Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-04-21 / 16. szám

A PRIL 21. 187 5. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 113 konai Vitéz Mihály bátyánk? Igaz, azt mon­da bordalában a többi közt, bogy : »A Bnclius ur pinczéjében Magam leszek vezértck, Nunc est bibendum, ennyiben Horáccal egyet értek !« Kezdjük rá a kördalt is barátim ; ma már okosabbat ugy sem mivellietünk : »Ez a pohár bujdosik, Éljen a barátság : Kézről kézre adatik, Éljen a barátság !« Hát te mit ülsz amott az asztaly derekán, borús arczczal mint Márius Carthagó romjai fe­lett ? Más emberfián is megesett ám már, liogy 15—20 lövésre sem esett nyul vagy fogoly, s e mellett még a kapszli is majd kiverte szemeit, ugy> mint a bogy ma a tieiden is vért eresztett. Te meg amott az asztal szegletén, talán tul is vagy már a hatvan cseppen, liogy homlokod­dal csókolgatod az asztal tábláját ? Dehogy, dehogy, barátom : a fáradság, az ál­matlanság Igaz biz a, hiszen te voltál a nap bőse ; te szórtad marékkal a serétet a nyulak basa alá, hogy valamikép bőreikben kár ne okoztassék. No de félre a további enyelgésekkel. Ide még egy jó adag forró theával s azután tegyük el magunkat a holnapi napra, különben is vir radni kezd már. Másnapra kelve vadászatunkat ismét folya­matba tettük, csakhogy most már a sikfölde­ken. A körök egymás után pompásan sikerül­tek, melyeknél különbeket a vacsi uradalom körvadászatai sem igen mutathatnak fel, kivé­vén liogy azok nagyszerűségre emezekkel tá­volról sem mérkőzhetnének. Ha a mi vadász­társulatunk körvadászatai mindig igy sikerül­nének, nem fakadnánk annyiszor panaszra a haszontalan fáradság és a tetemes költségek czéltalan kidobása miatt. Nem szenved azon­ban kétséget: hogy a síkságokon mozgósított s egy tekintettel belátható kisebb körök alakí­tásának pontos keresztülvitele távolról sem oly terhes feladat, mint azon köröké, a melyeknek bezárása s összevonása nem ritkán két-három órát is igénybe vesz, főleg ha a mi hajtó- és a körvászatainkra fenhagyott vidékeinkhez ha­sonló területeken kell niegalakulniok, a hol a liomok-dombok, gyepes magaslatok, ültetvé­nyek, nyájas erdőfoltok s közönként a némely helyeken keletkezett nagy kiterjedésű mélye­dések, a láthatárt csak igen szűk körre szorít­ván, a rendezők, a körök vonalát kellőkép meg­figyelni, s helyenkénti összetorlódásokat meg­akadályozni, a létezőket feloszlatni, a nyitva hagyott terek betölését eszközölni nem képe" sek ; valamint arról sem tehetnek, ha az egy­mást érö homokdombok miatt a vezető ember után haladók valamelyike az előtte menő, azon­ban nagyobb távolig előtérbe jutott emberét szem elöl tévesztvén, idő előtt bekanyarodik s ily esetleg miatt a vezető emberekkel együtt a körnek egyharmadát is elzárja a vadászat esé­lyeitől. Lovasok kellenek ide uraim, a kik a kört folyton körüllovagolva, a rendet fentart­sák, a kik egyes magaslatokra felnyargalva, a kör alakját szemmel kisérhetik. E nélkül — bátran merem állítani — soha még csak téve­désből se fognak a körök szabályosan bezáród­ni s a központra pontosan betorlódni. Kétlem, hogy a síkföldi nagyobb körvadá­szatok, bárhol is a hazában oly kitűnő pontos­ságot és sikert mutathatnának fel, mint a mi­nőket herczeg Koburg ö magassága vacsi kör­vadászatain észlelni lehet ; ugy de itt is, mind a mellett, hogy a körök a messze belátható sík­ságokon alakíttatnak — az uradalmi tisztikar ernyedetlen fárádozásain kivül — fötényezőkül a lovasok működését kell tekintenünk. Agasegybázi vadászatainkat, melyeken 45— 50 darab nyúl esett el, befejezvén, azon jó ta­nácsadásunk mellett vettünk búcsút szives házi­gazdánktól : hogy ha valaha még kedve kere­kednék birtokán vadászatokat rendezni, óva­kodjék ily magunkféle vadászokat is meghívni a kik ritkán hibázva, köreinek bentrekedt nyu­lait csaknem egy lábig lepuskázzák, vagy pedig lia őket, mint jó barátait nem mellőzhetné, sze­rezzen be számunkra — Lefaueheux és Lan­cansterek helyett -— a régiségek tárházából olyan Alvinczy-féle kohás egycsövű fegyvere­ket s igy azután tapsifűleseiböl majd »jut is, marad is /« Gömöry Frigyes. Olasz királyi vadasterek a nápolyi tartományokban. (Folytatás.) Egy másik vadászteriilet, mely királyi kezelés alatt áll, s mely csak a folyó század elején ala­kíttatott ezzé, a Licola, Pouzzoli mellett, tehát klassikus földön : az Apollo templom, a Svbillák barlangja s Cicero cumanai nyaralója közelében. A nagy változás előtt, mely a sovovai dynastiát e birtokba belyezé, még nagyobb volt e vadas­kert területe, mert. azelőtt a környező földek (me­lyek a hozzátérhetés ellen óvtták), az úgynevezett miglio di rispetto is hozzátartozott, mely előjog­ról azonban a jelenlegi dynastia lemondott, mi persze a vadtenyésztésnek nem nagy előnyére van. Annál önzetlenebb Viktor Emanuel e tette, bogy mint szenvedélyes vadász nemcsak e reservátá­ról lemondott, mclylyel azon föld mivelöi sokszor a legszorgosb dolog idején ki voltak zárva annak mivelésetöl , hanem a vadászatot is megengedte rajtok. Ez által nem csak a licolai, hanem az astroni királyi vadaskertek is nagy térséget vesztettek, melyeket azonban pár cv múlva ismét haszonbér­be vett a király egész 1868-ig, midőn azok a ki­rályi háztartás számára véglegesen megszereztet­tek. E vadaskertet egyfelől a tenger, másfelől fo­lyók és vizes árkok környezik, kiterjedése igen te­temes s különféle vadászatokat nyújt, különösen gazdag vizi-szárnyasokban. Viktor Emanuel meglehetősen elárvult állapot­ban találta az itteni vadaskertet. Az 1860-ki ese­mények közt sokat szenvi dett át ; mindemellett is szorgalmasan ellátogatott ide a király ; kisére­•ében voltak ilyenkor Sonnaz és Bertole-Viale tá­bornokok, gr. Onufrius kir. fővadászmester, Bor­deili és több más ur, valamint Gesualdó hg, kir. fővadászrendezö. Ez utóbbi fáradliatlan szorgalmá­nak sikerült a vadállományt annyira felszaporitni, hogy mig р. o. az 1828/9-diki vadászidény alatt nem több mint 721 vízicsibét (Folaghe), 71 vad­kacsát, 22 sertevadat, 5 szalonkát és 9 mocsári szalonkát lőhettek — az 1869/70-diki vadász­idény a következő fényes eredményt nyújtotta : Lövetett ugyanis 22 vadászaton, melyeken a ko­ronaörökös (s 1870. febr. 22-kén a király is) je­len volt: 2381 viziszárnyas, 358 vadkacsa, 31 sertevad, 120 szalonka, 162 mocsári szalonka stb. összesen 3193 db vad. A vaddisznókat itt hajszolni szokás. Ujabb idő­ben (1869.) San Silvestroból dámvadakat is hoz­tak ide, 40 darabot, melyek csakhamar 80-ra sza­porodtak fel. Ezek sokkal kevesebb kárt tesznek mint a sertevad-ik, melyek nyár folytán a sürü erdőkből kijővén, a szomszédos gabnaföldeket és ültetvényeket keresik fel. Vizivadászatoknál a csolnakok formális csatarendeket képeznek, s egyet­len napi vadászaton néha 2000 db szárnyasvad ejtetik el. A vad megóvása itt is oly nehéz, sőt még tán nehezebb mint az Astroni parkban; miután 20 — 25 főből álló csapatokban törnek be a vadorzók, s többször a környékbeli egész véderőt (gendar­mokat) kellett ellenök kivezetni, hogy a parkból kiűzhessék, azért itt egy hadnagy vezetése alatt állandóan 12 katona van kirendelve e czélra. A mocsáros vidék miatt ezek sokat szenvednek hi­deg-lázban , melynek enyhítésére a chinahéjat a király költségén kapják. Hogy sorsuk nem irigy­lendő, annyi bizonyos, s ha csak más állomásra nem tetetnek át, ugy pár év alatt a láz vagy a vadorzók golyóinak áldozatai lesznek. * * Az épen rajzolt s borús színezetű vadaskert­nek ellentéte a Casertai pompás park, melynek gyönyörű kastélyát már 1752-ben kezdték épí­teni, s melynek mestere a Rómában kitanult ná­polyi építőmester Vanvitelli volt. A homloképü­leten ugyanis nem kevesebb, mint 240 ablak látható, a két szárny mindegyikében pedig 100 darab. Ep ily érdekes a több mint 100 részletből álló park. Nyolcz tava van a baltenyésztésre és halász-sportra, melyeket gyönyörű vizesés táplál. Evenkint mintegy 10,000 db fiatal halat és '/ 5 mázsa tenyészcsíkot tesznek a tóba. Az itteni fáczányos azelőtt szintoly népes volt, mint a capo di-montei, de 1860-ban Garibaldi csapatjai sokat kipusztítottak, s habár két év alatt sikerült is a fáczányok mennyiségét ismét felszaporitani, mindamellett a vadtenyészte's nem igen eredménydús itt, mióta a parkot környező »Miglio di rispctto«-féle földek felszabadíthattak ; mert először a park kcskenységénél fogva a kor­fal hosszában ólálkodó vadorzók könnyen lelőhe­tik a vadat ; s másodszor : mert a vadászit al­kalmával felhajtott \ agy meglőtt fáczányok nagy része is kirepülvén, nem a király vendégei, ha­hinem a csavargók prédája lesz. E végből az utóbbi években felhagytak itt a fáczánytenyésztéssel, s a mi még volt, azt magára hagyták. Ellenben tenyésztik még a nyulakat, numidiai foglyot, pá­vákat és házi kacsákat (?). Tavaszszal többnyire itt szokott vadászni Hum­bert hg szalonkákra, s eredménydúsan. Néha a casertai kastélyban vadászünnepélyek is tartat­nak, melyeken a szép hölgyvilág is részt vesz ; nappal vadásznak nyulakra, fáczánokra, s a férfi­világ nem kisebb veszedelemben forog ily alka­lommal, mint a mulatság ezéljául kitűzött vad, este pedig tánczmulatság szokott lenni. 1863- és 1865-ben a walesi hg és testvére Alfred herczeg is résztvettek e hires zajos mulatságokban. * * * A casertai vadaskerttel legközelebbi összekötte­tésben áll a San Leueio-i pagony, mely nevét a középéből kiemelkedő hegyháttól nyeré, s mely­nek alapitója I. Ferdinand király volt, a Bour­bonok nemzetségéből. Itt leginkább sertevad honos, s vadászata hasonló módon történik, mint az аз­troni vadaskertben, csakhogy itt nincs állandóul körülkerített csal-udvaruk, s e helyett szines vá­szon falakkal kerittetnek bc, midőn a szóróhelyre csalogattatnak. Egy ilyen vadászat alkalmával, 1863. november 15-kcn melyen a király, a korona­örökös, a fővadászmester D'Aurogna tábornok s több más föur volt jelen, összesen 102 darab vadsertés lövetett. A park egy másik részében pompás dámvadak tenyésznek, melyek Modenából származtak; 1869 előtt sokkal számosabban voltak, de 1869-ben egy rcszöket (50 darabot) a Licolai parkba helyezték át; mostanában mintegy 100 darabra megy szá­muk. Vadászatuk hajszolással történik, lövésük az ujabb rendszerű javított korabinnal. Az ily va­dászatok valóságos czéllövészetek, melyekben Olasz­ország fönemessége közül a legjobb lövészek kör-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom