Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877
1877-01-24 / 4. szám
JANUÁR 24. 187 7. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP 27 Jankovics Gyula Gr. Kiusky Jenő Kund Jenő Nagy Elek 0. 0. 0. 0. 1. 0. 0. 0. 0. Gr. Nádasdy Ferencz 0. 1. 0. Br. Fiáth Pál 0. 0. Br. Trauttenberg Frigy. 0. 1. 0. Gr. Zichy Béla 1. 1. 0. 1. 0. II. Gr. Zichy Jenő 0. 1. 1. 1. 1. I. III. Magánverseny a négy nyertes között. Távolság 26 méter. Tétel 10 frt, a második tételét menti. Hibázás kiesik a versenyből. Gr. Esterházy László 0. Gr. Esterházy Andor 1. 0. 0. 1. 1. I. Gr. Zichy Béla 0. Gr. Zichy Jenő 1. 0. 0. 1. 0. II. IV. Különfogadás 26 méter távolságra. Tétel 10 frt. Gr. Zichy Béla 0. 1. I. Gr. Zichy Jenő 0. 0. V. Külön fogadás 26 méterre. Tét 10 frt. Br. Fiáth Pál 1. 1. I. ifj. Döry Lajos 1. 0. Kund Jenő 0. VI. Különfogadás 26 méterre. Tét 10 frt. Br. Fiáth Pál 1. 0. ifj. Döry Lajos 1. 0. Jankovics Gyula 1. 1. I. Kedélyesen eltöltve délutáni óráinkat e galamblövészettel, ismét egy élvezetes napot szerzett az agárdi falka után lovagló társaságnak kedves Masterünk ; s majdnem felesleges emlitenem, hogy az estét ismét együtt töltöttük Agárdon. A pompás diner alkalmával magyar szokás szerint egyikről a másikra szállott a pohár ; mert a felköszöntésekre sem kedv sem érdem hála istennek nem hiányzott ; s midőn már megemlékezve azokról, kiket tisztelünk : s a győztesekről, in specie az Esterházyakról, akiket ma az oroszlánrész illetett : éltettük а sportot és áldoztunk Bachusnak. Kund Jenő. Az agárdi falka további vadászatai az 187 6 /7 -iki idényben(Vége). Jan. 12. Lassú falka. Ismét nagyobb számban lovagoltunk el sürü ködben az agárdi kastélytól, de a volt versenytéren egymásután felvett két első nyúllal nem volt szerencsénk ; mert mindkettőt 15 és 38 percznyi futamok után elvesztettük. Ennek okát megtaláltuk, midőn a feltámadt szél mellett kissé oszló ködben, harmadik nyulunk kai a szimat tetemesen megjavulván igen szép érdekes 30 perczig tartó check nélküli vadászatunk volt Dinnyésnek, onnét a vasúton átkelve Agárdra a kertbe hozott vissza, hol kimerülve fekve megtaláltuk, ugy hogy a »worry« a kastély ablakai alatt történt. E vadászat ritka élvezetes volt és kedves emlékezetű lesz annyiban is, hogy a futam alatt mindig sebes iramban e vidék legerősebb akadályait 18-szor vettük. Jan. 13. Sebes falka. Találkozó: Seregélyesi kastély. A felvett nyul 23 perczig tartó igen sebes check nélküli vadászatot adott és elfogatott. Ellenben a második egy széles és mély vizzel telt lapost átúszva a vasutat a dinnyési pusztánál megkerülte és igen szép változatos vadászatot és futamot adott a szerecseni határig. Itt egy szántáson csak lassan tudtunk áthatolni, mig végi-e fektében rájővén, ismét versenyiramban összesen 60 perczig tartó érdekes vadászat után megszakadtan elértük. Es ezzel én is leteszem tollamat, bezárván az agárdi falka 187 ^-iki idényét, bucsut vévén kedves vadásztársaimtól és a kedves vidéktől. A master. Nagy-Mihályi falka-vadászat. Novemberben irt vadásztudósitásom majdnem kétségbe ejtő reménytelenséggel volt irva. — A vadászati idény vége felé látszott közeledni. — De mint az ország más vidékein ugy nálunk is a fagy nem tartott soká — és a dec. 1—-22-ig tartott tiz vadászat a legszebbek közé tartozik, melyet hosszú vadászpraxisom alatt élveztem. Az idő felette kedvező, a szimat kitűnő, — ellenben a folytonos eső és köd által átázott főid — a szinig vizzel telt árkok ugyancsak próbák voltak lovaink inaira nézve; a deczemberi 10 vadászaton 6 killel számolt be derék falkánk. — Sajnos azonban, hogy a vadászidény eme kedvező részé ben a field mentül ritkább részvéttel volt, és csakis az idény utolsó napján — (januáriusban akadályozva lévén vadászni) 13-án gyűlt még egy része össze. — Négy lovasnö és 8 lovas végezte be egy gyönyörű 35 perczig tartó futammal, mely erős vizzel telt árkaival és sikos partu brookjaival sok élvezetet nyújtott. Gr. Sztáray Antal. A pesti rókafalka ujabb vadászatai. A múltkori vadászaton elveszett szarvassuta Ó-Budán elfogatott, hová a Dunán átúszva egészen fáradtan ért, s az utána evező molnárlegények által alkalmasint jó prédaként agyonveretik, mint a múltkori, mely a Margitszigetről úszott át, ha az ó-budai közbiztonság egy pár őre ideje korán észre nem vezi s magának nem requirálja, — honnan aztán a »Landstreicher« per schub Megyerre szállittatott. Péntek jan. 12. Találkozás a czinkotai nagy itczénél, hol 12 ,/ 2 órakor ö felségeik a király éskirályné is megjelentek, kiséretökben hg. Lobkovicz, Kodolics és Becker ezredesek, valamint a szokásos lovászmesterek. — Másfelől a falkanagy, továbbá gr. Andrásy Gyula, gr. Andrásy Aladár, gr. Festetics Pál, br. Dőry Lajos, Tisza Lajos, Blaskovics Ernő, Beniczky Gábor, Lord Buchanan és fia, br. Simonyi Lajos. Prince de Bergh, Vecsera bárónő, gróf Sz'áray János, gr. Batthyány Elemér, ifj. gróf Almásy Kálmán, ifj. gr. Károlyi István, Szentiványi Zs., br. Üchtritz Zsigmond stb. — Idő ködös, mély talaj. — A kieresztett szarvas először Czinkotáuak tartott nagy kanyarulatban, onnan tovább Kereszturra, s onnan Csabára, hová a mély talajban elfáradva érkezett, s a kopók által br. Laffert A. malma udvarán elfogatott. A visszatérő társaságot, élén ő felségeikkel, az ifjú báró — kinek tavai óta básra készen áll ok, de egyszerre csak föltűnik a hal farka, jeléül, hogy lefelé bukdácsol. Nem állhatván többé ellen vágyamnak, szigonyomat a majdnem 30 lábnyi távolra levő hely felé dobom, s az ott merült a vizbe, hol a hal lebukott. A másik bárkán levő vadásztársaim észrevevék, hogy a szigony nyele rezgett, mielőtt egészen elmerült volna. E körülmény figyelmemet kikerülvén, kötélre kötött szigonyomat kezdem a vizből kihúzni, ujabb dobásra készülendő, midőn egyszerre észreveszem, hogy a kötél megakadt. Lehetséges-e ? igen a hal el van találva ; a szigonykötél bárkánkból kifelé röpült, s embereim hangos örömrivalgásban törtek ki,a másik bárka pedig hozzánk kötözködött. E. és C. barátim örömükben tánezra keltek, s haj rá ! előre tört hajónk a pokoli mozdony által vontatva. A szigony köteléből már 30 öl lefutván, ideje korainak láttam megmaradt részét a hajó orra körül tekerni. A szigony erősen tartott, s az ördöghal két bárkánkat udvariasan vontatta Middle Bank felé. Mozdulatai nem valának oly gyorsak, a mint föltételeztük volna, hanem inkább rendes méretűek, körülbelül mintha lovak által vontatnánk. Middle Banknál felszínre vergődött, s mi puskánkat előkészítők, de a hal semmiféle erőszakoskodást nem követvén el, mint szükségtelent ismét félre tettük. Végre egészen felszínre akartuk húzni, hogy agyon szurjuk. Ebben azonban nem telt kedvem, s Tamást biztam meg e míítétellel. »Tamás, mért nem húzod a halat felszínre ?« Felelet helyet előmutató a kötél súrlódása következtében elrongyolt keztyuit és megsértett tenyerét. »Hamar, 3 ember előre, a kötelet felhúzni ! György, te meg készen tartsd a lándzsát, mert a hal jön ! De biz az nem igen jött, mert 10 lábnyi mélyen a viz alatt úszva, nem hagyta magát közelébb húzni. György hosszú nyelű lánd-J zsáját kötél irányában vizbe mérité s a bal felé szúrt, de az leppattant róla, a s lándzsát görbült éllel és tört nyéllel húzta ki a vizből. A hal most ismét gyorsabban kezdett mozogni, mintha szemlátomást ujabb erőre tenne szert; ugy látszik megszokta nem éppen kellemes kantárját, s azon irányt követé Bay Point felé, merre rendszerint a gőzösök is szoktak járni. Három emberem ujabb kísérletet lőn őt felszínre húzni, s csakugyan egyik úszószárnya föltűnt a vizből ; C. utána szúrt, s szuronya mélyen a hal testébe fúródott, de a halnak heves rázkodása következtében a szurony nyele töviben eltört; most újra György szúrt feléje, de neki is beletört lándzsája, igy tehát fegyvertelenek lettünk, mert a balta meg a puska alkalmazbatlan volt. »Ereszszétek meg a kötelet, s hagyjátok a halat menni mig fegyvereinket rendbe szedjük«. — S valóban, a hal minden csapás után ujabb erőre látszott szert (enni, s ijesztő gyorsasággal haladt előre. »Fiuk ! evezzetek ellenébe, itt a tenger ár, s a szél keletnek fordult.« Hat evezős teljes erőből dolgozott, de mind hasztalan, a hal még is a nyilt tenger felé vitt. Bay-Point, Chaplin szigetek eltűntek, s mi mindig messzebb távozánk hazulról, s már-már minden reményünk oda veszett, a bálát felszinre hozhatni, s méltán ; mert három ujabb emberem felhúzta ugyan a halat, mely hátán fekve, ugy látszott mint ha már nem élne. Először beléje dobott szigonyom, mélyen a hasába volt fúródva, s csak nyele látszott ki ; ( а szigony kötelét tartó néger, meg akarván a hal elsiklását akadályozni, a kötelet a hajó oldala körül igyekezett keríteni. A hullámok hajónkat felemelvén, ugyan e pillanatban a szigony, mely kevéssel az előtt még oly mélyen volt bele vágva, kirántatott a hal hasából, s a néger kezében maradt ; egészen el volt görbülve mint a kasza. Nem birván kellő lélekjelenléttel, a halba, azon pár másodpercz alatt, mig a felszínen volt, ujabb szigonyt dobni : az reánk nézve tökéletesen elveszett. Szótlanul vontuk fel vitorláinkat, s indultunk vissza felé Bay Pointba ; s bár mennyire is fájt vadász kalandunk, mostoha kimenetele, mégis egyikünk se bánta meg, hogy annak három óráig tartó, s örökké felejthetlen izgalmaiban részt vőn. 11 órakor szigonyoztuk volt meg először egy mértföldnyire Scull Creek alatt, s 2 órakor vésztők el 4 mértföldnyire Bay Pointtól. Futama tehát, tekintet nélkül több izbeni eltéréseire, 15 mértföldnyi volt. Hasba volt találva ép azon pillanatban, midőn ugrani akart, s a szigonynak egész testén át kelle fúródni, különben 3 órai viznyomásnak ellen nem állhatott volna. A halat egészen nem láthattuk soha s nagyságát hátáról 14 lábra becsültük. Annyi kétségtelen, hogy megöltük, de el n»m foghattuk ; pedig mily dicsőség lett volna partra szállíthatni ! No de mindegy, majd nyilik még alkalom vele sikeresebben leszámolhatni. II. Boszumat nem sokára végrehajthattam. Augusztus 25-ének reggelén három bárka indult vígan Bay Pointból a Broad livernek nevezett, s Wilton Wead s Jenkins szigetek közt benyúló gyönyörű, erdőséggel borított magas partu tengerszoros felé. Két csónakban a vadászathoz értő, szigony, lándzsa s kötelekkel felfegyverzett emberek foglaltak helyet, mig a narmadikban inkább csak műkedvelők helyezkedtek el,kiknek feladatuk volt minden netán vizbe eső tárgyra ügyelni s azt esetleg kihalászni. A magasan álló nap fügélyesen bocsátá ránk forró, de könnyű szellő által mérsékelt -I
