Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876

1876-07-12 / 28. szám

182 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. JUNIUS 21. 1876. A hátulsó rész. A ki csak parádéból lovagol és kocsiz, annak természetesen az előrész a fődolog ; a szép hattyú nyak, a sziigybe vágott és zabián rágódó fő, és hogy a hátulsó rész is mutasson valamit, tánczoló lábak és magasan hordott fark. Az arab ló eszménye az ily szépen lovagló és kocsizó uraknak, mely habzó szájjal, szikrázó szemekkel ágaskodva, feszesen hányja-veti elölábait a levegőbe, s hátsó lábain egyre toporzékol ; pedig az ily lónak alig szükséges, hogy naponkint egy óráig lovagol tassék vagy kocsiztassék (mialatt talán egy német mértföldet meglehet rajta járni) — hogy istálló tüzét és uráét veszítse ; de a sétálók előtt parádét tesz. Botlani nem szokott, mert hisz egyenes uton felemeli lábait, az egyenetlen uton pedig elesik, ha lépés vagy rövid ügetésnél sebesb menetet kívánnak tőle ; s igy ha lehet nem is viszik ilyen helyre. Neki csak egy hibája van, mi azonban kedvelői szemében fel sem tűnik ; s ez : hogy hátsó lábaival nem tud, vagy nem akar kilépni. Igaz, hogy e hiba gyakran csak onnan származik, mert ö maga, söt már itt nevelt apja, anyja sem igen idomíttattak erre ; mindazon által még jó idomítás mellett is — márhátsó csontjainak czomb és csánk fekvésében rejlik az ok, hogy hát9Ó lábaival nem bir eléggé előre kapni, s igy vágtatása nagyon kurta. Mindazok pedig, kiknek szemeiben lassú haladás mellett gyakran kifáradni — bolond dolog, tehát mindazok, kik a szép lovaglalással és kocsizással nem érik be : vajmi keveset adnak a parádés előrészre, a tánczoló és kapáló lábakra, — annál többet az izmos, munkahiró hátsórészre. Ezek, mint a komoly cselekvények ismerői és becslői, tudják, hogy a hátsó lábak — a toló és lóditó erők — egy jó ló legfőbb kincsei ; s ezek kiképzésére már fiatal korától fogva, okszerű és fokozott gyakorlattal, szoktatják a lovat, vagy keresik ezt értékesb tenyészlovaknál — mint természeti adományt. A mezei lovasnak (azaz katona és vadász), ki e mellett talán a Campagne-Reiter-társas ág nagy dijjaiért is akar versenyezni, s nem csak a juryt, de vetélytársait is meg akarja győzni, oly lovat kell keresni, mely mindkét czélnak megfelelő legyen ; és ezt legkönnyebben feltalálhatja az eleladó-versenyekben. Egy rosz versenyló — mert elölábaival magasan és aprón vágtatott — ennek daczára : mert egyrészről a telivér fajnál majdnem kizárólag szép nyakkal rendelkezik, más részről pedig fiatalságától fogva csak mégis megtanult valamit vágtatni : könnyebben concurrálhat a feltételekben kitűzött »nem idomított« lovakkal, mert hátulsó részében több a lóditási erő s igy a »Krieau«-ba készülő lovasnak legalkalmasb remonte. Ha azután el nem rontja a lovas ily lóban részint a trainer által betanított, részint szülőitől öröklött hosszú, ruganyos vágtatást, azon tánczgyakorlatok alkalmával, melyekben lovát kurta és hosszú trabra, a traversek-re stb. szoktatja, (levén elég türelme ezek lassú begyakorlásához), akkor nem telivér lovon ülő versenytársait — különben egyenlő körülmények közt — mindig legyőzendi ; vagy legalább is megmutatja, hogy sebes elrugtatás — hadi téren legfőbb követelés) erőteljes, ruganyos hátsórész nélkül nem is gondolható. A ruganyosan dolgozó hátsórészszel történik nemcsak az egész paripa testének előre lóditása, hanem megszüntettetik az előrész ellentállása is, és igy az ugrás megtagadása. És mindezeknél fogva nem lehet eléggé ajánlani, minden lovasnak, kocsisnak vagy tenyésztőnek : hogy a lóban mindenek elölt a hátsórészt tekintsék ; az előrész majd csak jó lesz valahogy. R. YADÁSXATOK. Nyilt levél. G ács, julius 6-án 1 S 7 6. Kedves barátom Balogvölgyi! — Csak imént térve vissza Oroszhonból, melynek mélabús rónáit és prozaikus végnélküli síkságát, mocsárait 8 héti ott múlatásban össze-visszajártam, a Yad. és Versenylapnak seme neki mint éhes farkas a csalfalatnak, s érdekes sorainak annál inkább önvendek, mert régi bajtársim Cs—ki és В—

g—i, mint e lap ernyedetlen bajnokai tudósításaival találkoztam. Alig jövék meg, azonnal körülnéztem magam s jóllehet a szalonkaidényről ez év tavaszán már egyizben értekeztem, elmondom néked mégis, hogy mondott idényünk tűrhető volt ; ejtetett a gácsi és vilkei uradalmakban 51 drb. Fövadunk, jóllehet 40 drb, az elébbi főerdész hanyagságánál fogva, a rozzant kerités részeit használván a szabadban élvezi »der Freiheit goldtie Luft«, még is szépen maradt, s mint hallom igen szépen szaporodott is. Oz van igen szépen, a vilkei uradalom nagyszerű vágásaiban nagyobb számmal láthatók mint itten, az elejtett bakok száma körülbelöl már 10 darabot te'szen. Nyul igen szépen mutatkozik. Fürjek és harisokban, jóllehet az elébbi vad évek óta kerüli e határokat, miután nem lövettek, és a búzákban hatalmasan pitypalatolnak, haris pedig kaszáláskor igen sok mutatkozott, azt hiszem elegendőt fogunk később is lőhetni. Fogoly, jóllehet a tél zordon és hosszas volt, hanem czélszerü gond és etetésben részesülvén igen sok helyütt és szépen mutatkoznak, az egyik majorsági rétben kaszálás alkalmával 60 tojás szedetvén fel, ezek a fáezánkertben felesles: tartott tyúkok alá rakatván, kikeltek, s 43 élő madárkát láttam még néhány napja. Egyébként miután aratni csak a jövő héten akar boldog és boldogtalan, csak is ekkor tudhatni majd meg a falkák mennyiségét — a mult évben Gáeson 100-at sem ejtettünk, mert a főidényt Kékkőben mulattuk el — összesen 230 drbot juttatván teritékre. Fáczánjaink ez évben szelid tenyésztéssel is szaporittatnak, ama különbséggel, hogy a tojásokat a tavaszon szárnyra bocsátott 50 fáezántyuk fészkeiből szedetvén, házityuk és pulyka által keltettük; 130 drb fiatal fáczán élvezte a zsenge kor örömeit, s iine a mult napokban 30 drbnál több veszett el, — alkalmasint meghűltek vagy a harmatos fűben megfáztak. Daczára minden igyekezetnek ennyi esett áldozatul ; — vad tyúkjaink alól ki tudja mennyi veszett el, mennyit vitt el a menyét, róka nyest, karvaly, — pedig higyjed meg tisztelt vadásztársam, ha szabad magunkat dicsérnem itt a vadászat bármily szempontból amúgy sportmanlike, okszerüleg, kímélettel, szorgalom, ernyedetlen fáradság és lovagias szenvedélylyel gyakoroltatik. Nógrád megye 76• mrtfldnyi terén a vilkei, gácsi és kékkői uradalmakat kivéve alig hiszem, hogy rendes lödijaztatás létezik, azután arról is sokat Írhatnék, hogy a fegyverért csak az fizet, a ki be akarta vallani, hogy az engedélyt csak az fizeti, a ki nélküle vadászni nem mer. Miután duvadban a most mult félévben hasonlag nagy szám ejtetett, fogatott s én neked mindennel szolgáltam miről tudomást szerezhettem, azt hivén, hogy különösen szép vadászati élményekben fogunk aug. 15. után, addig is pedig e hó vége felé Tátrafüreden találkozni, — viszonlatásig is vadászüdvvel maradtam szolgabarátod, az egy öreg vadász. Az óz természetrajzához. DOBROVSZKY IÏAOUL LOYAO UTÁN. II. Óvási ideje és módja. (Folytatás.) A valódi vadállományra törekvő vadásznak tudnia kell, mikor szükséges kímélnie a vadat, és mikor, mennyit és mit szabad lelőnie. E végből figyelemmel kisérnie és alaposan ismernie kell az üzekedési és ollózási időket. Az özvad julius és augustus havábanüzekedik. A bak május- és juniusban többnyire magára volt ugyan, de julius elején már izgatott lesz, agancsait dörzsöli, elölábaival hevesen kaparja, szórja a földet, és elkezd csatangolni, hogy az ellésidö óta magára hagyott üszőt ismét felkeresse. Ha azt megpillantja, vagy hangját hallja, hevesen és nagy vágyódással üzi kergeti ezt, mert az üsző egész a fáradásig szalad, és csak hosszas vonakodas után engedi át magát. — A kergetés alatt már rneszsziről kihallani a bak szuszogását, horkolását, mi a felizgatott vértől cs megerőltetett léhlzéstől ered. Midőn az üzekedési ösztön az üszőnél is elérkezik : ez csalogató hangot hallatt, mely a gödölyesipitáshoz hasonló ugyan, csak mélyebb s betűkkel kifejezve, mintegy következőleg hangzik : i—I—la, 1 — i — la. Midőn azonban a bak üzi, kergeti öt, akkor aggódva ijedősen barezag; ezek a hangok is hasonlitnak ugyan a csalogatás és sipitáshoz, de rikitósak. Betűkkel kifejezve, mintegy következőképen hangzanak : lit la Î I i i lä lä Tala îëêê. Az már el van döntve, hogy a julius-augustusi és nem a deczemberi üzekedés a valódi, mert az üszőnek csak julius és augustusban vannak érett petéi, a baknak pedig termékenyítő magfolyadéka, melyben a szükséges mennyiségű magszálcsák (Spermatozoen) találhatók*). Az üzekedési idö alatt, többnyire a borítás után mindjárt, a pete leszáll a méhkürtbe, hol a magfolyadék által megtermékenyittetik. — Iunen a pete néhány nap alatt — a nélkül, hogy nagyobbodott volna — az anyaméhbe jut; hol 4% hónapig marad 'legcsekélyebb változás nélkül. Innentul azonban gyorsan nö a pete, és annyira fejlődik, hogy 3 hét alatt bőrös alakba megy át, s azontúl csak növekszik az ellésig. A szülés — ollózás — tehát 40 hétre következik a termékeny borítás után. Hog y miért marad az embryo oly soká látszólag változatlanul, az még megoldatlan talány. — Ez idö után az üsző egy vagy két gidát ellik, sűrű berekben, vagy magas gabona közt, s az első napokban csak igen rövid időre távozik gyengéden szeretett s anyai gondoskodását nagyban igénylő gödölyéitől. Néha hármat is ellik az öz, de ebbe többnyire belevesz. Pár év előtt erdészem egy üszőre akadt az erdőben, mely ollózás közt mult ki; két gödölye, melynek fekvése gyanítani engedé, bogy elevenen jöttek a világra, mellette feküdt, mig a harmadik félig anyja méhében volt. Lassankint leszoktatja az anya fiókáját és kijár legelészni, mig a gödölye ez alatt sürü árnyas berekben heverész ; de csakhamar hivni szokta öt anyja, gyenge sipitással, mire az többnyire azonnal hozzá szökdécsel. — Anynyira aggódó ez anyai szeretet, hogy minden gondolata folyvást gidái között forog, és gyakran figyeltem meg szoptató üszőket erdei vágásokon és tisztásokon, a mint legelés közben, alig egypár harapást téve, fejőket felütve azon táj felé neszeztek és kémkedtek, hol gödölyéiket hagyták. A legkisebb nesz sem kerülé ki figyelműket s ha a gödölye csak legcsekélyebben rikkant, azon*) Julius és augustusban sokat, deczemberben soha sem láttam üzekedést. Érdekes kivételt láttam 1874. aprilisban, midőn egy keresztesbak, mely várkastélyom árkában még más 6 "pajtásával éldegél, többször borított egy öregebb őz-tehenet, mely sajnálatomra ugyanazon őszszel szerencsétlenül kimúlt, és pedig már nagyon várandós állapotban.