Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878
1878-06-05 / 23. szám
VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. 163 A bécsi májusi versenyek(Folyt, és vége.) A második napi, hol napfényes, hol beboruló idő, épp oly kevés látogatót vonzott ki a freudenaui gyepre, mint az első nap. A tulajdonképpeni sportvilág ugyan teljes számmal volt jelen, de az udvartól csak Vilmos és Rainer föherezegek voltak láthatók, valamint Coburg herczeg. — A nap föérdeke a 400 arany és a körül forgott, hogyan fog abban Outrigger megállni? A próba mint láttuk kedvezőleg ütött ki, s ez némileg igazolá Outrigger jogosultságát, liogy a Derbyben a 2-ik helyre jutott, habár egyszersmind a mezőny középszerűsége is eonstatálá azon általános véleményt, hogy idei Séveseink mindöszsze véve nem sokat különböznek egymástól ; meg kell emlitnünk ugyan, hogy YVild-Rower, Nil-D sperandum nem futottak ; az előbbi nem is volt nevezve e dijban. Egy másik érdekes futama volt e napnak a freudenaui handicap, melyben Gyürky Béla ur 4éves derék sga ménje Lörincz könnyen győzött pár hosszal 7 vetélytárs ellen, daczára hogy ö vitte a legnagyobb terhet köztük, s bogy oly jobb lovak is voltak köztük mint Erzsi, Rococo és Rudi. Lörincz ezzel és a pesti Károlyi dijjal újra megmutatta, hogy hosszabb távolságokra a legjobban kitartó lovak egyike ; s ugy látszik illyen lesz egy évvel fiatalabb nővére Altona is. A hadseregi Akadály-verseny mint mindég ugy most is nagy számú versenyzőt vonzott. Tizenegyen indultak, s meglehetősen együtt mentek feleutig ; azután kitetszett Hopeful és Táborit fölénye a mezőny felett, s igazolák tulajdonosaikat, kik már előre megegyeztek, hogy Hopeful jöjjön be ha tud elsőnek, mi kétséget sem szenvedett, s igy Söllinger, Vacano és Polko kapitányok, — e legszenvedélyesb három lovas, az első helyekre ért be. A harmadik nap Altona győzelme az 1500 frtos dij 1 1J 2 mfldjén 1 feil ellen, ismét azon naAz ünnepet különös lakomával szenteltük meg, s hazánk és barátainkra köszöntve, kiürítettük az utolsó két palaczk bort, melyek még készletünkben voltak, a Rajna-mellék izes, zamatos lángnedvéből. Sir John Swinbourne — ki a Makalakkák földjéről tért vissza — ide érkezvén, e napon szintén vendégem volt. Czélja : mielébb viszszatérni telepéhez Tatiba, a beállott jobb idő folytán sikert ígért, s én magam is, hogy az ez idő tájt Tatiba érkező kereskedőkiöl kifogyott készleteimet beszerezzem, s ismét uj emberekkel találkozhassam, elhatároztam vele menni; s Swinbourne társaságában, szekereinkkel együtt 26-án útra kelve, minden baj nélkül december 30-án elértük ismét a Tati telepet. A mint a bányászok telepéhez értünk, mintegy fél angol mfdnyire előre mentem a sűrűben, vállamon puskámmal. Egyszerre jobbról egész falka sakál törtetett elő. A hozzám legközelebb iramlót azonnal lelőttem, mire a falka üvöltve szét riadt. Azonnal eszembe ötlött, hogy itt valahol a közelben, bizonynyal oroszlán járt, mely valamely nagyobb állatot levágva, ez apróbb fenevadak a hulla maradványára gyűlhettek igy egybe. Nem is csalódtam. Alig hogy Tatiba érkeztünk, megtudtuk, hogy az előző éjjel két oroszlán a kunyhók és sátrak során áthaladva John Swinbourne nagy ökör-állásába tört és két tulkot levágott. Ezen állás köröskörül 7 láb magas kerítéssel van védve ; szemtanuk állitása szerint azonban, a hatalmas éji látogatók ez akadályon játszva ugrottak át. A fenevadak megjelenése az egész 45 darabból álló csordát szétriasztá, mely neki vadultan törte át a kerítést s a szélrózsa minden irányában szétfutott. A zajra az örök, kaffirok és bányászok, fegyverekkel és dorongokgyobb szabású tehetségnek n.utatá e kanezát mint azt tavali formája után vélték barátai ; miután Pfeil Tallóson kivül a legjobb 4éves Kincsem után, s midőn Altona ellene kor-teher alatt győz, ez az idei 3évesek legjobbjának mutatja őt, s tisztán láthatni most, hogy ha Sophia Lawrence leánya engagirozva lett volna a Derbyken, ugy az biztos lett volna neki, mint azt a Nemzetiben vallott kudareza után is hitték róla. A 4-ik nap az eső délelőtt ismét fenyegetett, s ez újra elijeszté a bécsieket, padig délután igen szép derült lett az ég. — A nap egyik jelentékenyebb versenye a »llenckel-Stakes« volt, mint a 3e'vesek ujabb találkozója, melyet gr. Festetics Pál Wildroverje meglebetösen könynyen nyert br. Majthényi Purchase-ménje ellen, 3-dik gróf Aj ponyi Peon-Grand-Duchess-kunczája volt. A főérdek azonban a 2évesek körül pontosult, s midőn a harang ezek nyergelésére megszóllalt, mindenki az istállók előtti gyepre sietett. A kiállított 6 csikó közül legjobban tetszettek br. Majthényinek már Pestről is ismert erőteljes pej ménje Amaranthus, s gr. Festetics Pál Clielseá-ja, ez igen sok »versenyló-formával« biró mintegy 16 markos sárga mén; sőt ez utóbbi a futamra fökedvencz lett. Chelsea ap. Creinorne a. Deerdale és sokat hasonlít egyéves testvérére, mely az utóbbi kisbéri árverésen adatott el. Mindkettőt gr. Szápáry Iván nevelte ; Chelsea még Angliában fogantatván a hires Cremorne után. Mint emiitettük, a 2é. csikó ép ugy mint öcscse is nagy arányú tagokkal bir; az egyedüli mi kissé nehézkesnek látszik rajta, a hosszú széles nyak. Daczára, hogy a csikó nem lett első, a jövő évi Derbyre még is sokan erősen fogadtak reá, ugy bogy Lehman, ki először 20-szoros pénzt tett ellene, utóbb csak 15 ígért. Hasonló elismerésben részesült gr. Henckel Pickloekja is. A »Nagy akadály-verseny« igen erősen megvolt rakva, s benne gr. Festetics Tasziló, (ki maga is hazasietett Angliából e versenyre) Brigand] a a fökedvencz, daczára, hogy a legnagyobb terhet, 8 7 kilót vitte. Az öreg herélt igen jó egészségben és erőben volt, s habár elölábai kai nyomban össze futottak, s űzőbe vették a hívatlan vendégeket. Csakhamar rábukkantak a két fenevadra, melyek az ökröket fojtogaták. A pokoli zajra, lövöldözésre azonban, a két rabló — az egyik sebet is kapva — fogcsattogtatva, dühösen odább állt. A két ökör elvesztése fölött azonban csakhamar megvigasztalódtunk. Az állatok pompásan kövérek voltak, s a beköszöntő újévre kitűnő beafsteak-kel látták el asztalunkat. Az uj év — ősidők óta — népünnep az angolnál. Itt is zajosan lett az megünnepelve. Folyt a whisky, és hangzott a nemzeti dal. Sir Swinbourne a » London-Limpopoi Bányász-társulat « nagy szalma kunyhójában rendezé az ünnepi banquettet. Különben is az élet felette élénk volt Tatiban. Classicus példányok minden fajából az iparlovagoknak és kalandoroknak jöttek itt össze, kiket mind az afrikai arany- és gyémánt-mezők varázsa csábitott ide, a négy világrész minden tájáról. Leginkább feltűnt nekem köztük egy bányász, — itt messze földön az » Australiai Charly« néven ismeretes — a kinek furcsa tulajdonsága volt, hogy minden héten hat napon át dolgozott, mint egy rabszolga, hogy azután a hetedik napon — megtörhetlen pontossággal — leigya magát egész az aranytermö, sárga földig. Nem kevésbé feltűnt előttem a könynyelmüség melylyel ez emberek a lőporral bánnak. A bányákban robbantásra használt lőpor, a sátor közepén állt apró, jól rosszul összetákolt fahordókban, s ez emberek pipázva meregeték az adagokat a vásárlóknak. Hiába volt a példa,, hogy Ramakoban egy ház minden bennlevökkel együtt a légbe repült, s csakis az birta őket némi óvatosságra később, nehogy a lobhanás folytán a lőport elveszítsék, mely itt 2—300 százalékot jövedelugy néznek ki, mintha mankóra volna szüksége — mind végig kitűnően futott és ugrott, — mig vetélytársai sokkal könnyebb teher alatt is egymásután buktak el. Alább részletesen közöljük a futam menetét, a terheket, lovasokat stb. s itt csak annyit, hogy Herodos az utolsó negyed mértföldön igen igen veszélyesen nézett ki, s együtt ért Briganddal az utolsó sövényhez — de az ugrás elől hirtelen kitört, s mire Phillips megfordítani tudta volna, az elősiető Szeszélyes elvette tőle a 2-ik helyet. — Szeszélyes, egy aezélos kis pej kanezs, gr. Andrássy Gyula ő excja vadászlovai közül (ap. Virgilius a. Andora), igen szép próbáját adta képességének e versenyben. A kancza nem volt rendes trainingben ; de Baltazzi Hector — e perfect lovas, néhányszor próbálván öt, oly jó ugrónak és gyors lóuak találta — miszerint tulajdonosának a leghathatósabban biztosithatni vélé egy kisérlet kedvező kimenetelét, — mi teljesült is. A kancza kisbéri nevelés, s az egyetlen ivadék talán, melylyel anyja e ménest megajándékozta ; többnyire meddő lévén. Dieppe, Hatzfeld berezegnek (ki maga is jelen volt), ez eléggé ismeretes idős ménje a 2-ik dijat nyerte, hihetőleg sokalá a 83 kilót a nagy távolságra, ezenkivül mindjárt eleinte elbukott, bár Hanreih kormányozá ; s végül nem volt elég gyorsasága, mint ezt már tavai a Gödöllői nagyakadályban is lehetett látni, hol a nagyjából összefoltozott Gountry-Girl ellen is e miatt vesztett. II. Nap. Kedd, május 28. d. u. 2 J/ 2 ó г а к I. Trial Stakes. 2000 frt. 3é. és id. belföldi lovak számára. Tét 150 frt, bánat 80 frt. Távolság 1600 meter. Teher 3é. Ь2 1/ 2 kil., 4é. 61, 5é. és id. 63 »/г kii. Kanczára 1 kil. kevesebb. Lóra mely 3000 frt értékű versenyt nyert 3 x/ 2 kil, több ilyen vagy egy nagyobb értékűre 5 kil. több. Lóra mely 187 8-ban nyertes nem volt 2 1/ 2 kiloval kevesebbet. A 2-ik ló a tételek felét nyeri. (12 aláirás.) Blaskovics Ernő ur 4é. sga k. Kincsem ap. Cambuscan a. Waternymph 65 kil. (bez. 5 kil. kül.) Madden 1 mezett. Tehát nem saját biztonságuk, hanem a zsebek érdeke ! Valóban az ember mindig hü marad magához, akár a világvárosok börzéin, akár az afrikai sivatagokon, első előtte a pénz ! E napokban érkezett utasok megerösiték, a Vaal folyam melletti gyémánt mezők gazdagságáról szerte szárnyaló hireket. Részben e gyémánt-terület megismerése, de még inkább a gondolat, hogy itt hónapokig tétlenül időzzön, arra inditák Hübnert, e fáradhatlan buvárlót és munkakedvelőt, hogy egy kirándulást tegyen a Vaál vidékeire. Terve ellen kifogást nem téve, 1870. január 2-án elváltunk, s ő a karaván felével, délfelé útra kelt. Oly hosszú együttlét után, megosztva annyi fáradalmat és gondot egymással ; megszokva, megszeretve egymást e zordon utak alatt, nem tagadom, fájt ez elválás. Ugy érzem, egy zöld lomb szakadt le éltem fájáról, — s napok, hetek teltek el, mig e derék barát hiányát csak némileg is megszokni bírtam. Hübner útjáról csak annyit emlitek meg, hogy ő a Vaál balpartján Pniel-ig, innen a Hart nyugati ágához — mely kevéssel a Vaálba szakadása előtt szintén egy gyémánt tartalmú réteget mos hullámaival — Bloom Fontéin át, érintve az Orange szabad állam keleti határait, Harry Smithbe s tovább a Natal tartományon át vissza Port Durban kikötő városba ment, hova szerencsésen ért el egész karavánjával. Én magam az elválás folytán megtizedelt karaván kiegészítéséhez láttam, hogy azután ujult erővel induljak a bizonytalan utra, s küzdjek kitűzött czélom eléréseért. (Folytatása következik.) ф
