Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877
1877-05-16 / 20. szám
150 VADÁSZ- ÉS VERSENT-LAP. MÁJUS 16. 1877. men, ment minden Buccaneer-hibától — mert szép lapoczkái, hibátlan lábai vannak és hossza is; nyakát, marját anyjától örökölte, s megtartván Buccaneer typusát, mégis anyjára nagyon hasonlít ; értékes apaló lesz már alkatánál fogva, de még vér-keresztezése is azzá teszi, épp' ugy lévén nevelve, mit Formosa és Panl Jones, azaz Buccaneertől és egy Cbanticlecr-anyától ; — tavaszszal roszul futott, de annak oka talán abban keresendő, hogy igen sok dolog kell neki. Az Asszonyságok dijában megverte Bíbort és Konotoppát ; e nyerését csak a mély föld és nagy teherkönynyebbségnek tulajdonitották, de megnyerte a Handicapet is, és ez jobbá teszi ; s ha nem is lehet elsőrendű ló, idővel javulhat és igen hasznos ló lehet Critérium termetre nézve nagyon szép ló, igen jól van alkotva, de sokat nem várunk tőle a pályán ; — ugyanezt lehet mondani Gangnról, mely igen csinos s eléggé erős kancza, de nagyon kellene javulnia, bogy tartását kifizesse ; mi azonban nem lehetetlenség — vére után következtetve ; — hisz mi volt Boomerang 3éves korában tavaszszal, — és mi most? — Веско Jedno nagy, erős, széles, rövidlábú söte'tpej mén ; csontja van elég, de semmi nemesség nem látszik rajta ; vastag feje, rövid ny*ka nem kellemetes benyomást csinál ; — aztán ugy látszik nagyon kedvetlenül fut ; — lustább lovat alig h het találni ; mindjárt az indulás után már hajtani kell ostorral, sarkantyúval egész végig; kitartás ugyan van benne, de a sebesség hiányzik, s alig fog találkozni jockey, ki arra tudja birni, hogy egész képességét kifejtse. — Ennek ellenkezője Lawrence, egy nyúlánk sárga mén, mely ha termetére nézve hagy is valami kivánni valót, de becsületes és jó versenyló ; ennek első lábai kissé bátra-hajlók ugyan, de birja a munkát, sokat futott már és lábai kiállj к ; némelykor ugyan reszkettek, mégis igen jó kedvvel futott ; aztán neki mindegy : akár rö"id akár hosszú távolságra kell mennie, — mindig egyaránt tisztességesen fnt ; — sok oldalú képességére mutat, hogy neki körülbelül mindegy akárhogy lovagolják; az Í000 aranyban vezetett, a 600 aranyban várt vele jockeyja, s mind a kétszer kortársait biztosan megverte ; — Kincsem után, azt hisszük, legjobb azon 3éveseink közt, melyek eddig kijöttek, s tulajdonosának még sok mulatságot fog szerezni, habár a ' legnagyobb 3éves dijakat nem is nyerheti el sen futott mint mindig ; és feltűnően szépen és jól Kincsem miatt. Csinos kis kancza Erzsi is, termete ugrott Virago. is szép, és az Esterházy dijat igeo ügyesen nyerte meg. A 3évesek ismertetése után, ha visszatekintünk a versenyekre, igen érdekes volt a 10,000 frtos »Különfogadás« Boomerang és Hirnök között. A két ló jóformán egyenlő lévén tehetségre nézve, Boomerangnak nagy előnyére volt, hogy idomárjának sikerült öt szép conditióban kihozni, mig Hirnök kissé vastag volt ; de még többet használt Beomerangnak az, hogy Hirnök oly seUtolsó nap nagy megdöbbenést okozott a sportvilágban egy hir, mely másnap be is bizonyodott, t. i. bogy Corsair a m. állam által 15 vagy 16,000 forintért megvétetett. — Igen örülne mindenki, ha az állam arra a térre lépne, hogy msgánosoktól venne jól nevelt telivér lovakat, melyeket a pályán kihasználni már nem lehet ; és venné azokat oly áron, hogy tulajdonosaik nagy veszteséget nem szenvednének ; — de igen kellemetlen benyomást tesz az, ha rendes körülbes versenyt csinált eleinte; ez könnyítette Boo- гаё пУ ек közöt t ^7 mént alig lehet az államnak elért eladni 2000 frtért, és más részről minden ok merang nyerését, mit azonban e nélkül __ volna, habár oly könnyen nem is; — hogv nélkül Corsair ПУ me s° s áron vëtetik m eSHirnök lovaglása nem volt helyes, mutatja az is, — Mi az a Corsair? ë s ezen ár? — Oly hogy második nap az 1000 aranyban, ugyan- [ ®S etö szük 34g-e, hogy Kisbérre vétessék egy fiatal azon distantián, várásra lovagolva Lawrence ellen, Buccaneer?... hisz ott van már Count Zdenko nyertes lett, pedig Lawrence aztán megverte Boo- i d s Gamecock, tehát szükség nincs reá ; - vére merangot a 600 aranyban; — ezzel nem akar- ! sem 0 ,У kü lö°ös, noha erre súlyt fektetnek, juk mondani, hogy más lovaglással meg lett vol- Catastrophe, Corsair anyja, Pyrrhus the First na fordítva az eredmény, csak azt, hogy Hirnök I ivadé k> s W " em 1, а?У°" kedvel t ^r; — elleni legjobb tulajdona a sebesség és nem a győzöség, s minden esélyét odaadta azon sebes irammal, melylyel a versenyt megkezdte. Épp ugy Boomerang megveretése sem volt oly előreláthatatlan ; ő sem szeret 1 lj 2 mfldnél hosszabb versenyt, s aztán a nagy teher különbség, és hogy négy istállótárs ellen kellett küzdenie, mind ellene szóló tényezők voltak. A két államdij mindenesetre szép két verseny, ' . , ,, . , , ... , , „ , , , , , J I a becsi Hernyre; mindemellett hogy ott második volt, szép mezőnyök es a vegen szép küzdelmek, sem igen ellett valami jó lovat eddig; — azt mondják, bogy leánya Crisis nevelt volna jó lovakat, eléhozván Hectort és Criteriumot ; — Hector nagyon középszerű volt mindig, — Critérium nem mutatott semmit; — de ha Crisis jó csikókat ellett volna is : nem következés, hogy Corsair is jókat fog producálui. Aztán mit csinált ö maga? — Két éves korában mindég lapoczkabajban szenvedett, — e miatt nem lehetett »fit« s azt a következést mutatják, hogy Lawrence jó ló, és hogy Seckojedno sem rosz ; hogy a kettő közül melyik jobb, ha mind a kettő igazán »fit,« nehéz volna megmondani ; — mindkettőnek vannak barátai, de több versenyképességet találunk Lawrenceben. Az akadályversenyek lefolyása is elég kielégitő volt; nincs sok uj jelenség még, nincs valami kiI tünő csillag, de akad mindég uj és uj belföldi akadályversenyló, és ha az elkezdett pályán haladunk, reméljük, hogy számban és jóságban előre fogunk menni, — igy. р. o. Karmazyn ige' г valamit, de idő kell még neki ; első nap szépen nyert, és második futásában nagyon szépen ment ; egy év múlva, gyakorlattal — de nem kinozva — veszedelmes lesz. Az öreg Goldstar becsületevolt, az igaz, és megverte Hírnököt és Bibovt, melyeket jó lovaknak tartottak addig ; de az egyik beteg, a másik meg sánta volt az nap ; ez tehát nem valami nagy érdem — azután letört. Az idén újra kihozva — roszul futott, és újra letört. Ezek után hogy nagyon kívánatos volna I utána nevelni — nem gondolhatjuk ; és igy nem 'találhatjuk méltányosnak az érte adott árt — akkor, mikor sok jobb lovat ki hagytunk menni az országból sokkal kevesebbért. — Hogy szép ló : azt nem lehet tagadni, de nem hibátlan ő sem ; felül igen jól termett, de lábai — ha nincsenek is meg a Buccaneer-féle csonthibák, sok kivánni valót hagynak. Igy tehát nem érthetjük, mi vitte reá a kormányt, hogy ezen mént vegye meg 15 — 16,000 frtért, midőn sem különösen jó vér, sem hibátlan alkat, sem különös versenyképesség ? h a в -/ a, j Halászat és vadászat a dél-carolinai szigeteken. СAmerikai emlékeimből.) 1863-bnn ezredünk Fort-Pulavsky-ban feküdt, egyik oldalán egy végtelen Dádas, másik oldalán az Óceán által zárva el a világtól. A vár a Savannah folyó torkolat inál, egy négyszög mértföldnyi kis szigetre volt épitve. A folyó medrébe kövekkel t rhelt egész hajórajt eü'yesztettek s ez képezte S'vannah város mellvédjét. A nagy világtól való ez elszig teltségünk természetesen un lmat idézett nálnnk e'ö s egyrs mindig azon töprengtünk, hogy töltsük el egyhangú napjainkat kellemes szórakozások közt. Némelyek ezerekbe kerülő színházat emeltek, mások gőzöst építettek és igv mindenki űzte a nap unalmait ugy, a hogy lehetett. A mi engem illet, legkedvesebb mulatságomat az osztriga-halászat, vadász t, rákászat és tekenös-héka-fogásban találtam. A sziget-csoport, — melynek egy részét a mi általunk megszállott szigetke is képezte — EszakCarolináb in kezd 'dik s csak G"orgiában ér véget. E szigeteket évezredek óta é| itgették az osztrigák, melyeknek közeit az Ocean, meg a sok folyó isz p 1 töltötte be. A szigetek t'-rjedelmesebbjei a világ legbujább, leggazdagabb talaj ival vannak megáld*a; ezeken terem a leghíresebb gyapot I a Sea Island Cotton.) A Savannah körül fekvő összes szigeteket végtelen nádasok környezik, melyek fölnyulnak mintegy 20 mértföldnyire, Savannah városig, melynek tornyait a vár falairól láthattuk a nádasokon tul. Minthogy sorsunk ép az osztrigák hazájához lánezolt egy időre, természetes, hogy nem kíméltük őket. Az állam, mint mindennel, ugy csónakokkal is bőven ellátott minket. Mindennap néhány csónak rándult ki a tenger gyümölcsének, az osztrigának beszerzésére. Ily kirándulásokban én is gyakran vettem részt. Már hajnalban csónakba kellett szállanunk. Hat izmos legény várta evezőjével a dagály beállását. Az áramlat egyszerre a tenger felé irányul ; a kis vitorla földagad, a szél belekap s a csónak mint a viharmadár hasítja a Savannah folyó sárga hullámait csakhamar elérve a szigetek közti tiszta csatornák vizét s a Tybee nevü kis szigetnél állapodik meg. A vitorla összevonul, két ember evezőt ragid a kimenő árral küzdve, mig négy ember megkezdi az osztriga-halászatot. A szerszám vagy öt öl hosszaságu, ollóhoz hasonló gereblye melyet a viz fenekére leeresztve, összeszorítják a két vágét s kezdik fölfelé húzni. Minden ily fölhuzás alkalmával vagy félvékányi lett a zsákmány, melyet a két gereblye öszszeszedeft. Van azonban egy ujabb találmányú osztrigafogó szerszám is : két egymással szemben m ködő, nyél ndküli, egy röf széles, ugyanolyan hosszú s féiröfös fogakkal ellátott gereblye, melyet köteleken 50 —100 láb mélységre eresztenek a vizbe alá. Ha ilyenkor egy e czélra rendeltetett kötelet húzni kezdenek, a gereblyék összecsukódnak s azokat fölvonják. Ily módon sokkal szebb és jobb osztrigák jönnek fölszinre. Az oly osztrigákat, melyek az apály és dagály közti vonalon tenyésztek, enni szigorúan tiltva volt nálunk, mert az ily vonalban tenyésző osztrigák minden ételn»m közt a legártalmasak az egészségre. A jó, kövér, egészséges osztriga mindig a vizfenékröl kerül föl. Az első fogást rendesen azonnal megettük. Egy fél óráig csönd uralgott köztünk ilyenkor ; csak a kések működtek a zsákmányokon, mig a rezgő hust és hüsitő sós levét élveztük. Majd a katlant töltöttük meg hússal s egyikünk kiszállott a szigetre »oyster stew-«et (osztriga-levest) főzni. Mig ez elkészült, addig a csónak is megtelt osztrigával. Ha időnk engedte, elővettük hoäszu zsinórra akasztott horgainkat, melyekre osztrigákat tűzve elkezdtünk h ilászni. E táj legkitűnőbb halai : a »sun fish,« »sheeps head« és »flounder.« Megtörtént azonban, hogy e nevezett halak helyett egy-két rőf hoszszu czápa akadt a horgunkra. Ha a dagályra sokáig kellett várnunk és igy elegendő idővel rendelkezhettünk, fölmentünk a Tybel szigetén levő kis patak torkolatján s ott a félig édes félig sós vizben, egy lábnyi mélyen az iszapban a legjobb »clam«-ot találtuk. Ez egy kagyló faj, mintegy két ökölnyi nagyságú s mindenikben körülbelől negyedfontnyi hus van. Sokan nyersen élvezik ; én azonban csak a levesét szerettem (Clam chowder), mely jobb izü a tekenösbékalevesnél is.