Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-08-18 / 33. szám

ARTICBTCB 18 1875. VADÁSZ- ÉS VERSKNY-LAP. 219 A badcni nagy dijra részünkről engagirozva vannak : Renée, Strayshot, Altgraf, Gamecoclc, Talisman, Konotoppa s ezek ellenében német részről: Waisenknabe, Hochstapler, Gastgeber, Germania, Ehrenbogen, Hyineniius s még 8 —10 ló. Mi csak a kitünibbeket emiitjük. A távolság 2 mfld. A St. Legernek szintén 2 mfdjére tőlünk 14 ló van nevezve, köztük Ellenőr, Csalóköz, Csillag, melyek aligha mennek, azután Ceruleus, Bendigo, Insolvent, Strayshot, s a Henekel istállóból 6 ló, köztük Talisman. Német részről volnának Waisenknabe, Erzbischof és Miechowitz ; ez utóbbi azonban, az utolsó versenyek után itélve, hanyatlik ; s legjobb lovuk, Ehrenbogen nines nevezve ; angol részről a Duke of Hamilton és Mr. Jenning-s ist illók 6 — 6 lóval vannak engagirozva. Mi lesz az eredmény, s hogy megtartjuk-e a Hamburgban mutatott fölényt, a jövő titka. — Megemlíthetjük még a nagybandicapet, melyben Séraphin kapta a legnagyobb terhet (62

'/з kilogr.), miután Hochstapler 68 kii. mellett visszahuzatott ; s melyben részünkről még Carnation és Monarch-ot találjuk ; német részről pedig Ehrenbogen, Gastgeber és Erzbisehof. — Apropos ! Przsedswitet sehol sem látjuk Németországban engagirozva ; ellenben, hogy a pesti őszi versenyekre, e alkalmasint 2 éves társaival is, jó korán akar eljönni, onnan gyanitjuk, mert Gödön már istállókat rendeltek számukra. Igy alkalmasint meg'átjuk Przsedswit testvérét Carmazint is. Nyílt-tér, Uj szerkezet a nyereghevederek folytonos és egyenletes szorosan tartására. Sokan foglalkoz- ' tak már azon, a lovaglás biztossága tekintetében oly föfontosságu kérdéssel : miként volnának a he- j vederek alkotandók, hogy a hrs3zasb menés után 1 b álló, illetőleg a ló test méretének kisebbé létele j folytán eredt tágulás, és az ebből eredt veszélyek elhá ri itassanak. A sok sikertelen kísérlet után, ezúttal egy tiljes figyelmet érdemlő, elmés szerkezetre figyelmeztetjük t. olvasóinkat, mely — kitiinő lovasok által tett próbák eredménye szerint is — szerencsésen megoldja a kérdést, s általános elterjedésre számíthat. Egyiránt figyelembe veszi a ló lélegző szervcinek szabad müködhetését s ezáltal a feltételezett kitartásra b'ztosit isát, va'amint a lovas biztosságát, mely sokszor épen a legválságosabb pillanatokban veszélyeztetik a heveder megtágulása s a nyereg félrecsuszása által. A szerkezet egy a nyeregkápán elhelyezett, s minden nehézség nélkül levehető, vagy másik bevederre átcsatolható ruganykészülék, mely a legfinomabb angol húraczélból szerkesztetvén, s o'y érzékeny, hogy a ló minden lélegzet vételénél tágulást enged a hevedernek, a nélkül, bogy a nyereg szilárd állását feladná, miután viszont nagymérvű feszereje folytán a hevedert ugyanazon pillanatban ismét a legtökéletesebb biztosságot nyújtó feszültse'gben tartj i. Az egésznek súlya csak 13 lat, s igy alkalmazása mi nehézségbe sem ütközik. E ritka előnyökhöz járul a mé sékelt ár, melyet a derék felt/kiló Sleiribach Alajos, Estei Ferencz Ferdinánd ő fensége lovászmestere, találmányához szabott. A fin mabb szerkezet ára 10 frt, a másod osztályuaké 7 frt. Megrendeléseket elfogad : Ifj. Griess Frigyes ur (Kolowratring, 6. sz.) szijjártó Bécsben. Egy ménesmestert, ki ugy a csikók felnevelésében, mint be'ovagolásában teljesen jártas és megbizliató, a mennyiben e minőségben több éven át volt alkalmazva egy elsőrangú hazai tenyésztőnél, és ki a mellett végzett állatorvos, legmelegebben ajánlhatunk azon tenyésztő urak figyelmébe, kiknél ilyféle állomás üresedésben van, vagy kik változtatni akarnak. Szives ajánlatok e lapok szerkesztőségébe intezendők. Bekiildetett : Alulírottak tisztelettel értesitik mélyen tisztelt vevőiket, hogy Titseli Gyula társuk с hó végén Londonba és Párisba utazik a legújabb és legkiválóbb férfi divatezikkek és egyébb tárgyak bevásárlása végett. Egy.-zer.-miud késznek nyilatkoznak, Londonból vagy Párisból szükséglendő — szakmájukba nem vágó-— czikkek megszerzésére is, ha ilyen rendeletek f. h. 29-ig beküldetnek. Mély tisztelettel Balitzky Sándor utódai. Budapest, Váczi-ut za 16. Eladó borz-kopók. A badadi br. Wessdényi-féle kitűnő fajta, tiszta borzebekböl 6 darab martinai elles eladó — Schoberli-nél Nagy-Ivárolyban. Rudolf trónörökös mult héten Offensee vadászkastélyba érkezett, hol vadászni :\kart. Ezt azonban a rendkívül rosz időjárás miatt abban kellett hagynia. Szombaton visszatért Ischlbe. Hétfon éjjel ismét Offenseebe jött; s ekkor két zergét lőtt. Kedden a langbathi pagonyban folytatta a vadászatot és egy kiránduláson nyolez zergét lőtt. * * * A Simontornyai erdőkben sikerült vadászatok voltak a mult he'tcn sz írvasokra, melyekben gróf Zichy Jenő, Lits Gyula s még egy pár ur vett részt; kilencz agan-sár lövetett. Ikervárotf. gr. Batthyány Elemér bétföu kezdte meg a fogoly vadász itot vagy 10 —12 vendéggel, kik vasárnap rándult ik át Vasmegyébe, köztük br. Orczy Elek is. Ott igen sok a fogoly. Ugyan sak hétfőn kezdé m-g a pesti vadásztárs iság is Üllő és Monor körül vadászatait. Gr. Esterházy Miklós ő ex", tatai uradalmi erdeiben is megkezdődött a szarvas-vadászat. Készletcs tudósításokat kérünk. Kéthónapi vadász-élményeim Cansas és Coloradóban. (A »Field« után.) Rég sürgetett már egy régi kenyeres-pajtásom, — ki a prairie-knek évek óta lakója s szenvedélyes sportsman — tennék egy látogatást hozzá az oceánon át. Barátom sürgetésének elvégre az lett az eredménye, hogy egy szép reggel útra keltem , személyesen meggyőződni : minő emotiókat szül az ember fiában a kansasi és coloradói sport, melyet barátom nem győzött előttem a legélénkebb színekkel ecsetelni ; egyszer aztán csak azon vette magát észre, liogy egy »vadász-üdv«-vel beköszöntem bajiékába. Szívélyes kézszorítás és ölelés után alig adtunk hangot a viszontlátás örömeinek kifejezésére s legott áttértünk a dolog lényegére : a vadászatok különböző nemeire. Már előre ott láttam lelki szemeim előtt a gágogó vadludak ezreit, a legelésző buffalocsordákat, a szellőkönnyüségü antilope-nyájat s alig vártam, bogy a vadászatot megkezdhessük. Még aznap intézkedtünk, hogy hajnalban be legyen fogva a kocsiba s indulhassunk. Nap kelte előtt már talpon voltunk s reggelinket elköltve, csakhamar indulhattunk. Az éléstár egy nagy tarisznyában ott volt a kocsin, biztosítva az ebektől, melyeknek szintén magunk között szorítottunk helyet. Kényelmünkről azonban gondoskodva volt, a mennyiben az ülést buffalo-bőrrel teritették he. Két pompás csikó vonta jármüvünket ; az egyik eredetilég vad volt; a sivatagon »lassó«-va] (pányvával) fogták be s szelídítették meg ; a másik csikó nemes vérű anya ivadéka volt. E két szép állat hirtelen a tetthelyre röpített minket a manhattani úton, egy folyóhoz, hol számlálbatlan mennyiségű vadlúd szokott tanyázni s egy nagy csapat ép akkor vonult el fejünk fölött, alig 20 lábnyira. Csak akkor vettük ezeket észre, mikor épen fejünk felett vonultak el s már elkéstünk arra nézve, hogy egy nekik való töltést csúsztassunk a csőbe, s igy sértetlenül, vig gágogással hasiták a leget szemünk előtt. Körülbelül négy mértföldnyi utat téve, megállapodtunk. Az elemózsiás tarisznyát sürü fák és bokrok közé rejtők,úgyszintén tartaléktöltényeinket is. A kocsist azzal az utasítással bocsátottuk haza, hogy majd csak este felé jöjjön érettünk. Vad ásztérül ezúttal a Kansas folyó lapályos völgyét választottuk, mely körülbelül bárom mértföldnyi területü. A völgyben kétfelől meredek dombok terülnek. Ezek mögött van a szép fensik és a végtelenségbe terjeszkedő »prairie«, a szétszórt majorságokkal (farms) s hullámzó gabnavetésekkel. Erről vártuk mi a vadludakat. Az a jó ötletem támadt, hogy fölkapaszkodom a halmokra s hason fekve lesem a jó szerencsét, mely egy csapat ludat felém terel. Barátom ezalatt fürjezni ment a völgybe. Alig fekhettem öt perczig, már láttam amint egy jókora csapat épen felém tart nagy gágogással. Nem sokára közelembe értek s oly alant repültek, hogy csaknem a földet horzsolták szárnyaikkal, s csak akkor emelkedtek magasabbra, midőn körrajzom gyanúsnak tetszett előttök. En azonban nem késlekedtem, hanem közéjük gyújtottam mind a két csőből. Egy leesett, egy másikat megsebzettem, mely azonban — bár nehézkesen — tovább röpült a csapattal. A hegy lejtőjéhez szaladtam ekkor s láttam, hogy az én barátom, Charlie, ki hallotta mindkét lövésemet, leste a ludak röpte irányát. Nem sokára láttuk, a mint sebzett ludam egy kukoriczásba lezuhant. Érte akartam menni ; de láttam, a mint egy ember fölvette s odább állt vele. Ezzel reggeli vándorlásunk megszűnt és délutánig pihenőt tartottunk, miután addig hasztalan vártuk volna a ludakat, melyek csak ekkor kerekednek föl újra s szállanak ki a síkságra legelni. Lementem Charliehoz, ki négy fiók fürjet ejtett el ; de látván, hogy még nincsenek eléggé kifejlődve, fölhagyott további háborgatásukkal. Balra tőlünk egy nagy kiterjedésű napraforgótelep volt. (E növény ugy nő itt, mint a gyom.) E napraforgók közül egy túzok rebbent föl. Lesz még több is, a hol ez volt, — biztatók egymást, — s beküldtük ebeinket. Egész tuzoktársaságra bukkantunk kis vártatra, aztán egy másikra és harmadikra ; csak az volt a baj, hogy mindannyian lőtávolságon túl keltek. Mindamellett kárpótoltuk magunkat fürjekkel, melyek a napraforgók közt roppant mennyiségben voltak s lövöldöztük őket, mig csak belé nem fáradtunk. A nap már délponton járt s gyomrunk eszünkbejuttatta, hogy föl kellene keresni éléstárunkat, mely most tőlünk körülbelől egy