Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-10-13 / 41. szám

OKTOBER 13. 1875. VADÁSZ- ES VERSENY-LAP. 277 н körvadászatok felemlitésére kell szorítkoznom. Utolsó e nemű vadászataink 1874. évi decz. hó 18-ik és 19-ik napjain lettek megtartva. Jelen volt — a meghívott és meg is jelent vendégekkel együtt — összesen 61 vadász és 76 hajtó. Elesett pedig a két vadászati napon 303 nyul és 2 róka. Vidékünkön eléggé kedvező eredmény. Vadászaink az ujabb nemzedékből remekül lőttek ; azonban — a vadászszerencsének is kedvezése mellett — legszebb eredményt mutatott fel ifj. Nagy Lajos ügyvéd, aki egymaga 15 db nyulat ejtett. Többen lőttek 5, 6, 8 dbot, mig mások vagy csak egy-két nyulat, vagy épen semmi vadat sem ejtettek el. A lövések az egyenesebb homoktalajon tisztán kivehetők ; mert a göbecs minden lövésnél gomolyban veri fel a száraz homokot vagy havas télben a porliavat s senki sem állithatja, hogy jól czélzott és lőtt, csakhogy a lövést vitte el a vad, ha akár hosszura, akár rövidre fogta a czélt vagy épen a futó vad hasa alatt kereste lövésével a czélpontot. Ifjabb vadásztársaim nem veendik tőlem zokon, ha itt közülök egykettőt névszerint is felemiitek. A fentebb már megnevezett Nagy Lajos uron kivül : Szeless Kálmán ur, a kecskeméti központi takarékpénztár elnöke, a kinek golyóval ejtett egy bravour-lövéséről lentebb tüzetesen is lesz alkalmam megemlékezni; továbbá: BeIák Albert kir. biró, dr. Szeless József jogtanár, Kiss Ferencz kir. jbiró, Pacsu Mihály, Papp Sándor ügyvédek és még többen is, mint kitűnő lövészek, minden körvadászat alkalmával rendesen kivívják az egri nevet. Másként áll a dolog a magamféle öregebb vadászokkal, a kik még azon korból maradtak fen, a midőn a társasköri vadászatoknak hire sem volt s leginkább mint kitűnő vizslászok, magánvadászatokban lelték fel élményeik netovábbját s e magán vadászatokhoz szokva és sem attól, hogy ők vad helyett embertársukat megsebezzék, sem pedig attól, hogy őket vadásztársuk valamelyike lepuskázza, nem tartván, biztos lövésekre számíthattak ; most a körvadászatok alkalmával, látván némely leselkedők koczkáztatott lövéseit, magukat és másokat is féltve, igen megfontolt lövéseket teszünk s ép e miatt kevés vadat ejtünk ; különben pedig, mi tagadás benne, mint akárki más, biz ott hibázgatunk is. Egyébkint, valóban megfontolni való dolog is az, hogy a kör vonalán tapasztalt vagy tapasztalatlan vadászok közé veti-e a sors a higgadtabb és a vad bírásáért feltétlenül nem esengő vadászt. A mostani vadászatok alkalmávalD. vadászbarátunkat egy fiatal ember szemközt arczba lőtte; szerencse, hogy a nagyobb távolból ejtett lövés következtében, a serét az arczhus felvágásán kivül egyéb bajt nem okozott. A mult évi monostori vadászaton pedig egy hajtó kapott arcza jobb felén néhány göbecset ; de ennél ugyancsak hirtelen és nagyobb mérvű daganat követte a sértett arczoldalt. Egy hirtelen oda csúsztatott 5 frtos bankjegy csakhamar csendet parancsolt ugyan; de emberünk minden rábeszélés mellett sem akart felhagyni hajtói szerepével, mert, ugy- , mondá, akkor az 50 kros két napi napszámja elvesztése mellett még a reggelenként kijáró pálinka-adagtól is megfosztatnék. Emlitém fentebb, hogy a két napi vadászaton elesett 303 nyul és 2 róka; de bizton állíthatjuk, hogy még vagy 100 darab elejtetik, ha a vezető egyik lovas-csösz mindjárt az első körnél gyors menetben fel nem vezeti az őt követő hajtókat és vadászokat, a tervezett kör területén tul, vagy két óra járásnyira. Ennek következtében a kör ketté vált, s két különböző félkör alakú vadászás fejlődvén ki, derékon jobbra-balra a vadak lövések nélkül menekültek. Ezen kör alakitását reggeli 9 órakor kezdtük meg s az emiitett zavar miatt, mint vert hadak, szétszórt csapatokban, délután 1 órakor fejeztük azt be. Ennyi idő alatt kényelmesen a városba is haza gyalogolhattunk volna. (Vege következik.) A »vadászati adótőrvény«, végrehajtása körül felmerült s több részről panaszolt rendellenességek részbeni orvoslása tárgyában az alábbi sorokat vettük : Tata, okt. 7. 1875. Tiszt, szerkesztő ur ! A »vadászati jegyek« kibocsátását illetőleg a hatóságok körében lábrakapott törvényellenes intézkedésekre nézve becses lapjában, de másutt is, emeltetvén panaszhangok, miután ezen panaszok egy részének jogosultságát magam is alaposnak s igy a maga utján orvoslandónak tartottam, megígértem Önnek hogy ha az általam ez irányban tett lépések sikerre vezetendnek, az eredményt annál is inkább közlendem, mert az emiitett panaszhangokból itélve bizonyára mások is voltak velem hasonló helyzetben, — kik azonban jobban cselekedtek volna, ha a »jus murmurandi« helyett a »jus appellandi«-t érvényesitik vala. íme tehát a vadászati jegyek iránt ügyködési körömben felmerült kérdés, ugy a kérdés megoldásának rövid története. Ámbár az 187 5. XXI. t. cz. 9. §. a világosan mondja, hogy »a vadak gondozására s vadászte rületek őrzésére állandóan alkalmazott egyéneknek 3 évre adatik 2 frt illeték lefizetése mellett a vadászati jegy« — mégis nem egy, hanem több törvényhatóságban történt, hogy az ilyetén 3 éves jegyek f. é. aug. hó 1-től, mint a törvény életbe léptetésének határnapjától kezdve nem 3 évre, hanem csak 187 7-ik évi decz. 31-ig, vagyis 2 év és 5 hónapig terjedő tartamra boesájtattak ki, mi a mellett, hogy a törvény világos szövegével ellenkezett, az ezen uj adónemmel amúgy is eléggé terhelt felekre (pedig ezek száma nagy) 7 havi deperditát számítva, minden ily vadászjegynél 2 frt 33 krnyi túlterhelést eredményezett. Hallottunk ugyan a törvény életbeléptetése czéljából kibocsátott miniszteri rendeletekről, sőt ezeket egyik másik hirlap közölte is, melyek szerint a vadászjegyek ilyképeni kiállítása az illető közegek kötelességévé tétetett volna. — De a mellett, hogy ezen állítólagos rendeleteket a hivatalos lapban hiában kerestük, alkotmányos érzelmünk sehogy sem fogadta el azon tant, hogy a törvény világos rendeletét azon kormány módosíthatná, mely épen a törvény foganatosítására van hivatva. — Ezen bizalmunkban nem is csalódtunk. — mert egyik törvényhatóság alispánjának hasonnemü intézkedése ellen egy nagyobb terjedelmű vadászterül t tulajdonosa nevében a magas bel- s illetőleg pénzügyministeriumokhoz indokolt felfolyamodványt adván be, ezen minisztériumok igenis elrendelték : hogy a vadászterületek gondozására alkalmazott egyének részére a vadászatjegyek csakugyan teljes 3 évre, azaz 1875. augustus 1-től 1878. julius 31-dikéig terjedő érvénynyel állitandók ki. Nem vizsgáljuk már most : vajon a törvényt életbe léptető ministeri rendeleteknek talán nem kellő szövegezése, avagy a vadászjegyek kiállítására hivatott hatóságok téves felfogása idézte-e elő ezen zavart, — csak sietünk örömmel constatálni, hogy a magas bel- és pénzügyminisztérium ezen egészen törvényszerű intézkedése által a számos törvényhatóságoknál lábrakapott tévedést helyreigazotta, s azon nézetben vagyunk, hogy eme közleményünk által nemcsak az érdekeikben sértve lehető egyes adózóknak, hanem a mi több — a törvényesség előmozdításának tettünk némi szolgálatot. Fogadja tiszt, szerk. ur stb. Fittler Dezső. *) Óhajtandó volna, miszerint ilyetén jelentékenyebb kérdésekben mások is közölnék hasonnemü tapasztalataikat. Szerk. Virányost tanya, (Szabolcsm.) október 8. Ritkán volt még vidékünkön egyszer-egyszer annyi fogoly mint ez évben ; mig a mult években egy pár órai keresés után alig lehetett egy-két foltot felreppentem, most rövid félóra alatt 2—3 folt található. A mult napokban agarászat közben is szép folt foglyot riasztottam föl, száma 25-töl 30-ra rúgott. Fürjünk ellenkezőleg nagyon kevés van, nagy fáradság után kerül 2—3 darabot vadász aggatékra. Azonban túzokkal leginkább dicsekedhetik vidékünk, s merem állítani, hogy kevés megyében található annyi túzok mint Szabolcsban. Közelemben az Eszlári határban gr. Dessewffy Kálmán birtokán 2 csapat tanyáz, az egyik 70 a másik 22— 24 darabból áll. Már kétszer kísérlettem meg ezen elővigyázó állatokat puskám hegyire venni, azonban siker nélkül. Először egy kettős sánczba bújtam, s miután tanulmányoztan a túzokok menetét, biztosnak gondoltam, hogy fejem felett fognak elrepülni ; de bosszúságomra 200 ölnyi távolságra repültek el buvhelyemtöl ; másodszor ökrös szekérrel akartam közelökbe jutni, azonban a szekértől lőtávolságon kivül reppentek föl, holott megesett, hogy agarászat közben lovam előtt szálltak el. Vizi vadunk kis távolságra lakásomtól a Rakamazi tavakon szintén meglehetős mennyiségben van, kétszer voltam húzásra egy vadász társammal s a kétszeri vadászaton 23 darab vizi vadat tettünk táskánkba, kacsát, mór-sneffet és sárszalonkát. Az agarászat szintén élvezetes lesz ez idén, mert elegendő nyulunk van, eddig Kártya és Pagát agarammal 36-ot ugratván 34-et fogattam, kettő verés után a közel tengeribe menekült. Azonban valódi tapsifülesre csak egyre akadtam, melyet agaraim 4 vagy 5 percznyi erős futam után tudtak lefülelni, azonban a nyulak lassanként erőhöz jönnek, s az élvezetes agarászat csak ezután kezdődik. M. B. (Ilyen rövidke, és mégis mindent átölelő tudósításokat kérnénk az ország minden vidékéről. Csak igy lehetne áttekintést nyerni, hogy minő volt az idei vadszaporulat. Szerk.) Körültekintések a németországi vadászatokon. September elejével a kis-vadászat Németországban is megnyilt s a bécsi, prágai, dresdai, berlini vadaspiaczok foglyokkal bőven el vannak látva. Ugy látszik, hogy szomszédainknál e szárnyasokat nem igen dézsmálta meg a hosszú s kemény tél, s csak a nagy záporok és özönvizek ártottak a tenyésztésnek imitt-amott. Ez áll a nyulakról is, melyekről azt irják, hogy bár az első álombeli sarjadék nagyobbára kiveszett, de a későbbi ellésekböl igen számos süldő mutatkozik s bő nyulvadászatokat reménylenek. A nyulak nagybani lövöldözése külömben ott csak november és deczember havakban szokásos, s addig a süldők felcseperedhetnek s megerősödhetnek, helyes gazdálkodás alatt tartott területeken október előtt csak kivételképen ejtenek nyulat.