Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876

1876-03-22 / 12. szám

MÁRCZICS 22. 1876. Д ADÁSZ- fcs VERSENYLAP. 79 Függelékül e themához legczélszerübbnek tartom előadni • gy jelentést, mely annak idejében a »Lancet«-ben megjelent, s mely a Heenan nevü amerikai ökölvívó conditióját tárgyalja, röviddel azon idö után, midőn az egy másik bajvivó, Tom King ellen kudarczot vallott. Ez eset napnál világosabban tanusitja a túlhajtott training káros voltát, midőn az egy bizonyos határvonalon már átlépett s a hanyatlás felé vezet. A jelentés igy hangzik : » A viadal f. hó 10-én történt. Négy-öt órával a viadal bevégzése után Heenan-t egy londoni barátja házába vitték. Az orvos Mr. J. F. Clarke azonnal meglátogatta öt. Heenan nagy mértékben ki volt merülve. Arcza egészen kikelt formájából ; felsöajkán, jobb felöl, egy hüvelyk hosszaságu sebhely látszott, melyet össze kellett varrni. Testén nem volt ütésnek nyoma, de mellén volt néhány jelentéktelen karczolás. Szívverése igen gyenge volt s érverése is alig észrevehető. Különféle orvosszerek alkalmazása által javulás állt be, mely 13-áig mindig fokozódott. E nap estéjén ájulásba esett. 14-én Clarke és Mr. James orvosok tanácskozást tartottak fölötte. A beteg ez időben szerfelett gyenge, éjjel pedig igen nyugtalan volt; a mélyebb lélegzetvétel nagyobb mérvű nehézségekkel járt. Pontosabb vizsgálatnál kitűnt, hogy a mellén volt karczolások egészen eltűntek, az arczán volt ütés-nyomok tünedezöfélben voltak, a felsöajkon volt seb is meggyógyult. A jobboldali orrcsont levált, de törés nem látszott. Ugyanakkor a szívverés igen gyenge volt, de zörgés nélkül, a szivnyilások működése pedig rendes ; az érverés gyenge s könnyen összenyomható, — perczenkint 100-nál valamivel több. A tüdő balfelőli része egészséges volt s csak a jobboldali szárny hegye volt igen gyenge, nyilvánvaló lobos tünetekkel. A nyak liálsó részének mindkét oldalán nagyfokú merevség mutatkozott, mely főleg a Trapesius-izom összekötött inain (ligamentum puch >e), továbbá a hátgerincz-oszlopban a vállapok között székelt. Valóban bámulatra méltó volt a mell- és váll-izmok rendkivüli kifejlődöttsége; ezek nagy mértékben kidomborodtak, s oly kevés hájanyag volt rajtok, mintha bonczkéssel lett volna letisztogatva ; a mellett oly szívósak voltak, mint a csontporczogók. Épen ilyenek voltak az altest E. barátom és én, elhatároztuk, hogy hódolatunkat bemutatjuk nekie. Értesültünk felőle, hogy e nő csak nem rég ment újra férjhez ; de jámbor férje a bhopali törvény szerint nem lehetett egyéb, mint épen csak — férje a királynőnek. A lehető leggyorsabban készültünk el toilettiünkkel. És ez nem oly csekély föladat volt a jungle-ok közt, mint némelyek hiszik. Mert mi bizony nagyon kevés öltözetet hordoztunk magunkkal ; kopott s áldozataink vérével szenyezett vadász-öltönyeinkben pedig nem lett volna illő látogatást tenni. Valóban mulatságos látványul szolgált, midőn magunkat vasárnapi díszbe tenni igyekezvén, egyikünk a másikunktól kölcsönözgettük át a jobb ölfönydarabokat. Midőn toiletteünkkel a legcsekélyebb re'szletekig elkészültünk, inkább hasonlítottunk két kóbor fodrászlegényhez, semmint egy királynő látogatására induló gavallérokhoz. Most tehát rajta ! induljunk ! Lóra ülve, egy beDSzülött kíséretében egyenesen Bhopal felé vágtattunk. A városba érvén, az európai utazók számára berendezett »dac bungalon«ha szálltunk, hol megmosakodtunk s leráztuk a port szerény öltönyeinkről. Ep eszünkbe jutott, hogy jó lenne üditésül megfürdeni ; de mielőtt e gondolat teljesen érvényre juthatott volna, gyorsan belépett kísérőnk, jelentvén, hogy egy Bara Saldi érkezett nagyszámú küldöttséggel s beszélni óhajt velem. Én azt az észrevételt tettem, hogy talán jó lesz először felöltözködnöm, mire a bentszülött rögtön igy felelt : »C'utch Perwanc.« (Mit sem tesz az !) Ránéztem Elemér barátomra, s alig fojthattuk vissza a hangos kaezajt, mely belőlünk kitörőben volt, s aztán elővettünk egy-egy asztalkendőt, mely Ádám apánk figefalevél-mezeül volt szolgálandó. recti-izmai is, melyeken az inas bevágások (lineae transversae) a legerőteljesebben voltak kifejlődve. De mind a mellett, hogy Heenan izomrendszere a lehető legtökéletesebben volt is kifejlődve, nyilvánvaló volt, hogy valami nagyobb bajának kellett esni, melyből szervezete csak nagy nehezen lábbadott föl ; azonban vita tárgya lehet, hogy valljon az erővesztés a viadalban szenvedett sérüléseknek, vagy a viadalt megelőzött kelleténél szigorúbb trainirozásnak tulajdonitandó-e. Mi azonban a phisologia szempontjából tekintvén a dolgot, hajlandók vagyunk kimondani, hogy Heenan trainirozása igen soká tartott s kelleténél szigorúbb volt. Midőn Heenan szerdán, September 23-án, épen 11 héttel a viadal előtt megkezdte a trainirozást, testsúlya 15 stone 7 font volt ; a viadal napján pedig épen 14 stonet nyomott ; ugyanakkor ellenfele, King 13 stonet nyomott, bár három hüvelykkel volt nagyobb Heenan-nál, kinek magassága 6 láb l

1^ hüvelyk volt. Azok, kiknek fogalmuk van arról, mily jelentősége van a szigorú trainirozásnak, egy értelmen lesznek velünk, ha azt mondjuk, hogy Heenan öt héttel előbb egész valószínűséggel sokkal jobb conditioban volt, mint a végzetes viadal napján ; bár midőn neki vetkezett, a nézőközönség csaknem egyhangúlag ugy nyilatkozott, hogy erejének és izmosságánuk teljes tudatában, nagy önérzettel látszott küzdelemre menni, melyet könnyű szerrel vélt részére eldönthetni. Most már világos előttünk, hogy Heenan sokkal több izomerővel, mint életerővel bocsátkozott a küzdelembe. Sokkal előbb, semmint megsérült volna — de sőt saját vallomása szerint — már a harmadik összecsapásnál gyengeséget érzett, nehezen vett lélekzetet, egyszóval fuladozott. Mint maga is állítja, Sayerstól, a kit előttevaló esztendőben legyőzött, sokkal súlyosabb ütéseket kapott, mint Kiugtöl, mégis a küzdelem után, mely pedig két óráig tartott, még oly fris volt, hogy kéthárom gátat is könnyedén átugrott és több barátját versenyfutásban legyőzte. Igaz, hogy ez alkalommal зокап mondták a nézők közül, hogy phyzikai erejében megfogyatkozottnak látszott s az előbbi évekhez képest igen megöregedett. Ekkor leülvén, komoly, méltóságteljes arezot öltve fogadtuk a küldöttséget. Alighogy beléptek, legott szemrehányást tettek, bogy ily kevés kényelemmel ellátott helyiségben szállottunk meg, a helyett hogy egyenesen a palotába mentünk volna. Még csak arra sem engedtek időt, hogy magunkat fürdői pongyolánkból kellő toilette-be tehessük. Egy »Shah Zada Sahib« méltósága nem engedheti azt meg, hogy egy perezig is időzzünk ott, — mondák, — s alig kaphattunk hevenyében magunkra egy pnntnlont és mellényt, közre fogtak mint tolonezokat, s a nagy piaezon átkísértetvén, egész ezred tisztelgett nekünk ott, harsogó trombitaszóval. Mindez annyira komikus szinben tűnt fel előttünk, hogy egész komolyságunkat elő kellett szednünk, nehogy a leghangosabb knezajban törjünk ki. Végre megérkeztünk a palotába, hol egy kevés időt engedtek pihenésünkre. Három óra tájban jelentkezett nálunk a miniszterelnök, kérdezősködvén, mikor óhajtjuk látni a Bhegumot. Megtudtuk azt is, hogy mióta az uralkodónö férjhez ment, férje csak födött arczezal engedi neki az európaiak elfogadását. Elképzelheti az olvasó, mily arezot vágtunk, mikor arról is értesültünk mily nagy lakomát szándékozik tiszteletünkre adni a »Naab Sahib« (a férj), a midőn egyszersmind ama rendkivüli szerencsében is részesülhettünk, hogy a Bhegum kegyes lesz hozzánk egy diszszekrényke mögül szavakat intézni. Illúziónk teljesen szétfoszlott. Szerencsére én nem vesztettem el lélekjelenlétemet s amaz ürügy alatt, mikép mi nem vagyunk oly állapotban jelenleg, hogy tiszteleghessünk, kértem a minisztert, mentsen ki minket a nemeslelkü királynő előtt, s tudassa vele részemről legmélyebb hódolatomat. Nem akarunk ezúttal a két ellenfél előnyeinek tüzetes birálásába bocsátkozni ; de annyi kétségtelenül áll, hogy Heenan egészségi állapota, midőn a kíizdtérre lépett, nagy mértékben alá volt ásvi, s egész bizonyossággal véljük kimondhatni, hogy e körülmény egyesegyedül a túlzásig vitt trainingnek tulajdonítható, melynek ő magát alávetette. Valamint a szellemre, ugy a testre nézve is áll, hogy: szükségtelen és mértéken tul való megerőltetés az erű megfogyását vonja maga után. Ifjúságunk phyzikai fejlődésének folyamatához, ujonczaink betanításához, ugy az athletikai gyakorlatok minden fajához Heenan esete phyziologiai tekintetben igen érdekes és tanulságos commentárt szolgáltat. Mig a gyakorlás (exercise) a szó való értelmében, az egészség megszilárdítására vezet, addig a túlságos megerőtetés erőtlenedést s végre teljes felbomlást idéz elő. Korunkban, midőn az élet- és létért való küzdelemben a mindig fokozódó izgatottság és verseny a leglényegesebb tényezők : jó szolgálatot vélünk tenni olvasóinknak, midőn a fentebb elmondott esetből a kellő tanulságot elvonjuk.« Eddig a czikk. Tárgyunkra áttérve, azt hiszem, nem lesz szükséges, hogy ama lovak naponkinti trainingjének részleteivel foglalkozzam, melyek még sohasem futottak idomitásba lett adásuk előtt, vagy ha futottak is, de komoly munka alá vetve még nem voltak. Elég lesz erre nézve megjegyeznem, hogy az egyszerű lépés gyakorlatok helyett, hasonlólag a két és hároméveseknél követett eljáráshoz, felváltva lépésben s rövid sebes futamokban (spins) gyakoroltassanak, legalább két hónapon keresztül. Ha ez idő elmúlt, hosszú és lassú galopp-okat kell tenniök három-négy mértföld távolságra 3|j sebességben, és pedig hetenkint kétszer egy hónapon át. E gyakorlat ezélja, hogy egyenletes, szabályos stride-hez szokjanak, mely nélkül semmiféle ló hosszabb távra sikerrel menni sohasem fog. Az ezt követő hat héten keresztül ugyanazon munkára lehet fogni, milyent ama Sok küzdelmembe került, mig ezt vele megértethettem ; — végre is azzal az Ígérettel hagyott el, mikép kocsival fog visszatérni, bogv nekünk a város nevezetességeit megmutogathassa. Örömmel fogadtuk e szives ajánlatát, s csakhamar ezután meg is érkezett a mi emberünk egy csinos kocsival. Nagyon kedves ember volt ez a föleziczomázott főhivatalnok. Eléggé értelmes férfiú lévén, az egész napot igen jól töltöttük vele. Bhopalban valóban elég néznivalónk volt. Pompás kertek közepette láthattuk a hajdani Bliegumok sirjait, néhány különös épületet és egy gyönyörű tavat. Fövenyes partján egy kis gőzöst vettünk észre, mely romladozott állapotban s egészen föl volt fordítva. Ennek láttára a miniszter egészen fellelkesülve pathetikus modorban beszélt e hajó gépészéről, mint oly egyénről, ki egyedül képes e liajót a tavon kormányozni. Én egész komolyságomat megtartottam s elismerőleg nyilatkoztam ily roppant tehetség fölött. Igy telt el az emlékezetes nap, s másnap reggel (máj. 21.) búcsút véve a Bheguinok városától, visszalovagoltnnk a táborba. Alighogy nyeregbe léptünk, újra megharsantak a trombiták a főtéren, s az egyesült ezredek tisztelegtek midőn közöttük elhaladtunk, sőt egy csapat lovas, mindannyian pompás paripákon, tiszteletőrség gyanánt, elkísért minket egész a táborunkig. Ez valóban sok volt, kivált mikor mi két oly elcsépelt gebét lovagoltunk és oly valódi Don Quichotte és Sancho Panzának bitszánk. Ily nagy megtiszteltetés — gondolám — csak megérdemli, hogy a diszcsapathoz egy lelkes beszédet intézzek. Meleg, hálateljcs szavakban fejeztem ki magamat a szives és fényes fogadtatásért, s szaz*