Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876
1876-08-23 / 34. szám
r AUG. 2 3. 187 6. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 211 Ugyanaz Beeswing, a. Newminster a. The Sphinx (nem vette föl a me'nt). Lónyay Menyhért gr. tulajdona, Soubrette, a. Cotswold a. Aunt Sally. Ugyanaz The Witch a. Caractacus a. Eleonora. Blaskovics Ernő ur tulajd. Queen of the Isles a. Lord of the Isles a. Culotte de Pau. Ugyanaz Lady Patronesse a. Buccaneer a. Louise Bonne. Ugyanaz Lenke, a. Cotswold a. Gipsy Girl. Blaskovics Miklós ur tulajd. All my Eye a. Tim Whifler a. Crafton Lass. Bottka Béla ur tulajd. Cricket, a. The Plying Dutchman a. Wicket. A szalánczi kanczák 1876-ban a következő módon fedeztettek : Kettledi um által : 1. Audromaque, 2. Fair Star, 3. Amara, 4. La Calonne, 5. Lucretia, 6. Consideration, 7. Star of the Vale, 8. Aunt Sally. — Palmerston által : 9. La Char.mtonne, 10. Theobalde, 11. Jeannie, 12. Miss Eleanor, 13. Pagode, 14. Lady Florence, 15. Marguerite. — Buccaneer által: 16. Honesta, és Cambuscan által : 17. Valetta. Igazítás. A gödöllői lóversenyekre a »Grand National steeple-chase-rules«-ok mérvadók. A propositiókh'oz a »Lovaglók egyletének akadályversenye« tévedésből lett csatolva, mert a nevezett egylet eddig nem is lett fölkérve egy dij adományozására. Dieppe, augustus 17-én 1876. Ifj. gr. Almás y Kálmán. A debreczeni versenyekre nevezett lovak között hibásan lettek közölve : Gr. Forgách István 2é. Wild Gouth — a helyett : Wild Youth. Gr. Esterházy Miklós 2é. p. m., ap. Stanley, any. Alice — a helyett »anyja Alivo« értendő. Frankfurti versenyek. (Távirat.) Első nap, szombat aug. 19-én. I. Jungfern-Rennen (2000 márka, 1800 meter) Simon ur 3é. k. Liebesgabe 1. II. Biennial-Stakes: (1800 márka. Táv. 2000 meter). Gr. Henckel 3é. s. k. Miss Buccaneer (a. Buccaneer, a. Progress) 1-sö, hg Hohenlohe NarI ciss 2-ik. ill. Frankfurti Handicap : (Polgárdij зооо márka, 3200 meter) Gyiirky Béla 3é. p. m. Zsibó a. Zetland a. Caronade, 1. Scavenius ur 3é. m. The Tripper 2. IV. Riedhofpreis. (Államdij 2000 márka 1000 meter) Oertzen ur 2é. p. k. Hymna (a. S ivernake a. Cantate 1. V. 3-ad oszt. Császárdij (3000 márka. Táv. 2600 meter). Graditzi ménes 4é. p. m. Prillvitz (a. Xi a. Primula) 1., Dr. Marckwald 4é. s. m. Recorder 2-dik. VI. Forsthaus-Steeplechase : (Asszonyságok dija éi 1000 márka, 4000 meter) Profélte 1, gr. Metternich 6é. Lady Bess 2-ik. Második nap. Vasárnap, augustus 20. Union-Club-dij. (1000 márka. Táv 2800 méter). Gr. Henckel H. 4é. p. m. Talisman ( \ Giles I., a. Sexagesima) 1-sö, br. Oppenheim 4c. p. k. Goura 2-dik. Louisa-Rennen. (Államdij 3000 márka, 2800 méter). Gr. Sztáray János 2é. р. k. Kincsem (a. Cambuscan, a. Waternymlin) 1-ső, br. Oppenheim 2é. s. k. Regimentstochter 2-ik. Wäldchenpreis. (Államdij 6 000 márka. 2400 méter). Graditzi ménes 3é. p. m. Vordermann, a. Buccaneer, a. Viscountess 1-ső. Sandhof-Steeple-Chase (1500 márka 4800 méter) Shamrock 1. A vadászatok általános megnyílta alkalmából akárminö rövid tudósításokat is szívesen fogad a szerkesztőség. Gács, aug. 23. 16-tól 22-ig reggeli órákban vizsla előtt lövetett 220 fürj, 58 drb fogoly. Roppant forróság. A vadászat majd csak septemberben folytattatik. Levélben többet. Öreg vadász. * * * Szeged aug. 23. Vadgalamb húzás nagyszerű; — aug, 19 — 22-ig 3 puskás reggeli és esti lesen 260 darabot lőtt. к. F. * * * Honor vidéke. Fogoly kevés. Aug. 22-kén négy puskás 3 órai kukoriczázás után 13 dbot lőtt. S-y. Az őz természetrajzához. DOBROVSZKY RAOUL LOVAO UTÁN. IV. A cserkészés. (Folytatás.) Cserkészéshez legalkalmasb idő a nap felkelte és alkonyodása. Erős eső után nyáron és öszszel szintén gyakran eredményes az e fajta vadászat nappal is, mert ilyenkor az őz kilátogat az öt rejtő sűrűségből és átvált a magas szálerdőbe, söt vágásokba és erdei utakra is. Mindig jó széllel, t. i. az uralkodó léghuzammal szemközt menve kell cserkészni, s csak kénytelenség esetében oldalszéllel. — Cserkészés közben — minden száraz ágat, harasztot és követ lehetőleg kikerülve — egész talppal és zajtalanul kell fellépni. A lábujjhegyen lopódzás igen hibás, mert ily módon nem lehet azon szempillantásban megállni, midőn a néha gyanakodóan neszező vadat megpillantjuk. Az sem jó, lia lépésünket gyorsítva közeledünk az elejtendő vad felé, mert a szokásos meEgy másik szokásban levő vadászati mód a következő : Ha a campos (legelök) a nap perzselő heve folytán jól kiszáradtak, akkor egy előbb kissé megritkított hely felgyujtatik. A füvek hamuja igen jó trágyául szolgálván, néhány nap múlva pompás fű sarjadzik az égés helyén. Ezt az őzvad okvetlenül fölkeresi s igy a vadásznak csak lesbe kell állani. Igy beszélte ezt legalább egy öreg vadász. Ugyanakkor Рас a-ra (Coelongenys Paca) is vadásztunk s néhányat e sajátságos, koczákboz hasonlító s földi üregekben lakozó állatokból el is ejtettünk. A folyó partján estenként roppant mennyiségű bekassin gyűlt össze. En egy izben egy óriás sárszalonkát ejtettem, a milyenhez hasonlót nagyságra nézve egyikünk sem látott volt. Sokkal nagyobb volt az erdei szalonkánál, alakja és tollazatúra nézve azonban határozottan a sár-szalonka fajához volt sorozható. Oreg négerünk »reinha« (királynő) czimmel tisztelte meg. Bagoly fejű szalonkáink nagyságra nézve épen nem voltak ezzel összehasonlíthatók. íme azonban ideje, liogy belföldi utunkra térjek. Azon reménynyel kecsegtettük volt magunkat, hogy fölös számmal ejthetünk vadat : ebben azonban tökéletesen csalatkoztunk. Eleintén ugyanis őserdőben csatangoltunk, a hol épen semmi vadászhatót nem leltünk ; később meg ismét a eampos-ban, a hol ebek nélkül semmire sem mehettünk, a mieink pedig — közbevetőleg legyen monva — a túlságos strapacziákban mind elvesztek. Utoljára meg a Sertaóba (sivatagba) kerültünk, melynek feneketlen homokjában ismét nem találtunk semmit, — s még ezenkívül majd éhen haltunk. Ez utazás rendkívül fárasztó volt. Egy részét, mintegy felét, öszvéreken tettük meg, élelmiszereinket söt marháink takarmányát is mindég magunkkal kellett hordanunk, — és igy is naponkint 10, sőt néha 15 leguát is tettünk meg. Ouro-Preto aranybányáit és Diammtina gyémánt-tárnáit elhagyva, s az egész Minas Geraes tartományt keresztül utazva, végtére a Rio de San Franciscohoz értünk. Az utazás vége, mintegy negyven mértföldnyi ut, a legnehezebb volt. Élelmiszereink ugyanis elfogytak s igy éhségünket egves-egyedül a vadász-zsákmánynyal csillapíthattuk. Ez pedig mindössze 2 papagályból s egy harkályból állott, s ez volt 8 ember eledele 3 napon át. Hogy mi az az éhség, azt itt tanultuk meg. Hogy némileg íföntartsuk magunkat, a félig elfonnyadt faleveleket föztiik meg. Szerencsére még maradt egy kis pálinkánk és nádezuk: uuk, különben menthetetlenül éhen kellett volna vesznünk, — a mint ez egy előttünk erre járt karavánnal meg is történt. További utazásunk azonban hasonlithatlanul kellemesebb volt. Az indiánoktól egy csónakot béreltünk, s csaknem 4 héten át eveztünk a rengeteg széles folyamon lefelé Az а kellemetlen oldala volt csupán e hajózásnak, hogy folytonosan feküdnünk kellett a keskeny, két fatörzsből összerótt canoe-ban ; azonfelül sokszor ellenkező szelek is akadályoztak s veszedelmes örvényeken és vízeséseken kellett áthajóznunk. Legnagyobb szórakozásunk s ugyszólva egyedüli vigaszunk a vadászat volt. Valahányszor kénytelenek voltunk partra lépni, azonnal felabajgattuk s átcserkésztük a pálmaligetcket és a pinheiros-erdőségeket (Araucaria brasiliensis.) Igy ejtettünk többek között majmokat (Cebus patuelus), kis Ouistiti-kat (Hapale penicillatus, brasiliai nyelven Sani,) orditó-majmokat (Mycetes fuscus) ; ez utóbbiak nem járnak nagy csoportokban, legfölebb ötével-hatával s ezek közöl is csak a kinőtt hím egyedül viszi véghez a fülbántó orditást. Ejtettünk továbbá óriási gyikokat (iguane brasiliensis), övöuczöket (Dasypus gigás, brasiliai nyelven : Tatu canastru) stb. Egy hangyász-medvét (braz. Tamanda bandeira) is láttunk, de el nem ejthettük. Szárnyas vadat is bőven ejtettünk és pedig a nagyobb fajtákból — a kisebbeket nem is számítva — siriemákat (Palamedea eristata); ez a struez és a daru közt középbelyet foglaló madár, akkora, mint a halász-gém, tollazata piszkossárga, 1—3 hüvelyk magas bóbitával ékeskedik. E szárnyasok többnyire a földön tartózkodnak, ritkán szállnak fára, csak akkorka az ebek elől akarnak menekülni, s akkor elejte'sük könnyű dolog; — továbbá Jacukat (Penelope eristata) ; ez akkora mint fajdknkasunk, barna háttal, fehér foltos mellel, hosszú farkkal és téglavörös torokkal. A Jaeutinga (Penelope Jacutinga) az előbbihez hasonlít, csakhogy nagyobb, egészen fekete, fehér bóbitáival és csupasz, vörös és kék torokkal. A perdix grande vagyis nagy fogoly (Rhynchotus rufescens), tollazata olyanforma, mint a fáczánjérczéé, s egészben egy óriás fürjhöz hasonlítható. A Capoeira (Perdix capoera) császámadarunkhoz hasonlít. Végül az Inhamba (Cripturus Tataupu), egy szürkésbarna madár, farktollak nélkül, mely felséges pecsenyét szolgáltat. Ejtettünk még szárcsákat (Gallinula gigás), tukan-okat (Rhamphastus discolorus, Ariel és Того) ; különböző galambokat, gémeket és papagályokat, melyek közül említést érdemel a pompás Ara severus és Ara aracanga, továbbá az Aratinga aatifrons stb. Legnagyobb mulatságunk volt azonban a krokodil-vadászat. Burton és Neuwied szerint itt a krokodilnak csak egy faja létezik (Croeodilus Scelerops) ; de az én véleményem az, hogy két egészen eltérő krokodilfaj vau itt. Az egyik a Jacare, mely egyenletes piszkossárga szinü, azután a Noura, mely nagyobb, zöldes szinü kék Dvakkal, s a hátán kemény csipkés nyujtványnyal, — mely a Jakarénái egészen hiányzik.