Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876

1876-04-05 / 14. szám

ÁPRILIS 26. 187 6. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 95 más jegy nincs rajta. — Bejelentetett a boroszlói 187 9-ki tenye'szversenyre s neve : Büffelmann. A »Gesellschaft zur Prämiirung gut dressirter Campagne-Pferde«, mely évenkint csak egyszer tart pályázást, már 558 tagra ezaporodott. * * # A ruganyos nyereghevederró'l, (Sattelselbstgmter) Wadon Fer. főhadnagy a 2. dragonyos ezredből, igen kedvezően nyilatkozik. О úgymond kipróbálta azt már különféle módon : lovagolt tavaly 52% német mértfóldet 60 óra alatt, melynek kétharmada hegyes vidéken át vezetett, s 13 órával előbb érkezett meg mint ellenfele, ki telivért lovagolt. Ez eredmény nagyrészét a ruganyos hevedernek tulajdonítja, mely nem akadályozza a lovat léhlzésében Btb. E készülék ujabban az által tökéletesittetett, hogy a heveder két ágra osztatik. — Az egész készülék, — mely minden meglevő nyeregnél könnyen alkalmazható, csak 12 lat nehéz; ára 7 frt. Kapható Bécsben III. Marxergasse 17. * * * Eladó négyes fogat. Gyors, igen jól ügető négy kancza ; 5, 6, 7 és 8 évesek ; szinre sárga, pej és vagy szürke és fekete, vagy két fekete. A hátulsók 15, sz elsők lé'/î markosak, rendkívül kitartók, és mind igen jó vérüek ; áruk 1200 frt. Hol ? Megmondja személyesen vagy levélre e lapok szerkesztője. * * * Eladó, lèves 14 markos jegynélküli sárga mén (Ell. 1875. jan. 16.), apja Gidran 31. (Mezőhegyesen), a. Seglaw (mezöhcgyesi kancza). Ara 600 frt. Nagy ló lesz. Láthalni Gyón. u. p. FelsőDahas Halász Jenő ménesében. Ugyanott egy 4é. fakó mén fekete sörénynyel, 14'г, ap. El-Bedawy, jó kész hátas paripa 400 írtért eladó. Y. Ost rege Г állami mén Nagy-Körösről, ap. Ostreger, any. Jessy, kisbéri kancza, pej 4é, 16 m. fedez Rákos-Csabán (Csaba-Kereeztur vasútállomás) 8 írtért. * * * Helyet keres egy, a katonai lovaglóintézeteknél, azután magán uraknál is hosszabb ideig szolgált lovászmester, mint lovagló, kocsizó mester ; ért az állatgyógyászathoz, s miDt takarmány-gazdász és ménes-mester is ajánlkozik. Többet szívességből e lapok szerkesztője. * * * Keres'etik egy, — fiatalabb lovak vezetésére az idomitó pályán alkalmas ló, mén vagy herélt ; — ajánlatok e lapok szerkesztőjéhez intézendök az illető ló ismertetése és árával. YÂBÀBEA ï iE. A hosszú-ceőrűek. Maros-Шуе, (Erdély) márczius 28. 1876. Tisztelt Szerk. úr ! A szalonkák itten is korán mutatkoztak ugyan, de eljövetelük napját nem tudom, mert márczius 10-kén mentem ki próbaképen esti lesre; ezt is csak amaz okból tettem, mivel hallottam, hogy más helyeken nein csak hogy már láttak, de lőttek is. Oly rút időnk volt e hó elején, hogy nem is mertünk a szalonkák eljövetelére gondolni. Itten Erdélyben rendesen József-napra, azaz 19-ik márcziusra szokták ezeket a hosszú csörü vendégeket várni, s az idén nem mernék jótállani arról, hogy a február hó végén előfordult meleg napokon nem tévedtek hozzánk, mert a mint fentebb is emlitém, márczius elején nem volt semmi okuk (ama rút időben) látogatásukat megtenni. E hó 10-ikén lőttem az első szalonkát, láttam legalább 13-at. Lövésre ugyan jött még kettő, de . . . udvariasságból csak jelenlétemet adtam tudtokra. Az esteli húzás 25-éig taitott, az idő nagyon viharos volt alkonyatkor, — az itt tavaszkor uralkodni szokott marosi szél miatt, s többször hiúsította meg estvéli lesünket, s ezáltal az elejtett szalonkák számát is nagyon korlátolta. Elejtetett három puskás által 28 darab, noha 15—20 darab szalonkát is látott egy vadász, többi között Sz. A. barátom lőtt egy este 4-et, ellenben megtörtént, hogy az erre következő napon egy lövést sem lehetett tenni. Eme vadászatok alkalmával örömmel tapasztaltam, hogy a nyul és fogoly-vad jól kiállottdk a nagy telet, különösen az előbbiek, melyekből igen szép idei sarjadékot volt alkalmam láthatni. Mióta a foglyászatot, az ujabban hozott vadász-törvények következtében, e környéken egymagam gyakorlom, s igy szaporodásukat elősegíthetem, mondhatni megkétszereződött mennyiségük. Az idevaló viszonyokat ismerve, csodálkozhatni lehet, hogy daczára miszerint a foglyok lelövését csak nagy kiméivé gyakoroltam, még is a mult év őszén 65 darabot lőttem. Nagy reményem van az idén szintén megkétszerezni ezen összeget. Habár a hosszúesőrüek megjelenése nagy örömül szolgál rendesen, mégis várva-várjuk elmenetelüket, mely irányadó a siketfajd-dürgés kezdetére. Mult évben egy-ugyanaznn hét leforgása alatt lőttünk szalonkát és siketfajdot. Tavalyi fajdvadászatom nagyon érdekes volt, s bár mondhatni, hogy csak egy nap akadt vélök dolgom, — mégis szerencsés valék 5 kakas közül — 3 golyólövéssel hármat elejthetni. Milyen lesz az idei ? . . . Erről majd annak idején. B. B. T. Tarnócza, 1876. april 1. Tisztelt szerkesztő ur ! Miután vendégeim elutaztak és a szalonka-idénynek vége, megírom Önnek mily eredménynyel üztük a tarnóezai határban a szegény hosszúesőrüek elleni irtó háborút. Az idén valóban korán és szép számmal jelentek meg, február hó 27-én rókákra vadászva három erdei szalonka kelt fel a hajtók előtt ; egy el is ejtetett, 5 róka és 1 vadmacskával. A vadászati személyzet 29-én kettőt, úgyszintén márczius hó 4- és 7-én 2—2 szalonkát lőtt! — 8-kán vizslák előtt, tiszttartóm és egy pár vadászszal lőttünk tizet. — 9-én tartottuk Jenő testvérem jelenlétében az első hajtóvadászatot, a mely nap tizenkettőt lőttünk. E naptól kezdve naponkint vadászva változó eredménynyel tértünk haza, egy nap esett 7, ez volt a legkisebb szám; ellenben 2 napunk volt, mely 31 lőtt szalonkával diszité vadászati naplómat. Márczius 12-én jelent meg Erdödy István és sógorom Erdődy Gyula, kik Jenő testvéremmel és velem, 2—3 vadász kíséretében, az egész idény alatt a következő eredményre jutottunk : meghívókat s mindenünnen becsődültek az urak és asszonyságok, nagyon égvén a kíváncsiságtól látni, minő lehet egy orosz herczeg ! Azonban ez alkalommal nem a vadászt szemlélhették bennem, mert vadászöltönyömet a világáéval váltottam föl. Egy nagy diner előzte meg a bált, melyen tábornokok, ezredesek s egyéb tekintélyes férfiak szép számmal jelentkeztek, szeretetreméltó nejeik és szép leányaik társaságában. Ez éjjel igazi áradozó jókedvvel tánczoltuk a keringöket a palota gyöngyörü terrasse-án. Végre is, minden múlékony levén e világon, elmúlt tőlünk ez éj is. — Másnap »au revoir-«t mondva Indore-neí, ahol oly szives vendéglátásban részesültünk — egész a jövő évig, postakocsin Mortuccába utaztunk el. Barátaim Benaresbe, én pedig Bombay-be, hogy ott némely ügyeimet rendezzem s főleg, hogy fiatal foglyaimat, a tigriseket Európába szállíttassam. Elválásunk előtt Agrában adtunk találkát egymásnak 5 — 6 nap múlva. Bombayban sok ismerőssel találkoztam, kiknek körében kellemesen és gyorsan teltek óráim a passat-szelek tartamában. A tigrisvadászatnak vége szakadván, gondolkozni kellett egy más, nemkevésbbé érdekes, noha kevéshbé veszélyes vadászatról az Ibexek-re és Markhoorok-ra a Himalaya hófödte csúcsain.*) *) Ez érdekes vadászrajzok írójától, б herczegségétöl, nem sokára alkalmunk lesz himalayai vadászataiból is néhány érdekes tárczát közölhetni. Szerk. Királyné Ö Felségének angolországi vadászatai. A mult hó eleje óta tartózkodik Európának szenvedélyes lovagló és sport-kedvelő fejedelemnője a rókavadászatot ápoló fönntemlitett ország középpontjának egyik vidékén, hol kilovaglásai alkalmával többnyire felséges nővére Nápolyi Mária királyné kiséri, ki hasonló szenvedélylyel vesz részt a lovas vadászatokban. A fejedelemnő ott tartózkodásának első napjaiban nagyon kedvezőtlen időjárás mutatkozott, mely miatt О Felsége csak márczius 11-én jelenbetett meg a Valencia lord által a Bicester-falkával О Felsége tiszteletére rendezett vadász-találkán. Ö Felsége azonban mindjárt először, a midőn e vadászatot magas jelenlétével megtisztelte, angol parforcevadász enthusiasmusát nem volt képes korlátok között tartani. Oly nő, mint Ó Felsége, ki határozottsággal és szenvedélylyel vágtat a falkával egy vonalban, ki hidegvérrel egy-egy run legnehezebb körülményei közt sem szokott egy pillanatra habozni, ki egyenesen, torony iránt száguldva győzi le az akadályokat, szilárd mosolylyal arczán minden aggodalomtól menten saját személye iránt ; ily nővel nyeregben, ki egyszersmind egy nagy birodalom uralkodónéja, — még a legkorosabb Nimródok sem találkoztak. — Erzsébet fejedelemnének vadászatban való részvéte idényszerű esemény s a sport barátaira nézve a legőszintébb bámulat tárgya. Az első meetnél melyben a fejedelemnő részt vett, Captain Middleton, tapasztalt lovas vadász volt szerencsés, Ő Felségének kalauzául szolgálhatni. Egy csekély esetet kivéve, e nap semmi jelentékenyebb baj nem történt ; ő felsége folyvást a mezőny élén járt s kegyeskedett egy derék rókának vitorláját, mint jól kiérdemelt diadaljelvényt az első vadásznapja emlékeül elfogadni. A következő napokon activ sport, az idők mostohasága miatt nem volt rendezhető. Mentmoreban 13-án Rotschild Ferdinand báró birtokán a ménes fölött tartatott szemle. Az öreg King Tom és fiatal rivaljai : Macaroni és Fawonius elvezettettek a királyné előtt, mint szintén az anyakanczák egymásután s a csikók is beható szemle tárgyát képezték. A ménes megszemlélése után a Kennel meglátogatása következett s csak késő este tért vissza a fejedelmi külön vonat Londonba. A conventionell találkozásokból Windsorban és a királyi ház herczegeinek vidéki kastélyaiban, egy tréfás intermezzo keletkezett, a mennyiben a vonat elé Slonghnál a hótorlat vetett akadályt s ő felsége, kíséretével kénytelen volt a magános indóháznál egy orosz campagne-t élni át. Ő felsége tartózkodási helyéül Easton Neston várkastély lön kiválasztve (Northamptonshireben Towcester városka mellett), mi a vidékre nézve manna-hullás volt, mely a hó végén végbement »grófsági verseny« császárdijában s a vadászét ablissement-nak tett gazdag ajándékokban hatályosan nyilvánult. A hó második felében az időjárás kissé szelídebb jelleget kezdett ölteni, noha a nap éjegyeni viharok, folyvást hó és jég képében mutatkoztak. Towcesterböl lehetséges lesz Ő Felségének a pytehley-i, briesteri vadász-rendes-vous-kra, továbbá a Mr. Lowndes, Grafton herczeg e's a Rothschild-féle szarvasfalka-vadászatokra megjelenni. Mindenütt, a hol Ő Felsége előre jelezteti megjelenését, a vidéki sportíizö nemesség messzeföld*