Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-05-16 / 20. szám

JUNIU

S 20. 1877. VADÁSZ- Ê

S VERSENY-LAP. 151 nincs benne. — Azt halljuk ugyan, bogy nem készpénzben történt a fizetés, s előbbi tulajdonosának egy éves csikókkal vagy kanczák híigatásával rójják le az árát — De tényleg még is ki van adva az az összeg, bár hogy veszsziik ; és ha tul van fizetve egy ' ily ló — akkor a többi vevő rovására történik az ily kivétel; mert ki kettős áron adj i el lovát : könnyen fizetheti meg a kisbéri egy éveseket oly áron, minőt más nehezen adhat ; mig ő pénzéhez máskép nem juthatván, iparkodik azt valahogy értékesitni. — Nem volna az baj, ha több lovat venne ily módon az állam, de ha ez csak kivétel, akkor a mi egynek javára van, az a többiek kárára szolgál, s ez nagyon rosz benyomást szül. — Nagyon fogunk örülni, lia egyátalán többször vesz az állam méneket magánosoktól ; az a legjobb rendszer a lótenyésztés emelésére ha szükségletét magánosoknál fedezi, de káros, ba ily egyes kivételek történnek, és általánosságban a mén vételnél a régi rendszer fentartatik. Sz. I. Pesti tavaszi lóversenyek 1877. Pályabírók: Br. Wenckbeim Béla, id. gr. Almásy KálmáD, br. Ambrózy Lajos és gr. Szapáry László. Intézők: Gr. Szapáry Antal, gr. Almásy György, gr. Károlyi Gyula, gr. Festetics Pál, gr. Károlyi István ifj., gr. Batthyány Elemér és gr. Almásy Kálmán ifj. Időmérő : gr. Zichy-Perraris Viktor. Indítók : Gr. Festetics Pál, Inkey István ur és Mr. Cavaliero. Titkár : Sárkány Ján. Fer. HARMADIK NAP. Csütörtökön, május 10-én. 1. Batthyány-Hunyady dij. 200 arany. Futhat minden ló. Táv. 1600 méter. Teher 3é. 51 x/

2 kilogr., 4é. 60 kilogr., 5é 64 kilogr. 6é. 66 kgr., idősbre 67 kgr., ménre 1 kgr.-nial több. Tét 20 arany, »fuss, vagy fizes.« A tétössz 40 aranyig a második lóé, azon felül az elsőé. Nevezés a futás előtt 3 nappal. (3 nevezés.) Gr. Henckel Hugó id. 5é. р. k. Konotoppa a. Giles I. a. Ellen 64 kil. Busby 1 Gr. Sztáray János 4é. s. m. Bibor 61 kil. Madden 2 Bá nat 1 lóért. Bibor vezet az utolsó x/

4 mértföldig, ott Konotoppa elörejön s könnyen nyer 1 hosszal. Érték 1000 frt az elsőnek, 100 frt a 2-iknak. 2. Gróf Károlyi-tétverseny. Eddig 1475 frt; az aláirás foly. Bel és külföldi minden mén és kanczának 1874-től 1883-ig bezárólag, azaz 10 évre biztosítva. — Távolság 3600 méter. Tét 200 frt, bánat 100 frt. A második ló a tét és bánatok felét kapja. Teher : 3é. 47

1 2 klgr., 4é. 59 klgr., 5é. 62 klgr., idősbre 64'/

2 klgr., ménre 1 '/

2 kilogr. több. E dij nyerőjére minden évben 2 x/

2 kgr.-mal több. Angol és franezia lóra 5 klgr.-mal több. (7 nevezés.) Gr. Henckel Hugó id. 5é. p. m. Talisman a. Giles I. a. Sexagesima 62

1/

2 kilóg. Busby körüljárt. Bánat 6 lóért. Talisman más pályázó hiányában körüljár. Érték 2075 frt. 3. Il-od osztályú államdij. 600 drb ю frc. arany. Futhat minden mén és kancza. Távolság 3200 méter. Teher: 3é. 50 klgr., 4é. 65 klgr., 5é. é3 id. 68 kilogr., kanczára 1

'/г klgr.mal kevesebb. Belföldi mén vagy kancza ivadéka 2

х/

г klgr., mindkettő ivadéka 4 klgr.-mal kevesebbet visz. 3000 frt verseny nyerője 3

x/

2 klgr., két ily vagy egy 5000 frtos nyerőjére 5 kilogr.-mal több, de nem halmozva. Angol vagy franezia lóra külön 6 klgr.-mal több. Tét 150 frt, fele bánat. A második ló a tét és bánatok felét nyeri. (15 nevezés.) Gyürky Béla ur 3é. sg. m. Lawrence a. Cambuscan a. Sophia Lawrence 50 kil. Webber 1 General Hope 3é. p. m, v'Secko-jedno 50 kil. Dunn 2 Ifj. gr. Almásy Kálmán 5é. sg. m. Boomerang 68 kil. Smart 3 Gr. Festetics Pál 3é. р. k. Bimbó (49 kil. vitt) 48 x/

2 kil. Metcalf 0 General Hope 3é. p. m. Critérium 50 kil. Madden 0 Gyürky Béla ur 4é. f. m. Zsibó 65 kil. Busby 0 Bánat 9 lóért. Zsibó vezet, utána Boomerang, v'Secko jedno, Bimbó, Lawrence, Critérium, ily sorrendben mennek el az állvány előtt. 3/

4 mfld. után v'Secko jedno 2-ik helyre megy s a mezőny egy hoszszu elnyúlt vonalban megy az utolsó fordulóig, a hol a 3 első ló együtt jön, Lawrence pedig kivül feljön. A távoszloptól mind hajt, Zsibó lemarad s Lawrence biztosan nyer 3/

4 hoszszal, 1 hossz a 2-ik és 3-ik között. Idő 3 p. 59 mdp. Érték 3037

x|

2 frt az elsőnek, 637

x|

2 frt a 2-iknak. 4. Nákó-dij, kapcsolatban az ostordijjal, 50 arany és az ostor. Futhat magyarhoni minden ló, mely ezen alkalommal a pesti pályán nyertes nem volt. Távolság 37 méter a nyerpont előtt kezdve egyszer körül, urlovarok. Teher: 3é. 62 1/2 kilogr., 4é. 70 klgr., 5é. 73 kilogr., 6é. és idősb 75

1/

2 kgr., ménre 1 klgr.-mal több. Ló, mely gyepen még nem jelent meg, 2 x/

2 kilogr.mal kevesebbet. Tét 10 arany, »fuss vagy fizess.« A második ló kettős tételt kap. Nevezés : a versenyt megelőző este éjfélig. (4 nevezés.) Gr. Sztáray János 4é. s. m. Peeler a. Diopbantus a. Peeress 71 kil. gr. Forgách 1st. 1 Gr. Kinsky Zdenko 3. s. k. Marylass 62

x/

2 kil. br. Grovestin 2 Br. Orczy Elek 3é. р. k. Ganga (2 kil.tult.) 62

3|

2 kil. gr. Almásy Kálm. 3 Bánat fizettetett 1 lóért. Eleinte Mary Lass, majd Peeler vezet, Ganga utolsó. E sorrend mindvégig megmarad s Peeler könnyen nyer 3—4 hoszszal Mary Lass ellen. Érték : az ostor és 300 frt az elsőnek, 25 frt a 2-iknak. 5. Nagy akadály-verseny. 1200 frt e. d. Futhat minden belföldi és német ló. Távolság 5600 méter. Teher 75 klgr., 4é. 7 x/

2 kgr., ló, mely akadályversenyben még nem indult, З'/г kgr.mal kevesebbet. 1000 frt értékű verseny nyerője 3

x/

2 kgr; két ily, vagy egy 2000 frtos verseny nyerője 7 kilogr.-mal többet. Tét 100 frt, bánat 50 frt. A második ló a tételek és bánatok felét nyeri. (14 nevezés.) Ifj. gr. Esterházy Miklós id. sga. m. Goldstar a. Chevalier d'Industrie a. Golden Pipin (incl. 3

V

2 kiig.) 78

S kiig. Hanreich 1 General Hope id. sgi. к. Viiago (7. kiig. kül. t.) 82 kiig. Hanzi 2 Br. Grovestin E. 5é. p. к. Promemoria (З

х/

2 kil. k. t.) 78

1/

2 Herbert 3. Major Grey 4é. p. m. Karmazyn a. Charmer a. Jewel (inc. 3'/

2 kiig.) 70'/

2 kiig. elbukott Teretta 0 Gr. Bombelles Károly 5. p. m. Bátor (3 x/

2 kil. le) 7l'/

2 kil. Beniczky Gábor ur 0 Bánat 9 lóért. Virago mutatja az utat, utána Karmazyn, Goldstar; Bátor végről. Az erdőből Bátor jött ki először, s elöl maMegrakodva tértünk rendszerint vissza a várba s a gazdag zsákmányból bőven jutott a közös konyhákra. Egy alkalommal egy öreg harsonásunkkal rándultam ki vadrécze-vadászatra, jó két vizslát vive magammal, melyek az ezred tisztjeinek közös tulajdonait képezték. Az örtanyai révész a Tybee szigetre szállított minket át, ama reményben, hogy az ottani nádasokban réczét, a távolabbi erdőben mosómedvét (racoon) sőt vaddisznót is találhatunk. Bejártuk a sziget környékén levő nádast, de csak három réczét lőhetvén, ezzel nem elégedtünk meg, partra szállottunk s az erdőséget kutattuk meg. Lőttünk is egy pár mosómedvét, azonkívül egy kicsin)-, mintegy három hónapos kölyköt elevenen fogtunk el. Bezzeg volt nagy futkozás, mig a kis racoont elcsíphettük, a mint végre csonka fán igyekezett menhelyet keresni. (Idővel e kis állat a század tulajdona és kedvencze lett s menésközbeD mindig a szakács vitte a vállán.) Visszatértünk alkalmával, midőn már kiszállva a csónakból, a várhoz vezető töltésen haladtunk, egy falka vadrécze szállott föl küzelünkböl s mintegy száz lépésnyire egy tisztás helyen szállott meg újra. Vadásztársam, a szenvedélyes sportsman, a zsombékokon nagy vigyázattal közelité meg a vadmadarakat, melyek közül, midőn fölrebbentek egyet sikerült is ledurrantania. Csakhogy e sikernek ugyancsak meg kellett adnia az árát. Ugyanis, a mint a récze a vizbe visszaesett s az egyik vizsla beugrott, hogy kihozza a lelőtt madarat, egyszerre egy óriás száj nyílt meg a vizszinen, melyben a kutya egy pillanat alatt eltűnt. Egy nagy alligátor nyelte el. E jelenetet a várfokon sétáló tisztek közül többen látták s bámulat fogott el mindenkit. Az egész oly gyorsan történt, mint a villámlás ; távolból ugy látszott a tátongó száj, mintha két roppant kar először szétnyílnék s aztán újra hirtelen összecsapódnék. Az alligátorok ily manővereit később is több izben volt alkalmam észlelni. Lent, Saint-Augustinban, Floridában néha órákig lestem a tenger vagy folyók szorosánál a legforróbb órákban a nádasok aljában pihenő pelikánokra, flamingókra avagy kócsagokra, — s ilyenkor gyakran láttam, miként hagyja magát az alligátor a dagály által ki- s behajtatni. A világért sem moczczanna meg a ravasz szörny. Ugy libeg a vizszinen mint valamely rothadt fatörzs, egyrészt politikából, másrészt lustaságból is. Ha észreveszi a madársereget a nád tövénél, a viz szélen állva és szundikálva, akkor a dagálylyal oda viteti magát. Ha már nagyon megközelítette a szárnyasokat, ezeknek őre eleintén nyugtalankodik ; a többi is kinyújtja a nyakát, de a nedves fatörzsnek látszó jelenségben egyátalában nem sejtenek semmi veszélyt. Az uszó törzset mindig közelebb hajtja a dagály. Egyszerre hirtelen fölnyílik a szörny szája s egy madár tűnik el a torkában. A többi ijedten száll el — az alligátor pedig az elébbi mozdulatlanságban úszik tova a dagálylyal. Kiváló szórakozásunk tárgyát képezte még a nagy tekenösbéka vadászata és azok tojásainak fölkutatása. E mulatság azonban igazán veszélylyel járt. Először mert neutrális földre kellett menni s igy engedélyt a várparancsnok csak kémszemle ürügye alatt adott ; másodszor mert, ha ellenség üldözi a csónakot, gyakran kiesik az ember. Rendesen hat ember és egy tiszt vagy altiszt, jól fölfegyverkezve indult útnak, a hajó-torlaszok közt fölfelé a Savannah folyón. Ott, hol azelőtt oly nagy volt a sürgés-forgás, két év óta csönd honol ; élő lényt sem láthatni. A tekenősbéka nyugodtan úszik a folyón, a homokos partok felé törekedve, pihenés czéljából. A csónak végén ülő őr megpillantja s a hajtás megkezdődik. Az evezőknek most gyorsan kell müködniök s az uszó tekenösbékát oldalt venni. Rendesen párosával úsznak ezek. Néha lebuknak ; de ez csak ritkán történik. Mikor a csónak nagyon közel jár a kiszemelt zsákmányhoz, a legények egyike hirtelen kinyul a csónakból , alája kap a békának s azt fölfordítja. Ez ha sikerült, a béka nem képes úszni s csak arra kell vigyázni, hogy meg ne harapja az embert. Ha az állat a hátán fekszik, egy pillanat alatt hurkot vetnek a lábára s a parthoz vonva, ott már könnyen csónakba emelhetik. Tojásaik végett csak a forró homokon kellett végig mennünk s ott találtuk azokat, egyegy gödröcskében 15—20-at. Ludtojás nagyságúak ezek, csakhogy egészen gömbölyűek s feltörve több a sárgájuk mint székük. Izük kellemes és táplálóbbak a tyúktojásnál. Olykor alvó békára is találtunk, félig a homokba temetkezve. Ezt is felforditók puskaagygyal s ugy vittük magunkkal a várba. Láng Henrik, amerikai nyugalm. százados. *