Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-04-21 / 16. szám

11-2 VADÁSZ ÉS VERSENY-LAP. ÁPRIL 21. 187 5. nem felesleges, de szükséges ; mert sok ember szen­vedélye által hajtatván, az első helyen hozott Ítélet ellen kifogást nem tehet ugyan, de abban megnyugvást nem találván, sok esetben ebből oly kellemetlenségek fejlődnek ki, melyeknek el­távolítására, legezélszerübbnek tartom az országos legfőbb biróságot; melynek tagjai, azt hiszem, nem nagy számmal, de nagy szakismerettel len­nének választva. Vojnics Jakab úr által indítványozott, összes agarász-egyhtek alapszabályainak egyformaságot csak helyeselni és pártolni tudom; meit ez által az agarászatokon egyenlő eljárás követtetvén már az összes egyletek által alikitandó országos aga­rászat eszméjének keresztülvitele nagyon meg­könnyítetnék. Van azonban nézetem szerint a congressus ál­tal megvitatandó még más kérdés is, a mi nem egyébb, m ;nt a vadászali törvénynek, a gyakorlati téren általában, de különösen agarászati szempont­ból észlelt hiányait megállapítani, s azok czélszerü javitását közvetett uton vállvetve elömozditani. E kérdés bővebb f.-jtegetéséb ! térszüke miatt nem bocsátkozhatom, csupán azon szerény véleményt kivánom koczkáztatni, miszerint én a tenyésztési batáridőt, az agarászatra vonatkozólag, nem he­lyeslem ; mert a puskás, ha egy süldő uyulat el­ejt, ép oly mulatságot élvez, mint a legerősebb elejtésénél, az agarász pedig csak oly h íjtással van kielégítve, melynél úgy az agara, mint lova kimerülésig szaladt. Ámde szeptember és október hónapban erre alig lehet < set, mivel ekkor a nyu­lak természetnél fogva gyengék a legtöbbnvire fiatalok vagy poczkosak, s igy nem tudnak fut­ni, úgy hogy igiza van b. Veselényinek, misze­rint mulatságot a tapsi fii lesek e hónapokban nem szereznek : véleményem szerint tehát az agarászás csak november hó l étől engedtetnék meg, s tar­tana február hó utoljáig. Tudom, lesznek sokan, kik azt fogják mondani, hogy februárban a nyúl basas lévén nem tud futni. Bár lehetne az ellen­kezőt most ép ugy bebizonyítanám, mint néhány év előtt a Duna mentében bebizonyítottam. Vala­kinekugyanis ép tavasz elején két, jónak mondott agarát hallottam eladónak; meg akarván venni oda mentem Ott jelenleg az orsz.ágbázban ülő két tisztelt barátomat is találtam, s bár ök is vérmes reményre jogositának, de próba nélkül nem volt kedvem a vételbe bocsájtkozni, mig végre barát­ságos kérésemnek engedve, az eladó agarakat a házigazda billikomos (oktoberi) agarával és másik­kal is két napon át próbálgattuk, s az eredmény az lett, liogy egy nyulat sem fogattunk. Most már bátor vagyok az a garászatk ed velőkhöz azon kérdést intézni, vajon október hónipban két na­pon át méltózt ittak-e ilyesmit tapasztalni ? azt hiszem nem ! Nagy-Körös, 187 5. ápril. 6. mészáros zsigmond. Kecskeméti vadász rajzok. (Folytatás és vége.) Fentebb Fórián Károly barátunk »ágasegy­házi« vadászterületéről tettem említést, és minthogy vadászemlékeim egyik kiválóbb alak­ját azon társas vadászat képezi, mely ott nem nagy régiben a tulajdonos által rendeztetett, örömest veszem azt fel vadászrajzaim keretébe. Tél volt akkor is, és pedig a mult telet meg­előző tél, a midőn tisztelt barátunk szives meg­hívása folytán ágasegyházi körvadászatain részt veendők, megjelentünk. Mintha az évszakok kicserélték volna egy­mást : tavaszias légfuvalom, kedves, enyhe na­pok nem engedék a tél uralmát fölülkerekedni. Hó és fagyok helyett a feketéseken mély haba­rék sarak, a homokos réteken leázott könnyebb utak, majd lassúbb, majd pedig gyorsabb bala­dást engedének utazásunk czéljafelé. Ilyenkor jó bárom óra kell hozzá : hogy az érintett pusztabirtokra nagynehezen kivergődhessünk. Reggeli 8 órakor kellett volna indulnom ; de ezt itthoni teendőim meg nem engedvén, csak dél felé tehetém magamat indulóképessé, a mi­korra a fogatok, — dr. Milhoffer Antal úrén kiviil — már mind útban, vagy ép a helyszínén valának. és mivel én e napra saját fogatommal nem rendelkezhetém. orvos úr felhívása folytán mellé helyezkedem. Ugyané fogaton jött még Milhoffer János gyógyszerész úr is, az orvos testvére. Sajátságos esetleg volt biz ez. Moso­lyognom kellett, a hányszor megvillant agyam­ban, hogy orvos és gyógyszerész fedezete alatt izmos személyemben a megcsontosult egészség szállíttatik a férfias örömek eldorádójába. Egyébiránt utazásunk, társalgás tekinteté­ben, kívánni valót nem igen hagyott bátra, — daczára annak : hogy igen jő lovaink buz­gólkodúsa mellett is csak nehéz mozgással haladhattunk előre ; s ebből az a tanulság: hogy a mi vidékünkön ebez hasonló időjárással utazásra az ember egymagában ne vállalkoz­zék, különben az unalom miatt igen kellemet­len helyzetbe jutand ; mert kétségbevonhatlan tény az : hogy a mi utaink, habár nem hason­líthatók is járhatatlanság tekintetében a túl­atiszai barátságos kátyúkhoz, de azért esős tél idején ezek is nagy betegek : az átalános feloszlás kőrállapotában szenvednek, melynek gyógykezelésére a homöopathikus adagok, mi­nőket az útibiztos felügyelete alatt többnyire csak egy-két nyakon csípett közmunkás két órai időközönként apró agyaglabdacsokban nyújt be a kátyúk tátongó gyomrába, bizony nem elegendők. Délutáni két óra lehetett, midőn a pusztai lak udvarára bekanyarodtunk. Ekkorra már a tervszerű utolsó kör is alakulóban volt, és mi más fogatra felkapva egyenest a kör derekának hajtattunk s sort fogva még néhány lövést ejt­hettünk is. Fórián Károly ur ágasegyházi birtoka 745 catastr. holdat tesz ki, s ezenkívül, testvére néh. ifj. Fórián György hagyatékához tartozó 586 holdnyi birtokot is haszonbérletben tartván, e két birtok együtt mind gazdászati, mind pedig vadászati érdekben igen csinos területet képez, és ha még a vidék változatosságát is számítás­ba veszszük, itt, — az alföldi tájakon divó va­dászatok minden neme gyakorolható. Az ágasegyházi birtokokat délnyugyati irány­ban az egymással szoros összeköttetésben levő buezkások szegélyezik, innen rajtok hosszában a nádasrétek, ezek után a kaszállók és szántó­földek síkjai terülnek el. A talaj nagyobb rész­ben homokos ; de azért termő-képességére nézve jó minőségű s különösen a rozstermelés­nek valódi hazája. Nálunk az ilyen homokos szántóföldeket »sikeres homoknak« nevevezik. A most leírtam vidék tehát minden évszak­ban, akkor is, midőn a lőfegyvernek szegen volna a helye, eléggé alkalmas arra, bogy a szenvedélyes vadász magának élvet és gyönyört szerezhessen. A nádasrétek nyaranta érdekes vizi sporttal kínálkoznak s többnyire gazdag eredménynyel jutalmazzák a vadász fáradozásait ; most pedig a buezkások és a sík földek, sőt száraz idő­ben és kemény fagyokkal a nádasok is : nyúl fogoly és róka vadászatokra igen alkalmas he­lyiségek. Mai vadászatunk véget érvén, fogatokon be­gyiilekezénk a gazdasági épületek közti magas­laton álló kényelmes uri lakba, a bol a vendég­szerető házigazda szives fogadása után vala­mennyien mint régi jó ismerősök üdvözölvén egymást, az otthonosság érzete csakhamar meg­szállta kebleinket. Részt vettek pedig e vadá­szatokon a következő urak, úgymint: főtiszt­Bogyó Pál plébános, Laukó Károly evang. lel­kész, Szeless Kálmán. Szoless Ferencz, Kiss Pál birtokosok, Szeless József jogtanár és hon­védhuszár főhadhagy, dr. Milhoffer Antal or­vostudor, /Milhoffer János gyógyszerész, Csil­lag Antal birtokos, Patai Samu, Zombory László, Dömötör Károly, Pacsu Mihály ügy­védek, Bellák Albert kir. törvényszéki biró, Kun Kálmán mérnök, Muraközy János ügy­véd és a magam csekély egyénisége. A mi pedig a bekövetkezett barátságos es­tély lefolyását illeti, megvallom : hogy azt még csak halvány körvonalakban sem vagyok képes ecsetelni. Uraim : ne csak a fényes paloták és a nagy­úri vadászkastélyok tündöklő falai közt keres­sük a vadászestélyek alkalmával fellobbanó de­rült jó kedvet, a nyilt barátság őszinte biztosí­tékait. /Megengedem : liogy a fény és pompa ilyen helyeken, és a lucullusi vendégség, ünne­pélyesebbé, ragyogobbá teszi a vadász-estélye­ket ; de nem hiszem azt, hogy az etiquette sza­bályai közé erőszakolt társalgás őszintébb és fesztelenebb ; a tábla után bekövetkezni szo­kott esti mulatozások lélekemelőbbek, gyö­nyört szerzőbbek lehetnének, mint a minőkkel a mi téresebb pusztai lakainkban, tanyai épüle­teinkben vadász-lakomáink alkalmával kivétel nélkül mindenkor találkozánk, el annyira : hogy lia a ma esti társas örömeink fenliangzó kife­jezéseit, egyes talpra esett mondatait papírra lerakni akarnám, az estély tartama alatt lega­lább is gyorsírónak kellett volna lennem. Egy ideig, mig a valódi magyar ízléssel ki­állított vadászos estebéd asztalainkra felhor­datott s mindenki csak saját énjével lett elfog­lalva, udvarias csend uralgott az étkezők sorai­ban ; de a midőn megcsendesiiltek a poharak s a kecskeméti ó borok, a villányi és a tüzet rejtő budai hegyek fekete nedűje, az úgyneve­zett »bikavér« kedélyeinkre liatni kezdének, megzendült a dal s a szintelon barátság és fesz­telen magatartás zászlója alatt megnyíltak a pattanós élezek, a csipős elménczkedések,aka­czajt gerjesztő elmés ötletek ós rögtönzések nek, valamint a vadászati baklövésekkel kap­csolatba hozott, soha meg nem történt de Manx-féle esélyek tréfás elbeszéléseinek kime­ríthetetlen forrásai. Nem sokra becsülnők e gonddal telt s nem ritkán búbánattal is megrakott kurta életet, ha a maihoz hasonló társas örömek élvezhetésétől a sors örökre elzárna bennünket. Meg ne hátrálj tehát barátom, még akkor sem, lia a rózsás-piros jó kedv fejedre akarná olvasni a dalt, mely szerint : »Vén embernek kicsi kell, kevés kell : Egyet iszik s bukik fel !« Alj meg szilárdul lábadon. Bagadd meg a habzó pohárt erős karral és ne tapogasd mint tôt a hajnalt. Mit is mondott csak hajdan Cso-

Next

/
Oldalképek
Tartalom