Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878
1878-08-21 / 34. szám
252 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. AUGUSZTUS 21. 1878. Emelni fogják e ménnek hírnevét a Floricanból és Esperauceból való ivadékai, melyek kortársaikkal már tavai l-éves korukban Wild Rower után oly pompásan gallopiroztak a déghi mezőnyökön, mintha már régóta idomító keze alatt lettek volna. Az idomító pálya mintegy tiz pereznyi távolságra van a kastéiytól, dombos vidéken, mely igen kitiinö próbatér, hogy a lovakat legjobb állapotba hozza, ámbár olyan száraz időben, mint a mult évi, igen sok fáradságot igényel, hogy kemény ne legyen. A gróf versenyistállójába a csikók legnagyobb részt a Kanizsától három órányira fekvő dávodi telivérménesből kerülnek. Az igen jó legelök miatt hagyja meg a gróf a ménest Dávodon, különben azt is Déghre költöztetné át. Dávodon (átlag véve) tiz anyakancza van. Andorka és Lahancz anyja (Brown Agnes) 1872-ben kimúlt; Csillag anyja, Creslow 1873-ban; Farsang és Tallér auyja Tourterelle 1875-ben; Margareth 1877-ben multak ki; mig Andorkát 16,000 frt ért, edd'g szokatlan nagy összegért vette meg gr. Lehndorff a graditzi föménes részére. E lovak helyét kipótolandó, a gróf megvette a tavai Angliából behozott Miss Ellis és Lovely Thais telivér kanczákat. Jelenleg a következő anyakanczák vannak Dávodon : 1. Csillag sga k., ell. 1872-ben, a. Lord Clifden a. Creslow, ennek a. King Tom, a. Lady — Orlandotól. 2. Florican, р. k., ell, 1864-ben, a. Newminster a. The Belle, ennek a. Slane a. Miss Fairfield — Hampton tói. 3. Miss Ellis p. к. ell. 187l-ben, a. Lord Clifden a. Cavriana, ennek a. Longbow v. Mountain Deer a. Calcavella — B'rdcatchertől. 4. Princess Beatrice , p. k. ell. 1864-ben, a Newminster a. El Dorado, ennek a. Harkaway a. Epaulette — The Coloneltól. 5. Rebecca sga k. ell. 1867-ben, a. Poolmoodie a. Doll, Sleight of Handtól. 6. Schoolmistress, p. k. ell. 1860-ban, a. Student a. Hesse Homburg, ennek a. Robert de Gorham a. The Landgravine, Elistöl. 7. St. Sophia, p. k. ell. 1863-ban, a. St. Albans, a. Cowl-kanc/.a, ennek anyja — Lanercosttól a. The Nunból, ap. Catton. 8. Target, sga k. ell. i860., a Rifleman a. Pyrrhus I. kancza, ennek a. Hamptontól, Grey Fommys anyjából — Comustól. 9. Vogelfänger, p. к., ell. 1858-ban, a. Birdcatcher a. Ibis, ennek a. Heron a. Countess of Lichfield — The Tuliptól. E к mczákból, ugy látszik, a négy első, valamint St. Sophia és Target alkalmasak a verseDy- ! lótenyésztésre, ha aztán pár év múlva Bimbó, Erzsi és Loveley Thais az anyakanczák közé besoroztatnak, akkor gr. Festetics Pálnak oly kilencz anyakauezája lesz, melyek jó kézben jövőre a legszebb reményekre jogositnak. A mi a fölnevelést illeti, gróf Festetics a telivercsikókat, a mig lehetséges, egy csikós felügyelete alatt a legelön hagyja, a ki azokat, mielőtt Dégbre átvitetnének, gallopiroztatja, hogy el ne hizzanak és izmaik erősödjenek. Innen van aztán, hogy e lovak alig adatnak az idomító istállóba, már ugy galoppiroznak, mintha hónapok óta lettek volna idomár keze alatt ; a nehezebb munkához qualifikálódnak és már félig versenyre kifejlett állapotba hozhatók akkor is, midőn a téli időszak miatt csak a szalmán gyakoroltatnak. Az elválasztott szopós csikók jó abrakon kivül friss levegőn tartatnak ; a szabad mozgásra is nagy vigyázattal vannak, tekintettel a telivér ló kifejlődéséhez szükséges főkellékre ; a dávodi istál" lók elég tágasok arra, hogy a csikók zivataros időben, mikor őket nem lehet kiereszteni, az istállóban forgolódhassanak. A Devesebb versenylovak, melyek gróf Festetics Pál saját tenyésztéséből az utóbbi években versenypályán működtek, következők : 1. Andorka, р. k. ell. 1868., ap. Buccaneer a. Brown Agnes, ennek ap. Westaustralian a. Miss Agnes — J. Birdcatchertől. 2. Labancz, p. m. ell. 1869., a. Buccaneer ugyanannak anyjától. 3. Farsang, p. m. ell. 1870., a. Carnival a. Tourterelle, ennek a. Newcastle a. Emily — Stockwelltől. 4. Csillag, sga к. ell. 1872., a. Lord Clifden a. Creslow, ennek ap. King Tom — Orlandotól. 5. Tallér, sga к. ell. 1875. a. Labancz, a. Tourterelle — Newcastletól. 6. és 7. Erzsi és Wildrower, mely utóbbiak az idén igen kitűntek. A déghi istálló az idén 12 lovat idomított a versenyekre, u. m. *4é. р. k. Erzsi, a. Ostreger a. Impératrice. 4é. р. k. Bimbó, a. Ostreger a. Fanny. *3é. sg. k. Tallér, a. Labancz a. Tourterelle. *3é. p. m. Wild Rover, a. Buccaner a. Florican. 3é. p. k. Fal-lal, a. Cambuscan a. Fal-lal. #3é. р. k. Niczky-leány, a. Dualist a. Mery Bird. *2é. sg. m. Chelsea, a. Cremorne a. Deerdale. 2é. sg. k. a. Cambuscan a. Andorka. 2é. р. k. a. Labancz a. Florican. *2é. р. k. Miss Rovel, a. Labancz a. Esperance. 2é. sg. m. Szélvész, a. Peter Simple a. Merry Bird. 2é. p. к. Clarisse, a. Ckjtswold d. Coriune. Ezekből a csillageal jeróltek több izben futottak, és több izben győztek, különösen Wild Rover, több nyereményei közt a prágai 1000 arany idei győztese; Erzsi, ez erőteljes gyors kancza és Tallós. Bimbót, mely szintén igen szép, derék kancza és jó versenyló volt tavai, az idén az a baleset érte, hogy kiszabadult az istállóból és több mértföldnyire vágtatván egv kemény országúton, lúbdaganatot kapott, s a ménesbe küldetett. — A 2évesek közül eddig Chelsea és Mise Rovel mutattattak be nyilvánosan és pedig jó formában, mely kivált az elsőbbinéi, még talán az őszön több eredményt fog létrehozni. Az istálló idei nyereménye az első semester vége a 10,000 frtot meghaladja. E versenyistálló legnagyobb hasznát azonban azon jeles félvéranyagon mutatja ki, mely utána a dávodi ménesben és a környék kisebb tenyésztőinél neveltetik. A dávodi lovak, mind hintóba, juckker-fogatokba és paripáknak keresettek, s többnyire külföldi kereskedők előre lefoglalják azt, mit a gróf saját használatán kivül eladásra szán. Jutalom dijosztások határnapjai. September 8. Vas megye Kis-Czell. » 8. Nógrád » Szirák. » 15. Komárom » Komárom. » 16. Bihar » Nagyvárad. » 20. Nyitra » Nyílra. » 21. Csongrád » Szentes. » 21. Zala » Csáktornya. » 27. Nógrád » Bal.-Gyarmat. October 3. Hunyad » Szászváros. November 4. Kolos » Teke. eff'elé kísérletet. Nem kevésbé bámulták a kés és villa használatát, melyeket »kis assegai«-nak neveztek el. E mulatságokért viszont jó szolgálatokat tett részemre a gyermeksereg. IIa vadászni indultam, ők vezettek a gyöngytyúkok tanyaihoz s а szárnyazott madarakat, — mint ügyes vizsla — menten apportirozták. Egyébként is jól éltünk s asztalunk rég nélkülözött bőségben úszott. E népes telepet mintegy 6000 benszülött lakja, mely mfldekre terjedő területeket müvei. Az égalji viszonyok — a gyorsan változó légmérsék daczára is — igen kedvezők. A tengerszine fölött 4170 angol láb magasságban fekve, itt értük el a fensik legmagasb pontját, mely azután északnyugati irányban a Nata s majd a Zambesi felé folytonos esést mutat. Kipihenve s a szükségesekkel ellátva, északi irányban baladtunk tovább, mindenütt müveit és messze terjedő mezőkön utazva. Shapetoane és Suite falvak mellett elmenve, april 11-én a legéjszakibb makalakka telephez, Bahashoz értünk, mely egyúttal a mlturált terület végét is jelenté. Inneutul teljesen elhagyott, a matebelek által még lakóitól is kiirtott területet értünk, mely egész a Zambesiig terjed. April 13-án erős eső és zivatar támadt, mely a most már megszakítás nélküli mopani erdőben hazát verni készte. Bokkis, Sililo és Induke társágában előre indultam a vidéken kémszemlét tartani. A talaj meglehetősen felázott, de mégis nem látszott lehetetlennek szekerekkel előre jutni. A lassú menetek alatt Induke-t is megtanitám a puskával bánni, ki épeu 16-án lőtte az első kudu-t, mely fölötti öröme és büszkesége határt nem ismert. Benszülöttekkel találkozva, ezek ujságolák, hogy híreket kapok Tátiból, s az illető emberek már közel járnak. Ugy lett ! 17-én este a hirnökök megérkeztek, lapokat és a Petermann-féle közleményeket hozva számomra, mig Európából érkezett leveleimet Kiesen Tatiban visszatartotta. Meglepő az, hogy e vad benlakók mily pontosan tudnak mindent, a mi országukban történik, s igy már három nappal elébb a Tátiból jövő küldönczök megérkezését. S mert itt táviró és hirlap nem léteznek, méltán e földet nevezhetjük a legkifejlettebb »pletyka« hazájának. April 20-án bucsut véve Babas-tól, kissé megszaporodva folytattuk utunkat. A Zambesi-ig ugyanis még 5 embert fogadtam fel, kik közül az egyik Debgue mint orvos, bűvész és időjós áll honfiai előtt nagy tekintélyben. Különben fogadatlanul is számos benszülött kisérte karavánunkat, mit főleg ama husböségnek tulajdonitok, melylyel Bbkkie ügyes keze látta el a társaságot, ki e napon is egy giráffe-ot és egy bivalyüszőt lőtt. April 21-én — csütörtökön — a Maytengua folyóhoz értünk, mely itt 390 láb széles. Délben az átkeléshez gázlót keresve, a jobb parton lefelé ügettem. — Egyszerre lovam elsülyed, s mind ketten egy földcsapdában találtuk magunkat, minőket a beuszülöttek ásnak a vad állatok számára. Szerencsémre, hogy e verem nem volt — mint szokott — lándzsákkal is kibélellelve. Sok időbe került, mig embereim segélykiáltásaimat meghallották és kellemetlen helyzetemből kiszabadítottak, illetőleg kiástak. Átkelve a folyamon, 23-án tovább mentünk a jobb parton vizmentében. Az erdőség mind sűrűbb lett, ugy hogy csaknem egész napon át fejszével kelle utat nyitni szekereinknek. Itt a folyam fövényében elefánt-, majd számos bivalynyomra találtunk s embereim is biztattak, hogy — a mit Tati óta nélkülöztünk — nem sokára újra lesz módunk nagyobb vadakat vadászni. Örömmel egyeztem belé tehát, hogy pár napra megálljunk, amúgy is szerszámaink javítást igényeltek, s jónak láttam az elejtendő állatok bőrének kikészítésére a még velünk csatangoló 60 — 80 bennszülött ügyességét felhasználni. A folyamhoz közel egy emelt árnyas halmon tanyát verve, mindjárt reggel elhatároztuk újra egyszer »igazán vadászni.« (Folytatás következik.)
