Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-06-30 / 26. szám

.luNlOs 30. 187 5. VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. 173 A 3évesek futamaiban első nap Pflastertreter (qp. Saunterer, a. Ingerna, Espenschied ure') volt az első a második classisu lovak közt, — e's köny­nyen nyert a Blue Gown csikó Get mania ellen, (a berlini kanezadij győztese), melyről azt hittek, liogy a Norddeutsche Derbyben ez menti meg eket, mely azonban itt egy Pflastertreter előtt nem birt megállni. •— A 2-dik és 3-dik nap fődijjait 3éve­sek számára : Langen báró pej ménje Ehrenbogen (ap. D'Estournell a. Archeress) vitte haza; az el­sőben (Versuchs-Rennen, 400 mark, 3é. belf. lo­vak) Germaniát, Filuciust és Hat ihm schont köny­nycn lerázván : a Rennen von Hannoverben (4000 m. államdij, 3é. és id. magyar-német lovak, 3000 méter) Ehrenbogen ismét igen szépen győzött Pflas­tertreter, Parasite, Knallerbse, Ruher-Nymphe és Erzbischof ellen. Egyedül Pflastertreter és Para­site birták vele a pacet tartani egész a határosz­lopig, hol könnyen hagyta el őket. — Ehrenbo­gen, mely Berlinben Miechowitzot is megverte és Paul ellen is egy vers nyt nyert, igen használható lónak mutatta magát itt is. — Ez volna nagyjá­ból véve a hannoveri versenyek eredménye. (Rész­letesebben jövőre.) Nyílt-tér« Daczára hogy Zetland ! Tisztelt szerkesztő úr! — Becses lapja 24-ik számában valaki a Robert Hesp 2 éveseinek trial­jéroli tudúsitásában kiemeli »Zsibót«, hogy jól ment, daczára bogy Zetland. Ez olyformán hang­zik , mintha Zetland-csikó nem is lehetne jó. Nem tartozván' azok közé, kik a lótenyésztésben csak egyedül a divatnak hódolnak és azt hiszik, ha egy csődör nem fedez legalább 400 frtért cs csikait nem fizetik 5—7 000 írtjával, annak iva­dékaiból jó versenyló nem válhat; fel kell szó­lalnom szegény rly soká félreismert Zetland mel­lett. Nem is szólván stayerségéröl, melyet Voltigeur után ivadékaira átörököl, — hisz erre ugy se lesz már ezután szükség, lia az államdijak ily arányban devalválódnak távolságra is — hanem kérdem, me­lyik mén mutatott fel nálunk a pályán oly cse­kély pártfogás mellett akkora eredményt mint Zet­land ! 1871-ig — mikor is B. Wesselényi Béla kibérelte 3 évre — félvér kanc/ákat fedezett, csak elvétve kapott egy-egy telivér kanczát, de azt is többnyire olyat , melyet tulajdonosa nem tartott érdemesnek a drágább mén-bérre ; sőt ha igaz, mit fáma beszél, borona elől is vittek alája kanczát. Zápolya, ez unfashionable ménből származott ló, még e mai napig egyetlen, mely Angliában is jó formát tudott mutatni lovaink kö­zül, mig a kis-béri sultán legjobbnak tartott fia Gameeock harmadik lett ugy angol Handicapben, belföldi tenyésztésünk mgy triumphussára, Lady Patroness kudarczát nem is említve. És mit nem tehetett volna Zápolya jobb temperrel. Zrínyi, ha balsorsa utol nem éri, szintén nem kisebb ered­ményt tudott volna felmutatni mint bármely mai fashionable mén. Horror daczára, hogy a két előbbi­nél sokkal alantabb állott, nagy távolságon nem egyszer igazolta a Voltigeurök gyözösségét. Kapott volna Zetland annyi és oly classisu kauezákat mint Buccaneer, Ostreger és Carnival, akkor le­hetne köztök összehasonlítást tenni ; de igy nem. Zetlandnak összesen nem volt annyi esikaja ido­mitásban ; mint a hány verseny czélokra teljesen haszonvehetetlen Carnival és Ostregert mustráltak ki a külömböző idomító istállókból. És mig azok nagy ménbér mellett fedeztek. Zetland mult év­ben gr. Bánffynál volt bérben Erdélyben 500 forimért, aztán kivégeztetett. justus. L a p s z e m I е.. Teherkönnyebség vagy különdijjak? A német sportvilág, — köszönet Mayr Ottó úr közvetítésének, melylyel a megy. kir. földm. minisztérium javaslatát, és gr. Szápáry Iván véle­ményezését : a tisztán belföldi szülök ivadékai­nak adandó jutalmazás kérdése körül lapjában tájékozni sietett, — mind szélesebb körben foglalko­zik e tárgygyal, s az »Ost. Sportbbitt« legújabb számában egy valaki (К.) a fentebbi czim alatt következő — némely részeiben helyes, de némely részeiben felesleges aggodalmai által csak a kér­dés összebonyolithatására szolgáló nézeteit közli. »Hogy valaminek kellene történni, — misze­rint a már nálunk ellett telivéranyag tovább te­nyésztésére serkentsük az illetőket, s igy a drága vérnek örökösen semmi haszon nélküli szétfolyá­sát feltartsuk : ennek szükségességét évről évre mind jobban belátja mindenki ; — mert bizonyára elszomorodik az ember, midőn a régi verseny-nap­tárakból látja : mily sok jó és drága anyag bir­tokában voltunk már, s mily kevés, vagy semmi látszatja lett annak ; — és hogy mindig és min­dig csak ujabb drága anyagot hozunk be, pedig ennek nagyobb része csak kimustrált anyag volt. »Hogy e szomorú, s ugy az egyesek mint az állam pénztárát szünet nélkül károsító állapoton némileg segitve legyen, némelyek nyíltan a mel­lett kardoskodnak, hogy valamennyi államdijunk­ban a belföldi kanczák ivadékainak 5, a belföldi mének ivadékainak meg épen 8 font teher-köny­nyebbséget engedjünk ; mig mások időszerűnek tart­ják, hogy kizárólag itthon elletett szülök ivadéka i részére egyes jól dotált dijakat biztosítsunk. »Az első propositió nézetem szerint aggályt­gerjesztő, mert vét a versenyügy ezen legfőbb elve ellen : a legjobbnak bizonyult kapja a legnagyobb dijat. E propositio könnyen odavezethetne, hogy a külföldi anyag behozatala végkép megsziintet­tetnék ; oda pedig még sokáig nem fejlődünk. Bár ez idő szerint elegendő számmal van jó an­gol fedezőménünk, arányban a kanczákkal, melyeket velők hágattathatunk s az ivadékaik számára nyitva álló dijakkal ; mégis sajnos volna, ha soha sem hoznánk be többé első osztályú angol mént, a mi a fentebbi propositio elfogadásával könnyen beállhatna. »Ugyanezen okból ellenzem a kizárólag belföldi szülők ivadékaiu ik fentartott dijakat; ellenben pártolnám a belföldi kanczák ivadékainak adott di­jakat. Ha ezen dijak aránylag nagyobb távolsá­gokra, — szintén aránylag nagyobb teher mellett — adatnának : bizonyára nagyban hozzájárulnának a jeles családból való itthon született, egészséges kanezík értékén :k és alkalmazásának emeléséhez. A mi ha történik, nemsokára elég sok erős teli­vérmén jutna az országos lótenyésztésnek : ez pe­dig kétségkívül a versenyeknek és a versenyvér­nek hozott áldozatok legfőbb és foutosabb czélja. »Ha sikerülend az, hogy minden évben 10 — 20 егоз és correct testalkatú teli vérménnel gaz­dagítjuk az országos tenyésztést : senkinek sem lesz ellenvetése, ha olykor-olykor, Buccaneer vagy Challenge pótlására egy mént hozunk Anglia- vagy Francziaországból ; nehogy verseny lovaink egé­szen kiessenek a classisból. Nem hiszem, hogy leg­jobb versenylovaink is alkalmasak legyenek oly lovak tovább tenyésztésére, mint Gamecock, Przeds­wit vagy Schwindler ; de erős hitem, hogy eleget teszünk, ha félvértenyésztésre elegendő sznmu jeles telivérmént teremtünk. Erre mindenekelőtt sok, erős, egészséges és fiatal belföldi kancza szükséges, mik­nek értéke és tovább alkalmazása kizárólag iva­Ugyancsak 1752-ben Mr. Spedding kanczája húszszor futott körül egy öt mértföldes pályát, tehát 100 angol mfldet 12 és fél óra alatt. A fogadási összeg 100 guinea s a kikötött idő 13 óra volt. — Másnap ugyané lóval ismételték e fu­tást, hasonló sikerrel. Mind a kétszer Antrim lord lovásza ült rajta. A tulajdonos e lovat font számra vette (fontonkint 8 krért). * * * Ugyancsak a fentemiitett March lordnak híres fogadása volt ez évben Sir Charles Turner-rel, csak hogy most nem ő nyert. Fogadott ugyanis Sir Charlessei ezer guineában, hogy ez utóbbi nem képes »Galloway« lován 10 mértföldet 3/ 4 óra alatt befutni ; notabene e 10 mértföld 40 ugrás­sal volt összekötve, mindegyik egy yard széles, egy negyed yard és 7 hüvelyk magas, (azaz 4 láb 4 hüvelyk) — »Gallovay« azonban e fogadásnak 35 perez alatt könnyedén eleget tett, s March lord savanyu képpel fizette le az 1000 guineát. A dolog Richmond-Fellben (Yorkshire) történt. — Jelen voltak cz ugrató futamnál Northumberland gróf és neje s átalában a high life és az ország valamennyi tekintélyes sportsmau-je. * * * 1754-ben Mr. Daniel Crooker pej kanezájára (13 marok 3 hüv. magas) fogadás történt, oly­formán, hogy az háromszáz mértföldet fut meg hetvenkét folyó óra alatt. A távot fentirt ló 64 óra 20 perez alatt csinálta meg. Az egész uton egy gyermek ült rajt', ki csík 4 stone s 1 fontot nyómott; a nyerget és szerszámot természetesen ebbe nem értve. A futam következőleg volt beosztva : April 22-én : 24 mértföld és etetés; ismét 24 mfld és etetés ; végül 48 mfld etetés nélkül = 96 mértföld. April 23-áu 24 mértföld, etetés; ismét 28 mfld s etetés ; harmadszor szintén 24 mfld etetéssel ; végre 36 mfld etetés nélkül = 108 mértföld. April 24-én : 24 mértföld és etetés; ismét 24 mértfld és etetés ; 48 mfld etetés nélkül = 96 mértföld. * * * Egyike a legnagyobbszerü fogadásoknak, mely­hez képest a mai distanz-reiterei csak gyermek­játéknak tetszik — volt 17 60-ban. Mr. Jennison ugyanis fogadott Mr. Hugo Praynellel 2000 gui­neába, liogy haszonkilencz napon át mindennap 100 mértföldet fut meg ; de egy napra csak egy lovat szabad használni s csak 29 lovat tarthat készen. Az indulás a newmarketi gyepről történt május 4-én d. u. 1 órakor, s jun. 1-én d. u. 6 órakor lett a fogadási kötelezettségnek elég téve e 29 nap alatt csak 14 ló volt igénybe véve s némelyike 3oO mértföldet tett. Egy alkalommal megtörtént, hogy már 60 mértföldet hagyott hátra d. e. 9 órakor s ekkor a ló elfáradván, egy másikon újra elöl kellett kezdeni és sikerült is esti 11 órára a 100 mértföldet lefutni. Yorkban ugyanezen évben, a hires Mr. John­son futott egy mértföldet a ló hátán állva. A fogadás 100 guineában történt és három percz­nyi idő volt megállapítva. Mr. Johnson ezt 2 p. és 42 másodpercz alatt futotta meg. * * * 1765-ik évben Cumberland herczeg »Herod« lo­va a Grafton berezeg »Antinous« hires lovát le­verte. A fogadás 1000 guinea volt. Hanem a »Herod«-on is kifogott ám а Sir James Lawther »Asbam« 6 éves pej lova s ezer guineát nyert. * * * Rockingham lordnak ugyanabban az évben »Bay Malton« óéves pej lova fényes diadalt aratott a Bolinbrocke lord »Gimerack«-ja fölött. Az első Sompson-ivadék, utóbbi Cripple-ivadék volt. Nye­remény 500 guinea. — Ugyanakkor a Cumberland herczeg 8é. »Do­rimond«-ja megverte a March lord 6é. »Squire«-jét j s nyert 500 guineát. Ez évben történt, h igy Bolingbroke lord »Gi­merack«-ja a Sir John Lowther fentebb emiitett hires »Ashain«-ját csúfolta meg. Fogadás 1090 guineában történt. Gimerack csak 14 marok s egy hüvelyk magas volt. Eladták Francziaországba. Az 17 66-ik év­ben egy verseny alkalmival 22 és 1, 2 mértföldet futott egy óra alatt, roppant összegért. Utóbb Sir Charles Bunbury visszavásárolta s visszaszállí­totta Angliába. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom