Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878

1878-08-14 / 33. szám

Melléklet : a „Vadász- és Versenylap" 33-it

c számához. MIT AKAR MAGYARORSZAG AZ 1878-IK ÉVI PÁRISI NEMZETKÖZI LÓKIÁLLITÁSON ? A magyar földmivelési miuisztcrium elhatározta, hogy Magyarország lótenyésztését, közgazdaságának ezen egyik legjelentékenyebb ágát, a Párisban 1878. September hó első napjaiban tartandó nemzetközi lókiállitáson bemutatja. Ezen határozat folytán ki kellett választanunk az álladalmi ménesekből azon példányokat, melyek az országos lótenyésztés javitására hivatott tenyészanyagot képviselendik a párisi kiállitáson; és be kellett szereztetnünk az egyes jelentékenyebb tenyészvidékekről azon lovakat, melyeket magának az országos lótenyésztés jelen állapotá nak bemutatása végett küldünk Parisba. A lovak kiválasztásánál, s egyáltalán az egész csoportos kiállítás rendezésénél két ut állt előttünk. A fény, s a külső tündöklés utja egyfelől, s az őszinteség és valóság utja másfelől. Ha a magyar álladalmi ménesekből kiválasztottuk volna a legszebb példányokat ; ha minden egyes törzsnek legkiválóbban sikerült, legfeltűnőbb egyedeit küldöttük volna я nemzetközi lókiállitásra : bizonyára igen fényesen szerepeltünk volna ott. A nagy közönség ezrei nem kérdezték volna azt: híven képviselik e az egyes példányok azon különböző fajtákat és törzseket, melyek a magyar állami ménesekben neveltetnek, hanem valószínűleg egyhangú dicsérettel üdvözölték volna a szép látványt. Talán a szakértők és birák többsége a kiállított legkitűnőbb példányok után Ítélve meg államméneseinknek előttök ismeretlen anyagát, a lehető legkedvezőbb bírálatra ragadtatta volna magát s igy a külső siker bizonyára teljes lett volna. De ez ut nem vezetett volna oda, bogy a lókiállitást látogató közönség szakértő része, valójában megismerje a magyar állami ménesekben tenyésztett fajták és törzsök jellegét ; s igy a jury elé szebb, de valótlan képet állítottunk volna. Mi ezt az utat nem választottuk, mert nem lett volna a valóság utja ! Bele nyultunk az állami ménesek egyes törzseinek általános nagy tömegébe, s a kiállításra épen azon példányokat jelöltük ki, melyek egyes törzs nagy többségének jellegét — előnyeivel és hiányaival együtt — legbiyebben képviselik. Ezzel figyelembe vettük az állami ménesek rendeltetését is, mely egyedül és kizárólag az általános országos lótonyésztés fejlesztésében áll. Egyes kiváló példányok által a czélt nem érhetjük el, hanem igen is elérhetjük az által, ba az államménesekböl évenkint a tenyésztők rendelkezésére kiküldött apalovak általát osan megfelelő jó tenyészanyagot képviselnek. A nemzetközi lókiállitásra küldött példányok után biztosan ítélhet a jury s a szakértő közönség, ezen tenyészanyag általános minősége felett. A milyen az egyes törzsből kiállított mén és kancza, olyan körülbelül az egész törzs túlnyomó többsége. Látni fogják tehát a magyar állami lótenyészintézetek hü és teljes képét, fény- és árnyoldalaival együtt. ítéljenek felette oly elfogulatlanul és igazságosan, a mily reálisán jártunk el mi e kiállítás rendezésénél ! Ugyanezen utat követtük az országos lótenyésztés bemutatásánál. Itt is sokkal fényesebb, sokkal hatásosabb képet nyújthattunk volna. Ha kiválasztjuk az egyes nagyobb tenyésztők méneseiben található nemes anyagból a legkitűnőbb példányokat ; lia a kisebb tenyésztő istállóiban is azt keressük fel, a mi legjobb : akkor a magyarországi lótenyésztésnek ragyogó képét tapsolhatta volua meg Párisban a viszonyainkat nem ismerő nagy közönség. Itt azonban még inkább kötelességünk volt bü képet nyújtani. Komoly és fontos czél ugyanis az, melynek elérése lebegett szemünk előtt, midőn elhatároztuk, hogy az állami ménesek tenyészanyagán kivül bemutatjuk Párisban a népies lótenyésztés termelését is. Nem czifra kiállítással kivánuuk mi e téren olcsó dicsőséget szerezni ; hanem be akarjuk bizonyítani a világ előtt azt, bogy a lótenyésztés Magyarországnak egyik legjelentékenyebb termelési ága, s bogy bizonyos minőségű lovak tekintetében Európa legbiztosabb és legolcsóbb piacza Magyarországban van. Mily fontos szerepe van Magyarország lótenyésztésének európai szempontból is, annak jellemzésére felhozzuk, hogy a magyar királyság 5600 П mértföld területéi), 15.417,000 lakos mellett 2.158.000 ló találtatott az utolsó népszámlálás alkalmával, tehát minden mértföldre 385 ló, 1000 lakosra pedig 140 ló esik; s igy a jelentékenyebb európai államok között a lovak relativ száma tekintetében Oroszország után második helyen hazánk áll. Hogy azonban lótenyésztésünk fontosságát feltüntessük, már itt is néhány szóval meg kell említenünk az anyag minőségét. »Equus velox hungaricus« (A gyors magyar ló) név alatt évszázadok óta ismeri és becsüli már Európa a keleti származású, sebes, SZÍVÓS és kitartó magyarországi hátaslovat. Ezen fajta eredeti alakulásáról, fejlődéséről és jelenlegi állapotáról később tüzetesen szólván, itt csak azt akarjuk kiemelni, hogy Magyarországnak két milliót meghaladó lólétszámában legalább egy harmad rész képviseli a fentebbi elnevezés alatt régóta ismert, de a kor kívánalmaihoz képest jelentékenyen módosult ' kitűnő hátas és könnyű hámas lovat. A mint később bővebben kifejtjük, Magyarország természeti viszonyai, égalja, közlekedési szükségletei s külterjes gazdasági viszonyai ezen lófajta tömeges tenyésztését igénylik. Jelenleg tehát Magyarországon nem a nehezebb testalkatú igás és hintósló képezheti a tömeges forgalom tárgyát, mert csak szórványosan rendelkezünk nehezebb igás lóval, minő külföldön a percheron, boulonais vagy norfolki ; úgyszintén termetes nagy és mégis nemesebb hintós lóval, minő az anglo-norman, mecklenburgi vagy az angol nagy hintós ló. Ezen termetes nagy fajták terjesztése és javítása a természeti viszonyaink által alkotott korlátokig — még a jövő feladata nálunk. Ez irányban legjobb példaként lebeg szemeink előtt azon észszerű és öntudatos eljárás, melylyel Francziaországnak sikerült nehezebb termetű nyugati származású igás és hintós lófajtáit néhány évtized alatt, a tökély bámulatos fokára emelni. — Azon téren tehát, a hol az utánzásnak csakis kezdetén vagyunk, nem versenyezhetünk oly nemzetekkel, melyek e téren a tökélyt már megközelítették, annál kevésbbé, miután természeti viszonyaink sem kedveznek általában a nehéz igás és hintós ló sikeres tenyésztésének. A kisebb és nagyobb hátas és a kisebb és közép hámos ló azonban, főképen az első sorban pedig a katonai czélokra szükséges szolgálati ló, jó minőségben és nagyszámban van meg nálunk. Tenyésztésével fedezhetjük nemcsak az ország szükségletét, hanem a külföld számára vásárra állithatunk évenként jelenleg is már mintegy 30 ezer példányt, mely szám a növekedő igényekhez képest, néhány év alatt 40—50 ezer példányra, söt idővel még ennél nagyobb számra is könnyen emelhető. Ezeu az ország belszükségletein felül rendelkezésre álló jelentékeny termelési feleslegnek lehető legjobb, állandó és biztos értékesítése képezi a czélt, melyet a párisi nemzetközi lókiállitáson előmozdítani óhajtunk. A nép kezében minden egyes vidéken tömegesen található anyagból választottuk tehát a kiállított lovakat. Itt is ugy, vagy még inkább, mint az állami ménesek kiállításánál, mellőztük a kiválót és kerestük а rendest, — az általánost. Nagyobb tenyésztőktől vagy ménesekből egyetlen egy lovat sem vettünk be a csoportos kiállitásboz. A kiállított 36 ló kivétel nélkül a kisebb tenyésztőktől vásároltatott, még pedig különös figyelemmel arra, hogy minden egyes vidék tenyésztésének képviselőjeként kiállított lovak se jobbak, se roszabbak ne legyenek, mint az azon vidéken található anyag ujabb ivadékának túlnyomó része. Bátran azt állithatjuk tehát, hogy a külföld az esetben, ba szüksége van oly lovakra, a minőket a párisi csoportos kiállitáson lát; e szükségletét Magyarországon, bőven fedezheti. Minden egyes jelentékenyebb vidék lóvásárjain tömegesen fel fogják találni azon lovat, melyet Párisban az illető vidékről kiállítva láttak. S mert ezt akartuk elérni, azért választottuk itt is a teljes őszinteség útját, talán eltérve a szokásos kiállítások módjától, Loi rendesen több a tüntetés, mint a valóság. A kiállított példányok nem tenyészanyagként szerepelnek, nem képviselnek fajtát, hibátlanságot vagy tökélyt ; hanem képviselik azon használati lovat, mely ma Európában legnagyobb