Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876

1876-01-26 / 4. szám

JANUÁR 26. 18 76. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 31 Batthyányi, Alinásy, Bolza s más legfényesb nevíi családok leányági ősének — udvari papja volt. Ezen főúr akkor még osztatlanul birta egész Békésvármegyét, s a nyarat rendesen gyulai kastélyában, a telet pedig Bécsben töltötte. Ámbár a páter terjedelmesen leirja Gyula városa vidékét, a népies ünnepélyeket, különösen br. Haruckern háztartását, családi életét, jobbágyaihoz való szivélyessége't, bécsi kirándulásait s azon mulatságokat, melyek időről időre a báró gyulai kastélyában rendeztettek, s vele meglehetős világot áraszt Gyula városa és vidéke akkori állapotjára, különösen pedig gazdag főuraink családi és házi életére, — de a vadászatokat sajnálatunkra csak röviden érinti. Legfeljebb annyit tudunk meg belőle, hogy volt a bárónak a kastély (gyulai) közelében halastava, ráktava, tekenösbéka-tava, hattyu-tava, vadászkertje, fáczános kertje, zöldséges és virágoskertje, gyümölcsöse és egy terjedelmes szöllöje, — s hogy, — de hagyjuk egy kevéssé a pátert magát beszélni : »Gyula városa akkor, midőn Hüeber Antal naplóját irta, inkább jókora faluhoz, mint városhoz hasonlított; lakosainak száma 6 — 7 ezer lélekre mehetett, kik épen ugy mint most, nemzetiségükre nézve magyarok, németek és románok voltak. Feküdt pedig a város néhány ezer lépésnyire a kastélytól. E szerint ott, hol most a »Korona« vendéglő áll, akkor még gyep volt, a Kőrösön pedig, a mostani román templom környékén, néhány vízimalom hallatá egyhangú zúgását, kelepelését éjjel nappal. Maga • a város keresztül-kasul volt szeldelve árkokkal, melyekben hónapokig ott bűzhödött a sár, mig végre a napnak melegebb sugárai ki nem szárították. A városon keresztül menni, kivált éjszaka, a sok farkasokhoz hasonlító kutyák miatt, igazi életveszélylyel járt A páter beszéli, hogy 1743. esztendőben két hétig a magyar városban, valami Csonka nevű közlakosnál volt szállva, mig az uraság a kastélyban rendelt neki szállást. Sokszor már éjfél tájban kellett neki vacsora után lakására, esőben, sárban egyedül csaplatnia. Egyszer a mint setét éjszaka ezen veszedelmes utat teszi, megtámadják az utezákon ide s tova csavargó kutyák. О futásban keres menedéket. A mint legjobban fut, egyszerre csaknem nyakig zuhan valami pocsolyás árokba. A kutyák minden oldalról neki esnek s tán széttépik, ha a lármára a lakosok ki nem rohannak, a kutyákat el nem űzik s öt az akaratlan fürdőből ki nem húzzák. Hasonló állapotban volt akkor tájban Gyulának vidéke is. Kigyós és Csaba felé tavaszszal az egész környék viz alatt volt, ugy. hogy a közlekedés ezen helyekkel csaknem lehetetlenné vált. Biharmegye fel", a kastély megett, a mostani remetei pusztán, terült el a véghetetlen sarkadi tó, melyben hemzsegett n vadliba, vadrucza, szárcsa, bibicz, gólya, különféle gém stb. azonban a vadászat e helyen az úgynevezett . hínárok vagy bánságok miatt sok vcszélylyel járt. A nevezett páter beszéli, hogy egyszer puskával kezében egy ilyen, száraz földnek, szigetnek látszó bánságra lépett. Amint azonban vagy husz lépést tesz előre, egyszerre inogni kezd lába alatt a föld s ő derékig a vizbe süpped. Megfordult és a part felé igyekezett vergődni, de mindig csak mélyebben és mélyebben, siilyed s csak valami fél óra múlva sikerült neki e veszedelemből kiszabadulni és a partra vergődni. Az uradalmi kastély Hüeber Antal korában is ott volt, a hol jelenleg áll, s jóllehet sokkal kisebbszerü volt a mostaninál, mindazonáltal mindennel el volt látva, ami az uri kényelemhez tartozik. Volt a bárónak a kastély közelében halastava. ráktava, tekenősbékatava, hattyutava, vadászkertje, fáczános kert, zöldséges- és virágoskertje, gyümölcsöse és egy terjedelmes szőllője. A kastély udvarát egy oldalról a Körös vize, más oldalról a már emiitett sarkadi tó vette körül. A Körösön át a város felől egy hid vezetett a kastély udvarába. A hid vége órával ellátott toronyba szögelt. A torony alatti kapu, mely éjszakára becsukatott, képezte az egyedüli bemenetelt az udvarba. Az udvaron állott a még most is létező négyszögű tisztes rom, továbbá az uradalmi tiszti lakok, az uradalmi istálók, serház, pálinkaház, és közvetlenül a kastély előtt egy, még a török időből felmaradt, karcsú minaret. Haruckern Ferencz és családj i a telet mindig Bécsben töltötte, bol a Landstrassén palotája s a palota mellett orangeriával, halastavakkal, szökőkutakkal, szobrokkal ellátott terjedelmes kertje volt. A melegebb időszakban, juniustól októberig a család Gyulán lakott. A családot képezték a báró, ennek neje Diriing Antónia bárónő, ezeknek leánya Jozefa, ki később gróf Károlyi Antalné lett, és a bárónénak nővére Teréz, kit a páter rendesen Frajlának nevez s ki ugy látszik, igen vidor, életrevaló leány volt s a pátert nem egyszer különféle módon megtréfálta. Volt még a bárónak első nejétől is egy Mária Anna nevü leánya, de ez már akkor valószínűleg gróf Stockbammemhez ment volt férjhez, legalább a páter egyetlen egyszer sem emliti mint Gyulán lakót. Természetes, hogy az uri család, midőn a melegebb évszakot Gyulán töltötte, igyekezett azt különféle mulatságok rendezése által mennél kellemesebbé tenni. Ilyenek közé tartozott : a vadászat, a halászat, a madarászat, kiváltképen a szüret. A vadászat rendesen Kigyóson tartatott, hol a bárónak már akkor majorsága volt, egy gazdának felügyelete alatt. Nagyszerű volt kivált a farkasvadászat, mely alkalommal száz meg száz hajtó volt kirendelve Gyuláról, Csabáról. Mert tudnunk kell, hogy azon időben néha annyira elszaporodott a farkas e tájon, hogy télen kivált estefelé nem volt tanácsos a tanyákra utazni, s a megye évi adóba vetette ki az egyes Községekre azt, hogy hány farkasföt kötelesek b szállítani Gyulára. Különös szenvedélylyel üldözték kivált a borzokat. Ha sikerült egy nagyobb borzot elevenen elfogni, azt a kastély udvarán egy bekerített kamrába zárták, mely köröskörül erős hálóval volt beszegve, ugy, hogy a borz nem menekülhetett. Ekkor rá eresztettek két-három közönséges kutyát, kik mindjárt neki mentek. De a borz erősen védte magát, hol az egyiket, hol a másikat megharapta, ugy, hogy a kutyák üvöltve félre húzódtak s nem merték többé bántani. Ekkor ezeket kieresztvén, egy pár nagyobb kutyával tettek kísérletet. Ezek már dühösen neki ugrottak. De a borz nem sajnálta tőlük éles fogait. Soká elkergetödztek ide s tova a karámban, mig végre a borz a sok zaklatásban annyira kifáradt, hogy aléltan eldűlt. Ekkor egy kupa vizzel leöntötték, hogy magához térjen, s két nagy buldogot uszítottak ellene. Ekkor kellett volna látn

;, mint védi magát a szegény zaklatott állat! Hol az egyiknek lábába, hol a másiknak orrába harapott, mig végre a kutyáknak sikerült diadalmaskodni és a borzot darabokra tépték. Haruckern pedig nevetve, tapsolva nézte nejével és a »frajlákkal« az emelet ablakaiból ezt a »heeezet.« Nem kevésbé kedvelt mulatság volt a madarászat. Ennél páter Antoni volt a föszerepvivő. Ez a fáczános kertben ment véghez, hol a páter korán reggel nagy hálót terített volt ki. Az uri család a filegoriába vitette le reggelijét s ott várta a dolog kimenetelét. Ekkor a páter elővette sipját s elkezdett különféle hangokon sipolni. A sipolásra csakhamar népesülni kezdtek a fáczános kertnek fái. Száz meg száz varjú, csóka, holló, szarka hallatta idétlen hangját, s elkezdett a társaság feje felett csörögni, károgni, szóval pokoli zajt ütni, a filegoriában ülök ntgy mulatságára. A kisebb éneklő madarak természetesen nem mertek e nagy ragadozók közt jelentkezni, s igy a madarászat, mely a kisebb éneklőkre volt tervezve, meghiusult. Ekkor más módot kisértett meg a páter. Lépre fogdosta a madarakat, s ez már sikerhez vezetett. A frajlák alig győzték estefelé leszedegetni az oda ragadt madárkákat. Hogy mily temérdek volt akkor e vidéken az éneklő madár, kitetszik onnan, hogy páter Antoni csak két hét alatt 1400 darab csizet, stigliezet stb. fogdosott össze. Ezek azután, mint valami delicatesse, az uri asztalra kerültek, sütve. A halászat rendesen Békésen ment véghez.' A, bárócsalád előre megizente odajövetelének napját, s lia Békésre jött, rendesen a reform, paplakra szállott. Ekkor pár nappal elébb elzárták a Körösuek egy részét, s csólnakokat készítettek. Maga a báróné és leánya 'is hozzányúltak a bálóhoz Rövid idő alatt több mint száz nagy potykát, csukát, stb. halásziak össze, ugy hogy, amint szerzőnk mondja, ugy látszott, mintha a Körös vizének egyharmada csupa hal lett volna.« * * * Az ismertetés többi része, melyre a történeti nyomozás terén buzgó br. Radvánszky János ur figyelmeztetett bennünket, a főúri család egyéb mulatságaiból (szüret, szinpadi előadások stb.) közöl még egyetmásT, vadászatra vonatkozó dolgokról azonban hallgat. A nyulkertekről és vadtenyésztésről. A lajthántúli napi lapokban ismét »kisért« a nyultenyésztés : a mult betekben egy hir járta be a lapokat, mely a vadászatra és vadtenyésztésre nézve — az ottani nézetek szerint korszak alkotónak Ígérkezik, — mit a »Bl. f. Pf.« következőleg ismertet. Két par excellence vadász, kik közül elég legyen egyelőre csak Aus'm Weerth Adolf urat említeni, a másik azt hiszszük a nálunk is ismeretes Van Son, a siebenbrunneni kastélyparkot kibérelték, hogy ott a vadtenyésztést nagyban űzzék. Meg kell vallanunk, mikint e választás ép oly gyakorlati érzéket, mint szakértői ismeretet tanusit ; mert ennél e czélra alkalmasabb terület az egész Ausztriában is nehezen lenne található. A park, melyet franczia ízlésben Eugén hg. alapított mintegy 90 osztrák hold területű, köröskörül 6 — 8 láb magas, erős kőfallal van övezve, mely minden rablóvad betörését absolute lehetetleuné teszi. Pázsitos rétek, fejedelmi facsoportok, cserjék és fiatal ültetvények váltakoznak e két — halastavat képező — pataktól átszelt területen, mely a vadtenyésztőnek méltán ideálja lehet, Ez Eldorádóban, Bécstől félórányira, nagyme'rvü nyulés fáczány-tenyésztés terveztetik. A nyulkertek jövedelmezősége oly thema, mely évtizedek óta süket füleknek prédikáltatik. Az eddig kicsinyben tett kísérletek, ha nem voltak is egészen sikertelenek, mégis nem nyújtották a várt eredményt, épen mert kis területen űzettek. A nyul nem él meg a fogságban. Oly kerteknek, melyek czé'ji, hogy őt (a nyulat)százféle ellenségeitől megóvják, oly nagyságuaknak kell lenni, hogy fogságát minél kevésbbé érezhesse. Az ily berendezés azonban oly tökét igényel, melyet a siker biztos kilátása nélkül, senki sem akart elsőül koczkáztatni ; az eddigi kísérletek azonban nem igazolhatták a várakozást. Pedig e sikereket másrészről ősrégi tapasztalatok és természeti törvények biztositják, melyek nem csalnak. A rendező ügyességének úgyszólván semmi más tere nincs, mint a vadnak mindazt megadni, mit annak a szabad természet nyújt. — Hogy ez sem könnyű feladat, és sok tapasztalást, beható megfigyelést és fáradhatlan szorgalmat igényel, elismerjük. E tényezők azonban biztositják az eredményt. Es mivel a siebenbrunni nyulkert vezetésére meghívott egyéniség mind ama kellékeket teljes mérvben birja, egy pillanatig sem kétkedünk ezen — oly nagy érdekkel kisért — kérdés megoldásán, melynek jelentőségét a nép egészséges tápszerekkel való ellátása szempontjából nem szabad megtagadni. Bocsátkozzunk egy kissé a részletek vizsgálásába. Egy régivadász mondás azt tartja : »a nyul egyedül indul el párjával a mezőn, és Sz. Egidius napra már, lia az egész család együtt maradna, tizenhat lenne belőle az erdő mélyén.«. A vadász tebát a nyul szaporodását szabadban 14-re teszi egy idény alatt. — Azt hiszszük mi sem tévedünk, lia a szaporulást »intra muros« 12-re veszszük fel. Ha tehát van Weerth ur, nyulkertjét — a mint értesülésünk hangzik — 500 nőstény nyúllal népesiti be, ugy az 187 6. évben 600 0 nyulat tenyészthet. E 6000 nyúlból 3 — 4000 bakot lelövet, úgyhogy tenyésztörzsiil mintegy 200 nősténye maradjon. E törzs 1877ben már 24,000 nyulat adhat, melyből mintegy 18,000 lelőhető. Ennél magasbra nézetünk szerint a siebenbrunni területen nem lehet fokozni az