Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876

1876-01-05 / 1. szám

2 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. JANÜÁR 5. 187 fi tek egyidőben, idomított és idomitatlan lova-i kon, s mely alkalommal kitűnt, bogy az előbbiek éltető szervezetei sokkal erőteljesebben • fejlődöttek. Ebből látható, hogy az Angliában egy századnál több idő óta folytatott idomítás által az egész lófajnak ivadékról ivadékra erő-j teljesebbé kelle lennie ; mert ott nem bocsátanak tenyésztésre nemes lovat, mely előbb próbát nem ad tehetségéről. Az idomítás, azaz : idő és gyorsaság tekintetében naponkint növekedő mozgás — lépésben, trab és galoppban már kora ifjúságától fogva (telivér lovak már 1 éves korukban idomítás alá vétetnek) okozá, hogy az Angliába hozott, s eredetileg zömök, kerek idomokkal biró arab ló — lassankint a nyújtottabb testet nyeré, erősebb háttal, mélyebb szügygyel — s ennek következtében tágasabb tüdőkkel, mik lehetségessé teszik, hogy a mai angol ló gyorsasága által annyira kitűnik. A nagyobb testalkatot részint jobb táplálás által nyeré —-, különösén első évében, — részint az idomitásban kiterjedtebb izomzat által. Azonban az idomitásnak többféle ága van : t. i. lassú, gyors és sebes munkára. A lassú munkára (igahuzás) semmi más előkészület nem szükséges, mint helyes hám-szerszámzat, aztán süly és távolságnak fokonkínt s a ló erejének megfelelő nagyobbitása. Ellenben vadász és jucker-lovak, még inkább és különösen a versenylovak idomítása sokkal gondosabb, pontosabb és elágazóbb munkát kíván, s a következő fejezetekben kiválólag ez utóbbiról fogunk emlékezni. Az idomitásnak számtalan egyes részei vannak. A csikók menéshez szoktatása (2évesek), a lépés, ügetés és vágtatásban tartandó gyakorlatok ; a léhlzés tágítása, az izzasztás, a hajtó szer (physic) alkalmazása, a kísérleti versenyek (Trials) stb., mik később külön fejezetekben fognak tárgyaltatni. (Folyt következik.) Nézetek a népies versenyek létrehozása fölött. Bornemissza Zoltán urnák. Engedje Ön, hogy mindenelőtt örömömet e's köszönetemet kifejezhessem a fölött, hogy Ön átalában a nyilt versenyek népszerűsítése érdekében lándzsát törni akar. Korunknak szerfölött becses jele gyanánt tekintem én azt, hogy elvégre immár azon gondolkoznak, hogy az angol lótenyésztés bázisát, a nyilvános próbát érvényesítsük, s ez által a valóban munkaképes anyagot kiválaszthassuk. Hogy Ön ezt az elvet, melynek ekkorig nálunk csak ama kevesek hódoltak, kiket szokás szerint »telivér-férfiak«nak neveznek, minden értelmes kisebb lónevelönél értékesíteni óhajtja, már meg van téve az első lépés, melyért Önnek neve lónevelésünk történelmében mindig elismeréssel fog emlittetni. Ne vegye Ön e soraimat oly frázisok gyanánt, melyeknek az a hivatásuk, hogy azt, a mi később az érem hátlapjára vonatkozik, kiszépitsék ; hanem fogadja azokat ugy, a mint vannak, mint legtökéletesebb meggyőződésemet. Most pedig, ohajához képest, amaz egyes pontokat akarom érinteni, a melyekben Önnek a nézeteit nem oszthatom. Az első pontra nézve semmi egyéb észrevételem nincs, mint hogy a » dress« elvitázhatlanul hatalmas tényező arra nézve, hogy a kedélyeket fölhangolja. Amellett meg van annak még a gyakorlatias oldala is. Hiánya a pályázókra és nézőkre egyaránt nagyon hátrányos ; a mi pedig a költséget illeti : nem szükséges, hogy azt a legdrágásabb nek, hogy mily tüzes, bokros lovak, ni ! A következés aztán gyakran az, hogy kocsit és kocsist összetörnek. — Mindenhez fokoukint szoktatni és betanítani kell az állatot. Ha a ló pár hónapig henyélt s ez alatt minden munkától elszokott, akkor elgyengül, ha mindjárt kövér és tüzesnek látszik is. Az meglehet, hogy az ily ló azért 20—30 mázsa terhet is elhúzna, s talán könnyen ideig óráig, de bizonyos, hogy másnap teljesen merev lenne, s alig volna képes magát tovább vinni ; ha azonban azt hinnők, hogy majd beleszokik, s mindennap ily munkát kívánnánk tőle: ugy szemlátomást lesoványkodnék, utoljára használhatlan lenne és végre kimúlna. Ha ellenben könnyebb munkára fogjuk kezdetben a lovat, s csak fokonként, erejének növekedéséhez képest, hétről hétre — követelünk többet tőle, akkor erőre és kitartást vergődik a ló, és pedig sokkal nagyobb mértékben, mint minőt valaha mutatott. Ha e szoktatásra rendszeresen, türelemmel és meggondolt mérsékletességgel vezetjük, ugy gyakran oly eredményeket érünk el, (némely lóban a természetes erőknek oly nagy gyarapodása tűnik fel egész tagok nagyobb mérvű kifejlődése által), melyre azelőtt nem is gondoltunk. A helyesen istállózott, s fokonként növekvő munkára szoktatott ló pár hónap alatt oly izmossá válik s oly megfeszített erőt kivánó munkát bir végezni minden kár nélkül, melyet ha azelőtt kellett volna tennie, kétségkívül bele veszett volna. Mily szükséges a czélszerű idomítás, hogy a ló erőteljesen fejlődjék, kitűnt ama bonczolásokból, miket a cellei állatgyógyintézetben tetif à 11 г L Az én sportom Indiában. CZETWERTYNSKI BoRIS HERCZEGTŐL. I. (Bevezetés. — Indulás Brindisiböl. — Átkelés a tengeren. — Egy kis ártatlan kaland. — Bombay-be érkezés. •—Látogatás a kormányzónál.—Holkár rajah.— Márvány szirtek. — A jungle-ok. — Az első tigris- és párducz-nyomok. — Delhi és Agra. — Calcutta. — Az alkirály diner-je. — » Pig sticking.« — l'as и ti vaggon-szúllás, — Vadkanvadászat dárdával. — Onkénytelen bukfencz.) Midőn a vadászat démona téged megszáll, téged, ki szenvedélyes gyalog- vagy lovasvadász vagy s immár eléggé élvezted a vén Európa continenseinek valamennyi sportját : lelked más világrészek, más tájak felé sovárog, melyek sokkal járatlanabbak s az újdonság ingerével bírnak ; melyek valódi sportot, igazi gyönyört nyújtanak, ott a végtelen jungle-ok és prairie-k közepette, hol az emberek uralma véget ér s a vadállatok birodalma kezdődik. Sok év óta legforróbb vágyam volt búcsút venni szülőföldem sportjától, fölkeresendő a távoli jungle-okat ott Indiákon, a valódi vadász ez édenföldén. 1874. január havának 12-én végre teljesült vágyam. Jó barátaim és bajtársaim a sportban : Elemér és Elek Brindisiben vártak rám, s mi a fent emiitett napon reggeli öt órakor keletre hajóztunk el. Minthogy e néhány levél a sportnak van szentelve, utazásunkat a lehető rövidséggel igyekezem leivni egészen ama pillanatig, midőn a vad szat színhelyére érkeztünk. A mi a tengeren való átkelésünket illeti, elmondhatom, soha sem hittem volna, hogy azt oly kedvező széllel s minden vihar nélkül tehessük meg. A mi pedig a hajón töltött napjainkra vonatkozik : azok kevésbbé tűntek előttünk egyhangúaknak föl, mint rendszerint, mert a társaság kellemes volt; főleg a hajón levő hölgyek egyike nyújtott nekünk kellemes szórakozást s fokozta jó kedélyünket. Szerencsétlenségünkre e szegény kis hölgy nem századának leánya volt, s leghőbb ajánlataim, egész diplotnácziai ügyességem a Yöröstengeibe vesztek. No de megbocsátottam neki Bombaybe érkezve, mert ott alkalmam volt tapasztalni, hogy férje nagyon szép fiatal ember. Január 29-én ütött szabadulásunk órája. Reggel négy órakor három ágyúdörgés viszhangzott a »Barodá«-n, s a bombayi világítótorony mint távoli csillag tünt föl előttünk. Csupán azok, kik huzamosb ideig utaztak hajón, foghatják föl ama kellemes érzést, mely egész lényünket átrezgi a szárazföldhez közelgve, különösen mikor az a föld számunkra az igéret földe ! Reggeli hét órakor léptünk a kikötőbe, ép abban a pillanatban, midőn a nap kikelt ágyából, hogy megvilágitsa ama bűvös látványt, melyet első elragadtatásunkban alig győztünk elécgé szemlélni. Egyfelől a keleti stilben épitett város emelkedik ; átellenben ezzel a minden nagyságú és alakú európai és indiai hajóraj ; másfelöl a legszebb melegégalji növényzettel borított halmok környezik a kikötőt; óriási pálma csoportozat emeli bokros koronáját ég felé, mig lábánál művészi rendetlenségben terülnek a pizángok, a különféle kúszónövények ; szóval a keleti tenyészet minden neme. Alighogy hajónk kikötött, minden rendű ?s rangú hinduk egész serege vette azt körül. A mi itt most téged meglep, az a fövegek nagy különfélesége. Láthatod itt a tüzimádó pacsikat, különösen diszitett, saj itságos tetejű kalapjaikkal, a brahmauokat különféle szinü turbánjaikkal s ezer másokat, mind másmás alakú fövcggel, melyek a vidék különböző kasztjainak jellegeit viselik, s melyekre a hindu különösen ügyelni szokott. Mihelyt kiszállottunk, már a város utczáin voltunk, egyik tárgyról a másikra vetve szemünket, mindaddig, mig végre kifáradt lábaink megtagadták a szolgálatot. Másnap a bombayi kormányzó kiváló szivélyességgel fogadta látogatásunkat, ki nekünk azt a tanácsot adta, hogy Calcuttán át utazzunk, miután onnan, mint központról, a legczélszerübben intézhető minden vadászati kirándulás a vidékre. Mielőtt azonban elutaztunk volna, másnapra bálra hivott meg minket, melv meghívást akaratunk ellenére kénytelenek voltunk elfogadni ; pedig hát mi kétségkívül nem a táncz kedveért utaztunk Indiákra. Egy hétig tartózkodtunk Bombayban, mely idő alatt számos ismeretséget kötöttünk, melyek közül majdnem mindannyiának nagy hasznát vettük. így, a többi között megismerkedtünk Holkár rajah-val, Indiának egyik leghatalmasabb emberével. Mint herczeget nagy pompával fogadott engem, s nz utósó pillanatban kétszer átölelt, megcsókolt, s e tény álltai az én nagyuraságomnak és rangomnak akart kifejezést adni. Csak mosolyognom kellett. Azonban e magas barátság nagy előnyömre vált, mert a junius havában uradalmaiban tartani szokott tigrisvadászatra is meghívott. Február 6-án, pénteken, elhagytuk Bombayt s