Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-07-18 / 29. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP A PESTI ÉS VIDÉKI LOVAK-EGYLETEK ÉS VADASZ-SPORT KÖZLÖNYE. 29. sz. Budapest, 1877. julius 18. XXI. évfolyam. Nevezési zárnapok. l.. Juliue. 20. Kolozsvár. (Programmja e lapok 25. számábaD.) Рев« lov. egyleti 30 () aran y államdij nevezés, titkareag, vagy « t f Bartba Lajos Ко- 200 arany államdij —.— lozsvárott 1 1. ... 400 arany allamdíj —.— Augustus. 1. Pest. 187 9-ki Nemzeti díjra nevezés. Lovaregyleti 1879-ki Hazafi dijra —.— titkárság 1879-ki St. Leger —.— (Programm e lapok 20. számában.) 1. Bécs. 1879-iki Osztrák Derbyre nevezés. M; e«valieroi.il 1 879-iki 2000 frt államdij —.— Bécs, Wollzeile 3. 1879-iki Vándorló ivadék­verseny —.— 1879-iki Kísérleti verseny —.— 1. Kassa Pesti lovar­egyleti tit­kárság vagy Jermy Károly 1. Debreczen. 1. Soprony. 1. Pozsony. Mr. Cavalierónál. 1. Prága. 1 Pest 1 Pozsony 1 Prága 1. Soprony. Mr. Cavalierónál Bécs, Wollzeile 3 1 879-iki Első oszt. államdij —.— 1878-ki Nemzeti-dij Kisbánat —.— 187 8-ki St.-Leger —.— 1878-ki Vándorló ivadék­verseny —.— 187 8-ki Kísérleti verseny —.— 1878-ki I. oszt. államdij —.— 1878-ia Polgárok dijja 800 arany 2-évesek számára nevezés. (Programmja e lapok 26. számában.) (Programmja e lapok 26. számában.) Államdij 200 db. 10 fr. nevezés. í Kétévesek versenye 200 db 10 fr. — .— Nagy handicap egyleti 1000 frt. —.­Asszonyságok tiszteletdíjjá gátverseny. —.­Kis egyleti handicap 400 fr. —.­Államdij 350 db 10 fr. — .­Vigasz handicap (kötelező) —.­(Programmja e lapok 27. számában.) —.­(Programja e lapok 2 8-ik számban) —.­M i y a t a 8 o> s« =t= A »Vadász- és Versenylap« 26-ik számában közült 187 7-ik évi május 7-iki közgyűlési hatá­rozat, a nevezések alkalmával lefizetendő bánat­pénzekre vonatkozólag, egyelőre hatályba nem lép, minthogy ezt a fentemlitetr közgyűlés csak a né­metországi verseny egyletekkel leendő egységes versenyszabályok alkotásánál kitűzendő föltétel­ként elvileg fogadta el. A titkárság. A pesti őszi lóversenyek sorozata­1877. október 7. és 9-én. ELSŐ NAP. Vasárnap, október 7-én d. u. 2 órakor. I. Kétévesek versenye. 400 drb ю frankos arany. Ebből 300 arany állam- és 100 arany egyleti dij. Futhat minden kétéves ló. Távolság 948 méter (500 öl.) Teher 57 х/ 2 kilogr.; kan­czára 1 '/2 kil. kevesebb ; franc/ia vagy angol ló 5 kgr. több. Egyszeri nyertes 2 ' (' 2 kgr., két­vagy többszöri nyertes 4 kgrmmal több. Tét 100 frt, bánat 50 frt. A második ló a tételek és bá­natok felét nyeri. II. St. Leger 2000 frt. Lovar-egyleti dij. Minden belföldi 3éves ló számára. Tartandó az őszi ver­senyekkor. Távolság 2800 méter. Teher: mén 53 kgr., kancza és herélt 1 kilogrammal kevesebb. Tét 200 frt, bánat 100 frt, a versenyt megelőző év augusztus l-ig jelentve csak 50 frt. A máso­dik ló a tételek és bánatok felét nyeri. Nevezés 1879-re 1877. augustns 1. (1877-re bezárva 54, 1878-ra 45 nevezéssel.) III. Ritter dij. 265 cs. arany. A monarchiában ellett és nevelt lovak számára, heréltek kizá­rásával. Távolság 2800 méter. Teher 3é. 51 x/ 2 î À É 6 I á Kénytelen megnyerni a Derbyt­írta : Hawley Smart. (Folytatás.) XI. Egy ellenvetés. — Ön, édes Gracia, nagyon sokáig mulatott az üvegházban, — szólt Anna kisasszony negé­desen, midőn este hálószobájukba visszavonultak. Mondja csak, mi közölni valójuk lehetett ott ? Azt vettem észre, hogy a válság utján vannak. Nos hát tisztába jöttek egymással ? — Bizonynyal, — viszonzá Grácia, — most már gratulálhat is ön, Anna. — Tiszta szivemből, kedvesem. Senkinek sem örülnék jobban, mint egy jó sógornak. Tehát : őszinte szilből kivánok szerencsét a mielébbi egybekeléshez ! — Oh, mily jó vagy te hozzám, — szólt Grácia elérzékenyedve. — Előre megjósolhatom neked, hogy Harold­dal boldog leszesz. Te és Harold nagyon együvé illetek. Remélem, hajadon nővéred számára mindig lesz házatoknál egy nélkülözhető szobácska. — Hajadon nővér ! Már miért maradna haja­don ? Nem lesz ön örökké az, édes nővérem ! Hiszen leendő férje nem messze tartózkodik, kit azonnal meg is nevezhetnék. — Nevezd meg hát, — szólt Anna meglepe­téssel ; — ugyan ki lenne az ? — Soha se törődjél azzal, — viszonzá Grácia nevetve ; — ma este nem mondom meg. Egyéb­iránt tudom, hogy rövid idő alatt magad jősz hozzám, elmondani szerelmi viszonyodat. — Vájjon kit gondolhat ő ! — töprengett magában Anna. — Soha se tűnődjél annyit rajta ! — szólt Grácia. — Jer, feküdjünk le ! — Nem ; elébb kíváncsiságomnak eleget kell tenned. — Nem tehetem most ; oltsd el a gyertyát }s aludjunk. — Addig ugyan nem alszol, még meg nem mondod ! — kiáltott föl Anna nevetve, s aztán elfújván a gyertyát, ágyába veté magát. * * Harold másnap igen jókedvű volt s fütyörészve ölté magára csinos vadászöltözékét. Nem is csoda ! Hiszen szive imádottját nyerte meg. De nem is tarthatott Luxmoore Harold attól, hogy kosarat kap. Huszonhat éves volt ; ereiben kék vér folyt s tizezer font sterling évi jövedelemmel rendel­kezett. Harold elhatározta magában, hogy mielőtt az öreg Laytonnal vadászatra délelőtt kirándul, m ;ndent, tisztába fog hozni s akkor mi sem vonja el gondolatait a foglyászatról. A mint Harold a reggeliző-terembe bement, a két nővér jelentős mosolylyal fogadta őt. Leülnek mindnyájan az asztal mellé. Harold a két nővér közt foglalt helyet, s hoz­zá láttak a theázáshoz. — Ki sem mondhatom, — sugá Miss Anna Haroldnak, — mennyire örülök, hogy jövőre Grácia nővérem fogja az ön számára a theát késziteni. Most már önt is ugy tekintem, mint fivéremet s ezentúl egyszerűen csak Haroldnak fogom nevezni. — Várjon kegyed ma estig, — válaszolt Lux­moore, mosolylyal ; — várjon, mig atyjával be­szélbetek, s aztán boldognak fogom magainat érezni. — Ezt a virágot, — susogá az ifjú másik oldalán Grácia, — önnek a gomblyukába akar­tam tűzni, de ön kissé korábban kel föl ; most azonban csak tányérjára ejthetem. Ezt mondván, egy gyönyörű rózsabimbót ejtett imádója elé. — Jej, de illetlenül viseli magát az a két Layton leány, — mormogta Mistress Blackton a fogai között, a mint e kis bizalmasságot észre­vette. — Lelkemre mondom, soha sem tapasztal­tam ily szembekötö vetélkedést két nővér között. Blackton asszonyság férjét elkísérte Lidding­touba s leányát sem hagyta otthon, kit csak nem rág vezetett be a társaságba, s kiiöl már elgon­dolta, mennyire illenék e leány e kastélyba, mint Luxemoore neje ! Ily körülmények közt nem igen lehet rosz néven venni, ha Blackton asszonyság görbe szem­mel tekintett a Layton nővérekre. Reggeli után Luxmoore fölkérte Layton urat, szíveskednék vele pár perezre dolgozószobájába menni, mielőtt kirándulnának a vadászatra. Layton már sejté a dolgot, mert neje már pár hét előtt informálta őt, hogy Luxmoore komoly dolgon töri a fejét. Egyébiránt gyanította azt már a kastély összes cselédsége, kiváltképen a kertész, midőn látta, hogy gazdája a legpompá­sabb baraczkot szakitja le a Grácia számára, ho­lott ő azt a gyümölcsöt ugy őrizte, akár a szeme világát. Csupán Mrs. Blackton nem látta át, mi törté­nik, ama túlságos anyai szeretet és elbizakodott­ság folytán, melylyel leánya iránt viseltetett, sőt férjének arra vonatkozó gyanújában sem osz­tozott. De lehet-e ilyesmin csodálkozni, ha egyszer egy anyának férjhez menő leánya van з némely­kor elveszti természetes itélőtehetségét. Harold abba a szobába vezette őt, mely bol­dogult nagybátyjának, az öreg Olivérnek kedves tartózkodási helyül szolgált, hol ő órahoszszat el­lapozgatott a méneskönyvekben s gondolkozott az uj találmányú hátultöltő fegyverekről. Az öreg urnák szokása volt a töltényeket saját uri kezé­vel késziteni s ugyanekkor kupakatlan pipából élvezni a dohány füstjét. Egy alkalommal meg­történt aztán egy kis lőpor robbanás, szerencsére minden komolyabb következmény nélkül. Halála órájáig az öreg ur nem használt más patront, mint a mit ő maga készített, mert min

Next

/
Oldalképek
Tartalom