Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876
1876-03-22 / 12. szám
ÁPRILIS 5. 1876. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 66. Wollner Antal, 170. Prychradny Arthur 67. Gr. Waldstein János,'71. Gr. Herberstein ezred. 68. Br. Wesselényi Béla 7 2. Br. Orczy Elek 69 Gr. Zichy Rezső ur 73. Gr. Csáky Lajos. A Pályakor ft mfld. (Életfogytig tagok nincsenek. A kassai verseny-egyletnek — mint hallottuk — mintegy 6000 frt tartalékja volna, s igy fenállása biztosítottnak tekinthető. Szerk. b) Dunániuli lóverseny-egylet Sopronyban. Elnök: gr. Széchenyi Kálmán. Titkár: Hanny Károly ny. alezr. Miután ez Egylet rendes Evkönyvet adott ki, melyben az összes — circa 300 tag névsorozata foglaltatik, s melyből a magokat közelebbről érdeklők minden iránt részletesen tájékozhatják, itt hely szűke miatt röviden csak annyit, hogy : Az Egylet 1874-ban alakult. Van neki circa 280 tagja, 6 évre aláírással és évenkint 10 frt járulékkal = 2800 frt. Ezenkívül különféle dijakia aláirtak 4 évre : Sopron megye 200 aranyat. Sopron városa 200 aranyat. Erdődy Ferencz gróf 1000 frt. Esz.terházy Pál herczeg 1000 frt. Festetich Tasziló gr. ex •. 1000 frt. Henekel Hugo gr. id. exc' 1000 frt. Erdődy István gr. exc., ifj. Festetich Tasz. gr., Széchenyi Kálm. gr. à300ft= 900 frt. Baltazzi Sándor, Festetich Pál gr., Schey Frigyes br., Széchenyi Gábor gr., Széchenyi Gyula gr. exc. à 200 frt " 1000 frt. 22 más tag 100 írtjával = 2200 frt. 12 más tag 50 írtjával = 600 frt. Asszonyságok dijára circa 1 00 arany Apróbb összegben még 68 arany és circa 200 frt. Ehhez államdijak 550 arany . Összes évi jövedelem 1118 ar. és 11700 frt. Kifizetett az Egylet 187 5-ben versenydijakra 550 db. 10 fr. aranyat (államdijak), 630 cs. aranyat, és 9537 frtot. Az egyletnek van a kismartoni takarékpénztárnál 6052 frtja. A pálya köre valamivel kevesebb 1 1j l ang. mflnél. A verseny-szabályok ugyanazok, mint a bécsi gyepen, kivéve a magyar államdijjaknál, melyek a pesti Lovaregyletnél is irányadók. (Folyt, köv.) Spart és tenyésztés. A LOVAK IDOMÍTÁSA és gyors munkára előkészítése. (.Mutatvány a sajtó alatt levő ily czimii müböl.) (Folytatás.) A verseny után. Mielőtt a lovat istállóba vezetnők, egy jó óra liosszáig kell azt egy lehetőleg védett és meleg helyen kézen vezetnünk, hogy a tüdő, a sziv stb. fellievülése lecsillapodhassék ; s csak azután szabad az aránylag meleg és egészségtelen levegőjű istállóba bezárni. Minél előbb látunk hozzá a ledörzsöléshez, megszáritáslioz s toilette-je bevégzéséhez, annál jobb ; ezután némi ideig teljesen nyugalmat engedjünk neki. S ha egy hét lefolyása alatt nem kell neki újra futnia — legczélszerübb lesz néha egy kevés korpát s lenmagos italt adni neki, a mi a legjobb csillapitószer ; azonkívül pedig legalább két napi pihenésre van szüksége. Ezen idő lefolyása után a lovat lépésben meg lehet sétáltatni, s minden másodnapon egy kis lassú canter-t engedni, hogy kifújhassa magát, -— de ne többet. Erősebb munka csak arra szolgálna, hogy kifáraszsza és lehangolja, más szóval, hogy conditioját veszítse. Miután lehetetlenség a conditio legmagasabb fokán még tul menni, ennélfogva törekvésünket oda irányozzuk, hogy a már meglevőt fentartsuk, s hogy a ló testi szervezete meg ne támadtassék. Minden körülmények között jobb megengedni, hogy a ló jó húsban legyen, azaz kemény munkával le ne gyötörjük, inkább csak könynyebb gyakorlatokat végeztessünk s verseny előtt két nappal gyenge megizzasztásnak tegyük ki. Ez megtisztítja a bőrt és biztosítja a szabad lélegzést, a nélkül, hogy a már nagyon is megviselt érzékeket még jobban felizgatná. Nincs veszedelmesebb agyrém, mint azon liit, »hogy a lovat folytonosan conditioban lehet tartani.« Ez egyátalában kivihetetlen dolog. Egy ló, a mely valamely versenyre szabály szerint bizonyos fokig felcsigáztatott, a trainirozás folytatásával már csak hanyatlani fog. Kell, hogy a ló valami alappal birjon, a melyből a folytonos elhasználást, melyet minden szigorú munka maga után von, helyre pótolhassa ; mert ha már a szervezetben épen semmi zsíranyag sincs, mely az elhasználást ellensúlyozhatná — s a mi okvetlenül bekövetkeznék, ha a lovat mértéken tul trainiroznók — ez a ló testalkatára a lehető leghátrányosabb befolyással volna. Éjien ez okból kell, ha ló a versenyt megfutotta, mindenféle munkát hosszabb ideig beszüntetni,különbena ló egészsége támadtatnék meg,a minekviszont azaz eredménye volna, hogy ugyanazon lovat hasonló jó conditioban sohasem lehetne többé az inditóoszloplioz hozni. Tulajdonosoknak és idomároknak ezt jól meg kellene fontolni, mert különben a »megfogyás,« a »formavesztés« s más hasonló, de ugyanazon okokra visszavihető fogyatkozások mind nagyobb-nagyobb számban és hatálylyal következnek be, s istállóik utoljára a kórház képét fogják magukra ölteni. ï Á i © г A. Az én sportom Indiában. CzETWERTYNSKI BORIS HERCZEGTÖL. II. Gazdag zsákmány. — Eltévedés a jungle-lian. •— Kaipoor. — Látogatási terv a Bhegumhoz. — Toilette a táborban. — A Bliegum minisztere. — Bhopal megtekintése, — Borsuaba utazásunk. — Sutun Warree — Az ugató szarvas. — Sambur-kill.— Medve-vadászat Gundoreban. — Párducz-lővés. — Chahora. — Tulipé orageuse. — Kataker. — A tigris »salto mortale«-ja. — Kill. — Kűlyök-tigrisek fogása. (Folytatás.) Soha de soha nem láttam chez hasonló jelenetet éa soha sem voltam életemben ily nagy izgatottságban, mint e pillanatban, látva e pompás négy vadat, a mint akadálytalanul egymás után haladtak utjokon, mindannyian szerencsés barátaim felé tartva. B. látta őket megérkezni, s csak ugy mosolygott a bajusza alatt ; pedig nem valami nagy biztonságban érezhette magát, néhány lábnyira a földtől, egy kétágú fa villája között. A tigrisek vagy harmincz méternyi távolban voltak tőle, a nélkül hogy észrevették volua. Csak sejtették a fenyegető veszélyt, midőn a fegyver eldördült s a legnagyobb tigris sebet kapott. Láttam elesni a fenevadat, s majd iszonyú ordítással újra fölszökkenni. B. újra irányozott. A sérült állat észreveve'n ekkor ellenfelét, nagy szökkenésekkel a fa felé rohant. В .. ., ki rendkívül hidegvérű fiatal ember, szerencsére még nem lőtte ki a másik csövet, s most midőn újra rálőtt, a vad megfordult s a bokrok közt tűnt el. B. gyorsan megtöltötte ismét fegyverét, s alig volt ideje ama tigrisek egyikét, mely még nem hagyta el helyét, célba venni. Ez is sebet kapott, de eltiint a jungle-ban. E leirt jelenet néhány pillanat müve volt. Gyorsan elhagyván helyeinket, oda siettünk, hol az első tigris eltűnt, mely még életjelt adván magáról, nagyobb biztosság végett egy golyót röpítettem fejébe. És most, mielébb a sérült tigris után kellett sietnünk. Én és II. azonnal fölkapaszkodtunk legjobb elefántjainkra s nyomozásra indultunk ; de sikertelen volt ez; üres kézzel kényszerültünk visszatérni. Bevártuk Gerard nagymesterünket, ki embereinkkel értekezvén, azt a meggyőződést fejezte ki, hogy a ínég sérületlen két tigris ugyanabban a jungleban lesz föltalálható. Nekünk kettőnknek azt az utasítást adván, hogy csak maradjunk elefántjainkon, a többi vadásztárssal uj állást foglalt el. A jel ki lön adva a hajtásra, s én H.-vala balom alján balra nyomultam előre. Egyszerre csak azt vettük észre, hogy a tigrisek egyike a viz felé törekszik. A balomról három egymásutáui lövés dördült el, s a tigris ép alattunk terült el. Még két tigrissel kellett elbánnunk, minélfogva uj hajtást rendeltünk. 11. leszállott az elefánt hátáról, hogy egy szikla mellett foglaljon állást. Előérzete nem is csalta meg : kedvező esélye volt, — a harmadik tigrist elejtette. Noha már ugyancsak hanyatlott a nap, még jó ideig kerestük B. . . sérült tigrisét, de hasztalan! A keresést másnapra kellett halasztanunk. Nem lehet eléggé hiven ecsetelni azt a jó kedélyt, mely minket ez este megszállott. Három tigrist lőni egy nap alatt! Lehet-e többet várn a gondviseléstől ! * * * Május 19-én egész nap a sérült tigris keresésével voltunk elfoglalva, a nélkül hogy ennek eredménye lett volna. Nagyon későn hagytuk a juDgle-ot el, s minden ösvényt elvesztettünk. Az éj n igyon szép volt, de holdvilág nem ragyogott s a csillagok isak gyéren ereszték sugaraikat. Mindenki más-más irányban akart haladni, azt vélvén, hogy ismeri az utat. Én B. és A. barátaimmal tartottam, s órákig mentünk, mig végre néhány kunyhóhoz értünk, hol sok szószaporítás után végre nyerhettünk egy vezetőt, ki minket a cserjék tömkelegéből kivezessen. * * * Május 20-án reggel, nyolez mértföldnyi séta ut n Kaipoorba érkeztünk. Tigrisnek semmi nyomára nem találván, az egész nipot veszteglésben kellett töltenünk. Itt meg kell jegyeznem, hogy mi esik tizenhat mértföldnyire voltunk Bliopaltól, s hogy néhány nappal ezelőtt a Bhegum-nak egy küldöttje érkezett hozzám különféle ajándékokkal, melyeknek nagyobb részét hüvelyes veteményfélék és néhány üveg rózsaviz képezték. Meghatott e szívesség, s valahányszor rózsavizével illatosított fürdőt élveztem, nem feledkeztem meg a Bhegumról s föltettem magamban, hogy mihelyt a székvárosba megyek, személyesen köszönöm meg jóságát. Eközben sok mindent hallottunk ez uralkodóuő felöl, mi egészen fölkelté kíváncsiságunkat. A szeretetreméltó Bhegum, ki — fényképe után ítélve, csinos arczú volt, —olykor nagyon is könnyelmű, fesztelen életet folytatott, mint a rosz nyelvek beszélték. Végre is a tábor két legifjabb » mauvais sujet«je
