Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875
1875-09-01 / 35. szám
September 1 1875. Vadász- és Verseny-lap 233 Ezen önállótlanság s változékonyság még a tenyésztésben elérni szándékolt nemesítés által is előmozdittatik, a mennyiben az országos tenyész- kanczák rendesen lassú tehervonó munkát végezvén, ez hátrányos befolyást gyakorol szervezetükre; s igy a nemesítés és elparlagositás örökös harczban állanak egymással. A használati mód tehát minden körü’mények között mérvadó marad a lótörzs egyéneinek fejlődése és alakulására nézve; a milyen a munkájúk, úgy fejlődnek és alakulnak. Minél speciálisabb a munka, annál speciálisabb lesz az alaku- kulás ; s viszont minél egyenlőtlenebb és változékonyabb a munkatétel, amint változékonyabb s egyenlőtlenebb a lófaj alakulása. (Folyt, köv.) MénesA kassai versenyekre Pesten átutaztak a napokban : Prince Paris, Zebra , Corvin, Ladány (Pöschl ur tulajdona) és Zsibó a göli istállóból; Hector, Harmat és Aetna a Baltazzi istállóból ; és végre Uncle Tom a Freudenauból. * * * Jövő vasárn. (sept. 5.) a Liechtenstein huszároknak szép versenyeik lesznek Székesfehérvárott, mint a beküldött programúiból gyanítjuk.— Először is lesz egy »PreisreitsiK, melyre hat nevezés történt ; azután lesz egy kis akadályvei seriy 1mértföldre, melyre szintén hatan jelentkeztek, és lesz azután még két akadályverseny • az egyik 2 mfldre, a másik 21 ;2 mfldre, az előbbire 11, az utóbbira 7 nevezéssel. A közbenső számokat altiszti és tiszti lovak által tartandó versenyek töltik be. — A versenytér a várostól nyugatnak. Csikvár felé vezető országút mellett lesz ; kezdet d. u. 2 órakor. Birák : gr. Pappenheim tábornok, Dunst tábornok, hg. Thurn-Taxis ezredes, a versenyző ezred főnöke és e versenyek buzgó rendezője; továbbá gr. Esterházy I-ászló és báró Eynatten kapitány ; pályafelügyelő : gr. Berehtold főhadnagy stb. Neveztek : Capdeho »lezredes, Baccnrcich őrnagy, Zaitschek és Farkas ka; iunvok ; gr. Berehtold, Tsebaltz, Lónyay, ÍNm« él jfróé Fijitx rich fokad na4J*«4 . AhtuHK Itáft Vi0, W«defeat. fP Dtafcji 4» IHldfa« l(g, Béi #• le MeüM. — l#érlc» I»* pA i afiaM i natUl oda él yAÜÁSZ-'PQM. Kéthónapi vadász-élményeim Kantaj és Coloradóban. — A »Field« után. — (Vége.) Másnap gyönyörű nap mosolygott le ismét a prairie-re. "Reggeli után Barney paripákat nyergeltetett s fölhívott, tennénk egy kirándulást a Northfork és Lake Creek összefolyásáig, hol gulyája legelész. Szívesen engedtem fölhívásának s Barney példáját követve, fegyvert vettem magamhoz. Útközben nem bukkantunk vadakra, mert az antilopok a pálya túlsó részén tartózkodtak. Mintegy bét ménfőidet mehettünk a patak mentén, midőn a gyönyörű gulyát a két folyó közt legelészve találtuk. Oly kövérek voltak a marhák, akár a bízott disznók. Barney párszor körülnyargalta lábas jószágait s mindent rendben találva, visz- szaindultunk. Körülbelül három mértföldet haladva, egy vízmosáshoz értünk, mely körül a talaj fehér foltokkal volt borítva s kis távolból olyannak látszott, mintha dér lepte volna el. Valójában pedig a sziksó verte ott föl magát. Egy szép növény is tenyészett itt, mely a káposztához hasonlított, csakhogy a levelek helyét szálkák pártolták. — Tudja-e mi ez ? — kei dé Barney, hozzám fordulva. — Nem. — Ez a sós-fü. Ugyan Ízlelje meg csak. Ezzel leugrott lováról, leszakított egyet s átnyújtotta nekem. Megrágtam s valóban sós Ízűnek találtam. Barney elbeszélte aztán, hogy e fü az. melyet a marhák minden növény közt legjobban szeretnek. Itt szintén nagy mennyiségben terem a »yucka* e%y neme, melyet a nép csak tünövénynek vagy *szappan«-nak nevez, mert gyökere* habzik, mint a szappan, s a mexikói nö igen szereti Tele mosni hollófekete haját, mert finomságot s szép fényt kölcsönöz annak. Majd föl nyargaltunk egy dombra, honnan mértföldekre látott a ;>zem. — Nini! — szólt Barney; — amott buffa-í lók legelésznek, s ha ez nem igaz, ne fogjak többé kezeml>e fegyvert ! A kijelölt irányt követve tekintetemmel én is láttam egy távol domb oldalán fekete pontokat s épen Sheridan irányában. A szél kissé jobbra fújt s igy Barney is egyenest jobbra fordult. Elkezdtünk vágtatni, ügyelve, hogy a lehetőségig szél ellen közelítsük meg a csordát, mely ha legcsekélyebb szimatot vesz, rögtön tovább áll. Körülbelül három mértföldet haladva igy, megállapodtunk s a kengyelben fölállva, épen láthattuk egynek a hátát a magas fűben. Le- szállottunk s leezövekeztük a paripákat. Aztán a domb másik oldalára menve, kezdtük a »ki- gyómunkát«, (mint a hogy itt nevezik a hason- mászásti egész a domb tetejéig. Mintegy 170 kit A fekete. tüzes szeme vadul esti■T mát a gyémánt Testüket félig hosszú sörény f-du . Megvallom, engem is elfogott a Tadá'/láz. mint mindenkit, a ki először állbö- lénynyel szemben. Hogy is ne ! Ott álltunk nehány lépésnyire egy csordától, melynek minden egyes tagja egy-egy szörny, vadabb, mint minden házi bika ; nincs egy árok. egy bokor vagy • ey fa. melynél veszély es-tében menekülést Találhatnánk. K"7.elünkben két fiatal bika legelt.- ‘ >n vegye czélba a jobbfelől esőt, én a balfeh üt. — suttogá Barney, — s midőn hárma* mondok, löjjön ! L ssan térdre ereszkedve, czélba vettük az áld z it.'kát a lapoczkánál. — Egy, kettő, — három ! A fegyverek eldördültek s nagy csodálkozá- - inra. bikám lerogyott a nélkül, hogy csak egyet is rúgott volna. A Barney bikája szintén elesett, de fölkelt, s néhány lépést futott ; majd megállóit, tántorgott s végre lerogyott. Szive volt keresztüllőve. A csorda elhaladt, de mielőtt száz lépést haladtunk volna, Barney még egyet leteritett a tömegből. — Mit gondol ön, hol találta golyója a bikát ? — kérdé Barney. — A szivén, — válaszolám, — mert oda czéloztam. Barney nagyot kaczagott rovásomra. — Nem! —szólt; — az ön golyója egyenest a fülébe ment. Oda mentünk, megvizsgáltuk, s Bameynak csakugyan igaza volt. Hogy tudta ő ezt előre : máig is rejtély marad előttem. Vérüket véve a buffalóknak, lóra ültünk s vágtatva haza felé indultnkJRögtön kocsit küldtünk a három buffalóért. Útközben egy nagy farkas csontvázára bukkantunk azon a helyen, a hol Barney mérget tett ki az ily kártékony állatok irtására. Elfelejtett utána nézni, s most már csak a farka maradt e duvadnak. A buz- zárdok (dögevő keselyük) föllakmározták már ehető részeit. Nem messze onnan egy róka feküdt, mely szintén élvezte a megmérgezett húst. Ez még ép volt s megnyuzta a számomra. hogy kitömhessem. Épen felényi nagyságúak e rókák, mint a mieink, s hamuszinüek. Mint Barney megjegyzé, úgy futnak akár egy »jól megkent villám!« Mióta a nagy puszták jelenlegi uralkodója : a mozdony behatott az ős prairiekhe, olykor különös esetek fordulnak elé. Egy alkalommal Russell nevű telep lakosai arra ébredtek fel, hogy egész buffalo-csorda száguld végig utczájokon. A kinek fegyvere volt, kiugrott és lőtt. Sok sörényes maradt a porban. Kansas és Colloradoban százezrével pusztítják e nemes állatokat. Különös, hogy a legnagyobb pusztítók maguk az egyesült államok tisztjei, kik nagy hajtóvadászatokat rendeznek a buffalókra s csupán nyelveiket viszik magukkal, a test többi részét künt hagyják veszni. Tél kezdetén az indusok sokat lelövöldöznek, húsúkat megszáritják, a bőrüket pedig az asszonyok dolgozzák ki, úgy hogy a velőt rákenik s addig verik, mig puha és fehér nem lesz. Most már vannak emberek, kik a prairie- ken talált buffalo-csontokkal kereskednek, melyeket kiállíttatnak a Pacific-Kansas vaspá- I Íján Ne»-Yorkba, hol azokat részint a ezukor- gykrak haanálják fÖL részint lisztté őrölve, I trágya szerül alkalmazzák. A buffalo köny- I nyen megszelídíthető. Wilsonban láttam három ily szelídítettet a szelíd marhák között. Mikor még fiatal hornyuk, igen könnyen megfoghatók, csak a csordát kell lóhátról megtámadni. Ilyenkor törekedni kell a borjú és az anya közé férkezni. A borjú gyakran eltéveszti anyját s követi a lovat. Még néhány napig voltam Barney vendége, mely idő igen kellemesen tölt el az antilope- s buffalo-vadászatok között, — s aztán visszatértem O-Angliába, kedves élmények emlékeit hozva magammal. Galamb-lôvçszet» A pesti G»Umblövészet-club aug. 30-kán este tartott igazg. választmányi ülésén jelenvoltak : Gr. Zichy Jenő mint hely. elnök ; gr. Festetich Pál, gr. Zichy I-ajos, gr. Festetich Kálmán és gr. Festetich Vilmos. A választmány az őszi lóversenyek megkezdését oct. 24-re, d. e. 11 óra határozta. Lesz két lóverseny. Az elsőre egy tiszteletdijat és aláírás utján 250 frtot adott az értekezleten jelenlevő 5 ur ; úgy mindazonáltal, hogy e díjhoz az aláírás még nyitva marad ; — a 2-dik sweepstakes leend ; a részletes feltételek utólag fognak közöltetni. *
