Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878

1878-08-21 / 34. szám

SZEPTEMBER 11. 1878. "VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 251 czél előtt Othello felment, de nem bírta a versenyt ; az akadályokat a lovak gyönyörűen ugrották ; végre Loriot jött be elsőnek, öt lóhoszszal utánna Camomile, ki ugyanannyival előzte meg Othellót a második helyért. Érték tiszteletdíj és 1250 frt az elsőnek, 250 frt a másodiknak. II. Asszonyságok dija. Akadályverseny. Tiszteletdíj és 500 frt készpénzben. Futhatnak németországi és belföldi lovak. Távolság 4000 meter. Tét 50 frt, bánat 20 frt. (Elzáratott aug. 15-én 4 aláírással.) Schawel J. nev. gr. Esterházy Mihály 4é. p. k. Légyott a. Carnival a. Louise Bonne 664/2 kil. Baltazzi Hector 1 Vacano kap. 4é. p. k. Masquerade 66 4/

2 kii. Tulajd. 2 Chwalabogowsky hdn. 6é. p. b. Mokány Bérezi 73 4|

2 kil. Tulajd. 3 Visszavonatott : 1 ló. Fogadások 7 : 5. Légyott kezdette meg a versenyt és lassú galoppban futotta körül egyszer a pályát, aztán kitört ; e hibáját azonban nem sokára helyre hozta mert midőn a mezőny az állványoknál másodszor hajtott el, ismét feljött elsőnek és könnyen nyert Masquerade ellen két lóhoszszal, Mokány Bérezi ugyanennyivel hátrább harmadik. Értek : td. és 535 frt az elsőnek, 35 frt a másodiknak. III. Sorsolási akadályverseny. 1500 frt. Futhat bármily 4é. és id. ló. Távolság 4000 méter. Tét 50 frt, fuss vagy fizess. (Elzáratott aug. 15-én 3 aláírással.) Máriássy főh. id. p. b. Pull Devil a. Little Harry a. Daisy 72 kil. Tulajd. 1 Vacano кар. id. p. h. Volta 72 kil. Tul. 2 B. HerriDg id. p. k. Hopeful 72 kilog. Baltazzi Hector 3 Fogadások 27 : 5. Az állványugrás után Volta vált ki vezetőnek, 500 méter után Pull Devil előrement, és az első helyet meg is tartá mindvégig, utánna Volta három lóhoszszal második. Hopeful egy káposztásföldön elbukott. Érték: 1500 frt az elsőnek, 50 frt a másodiknak. A nyeremény az 512. számnak jutott. A kisorsolás után szamárverseny tartatott ; a szamarakat fiuk nyargalták. A kösönséget ez az intermezzó igen megnevettette. Ezután mezei gazdák fó'- és vigaszversenye volt, és azután ismét beállott — a falusi csend. E versenyeknek tulajdonképen aug. 16-án kellett volna megtartatni, de elmosta az eső, 17-kén is egész nap esett; végre 18-kán d. u. 2 órakor a verőfényes nap kisütött és 3 órakor a versenytér ugyanazt a képet nyújtotta, mint első nap. A legmagasabb udvar részéről jelen volt Eugen főhg. és a Cumberlandi hg. — A versenyek alkalmából a kasinóteremben aug. 16-án és 17-én tánczvigalom tartatott. — 18-án tartatott a regatta is, melyről, hely szűke miatt, jövő számunkban tudósitunk. A déghi idomitó-pálya és a dávodi ménes. Székesfehérvár-megyében, a lepsényi vasútállomástól gyors lovakon egy órai hajtásra fekszik a déghi urodalom, tolnai gr. Festetics Pál tulajdona, ki országszerte ismeretes mint a közügyek fáradhatlan előmozditója, jó gazda és szakértelmes sportman. A déghi kastély, mintegy 600 holdn\ i kert és park közepén, egyike azon speciálisán magyar vidéki kastélyoknak, minőket csak hazánkban látunk ; az emeletes kastély földszinti homlokát széles boltíves folyosók fedik, nyáron árnyat, télen a zivatar ellen fedélt nyújtva ; belül tágas termek vannak, úrias és kényelmes berendezéssel. Dégh mind a grófnak, mind öreg atyjának, tolnai gr. Festetics Ágostonnak, ki télen át Pesten lakik, legkedvesb nyári tartózkodása többi birtokai közt ; részint mert Pesthez és a fehérvári vasúti elágazáshoz közel fekszik, részint mert talaja is gazdag és vidéke kellemes. E végből használati és versenylovait is Déghen tartja a gróf, mig a tenyész-ménes Dávodon (Kanizsa közelében) kitűnő legelők közepén van elhelyezve. Déghen igen tágas istállók vannak, még pedig mind a park és kastély közelében. Az istállók két különböző, — a szél ellen óvó magas fallal köritett —- udvarban vannak ; a palota melletti istállóban a magánhasználatra való fiatal négyes fogatok és gr. Festetics atyjának kedvencz lovai vannak elhelyezve. A tavali felállításból négy négyes fogat állíttatott össze, és pedig szin szerint, különös tekintettel a vérmérsékletre és formára. Ezek részben telivér lovak, melyek a versenyre nem eléggé alkalmasak, részben félvér ivadékok, melyeket a gróf nagy mérvben tenyészt. A második udvarban vannak az idomítás alatti lovak ; a vadászistálló négy hunterrel és egy néniok, a »London-Limpopoi-bányász-társulat«-ti>\ egy gépet szereznek a kőzet szétőrlésére. A bányászok — természetesen — meglátogatlak, s én nem győztem eléggé bámulni az érezkaru, athleta alakokat. Mindannyian széles vállakkal, kidomboruló mellel, a melyet akár egy Centaur is megirigyelhetett volna. — Volt köztük egy caledoniai. Ez ebéd után eljött velem vadászni. Én egy mclampust lőttem, s az óriás, a legalább 2 mázsás állatot nyakába vetve, azzal mint egy kötéltánezos pirouettezett a gránitos talajon. — Pedig e kincsvágyók élte fölötte sivár és terhes. Öten valának, s felváltva egy vezette a háztartást és a konyhát. A többi négy a bányában dolgozott, hol a déli órákban 32° Reamur hőség, s május, juniue és juliusban pedig éjjente 1—2° hideg tették próbára a legszívósabb egészséget is. Az estét 10 óráig együtt töltöttük, azután ők aludni tértek. Magam maradva az éji tüz körül, elgondolkodám e zord ficzkók sorsán, mig a közelből egy-egy mély üvöltés riasztá szét gondolatimat. A sivatag királyai harsogtaták takarodóikat, nem kevés nyugtalanságot okozva jámbor juh- és kecskefalkánknak. Másnap reggel bucsut vettünk a bányászoktól, kikkel telepük földrajzi fekvését, az időt, és egyenes távolságokat Tátitól még elébb — nagy örömükre — közöltem. Ismét a Tati balpartjára térve, 25. és 26-án északi irányban baladtunk előre, négy nagyobb tavat is találva utunkban. 27-én ismét a jobb | parton haladva, 29-én eltértem a folyamtól Keletre és egy vadszőlővel beárnyalt gránittömb alatt éji tanyát vertem. — A vidék, mely elénk tárult, sokban hasonlít a Mangwe melletti tájhoz. Ugyanazon óriás gránittömbök, magas gúlák, csipkés bástyaalakzatok, elszórva közben parkszerű erdő-részletek. Hajnalban Bokkissal vadászni rándultunk s 15 gyöngytyúkot lőttünk. Egész utunk idáig a Tati, Sacha és Romakoban forrás területén vitt át, melyek alig egy nemet mfdnyi területen párhuzamosan futnak délkeletuek, mig az utolsó egy merész kanyarodást téve délnek a Tatiba, s ez a Sacha-ba ömlik. Ez utolsót a nagy Limpopó nyeli el, mely hatalmas víztömegével az ind Oceant táplálja. Martius 30-án este szekereink a nagy Makalakka székhely : Umsuase elé értek. Soha sem feledem el a határtalan bámulatot, mely a messze terjedő durrah- és tengeri földeken dolgozó benszülött nőket elfogá, a mint közéjük értünk. — Nem is telt el sok idő s az egész lakosság talpon volt. A gyermekek és ifjak zajongva, tánczolva futottak felénk, de a nők félve iramlottak előlünk. Tényleg megérkezésünk ép oly örvendetes izgatottságot kelte, mint mikor nálunk otthon elefánt vagy más ily ritka vad érkezik a faluba. Később az ifjúság zsibaja csillapulván, a község főnöke jött látogatásomra. Sokáig vizsgált tekintetével, s azután igy szólt : »látom a matebelek rólad tett közlései után, hogy te vagy sz i a férfiú, a ki a nagy folyamhoz — igy nevezni I ők a Zambesit — kiván eljutni.« Megigérte, gyes fogat, melyek három istállóban kényelemmel vannak beosztva. Gr. Festetics Pál maga vezényli lovai idomitását; telivér ivadékait maga próbálja ki és a versenyekre használhatókat idején kiválasztja ; az a ló, melynél nincs kilátás : hogy versenypályán sikerrel hasson, visszamegy a ménesbe és a legelőre; innen magyarázható meg az, hogy azon lovak, melyek a déghi idomitó istállóban vannak, telivértenyésztésünk kiváló példányainak tekintendők. A gróf lovai meglehetős eredményeket vivtak ki a pályákon, noha némely években nem volt szerencséjök. Mindamellett, hogy a gróf testestüllelkestül sportsman, a családi ügyek és terjedelmes birtokának kezelése nem engedi, hogy egész idejét idomitó istállójára szentelje. Igen sokféle ügyei miatt, melyeket személyesen kell elvégeznie, nem vigyázhatott eléggé kedvenezeire, másokra kellett olykor-olykor a felügyeletet ruháznia, és ez, sajnos, igen sokszor elhanyagoltatott. Ebben leli magyarázatát az, hogy találunk a nyeremény-statistikában oly éveket, a melyben majdnem minden nagyobb dijat gr. Festetics Pál nyert el, mig a következő években a nyeremények száma majdnem a zérussal egyenlő. Gr. Festetics Pál 1871-ben mintegy 21.000, 1873-ban 18.000, 1874-ben 7000 és 1877-ben 15.000 forintot nyert a saját maga idomította lovakkal. Jelenleg a grófnál Grimshaw az idomár, és ugy látszik, hogy ez egyén alkalmaztatása czélszeru, mert Grimshaw nem csak a legjobb jockey talán az országban, hanem a déghi lovak conditiója az ügyes lóidomitóról tesz tanúságot. Erzsi, Bimbó és Tallér a mult évi őszi versenyek alkalmával elég jól működtek és a két elsőnek, mint Ostreger leányának, sikerült az apjuk hírnevén ejtett csorbát kikös örülni és azokat ismét megnyerni e jeles apalónak, kik már bizalmatlanokká lettek iránta. Erzsi és Bimbó nemcsak hogy az Ostreger-ivadékok versenyképességét bizonyították be, de bemutatták magukat mint oly jövendőbeli anyakanczák, melyeket nem lehet eléggé megbecsülni, mert szabályos formáik által legjobb apalovaink leányaival egy fokra állitandók, annyival is inkább, mert elég távoli vérrokonok Cambuscan-nal és Garne Cock- kai, hogy ezek által fedeztetve, kitűnő ivadékot Ígérhessenek. Tallér oly fiatal kancza, mely apjának, az országban fölnevelt Labancznak, jó hirt szerezhet ; hogy másnap emberei élelmi szereket fognak hozni, melyeket becserélhetünk, s ő maga is eljövend, hogy minden rendben történjen. En viszont ajándékokat adtam neki, s a legjobb viszonyban vettünk egymástól bucsut. A makalakkák — vagy mint ők magukat nevezik : marririmoк — a matebele faj földművelő nemzetsége. Mértföldekre terjedő tengeri-, durrah-, és dinyefóldjeik egész európai culturát varázsolnak a meglepett utas elé. Az ipar terén is előre haladt faj, s kitűnő vasat termel, mely Hübner szerint a svéd vassal egyenértékű. Ebből készítik hazájuk kedvencz fegyverét, az assegai-1, egy neme a lándzsának, — s foldmivelő eszközeiket. Másnap reggel csakugyan élénk vásárt csaltunk a benszülöttekkel, kik mindennemű élelmi szerekkel, izes gyümölcsökkel stb. eláraszták tanyánkat, s furfangosságuk egész tárházát bemutatták és próbára tették, hogy minél jobb vásárt csinálhassanak. Ám mi már eléggé gyakorlott utazók voltunk, sem hogy a jámbor feketéknek egy könnyen felültünk volna. Hogy tanyánk körül egész napon át hemzsegett a falu ifjúsága, — melynek iskola vagy más ily kötelesség egy óráját se lopja el életében — tán fölösleges is említeni. Főleg étkezésünk érdekelte őket, s ilyenkor sűrű sorokban álltak körül, bámulva azt. Hogy jó kedvüket fokozzam, néha a kanalat ferdén fogtam meg s tetettem, mintha nem találnám el vele a szájat s a mellé emeltem. Természetesen óriási hahota jutalmazta aa