Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876

1876-01-05 / 1. szám

JANCÁR 5. 1876. VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. 3 angol iparosok készítsék. Ha azok a hazában készülnek, egy tarka selyem-ujjas, fehér nadrág, lovaresizma ( Kappen-Stiefeln) nem kerülnek egy országba, s mindezek aztán örök ideig tartanak. A második pontra vonatkozólag már nagyon is eltérő nézetben vagyok elvileg Öntől. Ha a telivért és a trainert mellőzzük, a nélkül bogy az angol lovat és angol traininget kizárnók, akkor ép azt mellőzzük, a mi nélkül sikverseny lehetetlen, a nélkül hogy a legveszélyesebb concurrentiát, az Angliában nevelt és preparált Cocktailst (magas félvér) kizárnók. Valódi félvér-lovaknak egészen más a hivatásuk, mint a gyors vágtatás, a honnan a félvértenyésztést egészen hibás ösvényre terelik, ha annak productumából »gyors futók«-at akarnak teremteni. Atalában véve Önnek irányzatára nézve egyetértek, nevezetesen, hogy azt a pénzt, melyet eddig jutalmazásokra pártfogói szédelgés utján kiadtak, fordítsák a legjobb fuvaros-, vagy omnibusz-ló nyilvános versenyeire. Nagyobb, és rendszeresen évenkint megujuló dijak nélkül ez irányban vajmi kevés eredmény érhető el. E még zsönge, uj probléma, miszerint nyilvános versenyek által kellene hatni arra, hogy kivált omnibusz- és szekeres-ló tenyésztessék és neveltessék, körülményesen megfontolandó, hogy mindaz létesüljön, a mi valóban a czélnak megfelelőnek bizonyulna. Az eddigi szekér-ügetöversenyek csak játékkisérletek s csak arra szolgálnak, hogy ama mély komolyságnak, mely az imént emiitett problémában rejlik, ellenmondjanak, s azok, kik ilyesmivel foglalkoznak, tulajdonképen csak eszélytelen állatkínzást gyakorolnak, a tenyészanyag megrontására nem pedig javítására vezetnek, s egyátalán nem szolgáltatnak alkalmat arra, hogy »értelmes trainer«-eket teremtsünk e tekintetben. A harmadik pontra nézve : a kizárólag hazai lovászokkal való futtatást illetőleg én nagyon egyet értek, azonban nem aképen, hogy a szerencsére az urlovasoknál többé nem oly mérvben mutatkozó hiányok fölött napirendre lehessen térni ; mert én a gazdának személyes lovaglásában látom azt az eszközt, a mely által az egész dolognak ijesztő börzejátékszerü jellegét elvonjuk. A neg) edik pontot tökéletesen méltányloin. Az ötödik pont óhajtandó lenne, de gyakorlatias alkalom nélkül érvényesíteni — jámbor óhajtás, mint minden elmélet. A mit Ön indítványai végén mond, teljes meggyőződésemmel teszem sajátommá s remélem nem én leszek csupán az egyedüli birodalmunk két nagy felén, kinek az Ön czikke igen kellemes napot szerzett ; miután kimutatta, hogy az angol elvnek legjelentékenyebb jótékonysága, — mely szerint a lovak mindennemű képessége nyilt verseny utján Ítéltessék meg, — daczára, ama gúnynak és ellenszenvnek, melyet az angol turf-szokások könynyelmü majmolása mindenfelé kelt — érvényre emelkedik. Kiváló tisztelettel stb. Br. Kotz V. * E feleletet az »Öster.-Ung. Sportblattból« veszszük át, melynek szerkesztősége helyes tapintattal közvetítő szerepet visz — mint már ezt többször is emiitettük — a magyar és német sportvilágban felmerülő ujabb eszmék és események ismertetésével. Sajnáljuk, hogy a báró ur nyelvünket nem érti, miután irodalmunknak igen nagy szüksége volna egy oly, a lótenyésztés és versenyek terjesztése körül fáradhatlanul buzgó tollra, mint az övé. S z e r k. Ménes- és g y e p -u]d о n s á g о к... Ellések 1875-ben: Gróf Nádasdy Ferencz ö mélt. telivérei. 1. Vil. pej kancza, hókával, ap. Count Zdeeko, a. Gamme Pullet; a kancza 1875-ben fedezve Buccaneerrel. 2. Vil. pej mén, kis csillaggal ; ap. Count Zdenko, any. Castalda; újra fedezve 1875-ben Damival. 3. Vil. pej kancza, első bal és két hátsó lába kese, ap. Count Zdenko, any. Moqueri ; fedezve Damival. 4. Vil. pej mén, csillaggal, ap. Count Zdenko any. Glaneuse; 1875-ben újra fedezte félvér. Fedezések. Donnersmarki gr. Henclcel Hugo telivér-ménesében »Hugo telepen« (Magyar-Óvár, Mosony és Pozsony közt) a jövő fedezési idényen át (1876. febr. — májusig) idegen kanczákat is fedeznek a következő telivér mének : 1. Giles the First, pej mén, ell. I860 ban, apja St. Giles, a. Lady Shrewsbury, Launcelottól ; telivér kanczát 400 fr. o. é. ; nyertesek anyjait 200 írtért o. é. 2) Salamander, pej mén, ell. 1864. ap. Rataplan a. Fandango Touchstonetól ; telivér kanczát 200 frtért, félvéreket 100 írtért. 3. Allbrook, sötétpej m, ell. 1866-ban, ap. Wild Dayrell a. Elizabeth — Daniel О' Rourketól ; telivér kanczát 200 írt; félvér kanczákat 100 írt. 4. Dighy Grand, fek. mén, ell. 1863-ban, ap. Saunterer a. Miss Digby — Touchstonetól ; telivér kanczákat 200 írt fedez. Minden fedezett kenczáért 5 frt a legénységnek. Takarmány piaczi árak szerint. Istálló a mennyire telik az udvari istállóban, hol ellésre váró kanczák számára néhány zárt box is van. Bejelentések vagy kérdések a következő czim alatt kéretnek : »A hugo-telepi ménes igazgatóságnak« Oroszvár (Carlburg) mellett, u. p. Pozsony. N i e b e 1, ménes mester. Calcutta felé irányzók utunkat, miközben megmegálltunk egyes helyeken, a vidék különösségeit megszemlélendök. Első állomáshelyünk Jubbulpore volt. Itt elhatároztuk, hogy kirándulunk a »Márvány szirteihez« (Marble rocks) mely vidék vadregényessége által nyert nagy hírnevet. Ez tizenkét mértföldnyire fekszik Jubbulporehoz, s mi pár napig ott szándékoztunk vadászni, s a legjobb shikarikat — igy nevezik a vadászakat — vévén magunk mellé, útnak indultunk. Rendeltetésünk helyére érkezve, egészen el voltunk ragadtatva a táj vad szépsége által, mely szemünk előtt fölmerült. A S'e.rbudda, mely lábaink alatt foly, két hegyes köszál-tömeg között szűkül össze. E szirttömeg a legszebb fehér márvány, mely jobb felöl, a merről mi vagyunk, két mértföldnyire nyúlik el, meredeken emelkedve a folyam fölött. Csúcsairól láthatók a végtelen jungle-ok, hol ránk mindenféle vad várakozott. Először pillantotta meg szemem a jungle-okat, s jóllehet e vidék lakosainak állítása szerint, nem nagyon dúsak azok a vadakban, mi meg voltunk győződve, hogy találunk eleget mi is, kiknek épen nem voltak valami túlzott igényeink. Vadászati kirándulásunkat előzött éjjel képzelmem aonyira föl volt csigázva, hogy álmomban a teremtésnek valamennyi állatát láttam, s magamban az ezeregyéj-féle regények egyik hősét láttam. Végre elérkezett a regg s mi egy csapat mindenféle színárnyalatú hindu vezetése alatt szép rendben indultunk meg. Körülbelöl egy órányi távolságot haladtunk meg, midőn shikarink oly vonalban állított föl minket, mint az európaiak a csatárlánczot s jelt adott embereinknek. Erre rögtön iszonyú orditozásuk hangzott föl velünk átellenben ; mert lia nem képesek is ez emberek valami nagy dolgokra, de annál inkább tudnak oly ordítozást vinni véghez, minőről az : európainak még csak fogalma sincs. Ujjúnkat már kitűnő fegyvereink ravaszán tartók s szivünk oly hangosan kezdett dobogni, hogy szinte megpattanni véltük, mert utunkban egy tigris és egy párduez fris nyomait fedeztük föl. Szerencsétlenségünkre sem egyik sem másik nem jött lőközelünkbe, s meg kellett elégednem egy szarvassal meg egy kisebb fajta sörtevaddal, mely azonban mindig kielégítő vadászat tárgya európaira nézve. Ismételt sikeretlen kísérlet után láttuk, hogy a távozás ideje elérkezett s azon éjjel már Juggolporeban háltunk meg. Átlátva, hogy nem érdemes időnket szelid vadakra fecsérlenünk : elhatároztuk Delhit és Agrát, Indiának e két kincses helyiségét fölkeresni — s egyenesen Calcuttába utaztunk. Noha én inkább vagyok vadász mint bármi egyéb, még sem állhatom meg, hogy néhány szóval ne emlékezzem a világ eme két csodája felől, melyek kétségkívül méltók minden halandó érdekeltségét fölébreszteni. Két bajtársamnak köszönhetem, hogy Juggulporet odahagytam ; ők ösztönöztek engem ez útra, s én teljes szivemből adok nekiek hálát ama buzdításért, lelkesitésért, melynek folytán ama két pompás várost bejártam. A ki Agrának a » Tuge-ydt vagy mauzóleumát nem látta, semmit sem látott. Lehetetlen e helyet oly hiven leirni, hogy arról kellő fogalmat nyújthassunk. Rég eltűntek e városok teremtő művészei, mint eltűntek amaz uralkodók, kik e csodaműveket építették ; de hirük fönmarad örökre. Alig lépve be az elővárosba, mely e helyet a város nagy piaczátol elválasztja, egy nagyszerű parkra bukkanunk ; valamennyi tropikus növény teljes öszhangban olvad egymásba, s a léget mind e virágok balzsamos illattal árasztják el, és mihez csak alig-alig hasonlíthatók vén Európának narancsligetei. Fejünk fölött Bengália legszebb madarai röpdesnek, ez uj világtól elválhatlanok. Előttünk egy sétány tárúl föl, vizesésekkel és patakokkal, melyek a légkört felüdítik. Ennek végén pillantjuk meg a taje-1, mely merészen emelkedik a fellegekbe. Az építészeti modor ugyanaz, mint a keleti valamennyi más épületé. Középen egy kupola emelkedik, sokkal terjedelmesebb, mint az ezt környező négy magasabb. Az egész a legszebb fehér márványból van épitve, mely teljes pompájában veti vissza a nap sugarait. Belseje is fehér márvány, csakhogy a legértékesebb kövekből alkotott legszebb mozaikok lepik el, különösen azt a két sirt a középen, mely alatt Ishan sah és neje nyugszik, a kinek a számára épült tulaj donképen a mauzóleum. Ha egyszer a »taje«-t láttuk, a vén Agra mi érdekesebb látványt sem nyújt többé, s ez az oka, hogy minket az éj már a Delhibe vezető uton lepett meg. Itt nem csupán л régi omladozó város kelti föl az utazónak érdekeltségét, de ép oly mértékben az uj város is. Ha valahol, itt láthatjuk legtisztábban a keleti modorú építészetet s valamennyi utcza tervszerű alakitásait. Legérdekesebb ezek között a bazárutcza. Nem oly gyönyörűen rendezett raktárakból áll ez, mint Cairo bazárja, hol a legváltozatosabb tárgyakat láthatjuk egy és ugyanabban a helyiségben ; nem, itt minden tárgy, faja szerint, elkülönözve áll, s ha valamely tárgyat két-három *