Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876

1876-01-26 / 4. szám

32 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. JANUÁR 26. 1876. állandó létszámot, mert az igy maradó 5—6000 nyul már 60,000 süldőt adand, miből 50—55,000 ismét lelőhető, vagy részben a vadász-pagonyok benépesítése végett elbocsátható lesz. Hogy e 60,000 nyul kiváló gondozást és tápláltatást igényel, magától érthető. Kelkáposzta, répa, zab és luczeina a parkon kivül is termelendők e czélra, s mint takarmány adandók táplálékul. A gondozás, valamint a lelövés módja iránt további tanácsokat adni, nem éreztük magunkat hivatva, kivált szemben ily tapasztalt vadászokkal. Ellenkezőleg mi örvendenénk, ha mielébb közzé tennék a kezelésre vonatkozó tapasztalataikat s majdan az eredményeket. E közlemények pedig annyival átalánosb érdekííek, és változatosabbaknak Ígérkeznek, mert a mint tudjuk, nemcsak a fáczány-tenyésztésre lesz kiváló tekintet, hanem az őzvad, sőt az amerikai erdők királya: Wapiti szarvasát is meghonositatni szándékoznak e mintaszerű telepen. A vállalat másik része, a házi és vad szárnyasok tenyésztése és hizlalása sokkal inkább nemzetgazdászati jellegű, semhogy itt részletesen tárgyalhatjuk , miért is részünkről elégnek véljük figyelemmel kisérni a kiköltő gépek működését a fáczán, nyirfajd és fogolytenyésztés szolgálatában, s nem mulasztjuk el időnkint foglalkozni e jelentőségteljes vállalat eseményeivel és eredményeivel. Egész évi lőjegyzékek*) Évi lőjegyzék 1875-ből gr. Széchenyi Ferencz ő mélts. tarnóczi urodalmából. A rigóczi és szentesi erdei körökből: Hasznos vad. 23 fenyves, 12 db őz, 40 db fajdtyuk, 1 dbVadkan (90 font) 35 db csiszármadár. Kelt Nagy-Szebenben, 1876. jan. 1. Binder József, erdöinester. Vidási-táska* 34 ó'zbak, 58 nyul, 104 fogoly, 117 fürj, 252 szalonka, 81 vadrécze, 2 sárcsa, 2 sár-szalonka. Összesen: 6 73. 50 róka, 18 vadmacska. 2 nyest, 5 vidra, 17 kutya, 10 házi macska, 3 borz, Összesen : Kártévő vad: 2 menyét, 4 sas, 9 1 karvaly, 116 vércse, 415 szarka és varjú, 131 szajkó 84 szarkagábor 948. A hasznos- és kártévö vadak összege: 1621. Tarnóczán, 1875., decz. hó 31. B. J. u. sz. A znióvárallyai uradalomban : 1875. év folytán lövetett : 10 őzbak, 2 boiz, 53 nyúl, 12 róka, 2 nyest 1 siketfajd, 6 vidra, 24 császármadár, 60 fogoly, 100 fürj, 68 mocsári, 14 erdei szalonka, 10 kóbor kutya 6 db házi macska Egyes vadászatokban résztvettek : gróf Nyáry Kálmán és Zokoly Kornél urak. Znyó-várallya, jan. 22. 1876. A. R. 1875-dik év folytán a nagyszebeni közigazgatási kerülethez tartozó 44 községi határon, részint egyes vadászok által, részint kisebb hajtóvadászat alkalmával elejtetett és Nagy-Szebenbe hozatott körülbelül : 3 db szavas, 300 db nyúl, 1 zerge 300 db szalonka, (ta8 farkas, vaszszal és öszszel, 2 medve, 500 db fogoly, 200 db róka. 1 db vadmacska, *) Kérjük az egész évi lőjegyzékek beküldését. Egy lövéssel egy szarvast és négy darab ó'zvadat! Ha az ég alatt, a földszinén sok »nevezetes«, »megfoghatlan« történik, ugy bizonynyal a vadászoknak jutott osztályrészül gyakran él-.i át oly eseményeket, melyek h i később vidám társaságban szőnyegre kerülnek, legtöbbször a kétkedés mosolyát csalják a hallgatók ajkára. Bizonynyal igy érzend az olvasók többsége a fenti czimmel is, mely pedig valót jelent, s a melynek tanúi ma is élők. S elvégre is semmi rendkívüli nincs benne, s az egész könnyen megérthető. Am halljuk: Oszszel, a szarvaspárosodás közeledtével történt. St. erdész egy a hegyen, magánosan álló fenyűtörzsre tett figyelmessé, mely mint leshely használtatott. Ajánlta, hogy várjam be ott a nap leáldoztát, s a fi ital fenyvek közt vágott keskeny utakon barangolva ejtsem el az oda legelni járó szarvast. О ir aga az élelmi szerért — több napig szándékozván a hegyek közt maradni — egy közeli erdészlakhoz indult, megígérvén, hogy a kellő időben a leshelyre fog vezetni. Ugy lett. Fö'másztam a fcnyürc, s a lehetőség szerint elhelyezkedtem. Mintegy félóra múlva az erdő tisztásán egy gyönyörű őzbak jelent meg, igen szép agancsokkal. Már arczomhoz einelém a fegyvert, de az elejtendő szarvasra gondolva, ismét csak lebocsátám .... s az őz háboritlanul tovább ment. Egy uj .bb félóra múlva ugyanazon őz ismét megjelent, mintha erővel megakarná magát lövetni. A fegyvert újra czélzásra emelém, a biztosan jöni állított szarvasra gondolva azonban, ismét csak nem lőttem. A szép állat újra eltűnt a lombok közt. Ismét egy félóra telt el, a midőn halk ropogás hangzott az ültetvényben, vad közeledtét jelentve. Egy pillantást veték a nap állására, mely a les-idő közeledtét mutatá s harmadszor emelém a fegyvert arczomhoz, eltökélve, hogy az őzbakra is lőni fogok, ha ugyan elég merész lenne »finom lényével« még egyszer ingerelni vadászhevélyemet. A ropogás mind élénkebb lesz, és im a tisztáson megjelen az erdők királya maga : egy hatalmas nyolczágas ! Itt nincs idő a tétovázásra, gyorsan keresem a legyet — lefelé könnyen téveszt a lövés — s arczomhoz szorítva a puskatusát; dcrdülve hangzik a lövés a mély erdőségben. A szaivas összeomlott. Sietve kúsztam le helyemről, hogy ha szükség lenne még egy krgyelemlövésre, ezt megtehessem. — A nemi s vad azonban élettelenül hever a füvön, s épen birtokomb i akarám venni a zsákmányt, midőn éles siphang riaszta föl, mely St. erdésztől jött, ki az általain adott válaszra nyomban ott termett nálam a helyszínén. Eddig minden jól van és elhihi tő. Ámde hol van még a négy őzvad ? Csak egy kis türelmet kérek, s meghallgatást a szót átvevő erdész részére. St. felfelé ment az erdőben, hol a szolgát akarta bevárni, kit élelmi szerekért a faluba küldött. Egy ide g ott várakozva, egyszerre három embert lát közeledni, kik mindnyájan egy zsákot visznek vállukon. Azt gondolva, hogy gubacsszedök, mintegy ötven lépésről reájuk kiált, s megállítja őket. Ezek azonban kereket oldanak, s befutnak ép azon sűrűbe, me'ynek alsó végén én ültem s épen lövésre készülék : még ha csak az özbakot jelezné is az ágropogns ! utánuk fut, s ekkor veszi észre, hogy a menekülőknél fegyver is van, tehát ók semmi esetre se barangoló gubacs-gyüjtök, hanem sokkal inkább : orvvadászok ! Még egyszer reájuk kiált, — ámde ezek már a süríí szélén vannak, hogy abban elrejtőzzenek, — a midőn közvetlen közelükben eldördül az én lövésem, mire ők megrémülve hajítják el terhüket, hogy biztosabban menekülhessenek, s el is tűntek minden viszontlátás reménye nélkül ! Az erdész befejezve előadását, egy kérdő tekintetet vet reám. En az elejtett szarvasra mutatok, s néhány szóval elbeszélem idylli élményeimet. Erre mindketten oda siettünk, hol a szökevények a sűrűbe hatoltak, de minden ker- sés hiába való volt, nem láthattuk többé őket. Közben elsötétült, s nem tehettünk mást, mint felkeresni az elhajított zsákokat, mcgvizsgálandók, azok tartalmát. S mit találtunk ott? Az elsőben igy szép őzbak, a másodikban egy őztehén, a harmadikban pedig két őzünő, tehát négy őzvad, m lyek ekként az én szarvasommal együtt »egy lövésre estek« le. Nem tudom, játszik-e még az olvasó ajka körül a kétely mosolya ? . . . Nem tartom azonban szükségesnek bárkire is hivatkozni, hogy ez eseményt igazolja, habár oly különösen hangzik is az. Másrészről oly természetes, s a czim igazsága az előadásban benne foglaltatik. A »Magyar Ath. Club« f. hó 23-ára hirdetett rendkivüli közgyűlése az egybegyűlt tagok csekélyebb száma miatt nem lévén megtartható, ennél fogva az jövő Vasárnap (azaz f. január 30-ára), d. e. 10 órára hal sztitott, a mely alkalomra minden alapító, pártoló és rendes tag tisztelettel meghivatik , a midőn az okvetlenül megtartatik. Az elnökség nevében : Császár Ferencz, egyl. titkár. * Hg. Czetwertinsky Boris 1000 frttal a magyar athletikai club alapitói és örökitői sorába lépett. Az Athl. Club tagjai közül mintegy 30-an jegyeztették be magukat azon »Önkéntes mentő társulatba,« mely szövetkezésben a tornászokkal és a csolnak egyletekkel, a fővárost netán érő árviz veszély esetére szolgálatát embertársai javára felajánlotta és éppen szervezkedik. Vegyes, A pesti róka-kopó-falka, a master istállójával, a huntsmann és whippekkel a napokban utazott el Megyerről haza Tatára. * * * Rendkivüli sebesség. Egy ügető ló rendkívüli sebességéről irják Toulouseból mult decz. 28-ról a »Journal officiel des courses au trot«-nak : »Zethus (Mephistótól), Pourquey ur tulajdona, egy fogadási versenyben 20 kilometer távolságot (10,000 bécsi öl) 37 perez és 11 mdpercz alatt futott be. A fogadás 40 perezre volt megállapítva, A tudósító, ki a ló ellen fogadott, maga volt az időmérő, s igy állítása hitelesnek tartható. Irodalom* Megjelent s beküldetett hozzánk : »Pferd und Fahrer, oder die Fahrkunde in ihrem ganzen Umlange, mit besonderer Berücksichtigung von Geschirr, Wagen und Schlissen.« Irta Heinze Tódor lovászmester ; kiadta Lipcsében Spamer Ottó. Ez érdekes mü, mely 190, a szövegbe nyomott ábrával és képpel van díszítve, a hippologiai irodalomban valóságos hézagot tölt be. Leirja benne szerző a kocsiló tulajdonait elméleti és gyakorlati szempontból ; egyszersmind a ló vázát, izomzatát s alkatát normális állapotban, majd hiányaiban tárja elénk. Történeti kimutatást ad a kocsilovakról, továbbá ad részletes lóismét ; beszél a lovak fogairól, a patkólásról ; istállóról, szerszámozásról, kocsi- és szánisméiől; oktatást nyújt a lóhajtásban, a kocsilovak betanításában kocsi és szán elé stb. A képek közt igen érdekesek a régibb és ujabb kori különböző nemzetek jármüvei, csinos metszetekben mutatva be azokat. A diszes vászonkötéses, 512 nyolezadrét lapra terjedő érdekes mü kapható Pesten, Eggenbergor kereskedésében. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos : Sárkány Ján. Fer. Nyomatott az Athenaeum r. társ. nyomdájában.