Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876

1876-03-22 / 12. szám

80 VADÁSZ Í:S VERSENY-LAP. MÁRCZIDS 22 1876. lovak részére, melyek már idomitásban voltak, fentebb körülirtunk. — Ebből tehát kitűnik, hogy amaz időnek, — mely egy volt versenyló idomitására megkivántatik — kétszerese, megtoldva még két héttel, szükséges egy hunter, back, vagy egy még kipróbálatlan fiatal ló idomitására és »fit«-té tételére. Ennek oka pedig abban található, liogy az ily lovaknak kétszerannyi s még több galoppot is kell megfutniok, hogy az izmok és inak a kellő szilárdságra szert tegyenek. Holott a már egyszer idomított lóval nincs más dolgunk, mint hogy testét ismét a conditio bizonyos fokára leszállítsuk, hogy azt a versenyekben való részvételre képesitsük. Ménes- és gyep-yjdon ságok. Eladó. Mistigris, 3. é. sg. kancza 15. marok 3. hüvelyk, még tanititlan, ell. 1873. ap. Ostreger. a. Cheschircvitch (gr. Károlyi István nevelése) ennek apji Italian, a. Cheshire Witch (importált) Pantalontól. (Alig. Ö. U G. В. II. köt. 31. old) megtekinthető B. Csabán Karassiay István házánál. Br. Wenckheim Béla megvette Pázmándy Dénestől ennek Volgxena nevű id. p. kanczáját, ap. Buccaneer a. Polyanthus. * * * Waisenknabe — mig a vizek IÁ.- Megyerről elfolynának, Pesten marad. A napokban érkezett hozzá látogatóba Mlle. Giraud is. Próba-ménül Roland egy 4 éves norfolki adatott hozzá a székes-fehérvári ménte'eptől, mely egyúttal nehezebb félvér kanczákat is fog fedezni 5 frt. dij mellett. Eladó lovak. Nagy-Szalánczon kedvező föltételek mellett eladó : 1. Vándor 5é. fv. p. h. ap. Rothschild any Vanda, IÁing-Charles után. 2. Uncle-Tom 4é, tv. p. m. ap. Cotswold any. Aunt Sally, Rifleman titán; — (már eladatott). S. Vampir 3é. tv. p. m. ap. Carnival any. Valetta, Stockwell után ; — (karórágó) 4. Orion 3é. Jv. sga m. ap. Ostreger any. Fair Star, Cape Flyaway u'án. A lovak mind egészségesek és nyugodtak a lo vas alatt. — Bővebb fölvilágosítást ad gróf Forgách László Nagy-Szalánczon Kassa mellett. * * * Eladó ebek a mándoki nyulfalkából. A steinorti falka megszerzése által 6 pár, mult évben Angliából importált és nagyságuk miatt falkámba többé bele nem illő nagyon sebes és jól hajtó eb olcsón eladó. Nagy-Szalánez, Kassa mellett. Gróf Forgách László. E adó Little Ellen 500 frtért. Alkalmatos kisebb és katonai versenyekre. — Nyertes több irlandi steeplechasekben, jó egészségben és conditióban, mult öszszel 20-?zor vadászott falka után. Little Ellen irlandi 9éves pej kancza, ap. M. D., anyja Wee-Nell félvér. Tudakozódhatni ifj. gr. Lónyay Menyhért tulajdonosnál. T u z s é r, M. E. K. vaspályán. Eladó egy pár 17 markos 4éves carossier, fekete és sárga; szép aetióval birnak. Hol? megmondja e lapok szerkesztője. Kerestetik egy, — fiatalabb lovak vezetésére az idomító pályán alkalmas ló, mén vagy herélt ; — ajánlatok e lapok szerkesztőjéhez intézendök az illető ló ismertetése és árával. <4 J/":^ IS Az első szalonkák ! Hadad, 1876. márcz. 17. Tisztelt szerkesztőség ! — Itt vannak ők ! ! ! — Kik ? — csak nem talán a dohányföldet kimérő finánezok ? — . Dehogy, dehogy ! — Avagy az adóexecutorok? — Azok sem. Azok már eltávoztak, mivel semmit sem kaptak, ki levén vetkőztetve mindenki mindenéből. ezer üdvözletet küldtem a derék királynőnek. Igy bocsátottam vissza a diszörséget tűzhelyéhez. Mikor Baipoorba megérkeztünk, már elutaztak vadásztársaink ; szerencsére azonban Gerard két jó arab paripáját hagyta számunkra hátra, hogy utóiérhessük őket. Rövid ideig tartott étkezés után a 20 mértföldnyire eső Borsuába indaltunk, hol ismét találkozhattunk bajtársainkkal. Borsua eléggé festői szépségű nagy helység, kormányzó székhelye, kinél még aznap este látogatást is tettünk. Május 22-én ismét tovább utaztunk husz mértfólddel : Satun Warree-be, hol miután tigrist nem találtunk, 23-án vadásztunk mindenféle vadra. H. egy »ugató szarvast« (Cerf aboyeur), 0. egy szép Sambur-t lőtt, én pedig útközben egy ilyet elhibáztam. Estefelé — nem szándékozván ide többé viszszatérni, előre küldénk sátrainkat a három mértföldyire fekvő Chaudbwle-he, hol másnap (május 24-én) megérkeztünk, de aznap mit sem lőhettünk, s újra fölkerekedtünk, nyolez mértfölddel tovább utazva Rangurhba, hol a nursingurhi Rajah vára emelkedik, kinek immár birtokterületére jutottunk. Útközben egy tónál számos vadréczét lődöztünk le, s e nap folytán Gerard egy Samburt is ejtett el. Táborhelyünk fáin nagy majmok tanyáztak, melyek közül egy párt lelőttem revolveremmel, szörnyű ijedtségére a hajtóknak, kik ez állatokát nagy tiszteletben tartják. Május 26-án Agurban ütöttük föl sátrainkat, tiz mértföldnyire Ramgurhtól. Kedvező esélyünk itt sem mutatkozott; azonban ^sok reményt tápláltunk a következő napra kitűzött táborhelytől Gundore iránt, mely onnan 14 mértföldnyire esik. Gerard valahányszor ott vadászott — mint mondta) — mindig talált ott nagy számmal mindenféle vadat. Gundore helység roppant sikon terül, melynek közepén egy két mértföldnyi hosszú s félmértföldnyi széles halomsor emelkedik. E halomsort sziklatömbök és sürü bokrok borítják; fák azonban alig láthatók ott. Senki sem tudta, hogy voltaképen miért tartják a tigrisek elönyösebbnek e helyet, mint a többi mást, különösen pedig a párduezok és a medvék. A teljes remény érzetében derült kedélylyel foglaltuk el helyeinket s megkezdetünk a hajtást. Egyszerre zörrenést hallottam a bokrok között s csakhamar aztán egy fekete tömeg tűnt föl előttem, egy gyönyörű nagy medve. Mintegy tiz lépésnyire tőlem megállott. Rá lőttem. A vad felbődült és egy bokor mellett tünt el. Nem telt belé öt perez, midőn egy másik medve tartott felém. Megnyomtam fegyverem ravaszát. A medve fölbukott, de mielőtt ismét lőhettem rá, elszaladt ama halom alja felé, hol B. két lövéssel vetett neki véget. Ugyanabban a hajtásban O. egy szép párduezra lött, de ép ugy elhibázta, mint H. és K. Tudva, hogy e vad nem hagyta el a halmot, azonnal uj hajtást rendeltünk el, s néhány perczczel ezután láttam is a] vadat, a mint jobbról egyenesen felém tartott. Mintegy tizenöt lépésnyiről észrevettem, megállott s elkezdett hason csúszni odább. Elég időm volt célba venni, s egy golyót röpitvén fejébe, rögtön felfordult. Megsebzett első medvém vérnyomán, — melyet a domb alján találtunk meg — jött a párduez felém. Elmúlt esélytelen napjaink után —• meg is érdemeltünk egy ily jó vadásznapot. — Nos, tehát kik vannak itt? — A szalonkák! Már f. hó 3-án mutatkoztak, és S. F. vadászom 5-én ejtette el az elsőt, húzáson. Nagyon gyéren kezdődött ugyan a húzás ; de én 8-ára és 12-ére hajtóvadászatot rendeltem, csakhogy hasztalan; mert a nedves idő miatt nem lehetett a pagonyokban járni, s lesbe is csak 11 és 12-ére mehettek vadászaim, a mikor mind a kétszer esett is el hosszuesörü. Sajnos, hogy én előhaladt életkorom s gyöngült egésségem miatt az esti és reggeli húzásokban részt nem vehetek s csak а hajtóval való szalonkázásra kell szorítkoznom, melyet, ha az idő kedvező, nem is mulasztok el. — Az idén ugyan korán megjöttek a szalonkák. Mióta vadászszenvedélyemet űzöm, csak egyszer emlékezem, hogy márcz. 3-ikán ejtettem el szalonkát. Ekkor, — mint jegyzeteimből látom, az idény hosszasan tartott. Sajnos, hogy most árvizek által el levén a világtól szigetelve, tisztelt vendégeimre sem számíthatok (a romlott hidak és nagy sár miatt még lóháton sem jöhetnének.) Eddi-? 16 szilonka esett el; — majd az idény végével az eredményről tudósítást adok. — Február 28-án láttam az első vadgilambot és seregélyeket, a tavasz ez első hirnökeit, de a mi különös : barázdabillegetőt még senki sem látott, holott e?ek rendesen a szalonkákkal együtt érkeznek. B. W. F. Unghból, Karcsváról, br. Horváthné birtokáról kapjuk a szives tudósítást, hogy ott f. h. 14-, 15- és 16-án vadászott egy kis társaság szalonkákra. »A hajtók előtt vagy 40 darab felröpült, de lőtávolra csak annak fele jött; első nap 5 darabot, másodikon 8 darabot, összesen 13 darabot ejtettünk el. Legtöbb esett Rohonczy Gidára, ki 5 darabot lőtt. Meg is volt eme szerencsétlen 13 számnak következménye, mert 3-dik nap 16-án ugy eltűntek, hogy egy ege'sznapi fáradságos utánjárás mellett hajtással , egyetlen darabot sem találtunk ; azonban még csak ezentúl fog az itteui vidéken az igazi idény kezdődni, s remélem hogy nagyobb összeggel fogunk beszámolhatni. —

y —a. * * * A Vácz mögött keletfelé húzódó erdőségben — Magyaros táján, értesülésünk szerint br. PodmaMásnap (máj. 28.) Chahorára utaztunk el, husz mértföldnyire az előbbi helytől. Útközben azonban megálltunk vadrécéket lövöldözni, hogy ebédünket mentül izletesebbé tehessük. Chahorán három hajtást rendeztünk egy párduezra, — melynek ugyan szinét sem láttam, — a harmadik hajtásnál ugyan váltig állították vadásztársaim, hogy a párduez közel járt hozzám, de nem jött felém, mert nem viseltem magamat csöndesen. E végzetes naptól kezdve aztán a »vadmacska« név helyett a » Tulipe orageuse« uévvel ruháztak föl. * * * Kalakeri volt május 29-ére az utazás czélpontjául kitűzve. E tizennyolez mértföldnyire terje dő ut változatos, gyönyörű vidéken vezetett át főleg Katakeritől négy mértföldnyire. Egy nagy széles folyamhoz érkeztünk, valódi tigrisek folyamához, melyet a Jamar és Chorinda buja növényzete környezett. Ezt látva, azt sugalta előérzetem, hogy e tájon tigrissel fogunk találkozni, s midőn a táborhelyre megérkeztünk, azonnal értesültünk, hogy egy nőstény-tigris kölykeivel közelben tartózkodik. E vidék a jalla-pattimi Rajah birtokához tartozott, ki igen kedves, szeretetreméltó ember s maga is sportsman lévén, kötelességének tartá mindazoknak segédkezet nyújtani, a kik az ö jungle-jában vadásznak. Es csakugyan, alighogy megérkeztünk, egy vakilt — tisztet — küldött ki hozzánk azzal a megbízással, hogy segítségünkre legyen. A hajtás festői, vadregényes helyen rendeztetett. A folyam jobbra tőlünk két igen magas és meredek kőszál között hömpölygött tova. Fönt a tetőn, némely, a szakadások által meg-megszakitott cserjések terültek. A szakadásokat szintén sürü bokrok lepték el. Midőn a vadászok nagyobb része elfoglalta ki-