Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875
1875-02-10 / 6. szám
VADASZ- ES VERSENY-LAP. A PESTI ÉS VIDÉKI LOVAR-EGYLETEK ÉS VADÁSZ-SPORT KÖZLÖNYE. " — m ) I , I|| n ,, и , .... .. .... . .. . ,. , — — „ I I I.I в. sz. Budapest, Í875. február 10. XIX. é vfolyam Vg(*seay=oaptáF. Pest (4.) márczius 29. Soprony (3.) .... april 11-kén. Pozsony april 18., 19., 21. Bécs (4.) .... ápril 25. máj. 2. Pest (4.) .... május 7., 9. és 11. Bécs (4.) máj. 17., 20., és 23. » (őszi) .... okt. 29. és 31. Debreczen október 3., 4. Pesti őszi (4.) október 22. és 24. Nevezési; zápnapok. Martiusban. 1. Sçpron. Vasmegyei dij 120u frt (3) nevezés. Hr. Cavaliero Polgári dij 250 arany (3). — — Lichtensteg, 2. Gátverseny 500 frt (3). — — Bécsben. Akad. verseny 400 frt (3). — — 15. Pest. . . . Akadályvers. Tiszt. d. és 200 ft (4) nev. Sárkány Ján. F. Gátverseny 500 frt (4) — — hatvani utcza Akad. verseny Tiszt, d. és 200 frt (4).— nemz. casino. Félvér-verseny — — Egy szó a kétévesek versenyeiről. A dunántuli versenyegylet azon óhaja, hogy a Sopron számára engedélyezett 400 arany államdíj két évesek versenyére fordittassék, nem teljesedett. Ez bevégzett tény, melyen a szó többé aligha változtat. A kormánynak joga van a megszavazott államdijak meghatározására, és lia ehhez — hogy szakmüveletében helyessen eljárhasson, — egy szakegylet, a pesti lovaregylet •véleményezését kikére, — a mint tévé és tet ték vol t elődei is, — ez által a legaggodalmasahb senipulositasnák is èlég lett téfo az eljárás f о r m á j â r a nézve. De ha bár ez eljárás az eddigi szokásnak megfelelő volt is, ez még nem jelenti azt, hogy az a jelen helyzetnek, az időközben keletkezett többi hazai versenyegyletek méltányos igényeinek is megfelel, milyenek például: hogy az államdijazás rendszerének megállapításához — melynek szüksége kétségtelenül fenforog, ők is hozzájárulhassanak; az annak keretén belőli módozatok meghatározását pedig, közvetlenül és kizárólag a kormánynyal végezhessék. Más kérdés az, váljon az eldöntés elvileg li e 1 y e s V о 1 t-e ? t. i. váljon a kétévesek versenyei az állam által dijazandók-e vagy nem ? Ezen kérdéshez igénytelenül hozzászólani, czélja jelen soroknak. Azon kérdésre : hogy a kétévesek versenyeia lótenyésztés hasznára vagy kárára szolgálnak-e? ily általánosságban felelni nem lehet. Szolgálhatnak kárára, de hasznára is, mint t. i. a nélkülözhetlen előfeltételek hiányzanak vagy megvannak. Szintúgy lehet azt kérdezni: okszerű eljárás-e 5 4 éves üszőt tenyésztésre használni ? Tudom, hogy ezen analógia csak bizonyos pontig helyes, azontúl igen sántit, de mindemellett a kérdés megvilágítására, a józan ész adta megszorításokkal alkalmasnak tartom. Ugyanis mindkét kérdés körül ugyanazon két táborba sorakozva találjuk a véleményeket. Egyik az ósdiaké, kik a természetre mint legmagasabb törvényre hivatkozva, útmutatásukat a vadon tenyésző állatok fejlődési és szaporítási processusából merítik. Másik a modern materialista iránya, mely jóformán minden áli«t-teny<Szté*H kérdést a tápszer, vegybontásés phisiologico chemicus recipék által vél megoldhatónak. ' ' Az igazság itt is, mint rendszerint a két véglet között fog találtatni, de annyi tagadkatlan, hogy a culturtörekvések gyakorlati eredményei, az állatok vad természeti állapotának lényeges tökélesbithetését igazolják. Ki hitte volna például 100 év előtt, hogy csupán okszerű tenyésztés és takarmányozás által elfog éretni azon csodás, noha mainap korántsem ritka eredmény : hogy 2 éves tinóból 1000—1200 font érett bust nyerünk; vagy hogy két éves csikó akkora lesz és nagyobb, szintoly kifejlett és sebesebb, mint az akkori öt éves versenyló. Hogy ennek is meg van határa, ezt komoly ember elvitatni nem fogja ; azon pont t. i. meddig bizton, de mellyen túl okszerűen menni nem lehet. Hol van ezen pont; mily fokig lehet a ló kora fejlődését és versenyekben kihasználását emelni a nélkül, hogy ez a tenyésztés maradandó érdekeit károsítaná ? ez a kérdés. Erre mint jóformán minden gyakorlati kérdésre legilletékesb választ Angliában halálunk. Anglia a sport, de egyszersmind a higgadtan számító üzletszerűség hazája is, ennélfogva a reá való hivatkozás jogosultnak látszik. És mit látunk ott ? A 18-dik században alig fordult elő szórványosan két évesek egykét futása, lábra kapni éppen nem tudott. Pedig ott nem a kormány, sem elméleti rendszerek szabályozták a gyepen követett eljárást, hanem csupán az é r d e k, illetőleg ennek agen6
