Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-03-17 / 11. szám

VADÁSZ ÉS VERSENYLAP. 81 п. A debreczeni m. kir. méntelep területéhez tartozó fetlcztctési állomásokon. 1-sii eperjesi teleposztály. A ménnek neve Satarnus, pej. ell. 1870. ap. Doncaster a. Analyse stb. nev. Bottka Belt űr, áll. Kassa, fed. dij 8 frt. A m. n. Forgószél, sg. in., ell. 1861. яр. Forbiddeufruit, a. Finesse, nev. gr. Károlyi György, áll. Rima-Szombat, fed. dij 8 frt. A m. n. *

Zetland, áll. Losoncz-Tugár, fed. dij 5 frt. 2-ik álmosát teleposztály. A mennek n ve Prinz Schnudi, p. m. nev gróf Zichy Lángon 1858. a. Bob-Peel a. Pandora, áll. Nagy-Várad, fed. dij 5 frt. A m. n. Wieland, pej, nev. Kisbéren 1865. ap. Teddingtn a. Wideet stb. áll. Nagyvárad, fed. dij '8 frt. A m. п. -Vábrád, pej, n:v. Bottka Béla úr 1867. ap. Conynghim a. Princess Emma stb., áll. Nagyszalonta, fed. dij 4 frt. A m. п. *

Helicon, áll. Szathmár fed. dij 8 frt. A m. n. Mansfild, sga m. ell. 1869. nev. Kisbéren ap. Buccaneer a. Catastrophe, áll. Fehér-Gyarmat, fed. dij 10 frt. A m. п. Medoc, sg. ell. 1865. ap. Polmoodie a. Flageolet, nev. Mezőhegyesen, áll. Mező-Terem, Károlyi grófnál bérbe 400 frt évi bér mellett. A m. il. Nunquam Dormio, sg. m., nev. hg Esterházy 1862. ap. Cotswold, a. Grey Duchess, áll. Szilágy-Somlyó, fed. dij 8 frt. 3-ik luria-) emetei teleposztály. A ménnek neve Montagnard, p. m., ell. 1869. ар. Bois Roussel, a. Aunt Sally, áll. Ungvár, fed. dij 6 frt. A ni. n. Admiral, р. т., ell. 1868. ap. Dan. О' llourke a. Donna del Lago, áll. Szerencs, fed. dij 5 frt. A m. n. *üosco, áll. Gélszécs, fed. dij 5 frt. А т. п. Tarquin, fek. т., nev. Kisbéren 1863. ap. Voltigeur, a. Honeysuckle, áll. Velejtc, Andrássy Aladár grófnál bérbe 500 frt évi bér mellett. 4-ik debreczeni teleposztály. A ménnek neve *Balér, áll. Nyíregyházán, fed. dij 3 frt. A m. n. *Servus, áU. Nyíregyházán, fjd. dij 6 frt. А т. п. Custaloga, pej т., ell. 1863. ap. Tournament, a. Gertrude stb. áll. Nyíregyháza, fed. dij 6 frt. А т. п. * Arrogant, áll. Kisújszállás, fed. dij 8 frt. A in. n. Rector, р. т., oil. 1870. ap. Carnival, a. Ammie, nev. gr. Wenkheim Rudolf, áll. Déva-Ván\ a, fed. dij 5 frt. Am. n. Little-Harry, р. т., nev. Mr. Pad wick 1849. ap. Epirus, a. Fraudulent stb., ezelőtt gr. Andrássy Aladárnál Velejfén, most áll. Mező-Csáth, fed. dij 6 frt. A m. n. Compass, pej т., nev. gr. Henckel ell. 1868. ap. Harueitstein, a. Traviata stb. áll. SajóKaza, Radvánszky Géza úrnál bérbe 350 frt évi bér mellett. (A székesfehérvári és erdélyi méntelepeknél lévő teliverek névsorát legközelebb hozzuk.) Ellések. Br. Wesselényi Béla zsibói istálójában: Wave febr. 26-án p. mént Bois Russeltől ; újra fedezi : Rothschild. Buttercup mart. 9-én p. kanczát Bois Russeltől; újra fedez : Flieboat. Carronade márcz. 10-én s. p. kanczát Bois-Russeltöl ; ujra fedezi : Rotschild. Gr. Hunyady Imre telivér kanczája Alberta márcz. 12-kén pej méncsikót ellett Buccancevtől ; ujra fedezendi Carnival. (Beküldetett.) Alkalmazást keres mint komornyik, lovászmester vagy méncsfelügyelö egy haiminczhárom eves magyar szíiletésii, a német és szláv nyelvet is biró (gyén, ki a fennemlitett minőségben egy és ugyan izon helyen 15 évig szolgált és jelenlegi ménesmesteri állásától, a jószág és ménes eladása folytán május elsejétől kicsik. — Bővebb tudósítást szívességből gr. W. J. ad a szerkesztőség utján. Czime : Zerza József ménesmester, Vojnits ur ő nagyságánál. Alsó-Roglatieza, O-Morovicza. Bácsmegye. VÁD Í3Z-S РОЯТ. Kecskeméti vadászrajzok. (Folytatás.) Emlitém fentebb, liogy a vadásztársulat tilosai sem mentek az orvvadászok becsapásaitól. íme egy eset a javából. Csak ritkán jutok — halmozott hivatalos teendőim miatt — vadászati kirándulásokhoz. Különben meg öreg legény is vagyok már én. Szemeimre orvosom ügyel fel ; jármüveim is nagyon meg vannak viselve ; ősz fejem sem ugy áll már vállaim között, mint hajdan, a mikor még őkegyelmét amúgy baka tempóban neki feszitve, fenn tudtam hordozni : »De én azért nem hagyom magamat, Vadászgatok, mig birom karomat.« Szóval : vasárnapi vadászszá olvadtam le. Halottak napján — nem levén siratni való halottam — egypár tapsifülesnek szerettem volna szemfedelét lerántani. Neki kászolódtam tehát; pár kopómat lánczra veretem, s fel velők a kocsi farába. »Merre fordítsuk a rudat tens uram ?« kérdé kocsisom, gyanakvó szemmel fürkészvén a nap járását. »Késő az idő, hogy messze mehessünk. Délután egy óra ; a nap pedig kurta mint a nyulfarok. A kis-talfái tölgyesbe hajts, mely a várostól csak 3/

4 órányi távolban fekszik.« A mintegy GO holdnyi kis tölgyest ekkor már a fák lehullott levelei vastagon boriták. Ropogott, recsegett a léptek alatt az alj rémségesen, a kutyák mindamellett teljesiték kötelességüket, habár az erdő sűrűjében semmit sem találnak is. Magam az erdő szegélyeit gázolom, s már lemondandó valék minden reményről, liogy vadat csak láthassak is, a midőn a legszélső bokrok egyikéből zörgés üti meg hallérzékcimet, A nyul pillanat alatt keresztülveté magát az erdő árokpartján. Oda tüzelek, de a lövés csak az árokpart szegélyét horzsolja. Kutyáim a lövésre ott teremnek, felveszik a nyomot s berohannak az erdő sűrűjébe. Tőlem nagyobb távolságban, az egyik nyiláson embert pillantok meg, puskájával figyelő helyzetben. Ez is olyan magamféle vasárnapi vadász lehet, a társulat tagjai közöl, gondolám magamban ; azonban a kopók nyifogása közeledik : a nyulat visszafordították. Durran a cső, az egyik, utána a másik. Megvan, kiált emberem örömében, nagyot ugrik a nyul után s felkapja a földről ; de ugyan-e pillanatban észreveszi a távolból, hogy egyenest felé tartok, és igy tanácsosnak tartá, hogy futásnak eredjen. »Megállj! tolvajvadász, add meg magadat!« kiálték utána. »Van eszem, hogy megállják.« Az erdő árkát csakhamar elérte ; azonban a véletlen ugy akarta, hogy a menekülés pontján úgynevezett »Isten lova« legelészett az árok mélyében, s ezt addig, mig a magas árokparthoz nem ért, észre nem vette. Keresztül kellett ugornia; de az ugrást e véletlen felfedezés miatti zavarában rövidre mérte, s puskástól, nyúlástól a füles mellé az árok fenekére zuhant. Nem sieték a menekülő után, hiszen nem tartozom a »fogdmegek« osztályához, különben pedig hivém, liogy a mély árokból nem menekülhet a nélkül, liogy legalább ki voltát megtudhassam, hanem hát neki is volt esze. Pillanat müve volt, liogy nyúlja a túlsó partra röpült, maga pedig hirtelen felugrott az oktalan hátára, s arról kimenekült a sikra. »Megállj gazkópé : ide a puskáddal.« »Nem őrültem meg. Hanem hát jó éjszakát uram, jó éjszakát !« S ezzel tovább futott. »Megállj, különben utánad lövök.« »Nem tartok tőle: nincs még az urnák akkora kurázséja.« S a gazficzkónak igaza volt. »Jó éjszakat uram, jó éjszakát !« gunyolodva kiáltozott vissza, mig nem a közeli szőllők gyümölcsfái közt eltűnt szemeim elől. Furcsa kis kaland, gondolám magamban, s folytatám a cserkészetet az erdő szegélyzetén csakhogy minden eredmény nélkül. Végre elértem a vadásztársulat tilalomfájáig. Hát ez miféle diicz a tilalomfa közvetlen közelében ? Sürii lombozatú gályákból készült hatalmas mellvéd az erdő nyílásaival szemben. Lesipuskások rejthelye a tilosban. Hogy ha ez nem guny a tilalomfa rovására, akkor nem tudom, hogy minek nevezzem. Az erdőcsősz nem volt bon, nejét vettem teliát kérdőre : hogy miért nem őrködnek gondosabban a tilos felett. »Nem jár ide uram senki, a vadásztársulat tagjain kivül.« »De liât ki lehetett az a paraszt ficzkó, a kit az imént megugrasztottam ?« »Hacsak a vömmel nem tetszett találkozni az erdőn ; ő azonban nem szokott lődözni és csak mint erdőkerülő hordja magával az uram puskáját.« »Meghiszem azt«, válaszolám, s egyidejűleg kocsimat rendelem elő. »Hajts a nagy-talfái erdőbe, ugy is utunkba esik.« Itt sincs semmi. Már alkonyodni kezd. Gyors léptekkel jön szembe a csősz, kétcsövű fegyverét kapóra tartván jobb karja alatt. Az irány a melynek tartott, az erdő ligetesei voltak, a hová a nyul, lia az erdőbe vetődik, okvetlenül belátogat. »Hová oly sebtiben?« kérdem tőle. »Az erdőt kerülöm kérem, lia nincs-e benne valami jószágféle.« »Felvont puskával? Hiszen a bitang marhát szép szóval is ki leliet terelni ; egy furkós bot pedig mindenesetre elegendő volna.« »Már csak a fegyvert magammal szoktam hordani.« »Jogában áll; azonban a nyul már megindult és kivált a gyalogutakra és a ligetesekre tartok tőle, liogy egyik vagy másik véletlenül bele talál botlani abba a puskacsőbe.«