Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-10-13 / 41. szám

276 VADÁSZ ts VERSENY-LAP. OKTÓBER 13. 1875. gukét, áldván mindazokat, kik megnyirbálták a fözés-szabadság amúgy is gondteli hivatását. Tudvalevő dolog, miszerint kedves háziasszonyaink a törvényhozással, — ha az házaikon kívül történik, — keveset törődnek. De mikor uton-utféleD, kofa, szakácsné és konyhafönök megütközéssel tapasztalja, hogy a »diäta« a konyhára is befolyni merészel, — s ezt az asszonynak elpanaszolják , — ez annál is inkább elszörnyüködik, miután a háziúr, bár a stabilissá vált bornyuszelet fölött mogorva lett, de mint a Diéta tagja, mint loyalis hazafi, ezen törvényszabta állapotot természetesnek találta. És ez szörnyű ám, mert részvétteli gyomorra számítottak s csalódtak. De ne folytassuk ezen ezer szívben elfojtott konyhafohászokat , melyek hasonlítanak ama bizonyos, a meleg kályhán hangra ébredt, befagyott dallamokhoz, melyek Münchhausen postasipjából utólag, s igy későn szabadultak ki, s örvendjünk a jelennek, piaczunk méregdrága, kevés és háromszor megadóztatott vadjainak. Ugy augustus közepe körül, még az »ötvenes években« is, fegyverhordozó fővárosi polgártársaink, ama lázban szenvedtek, mely ez idén, a fegyveradó és vadászati adó hozzájártával, fokozott vadászlázzá fejlődött. Polgárjágereink egy része tekintetbe vette a sanyarú pénzszük időket, fogta kedves dupláját és eladta feleárán, mert a megadóztatott mulatság neki drágának tetszett ; egy másik része fegyverét a »Kwadrob-Kasten« legsötétebb részébe sülyesztette, ravaszul számitván minden dolognak, s igy a fegyveradónak is múlandóságára. Különben tudja ö kerne, hogy a törvény csak akkor szentirás, ha tiszteljük, — ő ezt pedig nem teszi, niemals nicht. Mellesleg mondva pénzügyérünk szent haragja a sovány fegyverconscriptió felett nem egészen alaptalan ; bizonyos bürgerosztály eltagadja hazáját egy félforintért, mért ne tagadná el egy vagy két puskáját 2 vagy 4 frtért? — A vagyonosb vagy szenvedélyes vadász fizet és vadász. A vadászat megnyílt, a vadászkártyák váltattak, és indult a boldog keresni vágyának czélpontokat. De biz ezek megfogyatkoztak a főváros határában. A pesti oldalon közös- és honvédbaka agyon meneteli, huszár és dragonyos összetiporja, a tüzér meg eldurrogat mindent, mi szalad és repül ; a budai oldalon meg le- és kimosta az égi viz a hegyek legelrejtettebb zugját is, és nem maradt ott sem ürge, sem veréb életben. Vasárnapi vadászaink ily sanyarú körülmények közt, vagy neki indulnak a nagy világnak s Üllő vagy Pócsmegyer körül iizik a maradéknyulakat, vagy a vadaspiacz drága vadjait viszik haza, ösmeröseiket és önmagukat bolonddá téve. * * * Hallomás szerint a vidéki vadászat, s kivált ennek fattyuága, a parasztpuskázás, az uj vadászElfogultság nélkül megítélve a vadász-és fegyveradó befolyását, azon eredményre jutunk, hogy biz azok igen keveset fognak jövedelmezni és anyagi resultatuma annyi mint semmi lesz az államra nézve, ellenben morális hatásuk nagy és tartós lesz. * * * A vadászat megnyíltával piaczunk fogolylyal nagyobb számban volt ellátva, és aug. közepe óta sept, végéig, az igazságot nagyon megközelítve, vagy 5000 darabot látott, melynek egy harmada magyar fogoly, két harmada ellenben csupa alsó-ausztriai, kivált marehfeldi madár volt. A magyar fogoly-szállitmányokhoz járult nagyobb parthiekban, — a tót-megyeri uradalom vagy 600, a zselézi és a pöstyéni uradalmak vagy 200, gr. Batthyány Elemér vadászata vagy 300, Kund Béla ur vadászata szintén annyival, a maradék számos más vadászatokból ered. Parasztvadászok kevés foglyot szállítottak és igy kitűnik, hogy az ez idei fogolyvadászat a rosz eredményüek közé tartozik. Alsó-Ausztria a szállitott nagy menynyiség és annak csekély ára után Ítélve, ellenben bővelkedett fogolylyal. Directe első kézből piaczunkra csak a Kinsky-féle matzeni uradalom szállitott, a többi másodkézből Gänserndorf és Marcheggböl jutott hozzánk. Most okt. elején, Cseh- és Morvaországból szállíttatnak foglyok, de melyek a hosszú ut és meleg folytán félig megromolva érkeznek s igy most alig kaphatni belőlük. Fáczányok, az eddig érkezett hirek szerint, az egész osztrák-magyar birodalomban gyönyörűen prosperálnak, s dúsgazdag eredményre számithatunk. Ezen fíczányböséggel szemben a fővárosban bizonyos ellenszenv uralkodik : most ebben a sanyarú, pénzszük időkben fáczánypecsenyét enni ; — vonakodik mindenki ez Ízletes madár után nyúlni, ámbár sokkal olcsóbb a piaczon, mint a hizott poulard. A restauránsok, az unszoló vadaskereskedőt avval fohászkodják le, hogy »Ajváj ! fáczányevőink eltűntek, agyonkracholtattak, most a lungenprádli alig járja.« Bizony, bizony nem fáczányidöket élünk itt a fővárosban. Eddig a ráczkevei, az osztrák maczeni, a zselézi uradalmak és több Wenklieim-féle vadászatok szállítottak fáczányokat. Több uradalom azoknak vadászatát cs ik okt. vége felé fogja kezdeni. Nyúl itt a piaczon kevés van. Föoka ennek a nyulfogyatkozásnak a parasztvadászatok felhagyása. Uradalmak ritkán vadásznak november előtt tapsi fülesre, és eddig névleg a kunsági »puskás consortiumok« láttak el bennünket bőségesen azzal ; de azok most szünetelnek, s igy kevés lett a nyul. Tavai még augustus közepétől September végéig 3000—4000 nyul hozatott piaczunkra, — ez idén alig fsle jött ennek. Különben több competens vadász ítélete szerint , lesz nyul elég, lia a hajtóvadászatok kezdetüket veszik. Fürj kevés volt, de van most október közepe és fegyveradó folytán igen nagyon csökkent. A ; felé még mindig. Vizivad kevés jött a piaezra, fővárosban érezni ezt két helyen nagyon is. Elő- ámbár volt az országban elég ; de ann ík könnyen szőr is vadaspiaczunk most az apró vadak hiányában szenved, másodszor a lőpor és más löanyag való megromlása és csekély ára visszatartja a fővárosba való szállítástól. Túzok itt a városban consumtiója a mult évekhez mérve majdnem egy ! már mesebeli madár lesz, s ha néha egy-két kopharmadára sülyedt. Hogy mily káros befolyással lesznek ezen adók a lőfegyvergyártásra, már abból gyanítható, hogy már eddig is, a rosz jövő előérzetében, itt Budapesten 4 fegyverkereskedés és 2 fegyvergyáros végeladás vagy bukás utján kimúlt az iparos és kereskedési világból. Ellenben egy kis fényoldala is van ennek a sok árnyéknak. Számtalan község felhagyott az autonom községvadászattal és sok kasza- és kapakerülö parasztember, ki fegyverét vadászatra és — ami megtörtént, — rablásra és gyilkolásra is használta, — azt a községház oldalába támasztotta, — és nem adózik. Nagyobb uradalmak továbbá, melyek a községek túlzott követeléseivel szemben ki nem bérelték a vadászatot, sőt tulajdon vadállományaikat, a vadásztér felaprítása miatt, reducálták most ismét nagyon olcsón szerezhetik meg a vadászhatást a községi hitárokon mi által eddig veszélyeztetett vadállományuk ismét jövedelmezővé válhatik. pasztott példány egy alföldi szekér oldalán függve megjelen, ifja, örege megbámulja, s egyik a másiknak elmondja, hogy hallotta évek előtt, mily jó husa van ennek a marha nagy madárnak. Siket- és nyirfajd, egyes példányokban a Kárpátokból és Erdélyből érkezett, s méltóképen megbámulta mindenki, de meg nem vették, sem nem ették,és helyesen, mert lőni, de nem enni való madár. (Vége következik.) merkur. Kecskeméti vadászrajzok. (Ujabb közlemény.) (Folytatás.) Az első nap kora reggelén a vadászok a meghajtandó terület közepe táján, annak szé lességében, felállíttattak. A hideget még inkább fokozá a folytonos esős-havazás. A kevésbé türelmes szenvedélyes vadászok kijelölt állásaikon tüzeket kezdtek gerjeszteni ; mert két órába került, mig a hajtók a vadászok vonalához felérhettek. Meglehet, hogy ezen, habár csak pislogó tüzek nem csekély okul szolgáltak a vadászat eredménytelenségére. Dobszóval nem lehet verebet fogni. Sz. L. barátom is faágra akasztá lantját, vagy akarám mondani vadásztáskáját és lőfegyverét, s leszállt egy közel eső, már kiszáradt kopolya kútba, hogy ott a nedves falevelek és gályákból tüzet éleszszen. Akár a kovács fujtató, ugy dolgozott tüdeje egész erejéből, hogy a tüzelőt fellobbanthassa. Egyszerre csak robajt hall a feje fölött, feltekint, s ime egy hatalmas róka szökkent keresztül a kohó fölött, vitorlájával csaknem a fúvó vállait seperve. Mit tehetett vadászunk okosabbat : megcsóválta fejét, azután ismét leguggolt, hogy a tűzgyújtási operátiót tovább folytathassa. A vadászok ezután, helyben maradva s arczot forditva, a hajtók ellenkező irányból jövő hajtását fogták fel s esteledett már, a midőn e csekély eredményű vadászat az óriás buczkák közt befejeztetett. Farkas ugyan nem került puskavégre ; de annyi bizonyos, hogy a mult éjjel a buczkások közt csavargott : mert friss nyomai a felázott talajon tisztán kivehetők valának. A következő egész éjen át ismét esett s reggelre kelve, a más tanyákon megtelepült vadászok nagy része a városba haza sietett, ugy, hogy csak kevesen maradtunk a sikföldön megejtett körvadászatokon, a melyek délután 3 órára befejeztetvén, a hely sziliére kirendelt fogatokon mi is haza hajtattunk. * * » Monostor-pusztai vadászterületünk, melyet szinte a várostól haszonbérelünk, legnagyobb részt buczkás vidékekből áll. — Ha részletesebb topográphiai leírását adni akarnám, ki nem kerülhetném, hogy ismétlésekbe ne essem, mert ezen buczkás vadászterületek ecsetelésénél a tiszt, olvasó, a már leírtam ágasegyházi, szikrai, baracsi és bugaczi tájképek hasonmását fogná felismerni, legfeljebb is azon különbséggel, hogy ezek a baracsi és bugaczi puszták vadregényes homokdombjainak nagyszerűségével nem vetélkedhetnek s borovicskáik sem oly tömörek, átgázolhatlanok, mint a minők amazokéi. A monostori tilos területeken — daczára az orvvadászok dulakodásainak — gazdagon tenyészik az apróvad : a nyul, róka, fogoly; a nádas zsombékos mocsárain pedig esős, nedves időjárással ott fészkel a vadkacsa, szárcsa, búvár, vöcsök sat. és e sásos mocsarak ősz felé élvezetes vizi-sport színhelyeivé válhatnának, ha az a bárom órai távolság s az utak mély homokja vadászaink hevélyét tetemesen le nem lohasztanák. Egyébiránt az is igaz, hogy már vagy tiz év óta a téli esőzések- és havazásokból származó vizeink, a rendesen bekövetkező szárazság és rekkenő hőség miatt, kiszáradnak és igy szárnyasaink is e vidékről lassanként elhúzódván, a tenyészidő utáni vizi vadászataink is meghiúsulnak. Ez irányban tehát, az ujabb korból nevezetesebb élményekről nem szólhatván, egyedül