Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878

1878-08-21 / 34. szám

ADCHJSZTUS 21. 187. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 253 Lóvásárok. Budapesti vásár. Aug. 1—15. A kiviteli tilalom megszűnt, a lókivitel szabad ! ujjongott a tenyésztő és lókereskedő, és zengette az Alleluját. Szerbiából és Romániából tudakozódtak az iránt, vájjon ők is részesülhetnek-e azon kedvezményben, hogy Magyarországon lovakat vásárolhassanak ? — Igen ! táviratoztam én a kérdésekre, mert — egyenlő jog mindenkinek. És íme, azóta majdnem két hét mult el, és mi még nem látjuk a szivesen látott aranyakat, Napoleondóroket, és lirákat; söt a markok is hűtlenek lettek hozzánk. Brittania hü maradt hozzánk és 16 lovat vásárolt jó angol fontokért; ezt a 16 lovat is egy oly egyén vásárolta, ki magyar lovakkal még nem kereskedett. Ez a vásár Kincsemnek köszönhető, mert ez bátoritá föl Albion fiát, hogy hozzánk jöjjön, ugy gondolkodván, hogy nem reskiroz semmit, ha egy oly országban, hol oly anyag terem, melyért 10,000 fontot akarnak adni, 16 lóért 680 fontot fizet. A lovakat direkte Londonba szállították. A vevőt John Munronak nevezik. Éljen Kincsem ! A kiviteli tilalom megszüntetése után az ő jó hírneve hozta az első pénzt az országba. Más magánüzlet közt fölemlitendőnek tartjuk azt, melyet dr. Landvater ur Heilbronból (Würtembergben) kötött ; vett ugyanis 2 erős lovat 750 frtért és egy gyöngébbet 170 forintérs ; vásárolt volna még többet, de azt, a mit ő keresett, nem találta meg itt, azért elmegy majd a székesfehérvári lóvásárra is. — Vásárolt még Baldicheri ur Trevisóból 3 lovat 1050 frtért, hogy a Kanizsa és környékén vásárolt 52 db lovát kiegészítse. A többi üzletkötések tartaléklovakra szorítkoznak, ez az üzlet most virágozni kezd, mióta részleges mozgósitás elrendeltetett ; ennek következtében alakult is Budapesten két társulat és pedig Deutschländer és Kohner és Brachfeld Zs. és társa. Ezek egyike sem akarja magát a másik ál tal a térről leszorítani engedni ; a versengés köztük igen nagy, igy hát csak jó kocsi- és hátas lovakat vásárolnak. A lósorozó bizottságok elnökeinek ez igen ínyükre van, mert a sok jó közül köny nyen lehet választani. Az I. sz. lósorozóbizottság, Holbein ezredes olnöklete alatt Deutschländer és Kohnéktól vásárolt 220 db háti és 88 db tüzérségi kocsilovat, ugyané bizottság vásárolt még Brachfeld és társaitól 60 háti és 78 tüzérségi kocsilovat. — Brach feldék eladtak ezenkivül 20 háti és 6 tiszti báti lovat a székesfehérvári lósorozó bizottságnak, mely Foresti kap. elnöklete alatt működött. Az árak a tüzérségi rudaslovaknál emelkedtek és kiválólag jó, 168 cméteres minőségért, 350 frtot fizettek, tiszti lónak átlag 375, a többinek átlag 2 50 frt volt az ára. Az egész félhavi üzlet a szállításra alkalmas lovak vásárlásán alapult. De hol maradtak a mi rendes vásárlátogatóink, és pedig Stroon Willian Londonból, Woltmann Hannoverből, Leczius Münchenből, Rose Lipcsé bői, Schmidt Hannoverből, Freund J. Berlinből, Lővy Strassburgbói, Schander, Schmidt és Augos tinó *) Trevisóból, Simon Párisból. Mig ezek az urak nem vásárolnak mi nálunk addig jelentékenyebb üzletről nem lehet szólani, A mint értesültem: Olaszország október havában szándékozik nálunk lovakat vásárolni ; mindazonáltal Francziaország vásárlásai, ha a megkezdett üzlet perfectté lesz téve, fognak leginkább a latban valamit nyomni. A jövő számra Székesfehérvárról küldök tudósítást. **) Debreczeni vásár. Aug. 12. ét 13. A vevő, vagy megfordítva az eladó, a ki Debreczenbe a lóvásárra megy, igen nagy áldozatot hoz, mert mig az embernek a lábai a homoktengeren, melyen át Debreczenbe kell vitorláznia, elsülnek, addig, a czélhoz érve, ott meg egészen elpörkölődnek ; no de meg van legalább az a remény, hogy a jövő vásárkor máskép lesz ! Azt hiszi talán a szerkesztő ur, hogy a debreczeni lóvásártért asphaltirozzák ? távolról sem ! Jövőre a debreczeni lóvásár e fajta kellemetlenségei megszűnnek, mert a lótenyésztés emelésére alakult társaság veszi birtokába a lóvásártért. Igy beszélik ezt. Reméljük, hogy beteljesedik. A lovak felhajtása nem a legjobb volt ; de ez az évszaknak megfelelő, ha tekintetbe veszszük, bogy a legtöbb ló a mezei gazdaságban van elfoglalva. Mintegy 3000 darabra lehet a felhajtott lovak számát tenni ; kár, hogy az erdélyi lótenyésztők szép formájú lovai hiányoztak. Az egész vásárt az eladók dominálták, miután két lósorozó bizottság működött, és pedig : A budapesti I. sz. lósorozó bizottság Ebner kapitány elnökhelyettes felügyelete alatt és a nagyváradi IV. sz. lósorozó bizottság, melynek elnöke Busek alezredes volt. A budapesti I. sz. sorozó bizottság Deutschländer és Kohn budapesti lókereskedöktől vásárolt 47 db tartaléklovat, a nagyváradi sorozó bizottság pedig Katona E. szegedi és Fischer M. budapesti lókereskedöktől vásárolt 52 darabot; budapesti bizottságnak eladott 47 db helyett itt Deutschlânderék 61 db első rendű, kitűnő árut vásároltak. Ha kettő valamin pörlekedik, a harmadik huzza a hasznot, és a közmondás valósult most Debreczenben is, miután két sorozó bizottság és két nagy lókereskedő czég Hezitáltak egymásra. A sorozó bizottság igy jó lovakhoz jutott, de most az egyszer a tenyésztőknek volt hasznuk a vásárból. A vásáron csak egy külföldi volt ; egy svájezi, ki két lovat vásárolt, az egyiket 500 frtért, a másikat hogy vette, nem tudhattam meg ; sajnos, hogy szegény ember rossz kezekbe került, mert az 500 frtos lónak, a kupeczek nyelvén szólva: »rossz volt a ablaka!« A többi üzletkötések alig érdemesek említésre, miután csak a környékbeli gazdák szükségletei vásároltattak. felel ; legfőbb pedig az náluk — a mi vevőknek leginkább tetszik, — hogy jól vannak abrakolva Keresett volt is ezért mindig a kulai ló Franczia és Olaszország részére katonai használatra. Hollandia is vásárolt annak idején innen és Szabadka környékéről mintegy 200 darab lovat, melyeket kiküldött az abessiniai háborúba ; hogy megfeleltek-e e czélnak, azzal nem szolgálhatok ; talán a »Lótenyésztés emelésére alakult társulat« adhatna e kérdésben fölvilágosítást, mert e társulatnál, az irodájában szerzett tapasztalatokból sokat tudhatnak. Ezeknek a lovaknak a szállítójával megpróbálom levelezni, és majd annak idején a t. szerkesztő urnák e lovakról bővebben fogok irni.*) A vásár a remélt kívánalmaknak, sajnos, nem felelt meg. Mindamellett, hogy a lókiviteli tilalom tiz nap óta megszüntettetett, ugy szólva alig hajtatott fel áru a vásárra, és az, a mi felhajtatott, nem felelt meg hírnevének. Az egészben Budapestre vásároltak két, mondd két lovat, azt is a tartaléklovak árán ; a többit igen olcsón vásárolták a mezei gazdák. Észleletek. A lótenyésztők ugy nyilatkoznak, hogy nincsenek fölösleges lovaik. Aradi vásár. Aug. 11. A vásár déli 12 órakor vette kezdetét. A felhajtás alig említésre méltó, ez azért van, mert a lótulajdonosok a takarítással vannak elfoglalva. Néhány nap óta itt Aradon és környékén folytonosan esik az eső, és most is, alig hogy a vásár megkezdődött, megnyiltak az ég csatornái és esett másnap déli 12 óráig; el is mosta az eső a vásárt, ugy hogy alig lehet üzletkötésről szólani. Az egészben Budapestre vétetett 4 tartalékló és némely gazdaság kiegészítésére a környéken 120 ló 160—220 frtért. Észleletek : Most is a lovaknál, még pedig jól táplált, jó lábon álló és a 7 évet sok esetben meg sem haladó lovaknál, a szürke és fekete hályog fordul elő. — Mi lehet ennek a bajnak az oka??? Kulai vásár. *) Ez urakról talán a »Lótenyésztés emelésére alakult társaság« adhatna felvilágosítást. **) Szivesen fogadjuk. Szerk. — Kezdődött aug. 11-kén r. 9 órakor, végződött aug. 12-kén este. — A kulai vásár mindig a leglátogatottabb lóvásárok egyike volt és marad is. Kula a Bácskában van és olyan lovat kaphatók ott, melyek vérre nézve a mi sportsmaneinknek nem tetszenek, de annál inkább Ínyére vannak a lókereskedőknek, mert a lovak nem ismerőknek igen tetszenek. A bácskai lovak (kivált a többnyire későn herélt mének) jó szinben mutatják be magukat. Fejük szép, és ha nyakuk rövid is, azért eléggé ki van nőve, lapoczkáik és szügyük is szépnek mondható ; hátuk jó, rövid ; faruk legtöbbnyire erős ; alszáruk széles, csuklóik rövidek, egyátalán alrészük olyan, hogy minden kívánalomnak megFelvidéki vadásziévelek. VII. ("Visszaemlékezés a csetnekvölgyi vadásztársulatra.) Dobsina, junius 12. 1878. Tisztelt szerkesztő ur ! Mondják, hogy a régi görögök egyik bölcse, gyermekek közt diókkal játszadozva láttatván, az e miatt megbotránkoztatott publicumnak azt felelte volna : valamint az uj elgyengül s ruganyosságát vesziti, ba mindig feszítve van ; azon módon a lélekerő is lankad s eltespesül, ha folyton komolyan van elfoglalva. Szükséges azért, hogy ez szórakoztatás által, mely gyermekesnek látszó játék is lehet — felfrissittessék. Ezen, a üíindennapi élet által igazolt igazságot én is szem előtt tartva, bátorkodom komoly, s tán unalmas levél helyett, ezúttal egy nem roses tréfával szolgálni, melyre vadásznaplóm régibb füzeteimek átlapozgatása közben akadtam. Közelget úgyis azon saison morte, a lóversenyek és tavaszi vadászatok bezárta s a nyári szarvascserkészetek megkezdése közötti idő, midőn a »Vadász- és Versenylap« tisztelt olvasói, az európai congressus, keleti kérdés, attentatumok s egyébb politikai vitatásokkal saturálva s fatiguálva lévén : tán fogékonyabb keblekkel birandnak egy kis tréfa meghallgatására, mely a nemes vadászat iránti érdeklődésüket, ugy lehet, feleleveniteni is képes. Van nekem egy jó barátom, ki sok esztendeig kedves vadászpajtásom is volt,, mig nemzeti önállóságunk helyreálltával a közigazgatási s törvénykezési uj aera s a csetnekurodalmi birtokrendezések szélylyel nem vetett minket azon vadászterületekről, melyekhez Diana istenleányasszonyságunk szolgálatában, legszebb emlékeim fűződnek. Miklós barátom, mint a szomszéd vármegye egyik közigazgatási főtisztviselője a mily komoly, rendezeretö s katonaregulás hivatalában, hiszen még a 48 előtti gárdából való — nem állok jót érte, hogy a gonosz perpatvarkodót olykor akkép ránezba nem szedi — de csak ugy suttyomban, hogy az észre eem veszi, midőn hátsó frontja billogot kap ; olyan barátságos, tréfás, száz adomával s csintevéssel rendelkező, kedves társalgásu a baráti körökben, kivált vadászatokon, miket személyesen szeretett. Legnagyobb hajlama volt társas vadászatokon a süldő vadászokkal, az úgynevezett fiatal zöldekkel évődni s incselkedni, s következő tréfája megérdemli, hogy történt legyen bár több mint husz év előtt, a feledékenységtől megóvassék. *) Nagyon szép lesz. Előre is köszönjük Szerk.