Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878

1878-05-29 / 22. szám

MÁJDS 29. 1878. 155 Ifj. gr. Festetics Tasziló id. p. m. The Monk 87 kil. (belet. 4 kil. kül.) gr. Metternich Fr. О Schawel J. id. р. к. Camomile 74 к. Herbert О Bánat : Hopeful, Szeszélyes. Kis bánat 13 ló­ért. — Monk vezetése alatt indult meg a négyes ; melyben egy darabig Loriot 2-dik, Drummer boy a 3-dik helyen feküdt; Camomile kilátás nélkül mint sereghajtó. Az akadályokat mindannyian pompásan ugorták, s egész a vályogfal ugrásig a fenntebbi sorrendben maradtak. Innentől kezdve (utolsó slt mértföld) Loriot gyorsítva az iramot, a mezőny élére ment, negyedmértfölddel később Monkot igen nyomván nagy terhe — hanyatlott, mig Drummer boy lovasa elkezdett a sárgával menni; a sik pályára kiérve Hanreih mindent mozgásba hozott, hogy Loriot elfogja, mi azonban nem sikerült, s utána három hoszszal 2-diknak ért be. The Monk félig feltartva 3-dik. Érték : 1485 frt az elsőnek, 100 frt a másodiknak. A versenynek későn — közel 6 órakor volt vége. Az idő kedvezőtlen, egész nap esett, sőt a 2-dik és 3-dik verseny alatt erősen ; •— végül kitisztult, s a Práteren átkocsizáskor 30—40000 bécsi képezett már sorfalat. A díj-lovaglás a Kríeauban máj. 27­Csodálkozással láttuk az idén, mily népszerűvé lett ez intézmény pár év alatt. A Krieau gyönyö­rű rétségét tribüneök, sátorok, kocsik, hintók s a nézők ezrei boriták. Valamennyi páholy, závtszék elfoglalva ; az igaz, hogy gyönyörű idő volt. — A nézők legnagyobb részét természetesen a lovas tisztek csapata képezé, lehetett ott mintegy 800—1000 közülök; de igen sok sportmann is volt, s tevékeny részt vett. Az udvari páholyban láttuk Vilmos főherczeget, Rainert és a fiatal Ferencz főherczeget, továbbá a szász-cohurg-gothai herczeget és Don Miguel de Braganza hget. A középső páholyban az egylet elnöke gr. Török tábornok foglalt helyet ; a gyepen a birák : Sándor würt­tembergi hg lov. táb., Croy hg ezredes; gr. Es­terházy Miklós, gr. Hunyady Kálmán, Nádossy tábornok stb. Az ünnepély programmszerüleg két részből állt. Először a jó iskola lovaglásból ; (Campagne-Reite­rei, Preis-Reiten.) Másodszor a dij-ugrásból ; ez utóbbi még két külön feltétellel bírt : belföldi és külföldi lovak számára, — és mindkét osztályban többféle nagy és kis dijjak voltak. A dij-lovaglásban (u. n. jól-iskolázott lovak és lovasok\ melyre 12 nevezés történt, 10 lovas vett részt két sorozatban, s általában véve jól és szé­pen volt lovagolva. •— Az akadályok 3 sövény ugrásból, egy vizes árokból, egy barrière és árok­ból, és egy falból állottak, melyeket néhány ki­vétellel szépen is ugortak ; mind ebben, mind a magas ugrásban többnyire a sik- és akadályver­senypályákon is megfordult lovak szerepeltek, és pedig : 1. Gr. Lippe-Weissenfeld őrn. (6. dzidás ezr.) lovagolta saját 7é. Rainy-day nevü pej ménjét ; a a gróf ismeretes mint jól lovagló, s mint a bécsi katonai lovagló iekola tanára. О nyerte az első dijat О felségétől tiszteletdijképen Eugen hg. ezüst lovas-szobrát és az egylettől 1000 frtot. 2. Sachse föh. (3. dzs. ezr.), ki gr. Auersperg kapitány 5é. ver. der. Sylvia kanczáját lovagolta, a 2-ik dijat uyeré : ezüst thea-készlet Rudolf fő­herczegtöl és 800 frt az egylettől. Sachse főh., ki már mult évben is feltűnt correct és határozott lovaglása által, s ki mint a legjobb lovaglást és lóidomitást tanitók egyike ismeretes, sokak vélemé­nye szerint előbb érdemelte volna az első helyet. 3. A harmadik dijat (egy pompás ódon lovag­ostort és 600 frt.) Lázár Frigyes főhdn. (a 8-ik huszár ezr.) nyerte saját 5éves Chief nevü sárga kanczáján. 4. A 4-ik dijat (egy arany remontoir órát az egylettől) Ellger őrnagy (von Frohberg) a 14-ik drag.-ezredtöl, nyerte saját 5éves lipizzai CanUsa kanczájával. Versenyeztek még: Klastersky Ferd. kapit. a testörségtöl 7é. radautzi sga k. Bosak-kal ; Leh­mann hadn. br. Löhneyeen alezr. 6é. p. h. Smock-kal ; továbbá Galgóczy alezredes Deschan lovag 6é. söt. p. Daphne kaDczájával ; és Feigl föhadn. 7é. Marasquino nevü fekete heréltjével. A dijjazottak osztályozásával sokan nem voltak megelégedve, mert például Rayny-day egyszer az ugrást megtagadta ; a 2-dikat ostorozni kellett az ugrásra stb. stb. ; az igazat véve azonban, egyetlen concurrens sem volt, a ki absolute min­denben tökéletes lett volna ; gr. Lippe különben, ha jól emlékszünk jóvá tette a hibát, s kétszer lovagolt körül ; másodszor minden akadályt tisztán ugorva. Erre következett a magas dij ugratás, melyre összesen 20 bel- és külföldi ló jelentkezett. Ezek számára 4—5 láb magas sövények, a vizes-árok ; két-sövény és árok, s átalában vadászati és aka­dályversenyi magasb és sebesb ugrások követel­tettek. — A belföldiek közül nyertesek lettek : 1. Baltazzi Hektor, Mérges nevü id. pej kan­czával ; gyönyörűen, minden tétovázás nélkül ugorván minden akadályt kétszer körül. Nyere­mény : tiszteletdij a királyné Ö felségétől ezüst csésze, benne 40 arany és 100 frt. Mérges gr. Nádasdy nevelése és ily lovas alatt — magas ugrásban hamarjában a legkitűnőbb ló. 2. A 2-dik dijat (szép Revolver és 50 frt.) Seifert (v. Eichenstark) fob. a 12. drag, nyerte Blitz nevü öreg p. heréitjével. 3. A 3-dikat (Szt. György tallér az egylettől) gr. Larisch nyerte 6é. Pascha nevü félv. heréitjén. Lovagoltak még ; Yacano kapitány az ismeretes Salvionit, mely jól ugrott ; Van Son fia Constan­tin az ismeretes Marco Polo sga kanczát, mely épen nem ugrott ; br. Wimpffen Iván főh. az első magyar honvéd huszárezredtől. Dáma nevii id. fek. kanczáját stb. stb. nevelő, sem a tánczmester nem tölthet senkibe tölcsérrel. A ház úrnője leült, s a férj kérésére meg kel­lett vizsgálnom fejét, melyen, a fül fölött egy idült daganat látszott, sok fájdalmat okozva a nőnek. Kérdezösködésemre megtudtam, hogy N'Um­kaniula nem rég a Joalla sörből többet iván hat­van cseppnél, egy bottal fejbe üté nejét, s ez azóta folyvást szenvedő. Tolmácsom utján nem is késtem elmondani véleményemet ez eljárás fölött, s megmagyaráztatám neki, hogy nálunk a ki ily lealázó teltet követne el, az ép olyannak tekin­tetik mint az erdőlakók, tehát Matebele fogalmak szerint egy szánalomra méltó siheder. A főnök megilletődve, szégyenleni látszott tet­tét, s kért segítenék — ha tehetem — neje folytonos fájdalmain. Azonnal elküldtem a szeke­rekhez, elhozatva borotváló készletemet és egy üvegcse kámfor szeszt. A hajat a daganat fölött letisztítva bedörzsölém azt szeszszel s egy uj, tarka kendövei bekötöttem, a kendőt oda ajándé­kozva a nőnek. A főnök és kísérete ámulattal szemlélék az egyszerű műtétet, a mint én a magas urnön a sevillai borbély szerepét bemutattam. Bucsut véve, visszatértünk sátrainkhoz, hol csakhamar 8, majd ismét más 6 málhahordó megérkezett. — A szerződést hamar megkötöttük. Ok lerakták lándzsáikat és pajzsaikat a szolgála­tukért általam adandó áruk mellé, melyek főleg velenczei gyöngyökből és kártoly szövetekből ál­lottak, s melyeket azután a törzsfő vett őrizet alá, mindaddig mig embereim a teljesített szol­gálat után visszatérendők lesznek. Másnap reggel bucsut vettem a törzsfőtől és nejétől, ki nem tudott eléggé hálálkodni az or­voslásért, mely után nyugodtan és jól aludt. Még az előző estve négy kosár sör, s most ujolag két kövér juh, jutalmazta orvosi tudományomat. Ennek daczára mégis siettem az indulással, mert megval­lom, magam sem biztam sokat gyógymódom tar­tós sikerében. Csakhamar útra készen állottunk. A szekerek — a sziklás talaj miatt az ut bizonytalan levén — Philipps parancsnoksága alatt visszamaradtak, még elébb a főnök által szigorú parancs adatván ki, hogy senki a matebelek közül közeliteni se merjen tanyánkhoz. November 29-én reggel 7 órakor útra keltünk­Czélunk a Guay elérése, melyre karavánunk 14 kaffirból, Edward, Power és Hübner társaimból állott vezetésem alatt. Az első napi menet nem volt felette erős. Északnyugati irányban haladva Machunde helységig haladtunk az Isusunge patak partján, mintegy három német mfldnyire N'Umka­niulatól. A vidék nem változott, ugyanazon üde, pázsitos halmok, messze terjedő lombos mapani erdők. Délután 5 óra felé tanyát verve, estebé­dünk elkészítéséhez láttunk. Kaffirjaim igen derék ficzkóknak mutaták magukat, s jókedvűn, evödve költék el estelijöket. A mint bealkonyult pihenni mentünk. Én és Hübner egy kis sátor alatt, em­bereim egy gyorsan összeütött tövis kerités vé­delmiben. Valóban festői volt látni ez athletai alakokat, elnyúlva a pázsiton, fejük fölött a ke­rek — ökörbőrböl készült — ezines csikókkal tarkított pajzsok, s jobbkéz felől mindeniknél a különféle lándzsák. November 30. reggel 6 órája már útban ta­talált, ugyanazon irányban mint tegnap négy né­met mértföldet haladva, déli 1 órakor Malissa fa­luhoz értünk, hol theát és ebédet készítve s kissé megpihenve, még aznap másfél órai utat tettünk kissé északkeleti irányba térve, s alkonyatkor he­ves förgeteg közben átkelve a Guay-folyamon, annak jobb pártán Schlangee telepnél tanyát vertünk. E telep Malembó főnök székhelye. Eleinte a jobb időt bevárandó, sátraink alatt akartunk ma­radni, ám csakhamar minden átázott s kénytele­nek valánk igénybe venni Malembo vendégszere­tetét, ki egy kunyhót bocsátott rendelkezésünkre. Az éjt nyugtalanul töltöttük, künn a vihar egész 1 hajnalig tombolt, sátorunk szalma-tetőzetében pe­dig gyalázatos patkány had zavarta nyugalmunkat. Az éji zápor a jtalajt annyira fellágyitá, hogy én már ekkor beláttam, miként ez uton lehetet­len leend elérnünk a Zamhesit. Ám Hübner még mindig Ibizott, s én nem akarván kedvét rontani, még deczember l-jén tovább mentünk. A Guay jobb és balpartján felváltva, lassan haladtunk, alig 3 német mfdnyi utat hagyva hátra estig. Az esős évszak beállván, a vidék vadállománya is elhagyta a folyók partjait, s eloszlott szerte a mesgyétlen vidékeken, s egész eddig csak néhány Melampus Antilopet láttam — sikertelenül téve közéjök pár lövést, — se napon alkonyat felé mintegy negyven gyönyörű etruczot, melyek az erdőben gyorsan tova iramlottak elölünk. Esti hat órakor uj zápor vett elő, s tanyát verni késztetett. Kaffirjaim gyorsan és ügyesen egy föld-sátrat hánytak fel, hol tüzet élesztve a rósz idő daczára is jó kedvvel készítettük el es­telinket. Vacsora után, az eső kissé megszűnvén — ba­rangolni indultam az erdőbe, s csakhamar egy erdőlakó családra bukkantam. A férj, a nő és gyermekei, a mint megpillanták kaffirjaimat a lándzsákkal, halálra rémülve elveszetteknek hitték magukat. Csak az én megjelenésem nyugtatta meg őket. A férfit sátramba hivtam, hogy embereim előtt rajzolja le a homokon a folyam további irányát, mely mellett utazunk. Ezt megtevén néhány gyöngyszemmel ajándékoztam meg; Ígéretet nyerve, hogy másnap korán reggel újra eljön, s egy bi­valy-csorda fekhelyéhez el vezet. Ám másnap reggel az erdőlakó családnak, hire hamva se volt, felszedték a sátorfát, в eltűntek — isten tudja hol — a végtelen rengetegben. Szegény védtelen páriák, azt gondolhatták ők is : Szép a világ, békés mindenütt Hol az ember még tanyát nem üt !— (Folytatása következik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom