Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-05-16 / 20. szám

150 VADÁSZ- ÉS VERSENT-LAP. MÁJUS 16. 1877. men, ment minden Buccaneer-hibától — mert szép lapoczkái, hibátlan lábai vannak és hossza is; nyakát, marját anyjától örökölte, s megtartván Buccaneer typusát, mégis anyjára nagyon hasonlít ; értékes apaló lesz már alkatánál fogva, de még vér-keresztezése is azzá teszi, épp' ugy lévén ne­velve, mit Formosa és Panl Jones, azaz Bucca­neertől és egy Cbanticlecr-anyától ; — tavaszszal roszul futott, de annak oka talán abban kere­sendő, hogy igen sok dolog kell neki. Az Asszony­ságok dijában megverte Bíbort és Konotoppát ; e nyerését csak a mély föld és nagy teherköny­nyebbségnek tulajdonitották, de megnyerte a Han­dicapet is, és ez jobbá teszi ; s ha nem is lehet elsőrendű ló, idővel javulhat és igen hasznos ló lehet Critérium termetre nézve nagyon szép ló, igen jól van alkotva, de sokat nem várunk tőle a pályán ; — ugyanezt lehet mondani Gangnról, mely igen csinos s eléggé erős kancza, de nagyon kellene javulnia, bogy tartását kifizesse ; mi azon­ban nem lehetetlenség — vére után következtetve ; — hisz mi volt Boomerang 3éves korában tavasz­szal, — és mi most? — Веско Jedno nagy, erős, széles, rövidlábú söte'tpej mén ; csontja van elég, de semmi nemesség nem látszik rajta ; vastag fe­je, rövid ny*ka nem kellemetes benyomást csinál ; — aztán ugy látszik nagyon kedvetlenül fut ; — lustább lovat alig h het találni ; mindjárt az indulás után már hajtani kell ostorral, sar­kantyúval egész végig; kitartás ugyan van benne, de a sebesség hiányzik, s alig fog találkozni jo­ckey, ki arra tudja birni, hogy egész képességét ki­fejtse. — Ennek ellenkezője Lawrence, egy nyú­lánk sárga mén, mely ha termetére nézve hagy is valami kivánni valót, de becsületes és jó ver­senyló ; ennek első lábai kissé bátra-hajlók ugyan, de birja a munkát, sokat futott már és lábai kiállj к ; némelykor ugyan reszkettek, mégis igen jó kedvvel futott ; aztán neki mindegy : akár rö"id akár hosszú távolságra kell mennie, — mindig egyaránt tisztességesen fnt ; — sok olda­lú képességére mutat, hogy neki körülbelül mind­egy akárhogy lovagolják; az Í000 aranyban ve­zetett, a 600 aranyban várt vele jockeyja, s mind a kétszer kortársait biztosan megverte ; — Kincsem után, azt hisszük, legjobb azon 3éve­seink közt, melyek eddig kijöttek, s tulajdono­sának még sok mulatságot fog szerezni, habár a ' legnagyobb 3éves dijakat nem is nyerheti el sen futott mint mindig ; és feltűnően szépen és jól Kincsem miatt. Csinos kis kancza Erzsi is, termete ugrott Virago. is szép, és az Esterházy dijat igeo ügyesen nyerte meg. A 3évesek ismertetése után, ha visszatekin­tünk a versenyekre, igen érdekes volt a 10,000 frtos »Különfogadás« Boomerang és Hirnök kö­zött. A két ló jóformán egyenlő lévén tehetségre nézve, Boomerangnak nagy előnyére volt, hogy idomárjának sikerült öt szép conditióban kihozni, mig Hirnök kissé vastag volt ; de még többet használt Beomerangnak az, hogy Hirnök oly se­Utolsó nap nagy megdöbbenést okozott a sport­világban egy hir, mely másnap be is bizonyodott, t. i. bogy Corsair a m. állam által 15 vagy 16,000 forintért megvétetett. — Igen örülne mindenki, ha az állam arra a térre lépne, hogy msgánosoktól venne jól nevelt telivér lovakat, melyeket a pályán kihasználni már nem lehet ; és venné azokat oly áron, hogy tulajdonosaik nagy veszteséget nem szenvednének ; — de igen kellemetlen benyomást tesz az, ha rendes körül­bes versenyt csinált eleinte; ez könnyítette Boo- гаё пУ ек közöt t ^7 mént alig lehet az államnak elért eladni 2000 frtért, és más részről minden ok merang nyerését, mit azonban e nélkül __ volna, habár oly könnyen nem is; — hogv nélkül Corsair ПУ me s° s áron vëtetik m eS­Hirnök lovaglása nem volt helyes, mutatja az is, — Mi az a Corsair? ë s ezen ár? — Oly hogy második nap az 1000 aranyban, ugyan- [ ®S etö szük 34g-e, hogy Kisbérre vétessék egy fiatal azon distantián, várásra lovagolva Lawrence ellen, Buccaneer?... hisz ott van már Count Zdenko nyertes lett, pedig Lawrence aztán megverte Boo- i d s Gamecock, tehát szükség nincs reá ; - vére merangot a 600 aranyban; — ezzel nem akar- ! sem 0 ,У kü lö°ös, noha erre súlyt fektetnek, juk mondani, hogy más lovaglással meg lett vol- Catastrophe, Corsair anyja, Pyrrhus the First na fordítva az eredmény, csak azt, hogy Hirnök I ivadé k> s W " em 1, а?У°" kedvel t ^r; — elleni legjobb tulajdona a sebesség és nem a győzöség, s minden esélyét odaadta azon sebes irammal, melylyel a versenyt megkezdte. Épp ugy Boome­rang megveretése sem volt oly előreláthatatlan ; ő sem szeret 1 lj 2 mfldnél hosszabb versenyt, s aztán a nagy teher különbség, és hogy négy istál­lótárs ellen kellett küzdenie, mind ellene szóló tényezők voltak. A két államdij mindenesetre szép két verseny, ' . , ,, . , , ... , , „ , , , , , J I a becsi Hernyre; mindemellett hogy ott második volt, szép mezőnyök es a vegen szép küzdelmek, sem igen ellett valami jó lovat eddig; — azt mondják, bogy leánya Crisis nevelt volna jó lo­vakat, eléhozván Hectort és Criteriumot ; — Hec­tor nagyon középszerű volt mindig, — Critérium nem mutatott semmit; — de ha Crisis jó csikó­kat ellett volna is : nem következés, hogy Cor­sair is jókat fog producálui. Aztán mit csinált ö maga? — Két éves korában mindég lapoczka­bajban szenvedett, — e miatt nem lehetett »fit« s azt a következést mutatják, hogy Lawrence jó ló, és hogy Seckojedno sem rosz ; hogy a kettő közül melyik jobb, ha mind a kettő igazán »fit,« nehéz volna megmondani ; — mindkettőnek van­nak barátai, de több versenyképességet találunk Lawrenceben. Az akadályversenyek lefolyása is elég kielégitő volt; nincs sok uj jelenség még, nincs valami ki­I tünő csillag, de akad mindég uj és uj belföldi akadályversenyló, és ha az elkezdett pályán ha­ladunk, reméljük, hogy számban és jóságban előre fogunk menni, — igy. р. o. Karmazyn ige' г va­lamit, de idő kell még neki ; első nap szépen nyert, és második futásában nagyon szépen ment ; egy év múlva, gyakorlattal — de nem kinozva — veszedelmes lesz. Az öreg Goldstar becsülete­volt, az igaz, és megverte Hírnököt és Bibovt, melyeket jó lovaknak tartottak addig ; de az egyik beteg, a másik meg sánta volt az nap ; ez tehát nem valami nagy érdem — azután letört. Az idén újra kihozva — roszul futott, és újra letört. Ezek után hogy nagyon kívánatos volna I utána nevelni — nem gondolhatjuk ; és igy nem 'találhatjuk méltányosnak az érte adott árt — akkor, mikor sok jobb lovat ki hagytunk menni az országból sokkal kevesebbért. — Hogy szép ló : azt nem lehet tagadni, de nem hibátlan ő sem ; felül igen jól termett, de lábai — ha nincsenek is meg a Buccaneer-féle csonthibák, sok kivánni valót hagynak. Igy tehát nem érthetjük, mi vitte reá a kormányt, hogy ezen mént vegye meg 15 — 16,000 frtért, midőn sem különösen jó vér, sem hibátlan alkat, sem különös versenyképesség ? h a в -/ a, j Halászat és vadászat a dél-carolinai szigeteken. СAmerikai emlékeimből.) 1863-bnn ezredünk Fort-Pulavsky-ban feküdt, egyik oldalán egy végtelen Dádas, másik oldalán az Óceán által zárva el a világtól. A vár a Sa­vannah folyó torkolat inál, egy négyszög mért­földnyi kis szigetre volt épitve. A folyó medrébe kövekkel t rhelt egész hajó­rajt eü'yesztettek s ez képezte S'vannah város mellvédjét. A nagy világtól való ez elszig teltségünk ter­mészetesen un lmat idézett nálnnk e'ö s egyrs mindig azon töprengtünk, hogy töltsük el egy­hangú napjainkat kellemes szórakozások közt. Né­melyek ezerekbe kerülő színházat emeltek, mások gőzöst építettek és igv mindenki űzte a nap unal­mait ugy, a hogy lehetett. A mi engem illet, legkedvesebb mulatságomat az osztriga-halászat, vadász t, rákászat és teke­nös-héka-fogásban találtam. A sziget-csoport, — melynek egy részét a mi általunk megszállott szigetke is képezte — Eszak­Carolináb in kezd 'dik s csak G"orgiában ér vé­get. E szigeteket évezredek óta é| itgették az osztrigák, melyeknek közeit az Ocean, meg a sok folyó isz p 1 töltötte be. A szigetek t'-rjedelmesebbjei a világ legbu­jább, leggazdagabb talaj ival vannak megáld*a; ezeken terem a leghíresebb gyapot I a Sea Island Cotton.) A Savannah körül fekvő összes szigeteket vég­telen nádasok környezik, melyek fölnyulnak mint­egy 20 mértföldnyire, Savannah városig, mely­nek tornyait a vár falairól láthattuk a nádaso­kon tul. Minthogy sorsunk ép az osztrigák hazájához lánezolt egy időre, természetes, hogy nem kímél­tük őket. Az állam, mint mindennel, ugy csóna­kokkal is bőven ellátott minket. Mindennap né­hány csónak rándult ki a tenger gyümölcsének, az osztrigának beszerzésére. Ily kirándulásokban én is gyakran vettem részt. Már hajnalban csónakba kellett szállanunk. Hat izmos legény várta evezőjével a dagály be­állását. Az áramlat egyszerre a tenger felé irányul ; a kis vitorla földagad, a szél belekap s a csónak mint a viharmadár hasítja a Savannah folyó sár­ga hullámait csakhamar elérve a szigetek közti tiszta csatornák vizét s a Tybee nevü kis szi­getnél állapodik meg. A vitorla összevonul, két ember evezőt ragid a kimenő árral küzdve, mig négy ember megkezdi az osztriga-halászatot. A szerszám vagy öt öl hosszaságu, ollóhoz hasonló gereblye melyet a viz fenekére leeresztve, össze­szorítják a két vágét s kezdik fölfelé húzni. Minden ily fölhuzás alkalmával vagy félvéká­nyi lett a zsákmány, melyet a két gereblye ösz­szeszedeft. Van azonban egy ujabb találmányú osztrigafogó szerszám is : két egymással szemben m ködő, nyél ndküli, egy röf széles, ugyanolyan hosszú s féiröfös fogakkal ellátott gereblye, me­lyet köteleken 50 —100 láb mélységre ereszte­nek a vizbe alá. Ha ilyenkor egy e czélra ren­deltetett kötelet húzni kezdenek, a gereblyék összecsukódnak s azokat fölvonják. Ily módon sok­kal szebb és jobb osztrigák jönnek fölszinre. Az oly osztrigákat, melyek az apály és dagály közti vonalon tenyésztek, enni szigorúan tiltva volt ná­lunk, mert az ily vonalban tenyésző osztrigák minden ételn»m közt a legártalmasak az egészség­re. A jó, kövér, egészséges osztriga mindig a viz­fenékröl kerül föl. Az első fogást rendesen azonnal megettük. Egy fél óráig csönd uralgott köztünk ilyenkor ; csak a kések működtek a zsákmányokon, mig a rezgő hust és hüsitő sós levét élveztük. Majd a katlant töltöttük meg hússal s egyikünk ki­szállott a szigetre »oyster stew-«et (osztriga-le­vest) főzni. Mig ez elkészült, addig a csónak is megtelt osztrigával. Ha időnk engedte, elővettük hoäszu zsinórra akasztott horgainkat, melyekre osztrigákat tűzve elkezdtünk h ilászni. E táj legkitűnőbb halai : a »sun fish,« »sheeps head« és »flounder.« Megtörtént azonban, hogy e nevezett halak helyett egy-két rőf hoszszu czápa akadt a horgunkra. Ha a dagályra sokáig kellett várnunk és igy elegendő idővel rendelkezhettünk, fölmentünk a Tybel szigetén levő kis patak torkolatján s ott a félig édes félig sós vizben, egy lábnyi mélyen az iszapban a legjobb »clam«-ot találtuk. Ez egy kagyló faj, mintegy két ökölnyi nagyságú s mindenikben körülbelől negyedfontnyi hus van. Sokan nyersen élvezik ; én azonban csak a leve­sét szerettem (Clam chowder), mely jobb izü a tekenösbékalevesnél is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom