Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-09-01 / 35. szám

232

Vadász- és Verseny-lap.

September 1. 1875.

3. Gyürky Béla ur 2é. f. ra. Zsibó.

4. Gr. Nádasdy Ferencz 5é. p. k. Babér.

5. Baltazzi Aristid ur 3é. f. m. Hector.

6. Ugyanaz 3é. p. k. Harmat.

7. Baltazzi Sándor ur 2é. p. k. ap. Vitgilius, a.

Aetna.

8. Gr. Forgách László 3é. p. in. Uncle Tom.

9. Gr. Forgách István 2é. sp. k. A<viadalé.

10. Ugyanaz 2é. p. m. Dandy.

1 1. Ugyanaz 3c. vp. m. Queen Bess.

12. Ugyanaz id. sp. k. Aurora.

13. Blaskovics Ernő ur 3é. sp. in. Corvin.

Kelt Kassán, 1875 alig. 26-án.

Jenái/ Károly. egyl. titkár.

Versenyek.

Külföldi gyepek.

Németországban az elmúlt héten Wiesbaden és Frankfurt vonta magára a sportsmanek figyelmét. — A nassaui fürdőhely mectingjéről, miután abban nemcsak a mi lovaink, hanem a németországi jobb osztályú lovak is csak távollétök által tűntek fel (nyilván a közeli frankfurti versenyekre reservál- tatván azok) nem sokat mondhatunk. 3—4—5 lovas mezőnyök, apró dijuk, melyekért a németországi ismeretes és ismeretlen sportsmanek és gentry 2 — 3-ad rangú lovaival léptek sorompóba. Az aetiv sportsmanek közöl a fáradhatlan Kosenberg őrnagyot, Metternich grófot, Loë és Cramm bárókat emeljük ki, kiknek mindegyike vitt el egy-egy dijat.

*

A frankfurti versenyek eredményeit olvasóink a táviratokból nagyban már ismerik, cs.k a főbb s minket is érdeklő futamokra akarunk néhány megjegyzést tenni. Ilyen a Triennial-Stakes 187 4. és 1875., melyet a Henckel-féle Talisman nyert meg egy öt lóból álló mezőny ellen, köztük Daylight istállótársa mint 2-ik és Waisenknabe 3-ik. Ez utóbbi tehát Hamburg óta néni javult, t tartanak tőle, hogy ez idén nem all többe helyié. A sereghajtó szerepe Königshusar és Feolornak jutott. A Frankfurter Handicap nagy' mezőnyt hozott össze , de Rose-Pompon-nak nem esett nagyon nehezére társait : II Maestrot, Seraphint, Mo- narchot, és még más 5 jelentéktelenebb lovat lerázni. A III. oszt. nllamdij érdekes küzdelmet hozott a legjobb idei lovak között, melyben Blue Gown szívós leánya Germania vált ki győztesnek Ehrenbogen a »legjobb«, és Gastgeber, továbbá Paul fölött. A második napi Tiszteletdij és 1500 márka már közelébb érdekel minket, a mennyiben (Jagliostrónk a hires skandinaviai lóval, az Angliában is babérokat aratott Basnässel mérkőzött. Igaz, hogy megveretett. de megnyugtathat némileg bennünket, h gv az öregebb német lovak egyik legjobbja Strassburg meg »nowhere« volt a mienk mögött ; elég találóan illustrálván a pace sebességét. Emlitésreméltó még e napról a Louisen-Rennen, melyben Buccaneerünk derék két éves fia Vordermann könnyű szerrel verte meg az Angliában jó formát mutatott hg Hohenlohe-féle Rosalittát, s még másik négy 2 évest, köztük B »yard és Caco- let ; és a Wäldchenpreis, melyben Ehrenbogen visz- szaadta a tegnapi kölcsönt Germaniának, s melyet Konotoppa a 2-ik helyért is megvert ; negyediknek nagy meglepetésünkre Palmyrát, a Derby- győztest látjuk, — mely Hamburg óta igen megfogyatkozhatott, mint másnapi szerepléséből evidens lett —- utána pedig a Derbyreminiscentiákhoz hiven Pflastertreter, végül Daylight. — E futammal tehát az elsőbbségért való makacs küzdelem Ehrenbogen és Germania között neutralitásra vezetett : azaz mindakettő jó ló, a németországi idei tenyésztés legjava. A 7-dik nap legérdekesebb futama az Alexander- rennen. Ebben Cagliostró-nk kijavitá a vasárnapi kudarezot ; csak az kár, hogy csak épen Gast- gebert lehetett neki lelovagolni, — s nem legalább a first-ratekből egyet, vagy mindkettőt — meg Palmyrát, — kinek indispositióját lásd fentebb. A IV. oszt. államdij csak annyiban bir némi

érdekkel, hogy a porosz kiiályi ménes Prillwitz-e is megverte Miechowitz-ot, a németek eme hajdani reményhorgonyát. A Zárverseny egy csomó középszerű ló közöl talán épen a legrosz íbbnak jutott a graditzi ménesbeli 3c. p. k. /voóci/e-nak, Goura, Herzog stb. ellen.

Baden-badeni versenyek.

; Távirat.)

Első nap. Szombaton, augustus 28-án.

I. Preis vom Praesidente». Tyne, ap. The Miner, a. Tiny 1, Seemann 2. 8 futott.

II. Zukunfts-Preis : Vordermann 1, Rosalitta 2. 4 futott.

III. Stadtpreis : Gastgeber 1, Ross Pompon 2. 8 futott.

IV. Pi eis vom Schtrarzwald : George 1, Rose Pompon 2. 4 futott.

Második nap. Hétfőn, augustus 30-án.

I. Jugendpreis : Kaiser Rothbartb 1, Rosalitta 2. Négy futott.

II. Damenpreis : Golos 1, Daylight 2. 7 futott.

III. Kosmopolitisches Handicap : Konotoppa 1. King Victor 2. Három futott.

IV. St. Leger: Basniis 1, Goura 2. Öt futott.

Országos lótenyésztésünk és a természet törvényei

ezim alatt a régi »Sportblatt« utóbbi számaiban igen érdekes ezikksorozat jelent m>g — mint látszik — egy tapasztalt s a tol at is jelesen kezelő tenyésztőtől. A ezikksorozat tartalma any- nyira közérdekű, hogy szükségesnek tartottuk azt lehetőleg bő kivonatban ismertetni. Szerző a bevezetésben előadja — különös tekintettel a laj- thántuli lótenyésztésügyre, — hogy azon évszázad óta, mióta t. i. az államhatalom a tenyésztést felkaro’ni kezdte — különféle eszközök lőnek alkalmazva cunek emeléséi e, u. tn. államuw'oea- lOtCiClCk AluUftUtk lti| l'XZJ* JBlj Uft|l OS**

tattak ki, s ínegszakanas nélkül vásároltatott külföldön tenyészanyag stb. — Mindazáltal a tenyésztés legfőbb czélja : t. i., hogy a továbbte- nyésztésre mindig elegendő számú alkalmas állatokat válogathassunk — nem szorulván a külföldről való importatióra — ezt mind e mai napig elérni nem voltunk képesek.

De halljuk a szerzőt magát :

*

* *

»Lótenyésztésünk vezetői, azon tapasztalati tételből indulva ki, hogy csak jó tenyészanyag szolgáltathat jó ivadékot : elégnek Ítélték, hogy az államménesekben jó apalovakat nevelnek, a jó anyakanczákat a tenyésztek között kiosztandó jutalmak által vélvén elérni. - - s ilyforoián tenni szert a továbbtenyésztésre alkalmas ivadékokra. E várakozás azonban csak részben teljesül, s már a ménesekben, melyek a fedező mének teremtésére voltak hivatva, — lassanként kitűnt, hogy a tenyésztés — bármilyen gondosan kezeltessék is — magában nem elégséges a szülők eredeti '[ualificatióját az ivadékokban teljes mérvben megőrizni.

Es pedig azon — igaz elég fatalis — okból, mivel az a sajátságos valami, a mi a ló »nemességét« teszi j nem öröklődik át következetesen a szülékről az ivadékokra s egyenlő hatály- lyal csupán a tenyésztés által. Hanem a »nemesség« mint minden átöröklö iö tulajdon, 3 képződésére befolyó tényezők folytonos közreműködése

nélkül, ivadékról-ivadékra, lassan bár, de biztosan ismét kivesz. Ugyannyira. hogy nem fogunk oly ménest találhatni, mely önmagából s önmagában tenyésztve, ivadékainak egyformaságát huzamosb időn át megtartani képes lett volna.

Ha már most a ménesek, melyek pedig az észszerű tenyésztéshez szükséges kellékekkel rendesen el vannak látva, az időszakonkénti pótlást — apalovak beszerzése alakjában — nem nélkülözhetik, ha t. i. a hanyatlást kikerülni akarják ;

mennyivel bajosabb egy ország lótenyésztését oda vinni, hogy tartó'ao, minden idegen segély nélkül tudjon a fejlődés bizonyos fokán egyenletesen uegállani; holott az országos lótenyésztés, nem mint egyes ménesintézet, a legválogatottabb, hanem az épen meglevő tenyészanyaggal dolgozha- tik csak, s hol e mellett a párzás sem intéztetik oly szigorú gonddal és szakismerettel, s a te- nyésztmények sem gondoztatnak úgy mint a ménesekben.

És mégis ménes- és országos-tenyésztésünk hátramaradását s hiányait igen sokan azon hibáknak tulajdonítják , melyek szerintük a tenyészmének kiválogatásában, a fajok és egyedek párzásában s a tenyésztmények körül mindenha elkövettettek s még egyre elkövettetnek.

Erre megjegyzésünk csak az, hogy a fent megjelelt irányban mindenütt és mindenkor hibáztak többé kevésbé, mire elég bizonyságét szolgáltat azon tény, hogy minden országban kivétel nélkül találkozik elégnél több középszerű és rósz ló. A ménes-intézetek és az orsz. lótenyésztés vezetésével megbízott szakférfiakban s rendszerükben sem lehet a hiba: mert hisz ők éltök javát a ló tenyésztése- és nevelésével töltvén, fel kell tennünk, hogy ezekben legilletékesebbek.

Meggyőződésünk tehát, hogy nem e körülményekben rejlik fő oka annak, mért nem tudtunk tenyésztésünkben eddig tartós haladást s átalá- ban állandóságot létesíteni. Ennek fő-főoka azon természeti törvényben található, mely szerint, az egyéni sajátságok átöröklődése az ivadékokra csak úgy lesz maradandó (constans), ha az átöröklést tényleg elősegíti az egyes szervek oly módom igénybevétele vagyis a használat azon módja, mely amaz egyéni sajátságokat előidézte és kifejlesztette; s mely nélkül a tisztán tenyésztés általi átöröklés, — a mint a ménesekben s az orsz. lótenyésztésben szokás — sohasem vezet czélhoz. A mennyiben a kiválasztott tenyészállatok sajátságai az ivadékokban nem maradnak meg, hanem lassan-lassan megint kivesznek.

Ezért alapjában téves azon sokak által vallott nézet : hogy a* orsz. lótenyésztéshez csak a tebioiibcaciíct kcii jói kiv4iO|j&toi 5 * purusiiAQ egy bizonyos rendszert követni : s akkor az ivadékokban a »nemesség« formában és lényegben állandóan megmarad. Ha ez igy volna, ha a ló- tenyésztésben az, mi párzás által egyszer javíttatott és nemesitettetett, ez állapotban mindörökké meg is maradna: akkor könnyű dolog

volna a lónemcsités. De hisz akkor orsz. lótenyésztésünknek — az ez érdemben tett fáradozások után — oly magas fokra kellene, hogy emelkedett légyen, miszerint rósz tenyésztmények már csak elvétve fordulhatnának elő.

Azonban oly könnyűvé még sem tette a természet az embernek a dolgot. Vannak a lótenyésztésnek szigorúan megszabott törvényei s csak ezek következetes tekintetbe vételével lehet, némi biztonsággal jó eredményeket várni. E törvények szerint az állandóság csak egy olyan lófajnak válhatik tulajdonává, a mely folytonosan hasonló befolyásoknak van alávetve, és mely — különösen nemzedékeken át folyvást tartó egyforma munkásságot folytat, —

miután az állandóság legelső sorban azt feltételezi, hogy ama bizonyos lófaj egyéneinek szervezete bizonyos állandó befolyásoknak legyen kitéve , s különösen a tenyésztésre fordított állatok mcehanismusa legyen különleges és változ- hatlan befolyásoknak alávetve. A ménesekben levő tenyész-törzsek ily állandó mechanikus befolyásolást nem szenvednek, a közönséges használatra tenyésztett lovaknál pedig épen ennek ellenkezője történik, t. i. a munkakör folytonos változtatása, s igy a tulajdonok állandósága e törzsekben nem fejlődhetik ki.

Ilyetén, különleges s szigorúan következetes munkatétel által keletkezett s folytontartó hasonnemü munka végzése által állandóaknak meg is maradt lófajok a cultivált országokban a kivételek közé tartoznak ; a legtöbb lófaj, a használat kii- lönfélesége szerint és arányában ivadékról ivadékra más-más szervezeti átváltozást szenved.