Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878

1878-06-05 / 23. szám

162 JCMÜS 5. 1878. kel is gazdagítván, a felmerülendő kérdések tisztázása, a hibák és hátrányok felderítése, valamint a tapasztalatok iemertetése által, hazai lótenyésztési ügyünk érdekének kiválóan hasznos szolgálatot tesznek. A minister meghagyásából : Kozma, s. k. ministeri tanácsos. Nagy és fontos a feladat, mely ezen megbízás elfogadása által lapunkra háromolt ; de ha tenyésztő közönségünk saját jól felfogott érdekében felhasználja a kinálkozö alkalmat, akkor az eredmény is arányban álland a feladat nagyságával. Részünkről bizonyára nem mulasztandunk el semmit a kitűzött czél elérésére, de az arra hivatott lótenyész-bizottmányi elnökök és tagok, valamint a hazai lótenyésztés érdekei iránt érzékkel bíró minden ügybarát buzgó közreműködését, a siker nélkülözhetlen kellékének tekintjük. Országos lótenyésztésünk alapforrását jelenleg még az álladalmi lótenyészintézetek képezvén, szükségesnek tartjuk, bogy a tenyésztő közönség, az ezen intézetek körében előforduló minden jelentékenyebb mozzanatról, gyors és biztos értesülést nyerhessen ; mert csak igy fogja a kínálkozó előnyöket mindenkor felhasználhatni. E tekintetben a legelső forrásból fogjuk meríthetni közleményeinket, s igya feladat ezen részének a lehető legjobban megfelelhetünk. Épen oly szükséges azonban, hogy az állami lótenyészintézetek kormányzata is folytonos értesülést nyerhessen a tenyésztőknek azon kívánságairól és javaslatairól, melyeket ezen intézetek kezelése iránt táplál ; valamint az intézménynek a gyakorlatban tapasztalt előnyeiről és hátrányairól, hogy az előbbieket minél inkább gyarapithassa az utóbbiakat pedig lehetőleg megszűntethesse. Felkérjük tehát a tenyésztőket, hogy ez irányú óhajaikat és nézeteiket, lapunk hasábjain nyíltan és minden tartózkodás nélkül közöljék, mert épen az volna feladatunk e téren, hogy lapunk a tenyésztő közönség igényeinek hii tükrét képezze. Az állami lótenyészintézetek befolyását, valamint a szakértő és baladó tenyésztők törekvéseit azonban, jelentékenyen megbénítják az országos lótenyésztés terén uralkodó rendezetlen viszonyok ; melyek megszüntetésére hatni, lapunk feladatának második részét képezi. Oly törvény létrehozására kell törekednünk, mely megakadályozza azt, hogy a tenyésztők egy részének tudatlansága vagy gondatlansága ne károsithassa azok tenyésztését, kik észszerűen haladni tudnak és akarnak. Az országos lótenyésztés érdekében alkotandó törvény pedig csak ugy lehet tökéletes, lia annak részleteit minden oldalról kellőleg megvitatják a tapasztalat és gyakorlat emberei ; s igy e tekintetben maguknak a tenyésztőknek közreműködésére kell számitanunk. Harmadik iránya feladatunknak az ieend, hogy a tenyésztő közönséget az országos lótenyésztés terén előforduló minden külső mozgalomról, a lóvásárok eredményéről, lókivitelünk esélyeiről s arányairól, a lótenyésztési jutalomdijosztásokról,kiállitásokrólsegyébb érdekesebb eseményekről folytonosan értesitsük. E tekintetben is biztos forrásokból fogunk meríthetni, de ezenkívül olvasóink közléseire is számítunk. Végre a józan és észszerű tenyésztési elvek tisztázása és terjesztése is föfeladatát képezendilapunknak. — Ez irányban gondoskodtunk arról, hogy illetékes munkatársak segedelmével a lótenyésztés minden ágában felvilágositólag hathassunk. Az elmélet terén sem fognak közleményeink a tudomány mai színvonalán alul maradni, mert az állattenyésztés, de különösen a lótenyésztés ma már nem mesterség, hanem tudomány; de fősúlyt mégis a gyakorlati irányra kívánunk fordítani, mert a valódi tudás alapja a gyakorlat, a tapasztalat. Tanuljunk tehát egymástól s tanítsuk egymást. Közölje velünk minden tenyésztő azon tapasztalatait, melyeket közérdeküeknek tart ; s akkor a rendelkezésünkre kerülőanyag gondosbeosztása mellett, valóban a lótenyésztési ösraeretek tárházává tehetjük lapunkat Mindemellett még a külföldi szaklapok folytonos figyelemmel kisérése által tájékozást fogunk nyújtani olvasóinknak arról is, a mi hazánk határain kivül a lótenyésztés terén történik. Ezek uj programmunk fővonásai ; hogy azonban eddigi feladatunkat « telivértenyésztés, a vadász és verseny-iigy érdekeit sem fogjuk elhány ago

1 ni, azt nem szükséges lapunk eddigi tisztelt törzsközönsége előtt hangsúlyoznunk. Kibontottuk a zászlót, kijelöltük az utat ! Függetlenül s minden mellék tekintet nélkül, törekszünk a czél felé. Kövessenek az ügybarátok, mert a czél szép és nagy : az országos lótenyésztés felvirágoztatása ! Kelt Budapesten 1878. junius 1-én. A szerkesztőség. Lapunkra január 1 töt fogva mindig előfizethetni: egész évre 12 frt, félévre 6 frtjával. — Az előfizetések minélelöbbi beküldését kérjük. A kiadó-hivatal. Ii.-Pest, barátok-tere, Athenaeum. Verseny-naptár. Prága Kassa Debreczen Kolozsvár Sopron Bécs Nyitra Pardubitz Pest junius 23., 24. September 7., 8. September 13., 15. September 20., 22. September 28., 29. oktober 6., 7. oktober 13. oktober 17. oktober 20., 22. ? á ft э 2 a© Utazás a Zambesi viz-eséseihez. (Utazási és vadászati képek.) VI. FEJEZET. (Folytatás.) Deczember 2-án Schlangecntöl bucsut véve — egyre nehezebb utakon — újra előre törtettünk, bárom mfdnyi utat érve, d. u. 4 órakor egy heves zápor megállást parancsolt. Fölséges volt a vihar játéka e vadonban. A villámokkal terhelt felhő szinte a földre lapult, s a mennydörgés világrázó accordjai megszakítás nélkül reszketteték a rengeteget. A viz megállt, a mélyedéseken egész tavakat képezve, s éjjel uj és még hevesb förgeteg tombolt. Egy szélroham sátrunkat földre teperé, s mi mézga-ponyváinkba jól roszul beburkolva, legértékesebb műszereinkkel és fegyvereinkkel egy közeli fa koronája alá menekültünk, hol az egész karaván egymás hátán kuporgott. Nagysokára sikerült tüzet éleszteni, s a vihar szűnvén, sátrunkat is felállítottuk, s pár órai álmot élveztünk. Az elemek e csaknem folytonos csatája közben elhatároztatott: a visszatérés! Itt, hol a vidék naponta inkább mocsárrá alakul, egészségesen maradni, vajmi kevés időre lehetett volna kilátásunk ; a ki pedig közép Afrika végtelen vadonjain beteg lett, az elveszett ! A vidék maga Í3 üres, lakatlan, sehol élelmi ezikkek, s egyedül saját készletünkre lettünk volna utalva. Azt sem volt szabad felednünk, hogy nem végén, hanem csak kezdetén vagyunk az esős évszaknak. Deczember 3-án tehát — Hübner beleegyezésével, a ki a tovább haladás lehetetlenségét maga is beismerte — én visszafordultam. Ideje volt! Másnap reggelre a G-uay széles mély medre, színültig megtelt, s haragosan tajtékot hányva zuhogott előttünk. Jó fél mfdnyi utat kelle fölfelé haladnom, mig egy megbízható átgázlót találtunk. S itt is mily izgató, aggodalmas perczek ? ! Kaffirjaim fején csomagokban a műszerek, melyek nélkül tovább utazásom tudomáoyos szempontból teljesen haszontalan fáradtság lett volna, s ök maguk csipőn felül a ragadó vizben, mely minden pillanatban elsodorhat vala egyet közülök. A szerencse mégis kedvezett. Magam Umloival visszamaradva a bal parton, bevártam mig elébb egész kiséretem átkelt, s csak azatán úsztam át a folyót, melyet Umloi nagy óvatosan átgázolt. Nem sokára a jobb parton egy sereg, hatalmas krokodil kelte fel bámulatomat. Hogyan jöttek ezek ide. Alulról nem úszhattak fel a folyón, hisz tegnap még az egész meder csak össze nem függő vizlócsákból állott. Vagy lehető lenne, hogy e szörnyek mintegy megdermedten a fövenyben heverik át a forró évszakot, s csak a megindult hullámok költik őket eszméletre ? . . . Deczember 4-én újra elértük Schlangeent. A mint a patakon átkeltünk, száz és száz ismerőst pillanték meg az édee otthonból. Egy tábor gólya pihent a parton, bö élelmet lelve a vizekben. A benszülöttek közt — bolhák és patkányok zaklatása közt — egy kinos éjt töltve, másnap pihenőt engedtem kaffirjaimnak délig. Azután újra útra kelve, 6-án reggel megérkeztünk szekereinkhez N'Umkaniulahoz, miután oda és vissza 118 tengeri mfdnyi czéltalan utat tettünk volna. Deczember 9-töl 12-ig folyton tartó rosz időben — bucsut mondva gazdánknak — ismét tovább utaztunk ; 11-én egyik szekerünk agyig lesülyedt a fellágyult talajban, s 12-én magam 1 előre mentem, hogy Mayer tanyáját elérendő, tőle ' embereket és előfogatot requiríljak szekerünk kivontatására. Szerencsére néhány napig száraz időjárás köszöntött be, s Hübner 15-én az egész karavánnal baj nélkül megérkezett a Mangwehoz. A csöndes Maugwe partja ritka élénk képet mutatott, s szerte a karavánok sátrai taikállottak. Itt volt a Baynes féle expeditió három, Ziesmann és neje ismét két szi kérrel ; az elefánt-vadász Byles, Mayer és egy vándor kereskedő Coward. A lehető kényelemmel berendezkedve, legelébb jegyzeteink értékesítéséhez láttunk. Hübner tájtani jelentéseit dolgozá ki, én számos észleleteimet állítottam össze. — Az ebédet naponta d. u. négy órakor, közösen, Baines nagy sátorában költöttük el. — E sátor egyik részében állt az atelier is, hol Baines pompás aquarell vázlatait készité. Ezen afrikai műteremből került a négy Cromo-kép is, melyeket útirajzomhoz csatolni szerencsés valék. Deczember vége felé naponta erösebb förgetegeket állottunk ki, melyek még az Indiai zivataroknál is hatalmasabbak valának. Villámok, irtóztató menydörej és csodás felhö-képletek, váltakozva hirdeték az afrikai égalj rendkivüliségeit. Táborunk közelében csakhamar patkányok fészkelék be magukat, s nyomban utánnuk megérkeztek a kígyók. YVasson, deczember 24-én a szekerek közelében, egy 8 és x/

2 láb hosszú fekete M'hamba kígyót ölt meg, e nemben a legnagyobb mérges hüllőt, melyet összes utazásaimban láttam. Másnap deczember 25-ére, szent karácsony ünnepére viradtunk. Egy év előtt a festői fekvésű angol kikötő városban, Plymouthan, töltém e napot. Azóta sokat éltünk át Afrikában, s talán nem sikertelenül, bár főczélunk ; a Zambesi vízeséseinek elérése, még a megoldandó feladatok jegyzékén állott mindig.