Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-10-13 / 41. szám

276 VADÁSZ ts VERSENY-LAP. OKTÓBER 13. 1875. gukét, áldván mindazokat, kik megnyirbálták a fözés-szabadság amúgy is gondteli hivatását. Tudvalevő dolog, miszerint kedves háziasszonya­ink a törvényhozással, — ha az házaikon kívül történik, — keveset törődnek. De mikor uton-ut­féleD, kofa, szakácsné és konyhafönök megütkö­zéssel tapasztalja, hogy a »diäta« a konyhára is befolyni merészel, — s ezt az asszonynak el­panaszolják , — ez annál is inkább elszörnyükö­dik, miután a háziúr, bár a stabilissá vált bornyu­szelet fölött mogorva lett, de mint a Diéta tagja, mint loyalis hazafi, ezen törvényszabta állapotot természetesnek találta. És ez szörnyű ám, mert részvétteli gyomorra számítottak s csalódtak. De ne folytassuk ezen ezer szívben elfojtott konyhafohászokat , melyek hasonlítanak ama bizonyos, a meleg kályhán hangra ébredt, befa­gyott dallamokhoz, melyek Münchhausen posta­sipjából utólag, s igy későn szabadultak ki, s örvendjünk a jelennek, piaczunk méregdrága, kevés és háromszor megadóztatott vadjainak. Ugy augustus közepe körül, még az »ötvenes években« is, fegyverhordozó fővárosi polgártár­saink, ama lázban szenvedtek, mely ez idén, a fegyveradó és vadászati adó hozzájártával, fokozott vadászlázzá fejlődött. Polgárjágereink egy része tekintetbe vette a sanyarú pénzszük időket, fogta kedves dupláját és eladta feleárán, mert a megadóz­tatott mulatság neki drágának tetszett ; egy má­sik része fegyverét a »Kwadrob-Kasten« legsötétebb részébe sülyesztette, ravaszul számitván minden do­lognak, s igy a fegyveradónak is múlandóságára. Különben tudja ö kerne, hogy a törvény csak ak­kor szentirás, ha tiszteljük, — ő ezt pedig nem teszi, niemals nicht. Mellesleg mondva pénzügyérünk szent haragja a sovány fegyverconscriptió felett nem egészen alaptalan ; bizonyos bürgerosztály eltagadja hazáját egy félforintért, mért ne tagad­ná el egy vagy két puskáját 2 vagy 4 frtért? — A vagyonosb vagy szenvedélyes vadász fizet és vadász. A vadászat megnyílt, a vadászkártyák váltat­tak, és indult a boldog keresni vágyának czél­pontokat. De biz ezek megfogyatkoztak a főváros határában. A pesti oldalon közös- és honvédbaka agyon meneteli, huszár és dragonyos összetiporja, a tüzér meg eldurrogat mindent, mi szalad és re­pül ; a budai oldalon meg le- és kimosta az égi viz a hegyek legelrejtettebb zugját is, és nem maradt ott sem ürge, sem veréb életben. Va­sárnapi vadászaink ily sanyarú körülmények közt, vagy neki indulnak a nagy világnak s Üllő vagy Pócsmegyer körül iizik a maradéknyulakat, vagy a vadaspiacz drága vadjait viszik haza, ösmerö­seiket és önmagukat bolonddá téve. * * * Hallomás szerint a vidéki vadászat, s kivált ennek fattyuága, a parasztpuskázás, az uj vadász­Elfogultság nélkül megítélve a vadász-és fegy­veradó befolyását, azon eredményre jutunk, hogy biz azok igen keveset fognak jövedelmezni és anyagi resultatuma annyi mint semmi lesz az ál­lamra nézve, ellenben morális hatásuk nagy és tartós lesz. * * * A vadászat megnyíltával piaczunk fogolylyal nagyobb számban volt ellátva, és aug. közepe óta sept, végéig, az igazságot nagyon megköze­lítve, vagy 5000 darabot látott, melynek egy har­mada magyar fogoly, két harmada ellenben csupa alsó-ausztriai, kivált marehfeldi madár volt. A ma­gyar fogoly-szállitmányokhoz járult nagyobb par­thiekban, — a tót-megyeri uradalom vagy 600, a zselézi és a pöstyéni uradalmak vagy 200, gr. Batthyány Elemér vadászata vagy 300, Kund Béla ur vadászata szintén annyival, a maradék számos más vadászatokból ered. Parasztvadászok kevés foglyot szállítottak és igy kitűnik, hogy az ez idei fogolyvadászat a rosz eredményüek közé tartozik. Alsó-Ausztria a szállitott nagy menynyiség és annak csekély ára után Ítélve, ellenben bővelkedett fogolylyal. Directe első kézből pia­czunkra csak a Kinsky-féle matzeni uradalom szállitott, a többi másodkézből Gänserndorf és Marcheggböl jutott hozzánk. Most okt. elején, Cseh- és Morvaországból szállíttatnak foglyok, de melyek a hosszú ut és meleg folytán félig megro­molva érkeznek s igy most alig kaphatni belőlük. Fáczányok, az eddig érkezett hirek szerint, az egész osztrák-magyar birodalomban gyönyörűen prosperálnak, s dúsgazdag eredményre számitha­tunk. Ezen fíczányböséggel szemben a fővárosban bizonyos ellenszenv uralkodik : most ebben a sanyarú, pénzszük időkben fáczánypecsenyét en­ni ; — vonakodik mindenki ez Ízletes madár után nyúlni, ámbár sokkal olcsóbb a piaczon, mint a hizott poulard. A restauránsok, az unszoló vadaskeres­kedőt avval fohászkodják le, hogy »Ajváj ! fáczány­evőink eltűntek, agyonkracholtattak, most a lun­genprádli alig járja.« Bizony, bizony nem fáczány­idöket élünk itt a fővárosban. Eddig a ráczkevei, az osztrák maczeni, a zselézi uradalmak és több Wenklieim-féle vadászatok szállítottak fáczányo­kat. Több uradalom azoknak vadászatát cs ik okt. vége felé fogja kezdeni. Nyúl itt a piaczon kevés van. Föoka ennek a nyulfogyatkozásnak a parasztvadászatok felhagyása. Uradalmak ritkán vadásznak november előtt tap­si fülesre, és eddig névleg a kunsági »puskás consortiumok« láttak el bennünket bőségesen azzal ; de azok most szünetelnek, s igy kevés lett a nyul. Tavai még augustus közepétől September végéig 3000—4000 nyul hozatott piaczunkra, — ez idén alig fsle jött ennek. Különben több competens vadász ítélete szerint , lesz nyul elég, lia a hajtóvadászatok kezdetüket veszik. Fürj kevés volt, de van most október közepe és fegyveradó folytán igen nagyon csökkent. A ; felé még mindig. Vizivad kevés jött a piaezra, fővárosban érezni ezt két helyen nagyon is. Elő- ámbár volt az országban elég ; de ann ík könnyen szőr is vadaspiaczunk most az apró vadak hiá­nyában szenved, másodszor a lőpor és más löanyag való megromlása és csekély ára visszatartja a fő­városba való szállítástól. Túzok itt a városban consumtiója a mult évekhez mérve majdnem egy ! már mesebeli madár lesz, s ha néha egy-két kop­harmadára sülyedt. Hogy mily káros befolyással lesznek ezen adók a lőfegyvergyártásra, már abból gyanítható, hogy már eddig is, a rosz jövő elő­érzetében, itt Budapesten 4 fegyverkereskedés és 2 fegyvergyáros végeladás vagy bukás utján ki­múlt az iparos és kereskedési világból. Ellenben egy kis fényoldala is van ennek a sok árnyéknak. Számtalan község felhagyott az autonom községvadászattal és sok kasza- és kapa­kerülö parasztember, ki fegyverét vadászatra és — ami megtörtént, — rablásra és gyilkolásra is használta, — azt a községház oldalába támasz­totta, — és nem adózik. Nagyobb uradalmak to­vábbá, melyek a községek túlzott követeléseivel szemben ki nem bérelték a vadászatot, sőt tu­lajdon vadállományaikat, a vadásztér felaprítása miatt, reducálták most ismét nagyon olcsón sze­rezhetik meg a vadászhatást a községi hitárokon mi által eddig veszélyeztetett vadállományuk ismét jövedelmezővé válhatik. pasztott példány egy alföldi szekér oldalán függve megjelen, ifja, örege megbámulja, s egyik a má­siknak elmondja, hogy hallotta évek előtt, mily jó husa van ennek a marha nagy madárnak. Siket- és nyirfajd, egyes példányokban a Kár­pátokból és Erdélyből érkezett, s méltóképen meg­bámulta mindenki, de meg nem vették, sem nem et­ték,és helyesen, mert lőni, de nem enni való madár. (Vége következik.) merkur. Kecskeméti vadászrajzok. (Ujabb közlemény.) (Folytatás.) Az első nap kora reggelén a vadászok a meghajtandó terület közepe táján, annak szé lességében, felállíttattak. A hideget még in­kább fokozá a folytonos esős-havazás. A kevés­bé türelmes szenvedélyes vadászok kijelölt ál­lásaikon tüzeket kezdtek gerjeszteni ; mert két órába került, mig a hajtók a vadászok vona­lához felérhettek. Meglehet, hogy ezen, habár csak pislogó tüzek nem csekély okul szolgál­tak a vadászat eredménytelenségére. Dobszó­val nem lehet verebet fogni. Sz. L. barátom is faágra akasztá lantját, vagy akarám mondani vadásztáskáját és lőfegy­verét, s leszállt egy közel eső, már kiszáradt kopolya kútba, hogy ott a nedves falevelek és gályákból tüzet éleszszen. Akár a kovács fuj­tató, ugy dolgozott tüdeje egész erejéből, hogy a tüzelőt fellobbanthassa. Egyszerre csak ro­bajt hall a feje fölött, feltekint, s ime egy ha­talmas róka szökkent keresztül a kohó fölött, vitorlájával csaknem a fúvó vállait seperve. Mit tehetett vadászunk okosabbat : megcsóválta fejét, azután ismét leguggolt, hogy a tűzgyúj­tási operátiót tovább folytathassa. A vadászok ezután, helyben maradva s ar­czot forditva, a hajtók ellenkező irányból jövő hajtását fogták fel s esteledett már, a midőn e csekély eredményű vadászat az óriás buczkák közt befejeztetett. Farkas ugyan nem került puskavégre ; de annyi bizonyos, hogy a mult éjjel a buczkások közt csavargott : mert friss nyomai a felázott talajon tisztán kivehetők valának. A következő egész éjen át ismét esett s reg­gelre kelve, a más tanyákon megtelepült vadá­szok nagy része a városba haza sietett, ugy, hogy csak kevesen maradtunk a sikföldön meg­ejtett körvadászatokon, a melyek délután 3 órára befejeztetvén, a hely sziliére kirendelt fogatokon mi is haza hajtattunk. * * » Monostor-pusztai vadászterületünk, melyet szinte a várostól haszonbérelünk, legnagyobb részt buczkás vidékekből áll. — Ha részlete­sebb topográphiai leírását adni akarnám, ki nem kerülhetném, hogy ismétlésekbe ne essem, mert ezen buczkás vadászterületek ecsetelésé­nél a tiszt, olvasó, a már leírtam ágasegyházi, szikrai, baracsi és bugaczi tájképek hasonmá­sát fogná felismerni, legfeljebb is azon különb­séggel, hogy ezek a baracsi és bugaczi puszták vadregényes homokdombjainak nagyszerűsé­gével nem vetélkedhetnek s borovicskáik sem oly tömörek, átgázolhatlanok, mint a minők amazokéi. A monostori tilos területeken — daczára az orvvadászok dulakodásainak — gazdagon te­nyészik az apróvad : a nyul, róka, fogoly; a ná­das zsombékos mocsárain pedig esős, nedves időjárással ott fészkel a vadkacsa, szárcsa, bú­vár, vöcsök sat. és e sásos mocsarak ősz felé élvezetes vizi-sport színhelyeivé válhatnának, ha az a bárom órai távolság s az utak mély homokja vadászaink hevélyét tetemesen le nem lohasztanák. Egyébiránt az is igaz, hogy már vagy tiz év óta a téli esőzések- és havazásokból származó vizeink, a rendesen bekövetkező szá­razság és rekkenő hőség miatt, kiszáradnak és igy szárnyasaink is e vidékről lassanként elhú­zódván, a tenyészidő utáni vizi vadászataink is meghiúsulnak. Ez irányban tehát, az ujabb korból neveze­tesebb élményekről nem szólhatván, egyedül

Next

/
Oldalképek
Tartalom