Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878

1878-08-21 / 34. szám

ADCHJSZTUS 21. 187. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 253 Lóvásárok. Budapesti vásár. Aug. 1—15. A kiviteli tilalom megszűnt, a lókivitel szabad ! ujjongott a tenyésztő és lókereskedő, és zengette az Alleluját. Szerbiából és Romániából tudakozód­tak az iránt, vájjon ők is részesülhetnek-e azon kedvezményben, hogy Magyarországon lovakat vá­sárolhassanak ? — Igen ! táviratoztam én a kér­désekre, mert — egyenlő jog mindenkinek. És íme, azóta majdnem két hét mult el, és mi még nem látjuk a szivesen látott aranyakat, Na­poleondóroket, és lirákat; söt a markok is hűtle­nek lettek hozzánk. Brittania hü maradt hozzánk és 16 lovat vá­sárolt jó angol fontokért; ezt a 16 lovat is egy oly egyén vásárolta, ki magyar lovakkal még nem kereskedett. Ez a vásár Kincsemnek köszön­hető, mert ez bátoritá föl Albion fiát, hogy hoz­zánk jöjjön, ugy gondolkodván, hogy nem reski­roz semmit, ha egy oly országban, hol oly anyag terem, melyért 10,000 fontot akarnak adni, 16 lóért 680 fontot fizet. A lovakat direkte Lon­donba szállították. A vevőt John Munronak neve­zik. Éljen Kincsem ! A kiviteli tilalom megszün­tetése után az ő jó hírneve hozta az első pénzt az országba. Más magánüzlet közt fölemlitendőnek tartjuk azt, melyet dr. Landvater ur Heilbronból (Wür­tembergben) kötött ; vett ugyanis 2 erős lovat 750 frtért és egy gyöngébbet 170 forintérs ; vá­sárolt volna még többet, de azt, a mit ő kere­sett, nem találta meg itt, azért elmegy majd a székesfehérvári lóvásárra is. — Vásárolt még Baldicheri ur Trevisóból 3 lovat 1050 frtért, hogy a Kanizsa és környékén vásárolt 52 db lovát kiegészítse. A többi üzletkötések tartaléklovakra szorítkoz­nak, ez az üzlet most virágozni kezd, mióta részleges mozgósitás elrendeltetett ; ennek követ­keztében alakult is Budapesten két társulat és pedig Deutschländer és Kohner és Brachfeld Zs. és társa. Ezek egyike sem akarja magát a másik ál tal a térről leszorítani engedni ; a versengés köztük igen nagy, igy hát csak jó kocsi- és hátas lova­kat vásárolnak. A lósorozó bizottságok elnökeinek ez igen ínyükre van, mert a sok jó közül köny nyen lehet választani. Az I. sz. lósorozóbizottság, Holbein ezredes olnöklete alatt Deutschländer és Kohnéktól vásá­rolt 220 db háti és 88 db tüzérségi kocsilovat, ugyané bizottság vásárolt még Brachfeld és társai­tól 60 háti és 78 tüzérségi kocsilovat. — Brach feldék eladtak ezenkivül 20 háti és 6 tiszti báti lovat a székesfehérvári lósorozó bizottságnak, mely Foresti kap. elnöklete alatt működött. Az árak a tüzérségi rudaslovaknál emelkedtek és kiválólag jó, 168 cméteres minőségért, 350 frtot fizettek, tiszti lónak átlag 375, a többinek átlag 2 50 frt volt az ára. Az egész félhavi üzlet a szállításra alkalmas lovak vásárlásán alapult. De hol maradtak a mi rendes vásárlátogatóink, és pedig Stroon Willian Londonból, Woltmann Hannoverből, Leczius Münchenből, Rose Lipcsé bői, Schmidt Hannoverből, Freund J. Berlinből, Lővy Strassburgbói, Schander, Schmidt és Augos tinó *) Trevisóból, Simon Párisból. Mig ezek az urak nem vásárolnak mi nálunk addig jelentékenyebb üzletről nem lehet szólani, A mint értesültem: Olaszország október havában szándékozik nálunk lovakat vásárolni ; mindazon­által Francziaország vásárlásai, ha a megkezdett üzlet perfectté lesz téve, fognak leginkább a latban valamit nyomni. A jövő számra Székesfehérvárról küldök tu­dósítást. **) Debreczeni vásár. Aug. 12. ét 13. A vevő, vagy megfordítva az eladó, a ki Deb­reczenbe a lóvásárra megy, igen nagy áldozatot hoz, mert mig az embernek a lábai a homokten­geren, melyen át Debreczenbe kell vitorláznia, elsülnek, addig, a czélhoz érve, ott meg egészen elpörkölődnek ; no de meg van legalább az a remény, hogy a jövő vásárkor máskép lesz ! Azt hiszi talán a szerkesztő ur, hogy a debreczeni lóvásártért asphaltirozzák ? távolról sem ! Jövőre a debreczeni lóvásár e fajta kellemet­lenségei megszűnnek, mert a lótenyésztés emelésére alakult társaság veszi birtokába a lóvásártért. Igy beszélik ezt. Reméljük, hogy beteljesedik. A lovak felhajtása nem a legjobb volt ; de ez az évszaknak megfelelő, ha tekintetbe veszszük, bogy a legtöbb ló a mezei gazdaságban van elfoglalva. Mintegy 3000 darabra lehet a felhaj­tott lovak számát tenni ; kár, hogy az erdélyi lótenyésztők szép formájú lovai hiányoztak. Az egész vásárt az eladók dominálták, miután két lósorozó bizottság működött, és pedig : A budapesti I. sz. lósorozó bizottság Ebner kapitány elnökhelyettes felügyelete alatt és a nagyváradi IV. sz. lósorozó bizottság, melynek elnöke Busek alezredes volt. A budapesti I. sz. sorozó bizottság Deutsch­länder és Kohn budapesti lókereskedöktől vásárolt 47 db tartaléklovat, a nagyváradi sorozó bizott­ság pedig Katona E. szegedi és Fischer M. buda­pesti lókereskedöktől vásárolt 52 darabot; budapesti bizottságnak eladott 47 db helyett itt Deutschlânderék 61 db első rendű, kitűnő árut vásároltak. Ha kettő valamin pörlekedik, a harmadik huzza a hasznot, és a közmondás valósult most Debre­czenben is, miután két sorozó bizottság és két nagy lókereskedő czég Hezitáltak egymásra. A sorozó bizottság igy jó lovakhoz jutott, de most az egyszer a tenyésztőknek volt hasznuk a vásárból. A vásáron csak egy külföldi volt ; egy svájezi, ki két lovat vásárolt, az egyiket 500 frtért, a másikat hogy vette, nem tudhattam meg ; sajnos, hogy szegény ember rossz kezekbe került, mert az 500 frtos lónak, a kupeczek nyelvén szólva: »rossz volt a ablaka!« A többi üzletkötések alig érdemesek említésre, miután csak a környékbeli gazdák szükségletei vásároltattak. felel ; legfőbb pedig az náluk — a mi vevőknek leginkább tetszik, — hogy jól vannak abrakolva Keresett volt is ezért mindig a kulai ló Franczia és Olaszország részére katonai használatra. Hollan­dia is vásárolt annak idején innen és Szabadka környékéről mintegy 200 darab lovat, melyeket ki­küldött az abessiniai háborúba ; hogy megfelel­tek-e e czélnak, azzal nem szolgálhatok ; talán a »Lótenyésztés emelésére alakult társulat« adhatna e kérdésben fölvilágosítást, mert e társulatnál, az irodájában szerzett tapasztalatokból sokat tudhat­nak. Ezeknek a lovaknak a szállítójával megpró­bálom levelezni, és majd annak idején a t. szer­kesztő urnák e lovakról bővebben fogok irni.*) A vásár a remélt kívánalmaknak, sajnos, nem felelt meg. Mindamellett, hogy a lókiviteli tilalom tiz nap óta megszüntettetett, ugy szólva alig haj­tatott fel áru a vásárra, és az, a mi felhajtatott, nem felelt meg hírnevének. Az egészben Buda­pestre vásároltak két, mondd két lovat, azt is a tartaléklovak árán ; a többit igen olcsón vásárol­ták a mezei gazdák. Észleletek. A lótenyésztők ugy nyilatkoznak, hogy nincsenek fölösleges lovaik. Aradi vásár. Aug. 11. A vásár déli 12 órakor vette kezdetét. A fel­hajtás alig említésre méltó, ez azért van, mert a lótulajdonosok a takarítással vannak elfoglalva. Néhány nap óta itt Aradon és környékén foly­tonosan esik az eső, és most is, alig hogy a vá­sár megkezdődött, megnyiltak az ég csatornái és esett másnap déli 12 óráig; el is mosta az eső a vásárt, ugy hogy alig lehet üzletkötésről szó­lani. Az egészben Budapestre vétetett 4 tartalékló és némely gazdaság kiegészítésére a környéken 120 ló 160—220 frtért. Észleletek : Most is a lovaknál, még pedig jól táplált, jó lábon álló és a 7 évet sok esetben meg sem haladó lovaknál, a szürke és fekete há­lyog fordul elő. — Mi lehet ennek a bajnak az oka??? Kulai vásár. *) Ez urakról talán a »Lótenyésztés emelésére alakult társaság« adhatna felvilágosítást. **) Szivesen fogadjuk. Szerk. — Kezdődött aug. 11-kén r. 9 órakor, végződött aug. 12-kén este. — A kulai vásár mindig a leglátogatottabb lóvá­sárok egyike volt és marad is. Kula a Bácskában van és olyan lovat kaphatók ott, melyek vérre nézve a mi sportsmaneinknek nem tetszenek, de annál inkább Ínyére vannak a lókereskedőknek, mert a lovak nem ismerőknek igen tetszenek. A bácskai lovak (kivált a többnyire későn he­rélt mének) jó szinben mutatják be magukat. Fejük szép, és ha nyakuk rövid is, azért eléggé ki van nőve, lapoczkáik és szügyük is szépnek mondható ; hátuk jó, rövid ; faruk legtöbbnyire erős ; alszáruk széles, csuklóik rövidek, egyátalán alrészük olyan, hogy minden kívánalomnak meg­Felvidéki vadásziévelek. VII. ("Visszaemlékezés a csetnekvölgyi vadásztársulatra.) Dobsina, junius 12. 1878. Tisztelt szerkesztő ur ! Mondják, hogy a régi görögök egyik bölcse, gyermekek közt diókkal játszadozva láttatván, az e miatt megbotránkoztatott publicumnak azt fe­lelte volna : valamint az uj elgyengül s ruganyos­ságát vesziti, ba mindig feszítve van ; azon mó­don a lélekerő is lankad s eltespesül, ha folyton komolyan van elfoglalva. Szükséges azért, hogy ez szórakoztatás által, mely gyermekesnek látszó játék is lehet — felfrissittessék. Ezen, a üíindennapi élet által igazolt igazságot én is szem előtt tartva, bátorkodom komoly, s tán unalmas levél helyett, ezúttal egy nem roses tréfával szolgálni, melyre vadásznaplóm régibb füzeteimek átlapozgatása közben akadtam. Közel­get úgyis azon saison morte, a lóversenyek és tavaszi vadászatok bezárta s a nyári szarvas­cserkészetek megkezdése közötti idő, midőn a »Vadász- és Versenylap« tisztelt olvasói, az eu­rópai congressus, keleti kérdés, attentatumok s egyébb politikai vitatásokkal saturálva s fatiguálva lévén : tán fogékonyabb keblekkel birandnak egy kis tréfa meghallgatására, mely a nemes vadászat iránti érdeklődésüket, ugy lehet, feleleveniteni is képes. Van nekem egy jó barátom, ki sok esztendeig kedves vadászpajtásom is volt,, mig nemzeti ön­állóságunk helyreálltával a közigazgatási s tör­vénykezési uj aera s a csetnekurodalmi birtokren­dezések szélylyel nem vetett minket azon vadász­területekről, melyekhez Diana istenleányasszony­ságunk szolgálatában, legszebb emlékeim fűződnek. Miklós barátom, mint a szomszéd vármegye egyik közigazgatási főtisztviselője a mily komoly, rendezeretö s katonaregulás hivatalában, hiszen még a 48 előtti gárdából való — nem állok jót érte, hogy a gonosz perpatvarkodót olykor ak­kép ránezba nem szedi — de csak ugy suttyom­ban, hogy az észre eem veszi, midőn hátsó frontja billogot kap ; olyan barátságos, tréfás, száz ado­mával s csintevéssel rendelkező, kedves társalgásu a baráti körökben, kivált vadászatokon, miket személyesen szeretett. Legnagyobb hajlama volt társas vadászatokon a süldő vadászokkal, az úgy­nevezett fiatal zöldekkel évődni s incselkedni, s következő tréfája megérdemli, hogy történt legyen bár több mint husz év előtt, a feledékenységtől megóvassék. *) Nagyon szép lesz. Előre is köszönjük Szerk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom