Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876

1876-08-23 / 34. szám

r AUG. 2 3. 187 6. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 211 Ugyanaz Beeswing, a. Newminster a. The Sphinx (nem vette föl a me'nt). Lónyay Menyhért gr. tulajdona, Soubrette, a. Cotswold a. Aunt Sally. Ugyanaz The Witch a. Caractacus a. Eleonora. Blaskovics Ernő ur tulajd. Queen of the Isles a. Lord of the Isles a. Culotte de Pau. Ugyanaz Lady Patronesse a. Buccaneer a. Louise Bonne. Ugyanaz Lenke, a. Cotswold a. Gipsy Girl. Blaskovics Miklós ur tulajd. All my Eye a. Tim Whifler a. Crafton Lass. Bottka Béla ur tulajd. Cricket, a. The Plying Dutchman a. Wicket. A szalánczi kanczák 1876-ban a következő módon fedeztettek : Kettledi um által : 1. Audromaque, 2. Fair Star, 3. Amara, 4. La Calonne, 5. Lucretia, 6. Consi­deration, 7. Star of the Vale, 8. Aunt Sally. — Palmerston által : 9. La Char.mtonne, 10. Theobal­de, 11. Jeannie, 12. Miss Eleanor, 13. Pagode, 14. Lady Florence, 15. Marguerite. — Buccaneer által: 16. Honesta, és Cambuscan által : 17. Va­letta. Igazítás. A gödöllői lóversenyekre a »Grand National steeple-chase-rules«-ok mérvadók. A propositiókh'oz a »Lovaglók egyletének aka­dályversenye« tévedésből lett csatolva, mert a ne­vezett egylet eddig nem is lett fölkérve egy dij adományozására. Dieppe, augustus 17-én 1876. Ifj. gr. Almás y Kálmán. A debreczeni versenyekre nevezett lovak között hibásan lettek közölve : Gr. Forgách István 2é. Wild Gouth — a he­lyett : Wild Youth. Gr. Esterházy Miklós 2é. p. m., ap. Stanley, any. Alice — a helyett »anyja Alivo« értendő. Frankfurti versenyek. (Távirat.) Első nap, szombat aug. 19-én. I. Jungfern-Rennen (2000 márka, 1800 meter) Simon ur 3é. k. Liebesgabe 1. II. Biennial-Stakes: (1800 márka. Táv. 2000 meter). Gr. Henckel 3é. s. k. Miss Buccaneer (a. Buccaneer, a. Progress) 1-sö, hg Hohenlohe Nar­I ciss 2-ik. ill. Frankfurti Handicap : (Polgárdij зооо márka, 3200 meter) Gyiirky Béla 3é. p. m. Zsibó a. Zetland a. Caronade, 1. Scavenius ur 3é. m. The Tripper 2. IV. Riedhofpreis. (Államdij 2000 márka 1000 meter) Oertzen ur 2é. p. k. Hymna (a. S iver­nake a. Cantate 1. V. 3-ad oszt. Császárdij (3000 márka. Táv. 2600 meter). Graditzi ménes 4é. p. m. Prillvitz (a. Xi a. Primula) 1., Dr. Marckwald 4é. s. m. Re­corder 2-dik. VI. Forsthaus-Steeplechase : (Asszonyságok dija éi 1000 márka, 4000 meter) Profélte 1, gr. Metternich 6é. Lady Bess 2-ik. Második nap. Vasárnap, augustus 20. Union-Club-dij. (1000 márka. Táv 2800 mé­ter). Gr. Henckel H. 4é. p. m. Talisman ( \ Gi­les I., a. Sexagesima) 1-sö, br. Oppenheim 4c. p. k. Goura 2-dik. Louisa-Rennen. (Államdij 3000 márka, 2800 méter). Gr. Sztáray János 2é. р. k. Kincsem (a. Cambuscan, a. Waternymlin) 1-ső, br. Oppenheim 2é. s. k. Regimentstochter 2-ik. Wäldchenpreis. (Államdij 6 000 márka. 2400 méter). Graditzi ménes 3é. p. m. Vordermann, a. Buccaneer, a. Viscountess 1-ső. Sandhof-Steeple-Chase (1500 márka 4800 mé­ter) Shamrock 1. A vadászatok általános megnyílta alkalmából akár­minö rövid tudósításokat is szívesen fogad a szerkesztőség. Gács, aug. 23. 16-tól 22-ig reggeli órákban vizsla előtt lövetett 220 fürj, 58 drb fogoly. Roppant forróság. A vadászat majd csak septem­berben folytattatik. Levélben többet. Öreg vadász. * * * Szeged aug. 23. Vadgalamb húzás nagyszerű; — aug, 19 — 22-ig 3 puskás reggeli és esti le­sen 260 darabot lőtt. к. F. * * * Honor vidéke. Fogoly kevés. Aug. 22-kén négy puskás 3 órai kukoriczázás után 13 dbot lőtt. S-y. Az őz természetrajzához. DOBROVSZKY RAOUL LOVAO UTÁN. IV. A cserkészés. (Folytatás.) Cserkészéshez legalkalmasb idő a nap felkelte és alkonyodása. Erős eső után nyáron és öszszel szintén gyakran eredményes az e fajta vadászat nappal is, mert ilyenkor az őz kilátogat az öt rejtő sűrűségből és átvált a magas szálerdőbe, söt vágásokba és erdei utakra is. Mindig jó széllel, t. i. az uralkodó léghuzam­mal szemközt menve kell cserkészni, s csak kénytelenség esetében oldalszéllel. — Cserkészés közben — minden száraz ágat, harasztot és kö­vet lehetőleg kikerülve — egész talppal és zaj­talanul kell fellépni. A lábujjhegyen lopódzás igen hibás, mert ily módon nem lehet azon szempil­lantásban megállni, midőn a néha gyanakodóan neszező vadat megpillantjuk. Az sem jó, lia lépésünket gyorsítva közele­dünk az elejtendő vad felé, mert a szokásos me­Egy másik szokásban levő vadászati mód a kö­vetkező : Ha a campos (legelök) a nap perzselő heve folytán jól kiszáradtak, akkor egy előbb kis­sé megritkított hely felgyujtatik. A füvek hamuja igen jó trágyául szolgálván, néhány nap múlva pompás fű sarjadzik az égés helyén. Ezt az őz­vad okvetlenül fölkeresi s igy a vadásznak csak lesbe kell állani. Igy beszélte ezt legalább egy öreg vadász. Ugyanakkor Рас a-ra (Coelongenys Paca) is vadásztunk s néhányat e sajátságos, koczákboz hasonlító s földi üregekben lakozó állatokból el is ejtettünk. A folyó partján estenként roppant mennyiségű bekassin gyűlt össze. En egy izben egy óriás sárszalonkát ejtettem, a milyenhez hasonlót nagy­ságra nézve egyikünk sem látott volt. Sokkal na­gyobb volt az erdei szalonkánál, alakja és tolla­zatúra nézve azonban határozottan a sár-szalon­ka fajához volt sorozható. Oreg négerünk »rein­ha« (királynő) czimmel tisztelte meg. Bagoly fejű szalonkáink nagyságra nézve épen nem voltak ezzel összehasonlíthatók. íme azonban ideje, liogy belföldi utunkra térjek. Azon reménynyel kecsegtettük volt magunkat, hogy fölös számmal ejthetünk vadat : ebben azon­ban tökéletesen csalatkoztunk. Eleintén ugyanis őserdőben csatangoltunk, a hol épen semmi va­dászhatót nem leltünk ; később meg ismét a eam­pos-ban, a hol ebek nélkül semmire sem mehet­tünk, a mieink pedig — közbevetőleg legyen mon­va — a túlságos strapacziákban mind elvesztek. Utoljára meg a Sertaóba (sivatagba) kerültünk, melynek feneketlen homokjában ismét nem talál­tunk semmit, — s még ezenkívül majd éhen hal­tunk. Ez utazás rendkívül fárasztó volt. Egy részét, mintegy felét, öszvéreken tettük meg, élelmiszere­inket söt marháink takarmányát is mindég ma­gunkkal kellett hordanunk, — és igy is napon­kint 10, sőt néha 15 leguát is tettünk meg. Ouro-Preto aranybányáit és Diammtina gyé­mánt-tárnáit elhagyva, s az egész Minas Geraes tartományt keresztül utazva, végtére a Rio de San Franciscohoz értünk. Az utazás vége, mint­egy negyven mértföldnyi ut, a legnehezebb volt. Élelmiszereink ugyanis elfogytak s igy éhségünket egves-egyedül a vadász-zsákmánynyal csillapíthat­tuk. Ez pedig mindössze 2 papagályból s egy harkályból állott, s ez volt 8 ember eledele 3 napon át. Hogy mi az az éhség, azt itt tanultuk meg. Hogy némileg íföntartsuk magunkat, a félig elfonnyadt faleveleket föztiik meg. Szerencsére még maradt egy kis pálinkánk és nádezuk: uuk, különben menthetetlenül éhen kellett volna vesz­nünk, — a mint ez egy előttünk erre járt ka­ravánnal meg is történt. További utazásunk azonban hasonlithatlanul kellemesebb volt. Az indiánoktól egy csónakot béreltünk, s csaknem 4 héten át eveztünk a ren­geteg széles folyamon lefelé Az а kellemetlen oldala volt csupán e hajózásnak, hogy folytono­san feküdnünk kellett a keskeny, két fatörzsből összerótt canoe-ban ; azonfelül sokszor ellenkező szelek is akadályoztak s veszedelmes örvényeken és vízeséseken kellett áthajóznunk. Legnagyobb szórakozásunk s ugyszólva egyedü­li vigaszunk a vadászat volt. Valahányszor kény­telenek voltunk partra lépni, azonnal felabajgat­tuk s átcserkésztük a pálmaligetcket és a pinhei­ros-erdőségeket (Araucaria brasiliensis.) Igy ejtet­tünk többek között majmokat (Cebus patuelus), kis Ouistiti-kat (Hapale penicillatus, brasiliai nyel­ven Sani,) orditó-majmokat (Mycetes fuscus) ; ez utóbbiak nem járnak nagy csoportokban, legfölebb ötével-hatával s ezek közöl is csak a kinőtt hím egyedül viszi véghez a fülbántó orditást. Ejtet­tünk továbbá óriási gyikokat (iguane brasiliensis), övöuczöket (Dasypus gigás, brasiliai nyelven : Ta­tu canastru) stb. Egy hangyász-medvét (braz. Tamanda bandeira) is láttunk, de el nem ejt­hettük. Szárnyas vadat is bőven ejtettünk és pedig a nagyobb fajtákból — a kisebbeket nem is szá­mítva — siriemákat (Palamedea eristata); ez a struez és a daru közt középbelyet foglaló madár, ak­kora, mint a halász-gém, tollazata piszkossárga, 1—3 hüvelyk magas bóbitával ékeskedik. E szár­nyasok többnyire a földön tartózkodnak, ritkán szállnak fára, csak akkorka az ebek elől akarnak menekülni, s akkor elejte'sük könnyű dolog; — továbbá Jacukat (Penelope eristata) ; ez akkora mint fajdknkasunk, barna háttal, fehér foltos mellel, hosszú farkkal és téglavörös torokkal. A Jaeutinga (Penelope Jacutinga) az előbbihez ha­sonlít, csakhogy nagyobb, egészen fekete, fehér bóbitáival és csupasz, vörös és kék torokkal. A perdix grande vagyis nagy fogoly (Rhynchotus rufescens), tollazata olyanforma, mint a fáczánjér­czéé, s egészben egy óriás fürjhöz hasonlítható. A Capoeira (Perdix capoera) császámadarunkhoz hasonlít. Végül az Inhamba (Cripturus Tataupu), egy szürkésbarna madár, farktollak nélkül, mely felséges pecsenyét szolgáltat. Ejtettünk még szárcsákat (Gallinula gigás), tu­kan-okat (Rhamphastus discolorus, Ariel és Того) ; különböző galambokat, gémeket és papagályokat, melyek közül említést érdemel a pompás Ara se­verus és Ara aracanga, továbbá az Aratinga aatifrons stb. Legnagyobb mulatságunk volt azonban a kro­kodil-vadászat. Burton és Neuwied szerint itt a krokodilnak csak egy faja létezik (Croeodilus Scelerops) ; de az én véleményem az, hogy két egészen eltérő krokodilfaj vau itt. Az egyik a Jacare, mely egyenletes piszkossárga szinü, azu­tán a Noura, mely nagyobb, zöldes szinü kék Dvakkal, s a hátán kemény csipkés nyujtvány­nyal, — mely a Jakarénái egészen hiányzik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom