Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-04-21 / 16. szám

11-2 VADÁSZ ÉS VERSENY-LAP. ÁPRIL 21. 187 5. nem felesleges, de szükséges ; mert sok ember szenvedélye által hajtatván, az első helyen hozott Ítélet ellen kifogást nem tehet ugyan, de abban megnyugvást nem találván, sok esetben ebből oly kellemetlenségek fejlődnek ki, melyeknek eltávolítására, legezélszerübbnek tartom az országos legfőbb biróságot; melynek tagjai, azt hiszem, nem nagy számmal, de nagy szakismerettel lennének választva. Vojnics Jakab úr által indítványozott, összes agarász-egyhtek alapszabályainak egyformaságot csak helyeselni és pártolni tudom; meit ez által az agarászatokon egyenlő eljárás követtetvén már az összes egyletek által alikitandó országos agarászat eszméjének keresztülvitele nagyon megkönnyítetnék. Van azonban nézetem szerint a congressus által megvitatandó még más kérdés is, a mi nem egyébb, m

;nt a vadászali törvénynek, a gyakorlati téren általában, de különösen agarászati szempontból észlelt hiányait megállapítani, s azok czélszerü javitását közvetett uton vállvetve elömozditani. E kérdés bővebb f.-jtegetéséb ! térszüke miatt nem bocsátkozhatom, csupán azon szerény véleményt kivánom koczkáztatni, miszerint én a tenyésztési batáridőt, az agarászatra vonatkozólag, nem helyeslem ; mert a puskás, ha egy süldő uyulat elejt, ép oly mulatságot élvez, mint a legerősebb elejtésénél, az agarász pedig csak oly h íjtással van kielégítve, melynél úgy az agara, mint lova kimerülésig szaladt. Ámde szeptember és október hónapban erre alig lehet < set, mivel ekkor a nyulak természetnél fogva gyengék a legtöbbnvire fiatalok vagy poczkosak, s igy nem tudnak futni, úgy hogy igiza van b. Veselényinek, miszerint mulatságot a tapsi fii lesek e hónapokban nem szereznek : véleményem szerint tehát az agarászás csak november hó l étől engedtetnék meg, s tartana február hó utoljáig. Tudom, lesznek sokan, kik azt fogják mondani, hogy februárban a nyúl basas lévén nem tud futni. Bár lehetne az ellenkezőt most ép ugy bebizonyítanám, mint néhány év előtt a Duna mentében bebizonyítottam. Valakinekugyanis ép tavasz elején két, jónak mondott agarát hallottam eladónak; meg akarván venni oda mentem Ott jelenleg az orsz.ágbázban ülő két tisztelt barátomat is találtam, s bár ök is vérmes reményre jogositának, de próba nélkül nem volt kedvem a vételbe bocsájtkozni, mig végre barátságos kérésemnek engedve, az eladó agarakat a házigazda billikomos (oktoberi) agarával és másikkal is két napon át próbálgattuk, s az eredmény az lett, liogy egy nyulat sem fogattunk. Most már bátor vagyok az a garászatk ed velőkhöz azon kérdést intézni, vajon október hónipban két napon át méltózt ittak-e ilyesmit tapasztalni ? azt hiszem nem ! Nagy-Körös, 187 5. ápril. 6. mészáros zsigmond. Kecskeméti vadász rajzok. (Folytatás és vége.) Fentebb Fórián Károly barátunk »ágasegyházi« vadászterületéről tettem említést, és minthogy vadászemlékeim egyik kiválóbb alakját azon társas vadászat képezi, mely ott nem nagy régiben a tulajdonos által rendeztetett, örömest veszem azt fel vadászrajzaim keretébe. Tél volt akkor is, és pedig a mult telet megelőző tél, a midőn tisztelt barátunk szives meghívása folytán ágasegyházi körvadászatain részt veendők, megjelentünk. Mintha az évszakok kicserélték volna egymást : tavaszias légfuvalom, kedves, enyhe napok nem engedék a tél uralmát fölülkerekedni. Hó és fagyok helyett a feketéseken mély habarék sarak, a homokos réteken leázott könnyebb utak, majd lassúbb, majd pedig gyorsabb baladást engedének utazásunk czéljafelé. Ilyenkor jó bárom óra kell hozzá : hogy az érintett pusztabirtokra nagynehezen kivergődhessünk. Reggeli 8 órakor kellett volna indulnom ; de ezt itthoni teendőim meg nem engedvén, csak dél felé tehetém magamat indulóképessé, a mikorra a fogatok, — dr. Milhoffer Antal úrén kiviil — már mind útban, vagy ép a helyszínén valának. és mivel én e napra saját fogatommal nem rendelkezhetém. orvos úr felhívása folytán mellé helyezkedem. Ugyané fogaton jött még Milhoffer János gyógyszerész úr is, az orvos testvére. Sajátságos esetleg volt biz ez. Mosolyognom kellett, a hányszor megvillant agyamban, hogy orvos és gyógyszerész fedezete alatt izmos személyemben a megcsontosult egészség szállíttatik a férfias örömek eldorádójába. Egyébiránt utazásunk, társalgás tekintetében, kívánni valót nem igen hagyott bátra, — daczára annak : hogy igen jő lovaink buzgólkodúsa mellett is csak nehéz mozgással haladhattunk előre ; s ebből az a tanulság: hogy a mi vidékünkön ebez hasonló időjárással utazásra az ember egymagában ne vállalkozzék, különben az unalom miatt igen kellemetlen helyzetbe jutand ; mert kétségbevonhatlan tény az : hogy a mi utaink, habár nem hasonlíthatók is járhatatlanság tekintetében a túlatiszai barátságos kátyúkhoz, de azért esős tél idején ezek is nagy betegek : az átalános feloszlás kőrállapotában szenvednek, melynek gyógykezelésére a homöopathikus adagok, minőket az útibiztos felügyelete alatt többnyire csak egy-két nyakon csípett közmunkás két órai időközönként apró agyaglabdacsokban nyújt be a kátyúk tátongó gyomrába, bizony nem elegendők. Délutáni két óra lehetett, midőn a pusztai lak udvarára bekanyarodtunk. Ekkorra már a tervszerű utolsó kör is alakulóban volt, és mi más fogatra felkapva egyenest a kör derekának hajtattunk s sort fogva még néhány lövést ejthettünk is. Fórián Károly ur ágasegyházi birtoka 745 catastr. holdat tesz ki, s ezenkívül, testvére néh. ifj. Fórián György hagyatékához tartozó 586 holdnyi birtokot is haszonbérletben tartván, e két birtok együtt mind gazdászati, mind pedig vadászati érdekben igen csinos területet képez, és ha még a vidék változatosságát is számításba veszszük, itt, — az alföldi tájakon divó vadászatok minden neme gyakorolható. Az ágasegyházi birtokokat délnyugyati irányban az egymással szoros összeköttetésben levő buezkások szegélyezik, innen rajtok hosszában a nádasrétek, ezek után a kaszállók és szántóföldek síkjai terülnek el. A talaj nagyobb részben homokos ; de azért termő-képességére nézve jó minőségű s különösen a rozstermelésnek valódi hazája. Nálunk az ilyen homokos szántóföldeket »sikeres homoknak« nevevezik. A most leírtam vidék tehát minden évszakban, akkor is, midőn a lőfegyvernek szegen volna a helye, eléggé alkalmas arra, bogy a szenvedélyes vadász magának élvet és gyönyört szerezhessen. A nádasrétek nyaranta érdekes vizi sporttal kínálkoznak s többnyire gazdag eredménynyel jutalmazzák a vadász fáradozásait ; most pedig a buezkások és a sík földek, sőt száraz időben és kemény fagyokkal a nádasok is : nyúl fogoly és róka vadászatokra igen alkalmas helyiségek. Mai vadászatunk véget érvén, fogatokon begyiilekezénk a gazdasági épületek közti magaslaton álló kényelmes uri lakba, a bol a vendégszerető házigazda szives fogadása után valamennyien mint régi jó ismerősök üdvözölvén egymást, az otthonosság érzete csakhamar megszállta kebleinket. Részt vettek pedig e vadászatokon a következő urak, úgymint: főtisztBogyó Pál plébános, Laukó Károly evang. lelkész, Szeless Kálmán. Szoless Ferencz, Kiss Pál birtokosok, Szeless József jogtanár és honvédhuszár főhadhagy, dr. Milhoffer Antal orvostudor, /Milhoffer János gyógyszerész, Csillag Antal birtokos, Patai Samu, Zombory László, Dömötör Károly, Pacsu Mihály ügyvédek, Bellák Albert kir. törvényszéki biró, Kun Kálmán mérnök, Muraközy János ügyvéd és a magam csekély egyénisége. A mi pedig a bekövetkezett barátságos estély lefolyását illeti, megvallom : hogy azt még csak halvány körvonalakban sem vagyok képes ecsetelni. Uraim : ne csak a fényes paloták és a nagyúri vadászkastélyok tündöklő falai közt keressük a vadászestélyek alkalmával fellobbanó derült jó kedvet, a nyilt barátság őszinte biztosítékait. /Megengedem : liogy a fény és pompa ilyen helyeken, és a lucullusi vendégség, ünnepélyesebbé, ragyogobbá teszi a vadász-estélyeket ; de nem hiszem azt, hogy az etiquette szabályai közé erőszakolt társalgás őszintébb és fesztelenebb ; a tábla után bekövetkezni szokott esti mulatozások lélekemelőbbek, gyönyört szerzőbbek lehetnének, mint a minőkkel a mi téresebb pusztai lakainkban, tanyai épületeinkben vadász-lakomáink alkalmával kivétel nélkül mindenkor találkozánk, el annyira : hogy lia a ma esti társas örömeink fenliangzó kifejezéseit, egyes talpra esett mondatait papírra lerakni akarnám, az estély tartama alatt legalább is gyorsírónak kellett volna lennem. Egy ideig, mig a valódi magyar ízléssel kiállított vadászos estebéd asztalainkra felhordatott s mindenki csak saját énjével lett elfoglalva, udvarias csend uralgott az étkezők soraiban ; de a midőn megcsendesiiltek a poharak s a kecskeméti ó borok, a villányi és a tüzet rejtő budai hegyek fekete nedűje, az úgynevezett »bikavér« kedélyeinkre liatni kezdének, megzendült a dal s a szintelon barátság és fesztelen magatartás zászlója alatt megnyíltak a pattanós élezek, a csipős elménczkedések,akaczajt gerjesztő elmés ötletek ós rögtönzések nek, valamint a vadászati baklövésekkel kapcsolatba hozott, soha meg nem történt de Manx-féle esélyek tréfás elbeszéléseinek kimeríthetetlen forrásai. Nem sokra becsülnők e gonddal telt s nem ritkán búbánattal is megrakott kurta életet, ha a maihoz hasonló társas örömek élvezhetésétől a sors örökre elzárna bennünket. Meg ne hátrálj tehát barátom, még akkor sem, lia a rózsás-piros jó kedv fejedre akarná olvasni a dalt, mely szerint : »Vén embernek kicsi kell, kevés kell : Egyet iszik s bukik fel !« Alj meg szilárdul lábadon. Bagadd meg a habzó pohárt erős karral és ne tapogasd mint tôt a hajnalt. Mit is mondott csak hajdan Cso-