ismét csend lett, csak négereim monoton horkolása hallatszott, kik mint fatuskók hevertek pokróczaikba burkolódva. — A napkölte előtt egy órával, a fenevadak concertje ébresztett fel, de ez csak rövid ideig tartott s én újra elaludtam. A mint újból felébredék, már világos volt. Egyszerre gyenge nyomást érzek vállamon, az öreg Kamarana mint egy ugrásra készülő tigris a földre lapulva intett, hogy nézzek a túlsó partra. Fegyveremet felkapva a part széléig kúsztam, hol az öreg megállást int, s át mutat a szemközti bozótra. Nagy felindultságából azt hivém először: tán valami nagy ragadozó tévedt ide, s merőn vizsgáltam a sürüt. Mit sem láték. Majd fölebb tekintve, megpillantani az öreg figyelme tárgyait : három pompás leolate bakot, hatalmas szarvakkal, alig 35 lépésnyire tőlünk. A vadak szimatot kaptak, s egy pillanat, s már késő leendett. Óvatosan emelve a fegyvert, czélba veszem a velem épen szemben álló vadat, s azután gyorsan tüzelve, a második csövei a jobbról álló bakra ТАВПА. Utazás a Zambesi viz-eséseihez. (Utazási és vadászati képek.) (Folytatás.) Délután 3-ra járt, a mint útra keltünk. Mintegy másfél órai menet után az erdő mélyén pár lombsátorra bukkantunk, melyekből füst szállott fel a fák koronái közt; közelebb jöve emberi hangok hallatszottak, s esakhamar két kis fekete manó, két kis Ramurpisi, természetesen »au naturel costume«-ben nyargalt elénk, s megpillantva engem, lapult meg apja lábainál, hogy a másik perezben megriadva kereket oldjanak. A sátorhoz érve apjok egypár tarka gyöngyszemmel — melyeket tőlem Tátiban kapott — megszelidité a gyermekeket. Nagy meglepetésemre Madame Ramurpisi épen nem oly rut, a minőnek képzelém. Keskeny ajkai, kissé hajlott orra, egészen jó kinézést mutattak. A mint tova indultunk, az apa karjára szedte gyermekeit s összecsókolta őket, s a nő mindaddig utána nézett, mig az erdőben el nem tüntünk. E búcsúzás elannyira civilisált-nak tünt fel, hogy önkénytelenül arra gondoltam: honnan vehette ez a szerecsen ezt a nőt 7 ... . A kirándulásnak sokban humoros jelleget kölcsönzött azon körülmény, hogy sem én nem értettem az erdőlakók nyelvét, sem ők az enyémet. Ámde a szükség, s a közös czél sok lehetlennek látszót könyüvé tesz. Az én czélom egy jó vadászat volt, az övék a zsákmány élvezete. Megértettük egymást. Bámulatos az ügyesség melyei ez emberek a vadat felkutatják, sőt megérzik. A legkitűnőbb kopó sem tehetne kitűnőbb szolgálatot mint ők. Mintegy három órát haladtunk már, midőn egy lcudu jött lövésre, melyet pompás polygonal-puskámmal el is ejtettem. — A Sacha partján — mintegy 12 teng. műddel alább, mint a hol a folyamon szekereinkkel átkeltünk — embereim két óriás fa között tanyát vertek. Elébb a talajt köröskörül gondosan megvizsgálták, hogy nincsenek-e ott kigyó-lyukak ? Azután a tanya-helyet leperzselték, s a tüz elhamvadván, száraz avarral szépen befedték. — Az egész müvelet alatt anynyi ügyességet tanúsítottak, mely felkölté csodálkozásomat. Nem messze tőlünk a Sacha medrében egy vizzel telt medencze terült, s a körül ezernyi vadnyom látszott. Ez okból — hogy oz inni jövő vadakat el ne riaszszuk — tüzeinket csak kissé raktuk meg. A tanya elkészülvén, a "tűznél kávémat és vacsorámat elkészilém, mialatt embereim az elejtett kudu után visszamentek. A vacsorával elkészülvén, embereimnek is adtam egy kis dohányt, s magam csakhamar pihenni dőltem, mellettem a takaró alatt — a harmattól óva, s minden pillanatra kéznél — öt töltött cső feküdt. Eredeti, a hogy e félvadak a pipát készítik. Vizzel egy sárgömböt formálva, abba fönt egy mély lyukat nyomnak, s e lyukat egy égő üszökkel kiszántják. Azután az egyik oldalon egy nád, vagy gaz szárat szúrnak bele, mig az a felső lyukat eléri. — Ekkor a csőből kitisztítják a netán benmaradt sarat, s kész a pipa. Délkeleti Afrika minden népei : a Zuluk, Bechuanak, MakaLapunk mai számához van mellékelve: Kispál Sándor „rózsák ár- és névjegyzéke".