Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878

1878-08-21 / 34. szám

SZEPTEMBER 11. 1878. "VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 251 czél előtt Othello felment, de nem bírta a ver­senyt ; az akadályokat a lovak gyönyörűen ug­rották ; végre Loriot jött be elsőnek, öt lóhosz­szal utánna Camomile, ki ugyanannyival előzte meg Othellót a második helyért. Érték tiszteletdíj és 1250 frt az elsőnek, 250 frt a másodiknak. II. Asszonyságok dija. Akadályverseny. Tiszte­letdíj és 500 frt készpénzben. Futhatnak német­országi és belföldi lovak. Távolság 4000 meter. Tét 50 frt, bánat 20 frt. (Elzáratott aug. 15-én 4 aláírással.) Schawel J. nev. gr. Esterházy Mihály 4é. p. k. Légyott a. Carnival a. Louise Bonne 664/2 kil. Baltazzi Hector 1 Vacano kap. 4é. p. k. Masquerade 66 4/ 2 kii. Tulajd. 2 Chwalabogowsky hdn. 6é. p. b. Mokány Bérezi 73 4| 2 kil. Tulajd. 3 Visszavonatott : 1 ló. Fogadások 7 : 5. Légyott kezdette meg a versenyt és lassú ga­loppban futotta körül egyszer a pályát, aztán kitört ; e hibáját azonban nem sokára helyre hoz­ta mert midőn a mezőny az állványoknál másod­szor hajtott el, ismét feljött elsőnek és könnyen nyert Masquerade ellen két lóhoszszal, Mokány Bérezi ugyanennyivel hátrább harmadik. Értek : td. és 535 frt az elsőnek, 35 frt a másodiknak. III. Sorsolási akadályverseny. 1500 frt. Fut­hat bármily 4é. és id. ló. Távolság 4000 méter. Tét 50 frt, fuss vagy fizess. (Elzáratott aug. 15-én 3 aláírással.) Máriássy főh. id. p. b. Pull Devil a. Little Harry a. Daisy 72 kil. Tulajd. 1 Vacano кар. id. p. h. Volta 72 kil. Tul. 2 B. HerriDg id. p. k. Hopeful 72 kilog. Baltazzi Hector 3 Fogadások 27 : 5. Az állványugrás után Volta vált ki vezetőnek, 500 méter után Pull Devil előrement, és az első helyet meg is tartá mindvégig, utánna Volta há­rom lóhoszszal második. Hopeful egy káposztás­földön elbukott. Érték: 1500 frt az elsőnek, 50 frt a másodiknak. A nyeremény az 512. számnak jutott. A kisor­solás után szamárverseny tartatott ; a szamarakat fiuk nyargalták. A kösönséget ez az intermezzó igen megnevettette. Ezután mezei gazdák fó'- és vigaszversenye volt, és azután ismét beállott — a falusi csend. E versenyeknek tulajdonképen aug. 16-án kel­lett volna megtartatni, de elmosta az eső, 17-kén is egész nap esett; végre 18-kán d. u. 2 órakor a verőfényes nap kisütött és 3 órakor a verseny­tér ugyanazt a képet nyújtotta, mint első nap. A legmagasabb udvar részéről jelen volt Eugen főhg. és a Cumberlandi hg. — A versenyek al­kalmából a kasinóteremben aug. 16-án és 17-én tánczvigalom tartatott. — 18-án tartatott a re­gatta is, melyről, hely szűke miatt, jövő számunk­ban tudósitunk. A déghi idomitó-pálya és a dávodi ménes. Székesfehérvár-megyében, a lepsényi vasútál­lomástól gyors lovakon egy órai hajtásra fekszik a déghi urodalom, tolnai gr. Festetics Pál tulaj­dona, ki országszerte ismeretes mint a közügyek fáradhatlan előmozditója, jó gazda és szakértel­mes sportman. A déghi kastély, mintegy 600 holdn\ i kert és park közepén, egyike azon spe­ciálisán magyar vidéki kastélyoknak, minőket csak hazánkban látunk ; az emeletes kastély földszinti homlokát széles boltíves folyosók fedik, nyáron árnyat, télen a zivatar ellen fedélt nyújtva ; be­lül tágas termek vannak, úrias és kényelmes be­rendezéssel. Dégh mind a grófnak, mind öreg atyjának, tolnai gr. Festetics Ágostonnak, ki télen át Pes­ten lakik, legkedvesb nyári tartózkodása többi birtokai közt ; részint mert Pesthez és a fehérvári vasúti elágazáshoz közel fekszik, részint mert talaja is gazdag és vidéke kellemes. E végből használati és versenylovait is Déghen tartja a gróf, mig a tenyész-ménes Dávodon (Ka­nizsa közelében) kitűnő legelők közepén van el­helyezve. Déghen igen tágas istállók vannak, még pedig mind a park és kastély közelében. Az istállók két különböző, — a szél ellen óvó magas fallal köritett —- udvarban vannak ; a palota melletti istállóban a magánhasználatra való fiatal négyes fogatok és gr. Festetics atyjának kedvencz lovai vannak elhelyezve. A tavali felállításból négy né­gyes fogat állíttatott össze, és pedig szin szerint, különös tekintettel a vérmérsékletre és formára. Ezek részben telivér lovak, melyek a versenyre nem eléggé alkalmasak, részben félvér ivadékok, melyeket a gróf nagy mérvben tenyészt. A második udvarban vannak az idomítás alatti lovak ; a vadászistálló négy hunterrel és egy né­niok, a »London-Limpopoi-bányász-társulat«-ti>\ egy gépet szereznek a kőzet szétőrlésére. A bányászok — természetesen — megláto­gatlak, s én nem győztem eléggé bámulni az érezkaru, athleta alakokat. Mindannyian széles vállakkal, kidomboruló mellel, a melyet akár egy Centaur is megirigyelhetett volna. — Volt köz­tük egy caledoniai. Ez ebéd után eljött velem vadászni. Én egy mclampust lőttem, s az óriás, a legalább 2 mázsás állatot nyakába vetve, azzal mint egy kötéltán­ezos pirouettezett a gránitos talajon. — Pedig e kincsvágyók élte fölötte sivár és terhes. Öten valának, s felváltva egy vezette a háztartást és a konyhát. A többi négy a bányában dolgozott, hol a déli órákban 32° Reamur hőség, s május, ju­niue és juliusban pedig éjjente 1—2° hideg tették próbára a legszívósabb egészséget is. Az estét 10 óráig együtt töltöttük, azután ők aludni tértek. Magam maradva az éji tüz körül, elgondolkodám e zord ficzkók sorsán, mig a kö­zelből egy-egy mély üvöltés riasztá szét gondola­timat. A sivatag királyai harsogtaták takarodóikat, nem kevés nyugtalanságot okozva jámbor juh- és kecskefalkánknak. Másnap reggel bucsut vettünk a bányászoktól, kikkel telepük földrajzi fekvését, az időt, és egyenes távolságokat Tátitól még elébb — nagy örömükre — közöltem. Ismét a Tati balpartjára térve, 25. és 26-án északi irányban baladtunk előre, négy nagyobb tavat is találva utunkban. 27-én ismét a jobb | parton haladva, 29-én eltértem a folyamtól Ke­letre és egy vadszőlővel beárnyalt gránittömb alatt éji tanyát vertem. — A vidék, mely elénk tárult, sokban hasonlít a Mangwe melletti tájhoz. Ugyanazon óriás gránittömbök, magas gúlák, csipkés bástyaalakzatok, elszórva közben park­szerű erdő-részletek. Hajnalban Bokkissal vadászni rándultunk s 15 gyöngytyúkot lőttünk. Egész utunk idáig a Tati, Sacha és Romako­ban forrás területén vitt át, melyek alig egy nemet mfdnyi területen párhuzamosan futnak dél­keletuek, mig az utolsó egy merész kanyarodást téve délnek a Tatiba, s ez a Sacha-ba ömlik. Ez utolsót a nagy Limpopó nyeli el, mely ha­talmas víztömegével az ind Oceant táplálja. Martius 30-án este szekereink a nagy Maka­lakka székhely : Umsuase elé értek. Soha sem fe­ledem el a határtalan bámulatot, mely a messze terjedő durrah- és tengeri földeken dolgozó ben­szülött nőket elfogá, a mint közéjük értünk. — Nem is telt el sok idő s az egész lakosság tal­pon volt. A gyermekek és ifjak zajongva, tán­czolva futottak felénk, de a nők félve iramlottak előlünk. Tényleg megérkezésünk ép oly örvende­tes izgatottságot kelte, mint mikor nálunk otthon elefánt vagy más ily ritka vad érkezik a faluba. Később az ifjúság zsibaja csillapulván, a köz­ség főnöke jött látogatásomra. Sokáig vizsgált tekintetével, s azután igy szólt : »látom a mate­belek rólad tett közlései után, hogy te vagy sz i a férfiú, a ki a nagy folyamhoz — igy nevezni I ők a Zambesit — kiván eljutni.« Megigérte, gyes fogat, melyek három istállóban kényelemmel vannak beosztva. Gr. Festetics Pál maga vezényli lovai idomitá­sát; telivér ivadékait maga próbálja ki és a ver­senyekre használhatókat idején kiválasztja ; az a ló, melynél nincs kilátás : hogy versenypályán si­kerrel hasson, visszamegy a ménesbe és a lege­lőre; innen magyarázható meg az, hogy azon lo­vak, melyek a déghi idomitó istállóban vannak, telivértenyésztésünk kiváló példányainak tekin­tendők. A gróf lovai meglehetős eredményeket vivtak ki a pályákon, noha némely években nem volt szerencséjök. Mindamellett, hogy a gróf testestül­lelkestül sportsman, a családi ügyek és terjedel­mes birtokának kezelése nem engedi, hogy egész idejét idomitó istállójára szentelje. Igen sokféle ügyei miatt, melyeket személyesen kell elvégeznie, nem vigyázhatott eléggé kedven­ezeire, másokra kellett olykor-olykor a felügyele­tet ruháznia, és ez, sajnos, igen sokszor elhanya­goltatott. Ebben leli magyarázatát az, hogy ta­lálunk a nyeremény-statistikában oly éveket, a melyben majdnem minden nagyobb dijat gr. Fes­tetics Pál nyert el, mig a következő években a nyeremények száma majdnem a zérussal egyenlő. Gr. Festetics Pál 1871-ben mintegy 21.000, 1873-ban 18.000, 1874-ben 7000 és 1877-ben 15.000 forintot nyert a saját maga idomította lovakkal. Jelenleg a grófnál Grimshaw az idomár, és ugy látszik, hogy ez egyén alkalmaztatása czélszeru, mert Grimshaw nem csak a legjobb jockey talán az országban, hanem a déghi lovak conditiója az ügyes lóidomitóról tesz tanúságot. Erzsi, Bimbó és Tallér a mult évi őszi verse­nyek alkalmával elég jól működtek és a két első­nek, mint Ostreger leányának, sikerült az apjuk hírnevén ejtett csorbát kikös örülni és azokat ismét megnyerni e jeles apalónak, kik már bizal­matlanokká lettek iránta. Erzsi és Bimbó nemcsak hogy az Ostreger-ivadékok versenyképességét bi­zonyították be, de bemutatták magukat mint oly jövendőbeli anyakanczák, melyeket nem lehet eléggé megbecsülni, mert szabályos formáik által legjobb apalovaink leányaival egy fokra állitan­dók, annyival is inkább, mert elég távoli vérro­konok Cambuscan-nal és Garne Cock- kai, hogy ezek által fedeztetve, kitűnő ivadékot Ígérhessenek. Tallér oly fiatal kancza, mely apjának, az or­szágban fölnevelt Labancznak, jó hirt szerezhet ; hogy másnap emberei élelmi szereket fognak hozni, melyeket becserélhetünk, s ő maga is el­jövend, hogy minden rendben történjen. En vi­szont ajándékokat adtam neki, s a legjobb vi­szonyban vettünk egymástól bucsut. A makalakkák — vagy mint ők magukat ne­vezik : marririmo­к — a matebele faj földmű­velő nemzetsége. Mértföldekre terjedő tengeri-, durrah-, és dinyefóldjeik egész európai culturát varázsolnak a meglepett utas elé. Az ipar terén is előre haladt faj, s kitűnő vasat termel, mely Hübner szerint a svéd vassal egyenértékű. Ebből készítik hazájuk kedvencz fegyverét, az assegai-1, egy neme a lándzsának, — s foldmivelő esz­közeiket. Másnap reggel csakugyan élénk vásárt csal­tunk a benszülöttekkel, kik mindennemű élelmi szerekkel, izes gyümölcsökkel stb. eláraszták ta­nyánkat, s furfangosságuk egész tárházát bemu­tatták és próbára tették, hogy minél jobb vásárt csinálhassanak. Ám mi már eléggé gyakorlott utazók voltunk, sem hogy a jámbor feketéknek egy könnyen felültünk volna. Hogy tanyánk körül egész napon át hemzse­gett a falu ifjúsága, — melynek iskola vagy más ily kötelesség egy óráját se lopja el életében — tán fölösleges is említeni. Főleg étkezésünk érde­kelte őket, s ilyenkor sűrű sorokban álltak körül, bámulva azt. Hogy jó kedvüket fokozzam, néha a kanalat ferdén fogtam meg s tetettem, mintha nem találnám el vele a szájat s a mellé emel­tem. Természetesen óriási hahota jutalmazta aa

Next

/
Oldalképek
Tartalom