Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-11-17 / 46. szám

November 17. 1875.

Vadász- és Verseny-lap.

307

— Hogy mily szokás járja ma e puffogató seregnél, azt még a hajtás előtt könynyen észre vehetitek. Kupak pattogás, fegyver elsütés, zajos töltés és beszélgetés, a megrugott vagy veszekedő kutyák ugat. sa, a rókának elég intő jelek, hogy lehetőleg gyorsan kereket oldjon. De még akkor is, ha ezt nem tenné, s a vadászat megkezdődött, - i hajtottak s/ámtilan vadásztól, s tátott szájú kutyáktól körül vannak fogva, röviden, ha a veszély már úgy szólván, nyakatokon ül, még mindig akad némi mód, az ólomkura elől menekülni. Csendesen állni, a pálinkás csutora- és kapadohányról lemondani a vadászurak képteleuek. Azért mihelyest meglátnak, mielőtt még ráíok puskáznának, merész fordulattal gyakran lábaik mellett oltalmazó helyre akadhatotk, és a sőréteknek félre kell ütődni, de azután fussatok is ám úgy a mint tudtok, egyenesen az erdőbe, oly helyre, hol senki sem háborgathat, ama kutyán kivül, a melyik a visszaterelés nehéz munkájára vállalkozott. A legnagyobb veszély akkor fenyeget, ha a mérges kopöktól űzetve, kényszerültök a legnagyobb sűrűségbe menekülni, Mögöttetek csaholnak az éhenkórászok, elől pedig bizonyosan lesz, ha mindjárt még oly keskeny erdei utacska is, a melyen a legügyesebb s leggyorsabb lövők föl vannak állítva. Az ilyen szoros ma vagy holnap, bizonyos halált okoz. Szerencsére a rókák is bírnak véd- szentekkel, s bátor mozdulat- s feltűnő ügyes ugrással többen menekültek a szorulatok nyílásainál lesben állók golyóitól.

Magamat hazudtolnám meg, ha a régi vadászat és áldozásainak hanyatlása miatt környeznék. — Sokkal veszélyesebbek voltak azok a kuruez időkből származó puskáikkal ránk nézve , mint a maiak tömeges gyilkolásra készült fögyvereikkel, mely utóbbiak nekünk rókáknak azért sem ártanak, mert a nősülén napot, • asm időt kivéve, melyben gyermekeinkkel nemi szorosabb viszony ban állnak tome ceten nem szoktunk együtt let-ni- Azért nincs is mit tartannnk az úgynevezett gyom-, azaz rósz lövőktől^ sőt ellenkezőleg gyakran igen hasznos böngészetet tarthatunk után- nuk, mert ők ép úgy értenek a vad meglő vészhez, mint a meglőttnek üldözése- és megkeritésé- bez. Bátran állíthatjuk, hogy ez urak a szerencse iőségszarvát formálisan az orrunkra hintik.

»Utódaimnak s e földön lakozó valamennyi fajrokonimnak végre azt a jótanácsot adom, hogy öröklött jó tulajdonságaikat, u. m. eszesség-, merészség-, ügyes ravaszság- és kitartásukat el ne hagyják, legnagyobb erényükről pedig — több effélével birunk — az elővigyázatról meg ne feledkezzenek soha. Ha nagyobb társaságban vagytok, a vezényletet mindig a dámákra hízzátok, nem csupán udvariasságból, hanem mivel ők minden körülmények közt eszesebbek, finomabb érzékkel birnak, s a kitartás és fortély tekintetében a férfiakat jóval fölülmúlják, a veszélyt ügyesebben kikerülik, a martalékot pedig nagyobb kellemmel tudják megkentem. Találkoznak köztük is egyligyüek, ez már igy megy a világon, mert »ritka tiszta búza, miben konkoly nincsen.«

»Egészben véve azon hitben vagyok, hogy utódaink jobb napoknak fognak örvendeni, A közművelődés kedvezni fog nekik. A régi vadászok poklokra szállnak, az erdők kisebbek lesznek, a tájékozás megkönnyehbszik, a komor sziklákat légberöpitik, , s a hasadékok búvóhelyül szolgá- landnak, az öreg fákat kiirtják, s helyüket az előttünk annyira kedvelt csemeték foglalandják el, s ha a nyílt mezők és rétségek az erdőt itt- ott ki is szorították, támadnak a helyet tanyák, melyekből szükség esetén mindig jut a konyhára egy-egy tyúkot ska, vagy más baromfi.

»Záradékul szeretnélek még a veszélye« és ártalmatlan vadászok hü arczképeivel megismertetni, de közbe jött akadályok miatt a hosszas tapasztalás-szerzett.' ismereteimet csak röviden fogom jelezni.

Halljátok tehát : ezek a főbb vadászalakok :

1-ör: A pap, mint vadász, még a vadászöltönyben is tömjén-szagu. E szagot már messziről fölismerhetitek. Minden meggondolás nélkül ugorjatok föl előtte. Az hallatlan, hogy pap valaha rókát lőtt volna.

2- or : A tiszt, nem képes nyugton állni, és mindig szórakozott. Gyakran foglalkozik bizonyos kezdőbetűknek a fábafaragásával, vagy kutyájának elverésével, melyet a hajtóvadászatnál nem akar nélkülözni. A lesen közönségesen inkább kedvesére, tárczájára vagy a legközelebbi előléptetésre gondol, mint arra, hogy a legközelebbi pillanatban miféle jelenetnek lehet tanúja. Ezenkívül különés kitartással szokta a mókusok ug- rándozásait és mászkálásait megbámulni még akkor is, ha a kutyák a lába alatt űzik a vadat ; fölugorhattok előtte bátran.

3- or : Az igazi vadászt kellő szél mellett könynyen fölismerhetitek, ha reggelije után az erdőbe jön. Ezt kerüljétek, inkább ugorjatok fel a molnár, borbély vagy kéménysöprő előtt — orrotok majd fölismerteti ez urak mesterségét — ámbár valami szeszélyes, eddig megféjtbetetlen, mondhatni nevetséges fatum sörétjeiket gyakran a czél- pontba viszi.

4- er : A tudósok ugyan nem gyilkoló gépek, de nem bírván szimattal, gyakran nehéz, sőt lehetetlen rájok ösmerni. Sokan maguk se tudják, mért vannak jelen a vadászaton, . Némi ismertető jeleik : üeveg szemek, nyugtalan állás, s a fához támasztott vagy a földön heverő sörétszóró, a mel- lőzhetlen abrakos zsák mellett.

5- ör : A tanító, körülbelöl olyan, mint egy mért- földmutató. Szaga, mint a perzselt májé.

5. -4z irodatizzt. Szomszéd asszony, adja csak ide C80ppeit, roszul vagyok. Öt lépésről kékbe lő. Fajunknak nem igen ártott egÿ se még e tenta- és tollfogyasztó vitézek közül.

7. A vasai napi vadász. Szimatja különféle, de erős. Hol rohadt káposzta, hol bagaria szagú. És az eredmény ? A kinek szerencséje van, annak ökre is borjazik.

»Miután a rókák nem szoktak a hypothesis terén mozogni, a végén előadottak pedig csak nem oda tartoznak ; bezárom kedves testvéreim e fejezetet, és újólag szivetekre kötvén az előadottakat, örökre búcsút veszek tőletek. Ha a más világon tudomásomra jönne, hogy valamelyik közü- letek saját okozta szerencsétlenségbe esett, annak örülni fogok, mert egy ostoba rókával kevesebb

Körültekintés az angol sport mezején.

(Folyt.)

Az amerikai hires ügető versenyló: a »Goldsmith Maid,*: mint a »Bell’ s Life« biztos forrásból

Írja, nem fog többé a versenyeken megjelenni.

Visszalép a küzdelmek teréről. E jeles kan- czának rendkívüli bravourjáró! nem lesz érdektelen egyet-mást följegyezni.

Goldsmith Maid Sussex countyban neveltetett a John B. Decker istállójában. Először Edsall’ s Hamblesonián nevet viselt, majd Kentuckyban más gazda alá kerülvén »Alexanders’ Abdallah«- nak nevezték el. Apja Hamblesonisn volt. Anyja a valódi Abdallahtól, az amerikai »Mambrino« fiától származott ; következéskép közel rokona ama híres paripának, melynek farkát Hogland Simeon, a kitűnő lovas, vendégeinek máig is mutogatja.

»Goldsmith Maid« 1857-ben látott először napvilágot, és igy most 18 éves ; de még mindig erőteljes és ruganyos tagokkal bir, mint azt az utóbbi ügetésével fényesen igazolta. Anyjának öt csikaja volt, mindnyája kitűnő. Goldsmith Maid volt a legkisebb s oly vad volt, hogy tulajdonosa nyolez éves korában eladta unokájának 350 írtért. Hazamenet a fiatal Decker találkozott William Thomsonnal, kinek 400 írtért átengedte a kanczát. Három hónappal később Thomson 100 font nyereséggel túladott rajta, mr. Goldsmithnek a legügyesebb és kitartóbb lovasok egyikének. Keze alatt a kancza kénytelen volt rejtett jeles tulajdonait kitüntetni. Akkoriban nagyon vad, ideges és bokros volt. Mr. Goldsmith türelemmel és nyájassággal nemsokára megszelídítette némileg, de

csak a legegyszerűbb kantárt és zablát alkalmazhatta nála. Három első évében a versenyeken zabla nélkül futott. Már akkor is csodálatot keltett fel maga iránt.

Mr. Goldsmith birtokán jeles voltának több fényes bizonyságát adta. Gazdája legott föl is ismerte benne a kincset. Termete alacsony, de nyúlánk, erős szügyü, s roppant izmu volt mindenütt, háta pedig bámulatosan erősen kifejlődött.

Először 1865-ben futott, Goshenben, a legjobb versenytársat 2 perez 30 mperczczel győzve le. Megjegyzendő, hogy az ügető már 8 éves volt mikor a versenypályára lépett. Abban az évben még kétszer versenyzett, de nem kedvező sikerrel. Ellenben a következő 1866-dik évben tízszer futott ügető versenyt s egyet kivéve mind megnyerte. Ebben Gén. Butler verte meg.

A következett évben a hires Dexterrel mérkőzött s ezt könnyedén legyőzte. Dexter ekkor 9 éves, Goldsmith Maid 10 éves volt. Ez volt Dexter első kudarcza négy év alatt, mióta t. i. az ügető pályára kilépett. Addig 25 versenyben lépett föl a nélkül, hogy csak egyet is elvesztett volna. Ebből szintén látható, hogy nem szükséges a korai tanítás az ügetöknél, mire például hozható föl e két lovon kivül »Flora Temple« és »Lady Thonu.«

Abban az évben Goldsmith Maid folyvást gyarapodó’t a William Bodine keze alatt, mígnem Budd Doble vette át a kanczát kezelése alá.

1868-ban Doble nyolez ügötővörsenyben győzött vele. Jegyezett akkor 2 p. 2l1/2 másod- perczet. Azon őszszel mr. Goldsmith eladta a »Maid«-et Doble és Barney Jackman-nek. A telet Philadelphiában töltötte s saisonját azzal kezdte, hogy megverte az »American Girl«-t, mely 2 p. és 19 mp. alatt ügetett a Narragansessi parkban, s Dexter koronáját majdnem elragadta. Ettől kezdve Goldsmith Maid mindinkább bámulatot keltett maga iránt. — Bostonban megverte »Lucyt-t 2 p. 20 ‘/2 mp. alatt. Megverte »Georg Palmer«-t a »Fashion Course«-on. Majd ismét találkozott Philadelphiában az »American Girl«-lel, három ízben verve ezt meg 2 p. 20 mp.-nél többel mindannyiszor. Először történt, hogy ló, három futásban 2 p. 20 mpercznél alább tudott jőni.

1870-ben ötször nyert; de akkor el nem érte » 2 p. 20 mperczet. 2 p. 24 mperczet vett igénybe. — 1871-ben Baltimoreban, Brooklinban, Boston és Buffalóban minden ellenfelét megverte. Az ntósóban újra 2 p. 20 mp. produkált. Itt megkisérlé a Dexter időtartamát elemi s 2 p. 1Jt mperczet csinált külön dijért. Kevéssel később Milvankyban 2 perez 17 mp. tüntetett föl s igy nyerte el Dexter koronáját, melyet ez visszavo- nultával nyert. — Goldsmith Maid mindig tovább ment nyugatnak, egészen Omaháig és Cou- neil-Bluflsig, fent a Missouri folyÓD.

1872-ben a bostoni nagy jubileum alkalmával a »Mystic« versenyen 2 p. 16 3/4 mp. alatt ügetett. Azon nyáron versenyzett még Brocklyn- ban és Clevelandban s egy hóval a bostoni verseny után már Sacraraentoban a Rocky Mountain tövében futott 2 p. 171ji mp. alatt. Onnan San Franciscoba ment. 1873-ban keveset futott; a múlt évben azonban 17-szer s mindig fokozódó gyorsasággal. így Michiganban 2 p. 16 mp., Springfield Massachusettsben 2 p. 16 mp., Ro- chesterben 2 p. 14 ljt mp. és Bostonban külön erszényért 2 p. 14 mp. Ez történt szept. 24-én. Az utolsó verseny volt Hartfordban 2 p. I41/a másod perez.

Doble 9 éven át volt idomárja és hajtója.

*

* *

Kgy angol gentleman érdekesen Írja le a »Field«- ben a Rio Plata partjain való sport-élményeit. Nehány évi távoliét után — irja — ismét e vidékre kerülve, eszembe jutott egy jó barátomat fölkeresni, midőn az Andes hegységen át Chilibe utaztam. Ismerőseimnek telepe vagy huszonnégy mértföldnyire feküdt a kis Frayle Muerto várostól, a cordobai kerületben. Az első szívélyes fogadtatás után ama kellemetlen hírrel leptek meg, hogy a jégessö elverte telepük egész termését. Gondolhatni, mily borzasztó lehetett a csapás, ha el-