Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-03-07 / 10. szám

75 VADÁSZ- É

S VERSENY-LAP. MÁRCZIUS 28. 187 7. Bátran állithatjuk, hogy az elkobzott vadak egytül egyig még a törvény engedte időben ejtettek el, és igy, háromszor vettetett az igazság ellen, egy roszul szerkesztett és még roszabbul felfogott paragrafus miatt. Kérdésünk okadatolása végett megemlítjük, miszerint Europa minden vadásztörvényében, a törvényes időben elejtett vadnak elárusitására négy-hat heti idő van kiszabva; — csak a magyar vadásztörvény követ azt а с s о d á t, hogy a vaddal kereskedők azta vadhalmazt, melyet január végén mindenütt tartani szokott utóvadászatokb'il ugy 6-ik vagy 8-dik február körül kézhez k- pnak, legfellebb ez nap még eladják, — külömben a rendőrség kilenczedikén reggelre, — mint tettleg történt, — az egész jószágot, ha ezerekbeis került, lefoglalja, és az ö s m er e t e s árva-gyomroknak szenteli. * * * Vadásztörvényünk máskülömben is a vadnak hasznosítása szempontját nem veszi oly arányban figyelembe, mint *az, anyagi szempontból tekintve kívánatos lenne. Igy például a fáczán elejtését, tekintet nélkül arra hogy kakas vagy jércze, január végével betiltja, — és a к a m arázott kakasok értékesítését lehetetlenné teszi. Kérdés most, bogyott, holezerekre m e g y a f ác z â n-â 11 о m á n y, mitevők legyenek a felesleges és tenyésztésre igy ártalmas kakasokka 1 ? — A porosz, bajor, szász, würtembergi és más német törvények csak a fáczánjércze elejtését tiltják változva február elsejével vagy február közepén, — ellenben megengedik a fáczánkakas lövést és elárusitását május elsejéig (porosz), april elsejéig (bajor, szász), ; és a. t. — Igy vagyunk a fölösleges fogolyka- • kasokkal január végén, — igy a felesleg j dám és özbak, csapos és villásokkal márcziusban. A rationalis vadtenyésztő, ha észszerűn kezelni és értékesiteni akarja vadállományát, szemben szűkkeblű vadásztörvényünkkel, vagy el kell hogy hanyagolja tulajdon anyagi érdekét, vagy törvényszegővé lesz. Mindkét állapot nem kívánatos. * * * Rőtvaddal januárban igen roszul voltunk ellátva. Kevés uradalom vadásztatott szarvassutákra, és az elejtett csekély mennyiség kétharmada Bécsnek vette útját. Oka-foka mind ennek szarvasvadunk roppant mérvekben történt kipusztítása, — a járhatlan erdőtalaj, feneketlen utak stb. Mindez külömben nem akadályozta a »biedere svábokat,« hogy mint eddig ugy most is szarvasvadakat nem csekély számban hozzanak a piaczra. Az orvvadászat szemtelensége és rendőrségünk kedélyessége jellemzéseül külömben ide tehetjük, hogy január havában is, a várpiaczi hetivásáron nagy számban pompáztak az agancsosak. Rendőrségünk csak annyiban intervéniált, hogy megirigyelte az orzott szarvast hatalmas agancsai miatt, — azt áhítattal megtapogatva és megcsodálva. Dámvad, alig tekintetbe jöhető számban volt található, — és a mi jött is, a vámnál, ha véletlenül agancsa nem volt, őznek kereszteltetett, minek a megadózott igen örült, lévén az őzadó egy forinttal csekélyebb a dámvad adónál. — Pénzügy-őreink külömben a zoologiábn méga nem oly jártasak, mint a növényvilágban, ha ez utóbbi dohány szinü. Bennök az a rögeszme vetett gyökeret, hogy a szarvasvad, már a mint neve is mondja : szarvairól ösmerhető. A szarvas tehén, ha bárom mázsás is, általában őznek declaráltatik ; mert — hisz nincsen szarva, — mely magyarázatba a megadóztatandó rendesen belenyugszik. Özbak, és sajnálatunkra be kell vallanunk őztehén, e hóban sok volt a piaczon. A futaki urodalom vagy 30 darab őzbakot, gróf Festetics Pál vagy 15-öt, — a munkácsi és több koronauradalom vagy száz darabot szállíttattak. — A futaki őzek kivétel nélkül Münchenbe szállíttattak. Utóbbiak igen szép, nehéz és kövér példányok voltak. Tót atyánkfiai fenyvesmadarak helyett szintén vagy 10 darab őzbakot hoztak, mind gyönyörű nehéz állatok. — hogy mely uradalomból kerültek a tót atyafiságba, azt a jankókból nem lehetett kiszorítani. Minden kérdésre az adóbárczát mutatták elő, ezzel bizonyítva jószáguk légitim birtoklását. (Folytatása következik.) Vidra a Szamosban. Tekintetes szerkesztő ur ! — Becses felhivása folytán, van szerencse'm következőkben leírni az áltaUm teljesített vidravadászatot. Mint a szamosi halászat bérlőj g halászat közben ugy én, mint a halászok a Szamos bal partján, a Pálfalvai határ köztiében, számtalan vidianyomokat vettünk észre, mely állat vidékünkön nem gyakori ugyan, de mégis előfordul. — A halászokat megbiztam, hogy ezen állatok lyukait keressék meg ; — kik is pár nap múlva jelentették, hogy 14 —16 vidralyukra találtak, fákkal s fagyökerekkel öiszeágadzott helyen, a legmélyebb vízállás mellett. Erre én f. évi január 7-ikén délután 2 órakor, felszerelve egy nagyobb gyalombálóval, kénlapp il, mint füstölőszenei és fegyverekkel, egy barátommal a megjelölt helyre mentünk, s ladikokra szálltunk. »— A gyalomhálót a hely szinén, a lyukakkal szemben alig egy méternyire, megerősíttettem, ugy hogy fel ; a vizben, fele a levegőben volt, s e hálóval mintegy 24 méter izéles tért fogtam fel: ekkor embereimmel meggyújtattam a kénlapokat s füstöltetni kezdtem a lyukakban. Mintegy 3/i órai füstölés után egy lyukból egy vidra kidugta fejét, éu abban a pillanatban oda lőtten, s a vidra azonnal dögölve maradt, félig a lyukbm csüngve, s a mint látszott, csak a füst előli menekülésben vájta ezen lyukat magának, mert alig bírták embereim kihúzni, sőt még késsel kellett a lyukat tágítani. Az első vidra eleste után 5 percznyi idő múlva a másik vidra nyilsebességgel a vizbe ugrott, de egyenesen a há'óba akadt ; most a hálót felhuzattam gyor-an, s az ott kapálózó vidrát meglőttem. Ez történt délután 4 órakor. —Én azt hittem hogy egy összetartozó p ír vidrát lőttem, pedig csak otthon a bonczoláskor győződtem meg, hogy mindkettő him. Ha ezt ott tudom, ugy a nőstényjére tovább füstöltem volna. Azóta többször néztem már a vidrák lábnyomait s lyukait taliltam, de vidrát nem leltem ; reményem van azonban, hogy a megmaradt nőstényeket is elfogom s elpusztítom, mert ezen állat a haltenyésztésnek legnagyobb akadálya, a mennyiben egy felnőtt vidra 20—25 mázsa halat elpusztít egy évben. Szathmárt, február 24. 1877. Horváth Ágoston város gazdája. Egy kellemetlen »qui pro quo.

4 (Vége). Lesnyele, 1877. jan. 15. Másnap apr. 14-én, állásaink elfoglalása után, nem sok idő múlva, az estve beszállt kakas elkezdett csak időközönként keczegni, később azonban annak rendje s módja ezerint dürögni ; ámbár egy hozzám közelebb álló fenyőre haliám őt rebbenni, a sötétség miatt teljességgel nem vehetém ki aiakj.it, s jó ileig kelle még izgatottan várakoznom, mig végre a sötétség kezdett oszlani és én a fajd körvonalait felismerhetém. Midőn őt egész pompájában egy fenyő tetős-tetején berzenkedve megpillantom, ugy látszott, hogy szerelmi heve már tetőpontját érte el, mert a gyönyörű madár ég felé nyújtott nyakkal, félig — talán kimerüléstől cllinkadtan — lecsüngő szárnyakkal, semmi pausát magának nem engedve, szünet nélkül »da-capoz«-ta szerelmi dalát. — Mióta ezen conc rt elkezdődött, bizonyára eltelt 3/

t óra, képzelhetni tehít, hogy izgatottságom ámbár oly feszülten álltam, mint egy szobor, idegeimre nem maradt befolyás nélkül, mert midőn a kakast czélba akaróm venni, megdöbbenve kelle észlelnem, hogy a zündn idol ugy mozog kezeim közt, mint a nyárfalevél ; átlátim tehát, hogy golyómn ik csak hirtelen czélzás által leszek kép s valamennyiro jó irányt aâhatni, s hogy ezt elösegitsem, fegyverem billentőjét is megh'izám, — de oh bal végzet! miközben fegyverem lövésre emelem — az magától elsült, izgatottságomban talán önkéntelenül megérintém a billentőt s a kakas elrepült ; ámulatom rcactiój.íul csakhamar bekövetkezett boszankodásomat bárki képzelheti. Más kakast ezen reggel nem hallottam, s mint később társaim is mondák : ők sem, ugy szintén e nap estvéli leséu sem. Midőn ezen estve a fajdlesről haza térendök valónk, egy más sport is kínálkozott. A szalonkák, melyek a lapályoknik már isten bozzádot mondtak, itten folytatták huzásukat ; néhány rstve pufákoltunk is reájok, de ugy látszik ez alkalommal azokkal szemben is pechünk volt, mert ámbár ők mindig szép számmal jelentek meg, soha egyet sem tudtunk elejteni közülük. Következő napon reggel tegnapi kakasomat elérte a nemesis, Gy. barátunk volt a szerencsés azt elejthetni. Ezen kakason kivül, mely két nap egymásután dürgött tanyánk körül, másikat nem észleltünk nemcsak, de annak távoli környékeit bebarangolva, s északias helyeken a havat apróra megvizsgálva, sehol nem akadtunk oly jelekre, melyekből vigasztalásuokra azt lehetett volna következtetni, hogy dürgési helyöket megváltoztatva, azt máshová tették át ez idényre. Ezen tapasztalat, nemkülönben a kö

rnyezetüukhez tartozó két vén parasztvadász azon állítása, miszerint emberemlékezet óta a környező oldalokról a fajdok minden évben ezen helyre gyűltek össze »la bataje«, s végre a dürgés közben elejtett kakasunk, azon lehangoló alternatívával állitának szembe, miszerint a dürgés ideje vagy már elmúlt, vagy pedig még el sem kezdődött ; s hogy ez utóbbi feltevésünk volt a helyesebb, később bebizonyult. Mit teendők ? Nagy conferentiát tartottunk, melyben a »Rómaiak« is szavazati joggal részt vettek, s melynek ép oly véres eredménye lett, mint minőt aligha nem fog a konstautinip >lyi is felmutatni ; abban elh itároztatott uni sono, hogy még néhány napig itten maradunk ; továbbá határozatba ment az is, hogy több auctoritást (paraszt puskást) a környékből felrendelünk, ha net tlán más dürgő helyet ismernek, hogy minket oda vezessenek. Addig, mig ezek e'jöttek volna, mi szorgalmasan kijárogattunk reggel estve a lesre, anélkül, hogy h izatérve, valamelyikünk csak hirét is hozta volna egy kakasnak. Mindamellett, hogy expeditiónk a czélra nézve oly balsikerünek mutatkozott, s eltekintve Gy. barátunk zsémbjeitöl, hogy öt ily bizonytalanra hurczoltuk ide fel — vigan töltöttük nnpjaÍDkat; mivel az idő gyönyörű volt, minden nap tettünk a terrenum reeoguoscirozása végett kisebb-nagyobb kirándulásokat, a nap többi részét pedig a konyha körüli sürgés-forgással s a pagát üldözésével igyekeztünk rövidíteni. Ily körülmények között értük el húsvét szombatját, april 15-ét. E nap estvéjére érkeztek meg conferentiánk rendkivüli tagjai is, s a tanya tüze körül kezdetét vette a tanácskozás. A fökérdés, hogy a dürgés ideje elmult-e, vagy sem ? az ujdon jött vadászok által oda lett eldöntve, miszerint az