Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876
1876-04-05 / 14. szám
96 VADÁSZ ÉS VERSENY-LAP. ÁPRILIS 5. 187 6. Erdei szalonka . Sárszalonka Vadrécze Vadgalamb . Vadmacska . Róka Összesen 246 db. 2 » 2 » 2 » 1 » 8 » 261 darab. Elszórva párosan még most is találhatók a szalonkák, de most már nem üldözöm szegényenek, hadd szerelmeskedjenek ! Kiváló tisztelettel Széchényi Ferencz gr. U. i. Tarnócza Somogymegyében Barcs mellett van, és azok a szalonkák, melyeket becses lapjában mint Bares-vidékéről küldötteket emiitett, innét voltak küldve. — A fentebbi. Iharos-Bei ényben 180 drb szalonkát lőttek marczius 29-ig. Az első példányokat febr. 28-án lőtték ; azóta folyvást vadásztak, kivéve egy hózivataros hetet. Még márczius végső napjaiban is mutatkoztak egyesek. Ez is egy irigylésre méltó szalonkázó hely. * * A siketfajdok és nyirfajdok közelgő dürgési idénye alkalmával Nagy-Szebenből értesitik szerkesztőségünket márczius 28-káról: A siketfajd az itteni magashegységi erdőkben — hol a korai tavasz daczára még sok a hó — mostanáig nem kezdte meg dürge'sét, melyet az itteni oláh hegyi vadászok közönségesen Mária napjára (gyümölcsoltó) apr. 6 ára várják. * * * A bakony-nánai erdőkben még ápril első napjaiban is sok volt a szalonka Az ottani erdész márczius utolsó napjáról tudósitá urát (gr. N. F.), hogy ott 20—30 db hosszúcsőrüt látott még naponkint. * * * A velenczei és a sóstói vizeken pár vadászat volt a napokban. Vizi-szalonka meglehetősen volt, és sok a szárcsa ; ellenben a kacsák már elültek a káka tövére, s költenek. * * * Az idei árviz a legnagyobb kárt alkalmasint hg Liechtenstein eisgrubi hires vadasában tette, hol a »Sport« szerint 2000 drb (?) őzvad lelte volna sirját a hullámokban, s mintegy 150 darab szarvast halásztak ki. * * * Gr. Breuner zselizi uradalmában, Gereblyén (a Garam mellett) szintén sokat szenvedett a vadállomány. Gróf Breuner meghonositá itt pár év ről összeseregei ott, a minden szívet fölvillanyozó fejedelemnőnek bemutatni hódolatát. Ily vadászatok mezőnye rendkívül nagy szokott lenni; azonban tapintatosan óvakodnak az azokban résztvevők, nehogy a felséges vadásznőnek bámuló kíváncsiságukkal alkalmatlankodjanak. Igen erős run-je volt Ó Felségének Astropból kirándulásakor márcz. 21-én, a Sir William Brown parkjában. — A délelőtt üde idő volt, délután hózivatar ; azonban, a Valencia lord jeles falkája legyőzte az eléje torlódott akadályokat nagy kitartásával, s csak négy óra tájban adatott ki a jel a visszatérés re , a menekülő Reinecke szerencséjére, melyet a derék róka, a kitűnő vadásznap nyújtása által, a részvevők átalános véleménye szerint, meg is érdemelt. Ö Felségének legközelebbi kíséretében vannak hg. Kinsky Ferdinand, hg. Liechtenstein Rudolf, gr. Larisch János, Larisch Henrich gróf és neje, Festetich Mária grófnő, Br. Nopcsa, br. Orczy, és Auersperg Fer. hg ; valamint az éppen ott időző urak közül gr. Apponyi Antal, gr. Wolkenstein Oswald, gr. Festetich Tasziló ifj., gr. Metternich Frigyes, gr. Lamberg Henrich és gr. Kaunitz Albert, kik az ismeretes Wandsfordi tanyán tartózkodtak — követék a Felséges asszony pályáját. — Mint a legújabb hirekböl halljuk, Ó Felsége april 2-káig maradna Angliába s aztán hazatérne. »Sporn«. előtt a vadpulykát és a vapiti szarvast is, s ugy halljuk, hogy ez utóbbiakból egy suta veszett volna el. Túzok-vadászatok. »A mint a hó elolvad, nyomban itt vannak a túzokok is«— monda egy ismerősöm, kinél ez iránt mult évben tudakozódtam, s február közepén értesítést nyertem tőle, mikép itt-ott már egyes példányok mutatkoznak. Márczius közepén már kisebbnagyobb lánczban jelentek meg az ovatos vendégek, de a tavaszi mezei munka, trágya-kihordás folytonos nyugtalanságban tárták őket, s csak e hó ulolsó felében kaptam a rég várt birt : »m ár naponta láthatók túzokok liatárunkoji, s tegnap 14 darab egészen tanyánk közelében legelészett.« Tudósitóm egy gazdatiszt a Marchmezőn, ki a későn nyilt tavaszi idő s a halmozott mezei munka miatt nem igen áldozhat Dianának. Én azonban készültem erősen, csináltam kartács- és golyótöltényeket és lövöldöztem czélba egy kemény papírból életnagyságban készített túzokra, melyet hol oldalt, hol szemközt vettem. Fegyvereim a következők voltak : egy duplacsövű Lancaster, jobb csöve sima 12-es, a bal begyes golyóra vont 20-as caliberü ; egy hasonló Lefaucheux, jobb csöve sima 16-os, a bal szintén golyóra 24-es, ez utóbbi kiváló biztossággal belőve. Lökészletem 6 db 12-es számú göbecs, 10 darab 20-as golyó és 14 db 24-es ficzkó töltényből állott, melyekkel fölszerelve — april 28-án este felé elindultam. GrossEnzensdorfnál találkoztam a gazdasági intézővel, ki tót kocsisával várt reám. Rövid idő alatt elértük a tanyát, s a másnapot illető százféle combinátiók közben éjfél felé aludtam el. Másnap, april 29-én, már hajnali '/ 24-kor talpon voltam s paraszt gúnyába öltöztem, mely sárga és barna csikós ujjasból, egy kék kötényből és fövegül egy úgynevezett »Pudelhaub'n«ból állt. Az ég borús vala, és mert éles északi szél is fútt, még egy gyapot inget-ölték fel, s aztán mindkét puskámat vállra véve, elindúltam. Hogy a túzokokat felfedezhessük, legelébb a dűlőket jártuk be, óvatosan tekintgetve jobbra és balra. Még nem tudtam, mint különböztethető meg a túzok a tavaszi zöld vetésben, vagy akár az uj szántáson és ugaron, s nem egy nyulat néztem távolról túzoknak. A mint vagy félóráig észak felé haladtunk, egyszerre mintegy 1500 lépésnyi távolból egy kis halmon hat darabot pillantottam meg a nemes madárból, a mint fehéren s szürkén folyton mozogva a légben előtűntek. Még csak fehér körvonalakat s az erős nyakakat vehettem ki a távban, de már az első pillanatban tisztán állt előttem, bogy a félénk pusztai vándorokkal, s vadászásuk magas élvezetével lesz dolgom. Szives vezetőin visszatért, hogy egy felszerszámozott lovat hozzon ki, melynek — mintha az eke elől lett volna kifogva s a mezőn vezet tetnék — fedezetemül kellett szolgálni. Mig a ló előkerült volna, addig én az út mellett áltam meg, félig fedve a tövisbokroktól és a bozótos legelő által. — Mintegy száz lépés területű nagy balom állt előttem, benőve bozóttal, melynek közepén egy bomokgödör volt. A puskákat az ut melletti árokból egy határkőre fektetém, s ovatosan figyeltem madaraim maguktartására, melyek 800 lépésnyire lehettek tőlem, s tisztán kivebetém, melyik a him s melyik a tojó. Éjszaknyugati irányban álltak az őszi vetésen s legelésztek, a reggeli naptól gyönyörűen megvilágítva. — Az egyik kakas lassankint oldalt távozott, míg a tojók a másik kakas közelében maradtak. Az északi szél egyre erősebb lett, s én már türelmetlenül tekintgeték vissza a major felé: nem jön-e a pejkó ? . . . A mint igy visszatekintgetnék, egyszerre egészen közel felettem sulian el egy roppant túzok. Már lőközelben volt hozzám, midőn észrevettem, s én egész határozottsággal nyúltam a puska után, gondolván — ámbár most paraszt vagyok — »de már ezt lelövöm!« Abban a pillanatban azonban az óriás madár, mint a szélvész szállt föl, s a mint fegyverem felemelém — gondolva, mily pompásan lőhetek reá igy emelkedőben -— hátulról egyenest a nap közepébe tekinték, s egészen elvakultam. Mikorra pedig a madár a nap fényköréből kiért ) már távol volt. Letettem a puskát s a többi túzok után néztem. A magánosan álló nyugat felé vonult, s a mint ezután mindjárt az uton négy vándorló legény tünt elő, kik botjaikkal ugyancsak czélozgattak a madarakra, a többi is felkelt, s mintegy 2000 lépésnyire az első mellett szállt alá.— Az erős szél daczára mind a hat madár félig szemben fordult azzal, s a leszállásnál egyenesen szembe érte ez őket, világosan láttatva a fehér szárnyszegélyeket. Yégre megjött a ló is, s mind a négyen a túzokok felé indulánk. L. barátom maga vezette a lovat, s attól oldalt balra ment a szolga és én, a túzokok nemcsak hatan voltak, hanem szerte a mezőn több is legelészett, meg! nehezítve feladatunkat. — Különösen a láncz I balfelén állt egy kakas, már fentartva nyakát, s a többieket is nyugtalanítva a mint felszállt s közéjök ereszkedett. — L. rendes öltözékében volt, s a szolga is városi öltözéket viselt, csupán magam valék paraszt mezben, ép a ki folyvást fedve voltam, miért is a túzokok ugyancsak gyanúsan fogadták közelgésünket. A szolga, kinek második fegyveremet kelle vinni, mintegy átváltozott s első tekintetre gyanúsnak látszót. A túzokok szemben a széllel meglehetős phalanxot képeztek, nyakuk magasra emelve, csőreik és a fark vízszintesen s a szárnycsukló fehér és barna tollai felborzolva, ritka élvezetes látványt nyújtottak, mely mindenesetre a legnagyobb vigyázatot jelenté. És ez nem is volt csoda, mert a helyett, hogy közönbösen haladtunk volna, folyvást rájuk bámultunk, s igen gyorsan haladtunk előre, folyvást oldalogva a túzokok felé ; a szél ezektől felénk fútt. — L. azt hitte, hogy a viharszerű szél kényszeríteni fogja a madarakat, lia felszállnának, hogy felettünk repüljenek el. Puskám bal vállamom függött, csövével lefelé, s én egy kissé bátramaradtam, hogy magamat mutassam, s madarainkban némi bizalmat keltsek. — L. hangosan szólitgatá a lovat s én többször tenyeremmel annak lapoczkájára verék, közben a kék köténynyel legyezgetve ma-