Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-02-18 / 07. szám

R EBRUAR 18. 1874. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 53 helyezé magát lőállásba, midőn egy vén medve, fejét, nyakát és taczkóit dugá ki a nyíláson, dühösen morogva 3 pislogva fényes világlóival a csaholó ebekre. Mindkét lövész egyszerre durrantá el fegyverét. Az egyik golyó az agyát zúzta össze, a másik a sziv pitvarába hatolt, s a medve pár kinos bődülés után azonnal kiadta páráját. Miután kerülőim meggyőződést szereztek magoknak, hogy a maczkó csakugyan kiköltözött a világból, oda mentek s kihúzták a bundást lakából. Alig történt ez meg, midőn a fa körül szimatoló ebek, nem elégedve meg a prédával, újra csaholni kezdtek. Mire csakhamar egy medve-ivadék jelent meg a nyíláson, nyugtalan pillantásokkal és bámészkodással szimatolván az előtte ismeretlen alakokra; áldozata lön kíváncsiságának. Most már ugy vélekedtek embereim, hogy több zsákmányra nem lehet kilátásuk, s kezdték lefelé vonszolni a maezkókat. — Alig haladhattak azonban husz lépésnyire, midőn a visszafutott ebek újra csaholni kezdtek az odvas fa előtt, s egy másik kormos bocs tappogott ki az ebekhez, kemény pofokat ütve feléjök ; egy pár fütyülő golyó azonban segítségükre röpült az ebeknek és a medve tüstént életével lakolt. Ezt is a többi után szálliták le a meredekről, s aztán kissé lepihentek, puskájaikat egy közeli fáéa aggatva, s meglehetősen neki melegedve a hevélytől, mit ily váratlan siker adott. Miközben falatoztak volna, s a két kopó egész ábitattal kacsingatna a bicskavégre tíizött szalonna szeletekre, egyszerre újra föl vakkantak azok,mert egy harmadik bocs mászott ki az odúból, s jó napot se mondva a társaságnak, egyenest fel a gerincznek baktatott. Yolt ugrálás; a vadászok fegyverük, a kopók a medve után, mert mint mondám, a fegyverek •egy fa ágára voltak fölaggatva, nem is álmodván kerülőim, hogy ama viszonylag nem nagy ür, ily nagy medvecsaládot fogadhat be. Elkéstek üldözésével. Utánna lőttek ugyan, de eredménytelenül. Miután sötétedni kezdett már, visszahítták a kutyákat, s az elszalasztott bocs felkeresését másnapra halasztván, megtértek nagy örömmel haza ; másnap keresték is a maezkót, de az laput kötött a talpára, s az éj alatt nagyon ellábolhatott, mert többé nem találhattak nyomára. (Átment a napos oldalra, hol a hó elolvadt.) Ugyancsak decemberben volt még egy kis hajtás Tibavánál a máramarosi határszélen, mely alkalommal meg Szanka Mihály és Miska Mihály vadászgyakomokainknak sikerült egy medvét elejteni. Daczára annak, hogy deczember vége felé nagy hó esett, mely a medvék fölhajhászására alkalmatlan, Falesz Iván a hársfalvi erdőben egy nőstény medvét nyomozott ki, s ejtett el. Január eleje óta igen sok farkasnyomokat látnak embereim, melyek a lengyel batárról, s talán Oroszországból jönnek, de nehezen akadhattak a bestiákra, minélfogva jónak láttam Strychninnel mérgezett csaldögöt rakni ki, melyeken két farkas halálra zabálta magát, kettőt meg Volócz Fedor gyakornokom lesett ki lakomájuknál, s oda lopódzva golyóval ejtett el. Ebesek lehetnek nagyon a dögök, mert a Beszkiden álló magános csárda udvarába is betörtek, malaczpecsenyére áhítozva , de az ott dolgozó két ruthen paraszt kettőt közülök baltával vert agyon, s a többi megoldta a kereket. Ez évben nagy telünk van, magas hóval. A vadkanok lent az aljakban tanyáznak, s a csekélyebbek igen soványak. Melzer főerdöügyelő úr, midőn nem rég Szent-Miklósról Passikára szánkázott át, hármat lőtt le; mig Lobisch főerdész egy kis vadászaton, többedmagával 7 gyönge sertevadat ejtett el Zsdenyovánál. — Itt nálam 6 darabot lőttünk eddig. Hallom, hogy az alsóbb vidéken, Dobrony és Isnith körül is lőttek 5 — 6 darabot. — Idei lőjegyzékcmet legközelebb küldve, maradok a vadonban is, tisztelt szerkesztő urnák stb. P. A. Lábodon, 1874. febr. 5-én. Tisztelt szerkesztő ur! Ide csatolva megküldöm a mult évi összes lábodi lőjegyzéket, egyúttal talán érdekelni fogja önt, hogy Härtung féle nyulkertemben a tapsik jól megvannak; a nyár folytán ugyan csak olyan nyulat eresztettünk be a kertbe, melyről vagy biztosan constatálhattuk hogy nőstény, vagy olyat, kiről csak annyi bizonyost tudtunk, hogy nem bak, tehát a bizonytalan kinézésüeket; és mégis befogatás után 15 nyul közül csak 6 nőstény volt; ezen 6 nőstény két bak nyúllal most, jól tartva répával és szénával, várva várja a melegebb idő beálltát, magam pedig a legfeszültebb kíváncsisággal a szaporulat eredményét. A kártékonyak irtására már is jónak bizonyult a nyulkert körül alkalmazott csapda-rendszer, mert sok macska, görény, de legkiválóbban sok menyét kerül a csapdákba. A nyulak befogása sok bajt okozott, mert a Hartung-féle mesterséges sövényeket kirágták, és az éjszakán át vagy reggel fogott nyulak rövid idő alatt ismét kiszabadultak; végre főerdészem saját találálmánya szerint egy este mind összefogdosta ő keméket, és igy lehetett a mustrálást megtartani. Az idei őszi vadászataim jó sikerüek voltak; ezóta pedig a telet itt töltvén, sokat járok a dámvadak után, nehogy az ujonan alakult vadaskertemben nagyon elszaporodva, őzállományomnak ártsanak. Eddigi téli időnk még a vadaknak nem ártott, hó ugyan sok van, de mégis felső rétege fagyos nem levén, a vad könnyen kikaparja a makkot alóla. — A kis vadakban sem tett még károkat a zordonabb időjárás; foglyaink szépen megvannak még a bó daczára ; fáczányaim is kint telelnek az idén, első kísérletnek, remény lem, hogy a szaporulat több leszen igy, mint kamarázás után. Vadász és t e n y é s z t ő. Várpalota, 1874. febr. 4. Tisztelt szerkesztő ur! Érdekelni fogja olvasóit azon ritka eset, hogy a várpalotai erdei kerülethez tartozó inotai völgyben Mehrreider János pagonyvadász két egymásutánni lövéssel három erős vadkant teritett a bakonyi cserjés földre. Gr. W. J. Balogvölgy, 1874. jan. 27. (Folytatás és vége.) A vadászaton kivül ez őszön hajdani kedvenczmulatságommal, az agarászattal is foglalkoztam, s újonnan szerzett két kutyámmal néhány szép fogást tétettem; csak az volt kár, hogy kevés volt a nyul, főleg a nálunk ugy is kevés lapályokon bizony sok tőről metszett, síksághoz szokott agarásztársam megcsóválná a fejét, ha megküldeném a fogás színhelyének a fotográfiáját, hol agaraim az általok ugyan kevésre becsült tót nyulat elfogták. Nem akarom állítani, hogy nem sebesebb s kitartóbb az alvidéki nyul, de azért akad jó nyul itt is ; sokszor megtörtént már, hogy erről alföldi agarászok is meggyőződtek, elvivén jó agarok előtt a nyul a levelet. Hanem az is áll, hogy itt többnyire kevés a tér a futáshoz, s a nyul mihamar erdőt ér; azért is itt inkább sebes, jó kapásu, mint kitartó agár szükséges. Jelenben többen kezdenek megyénkben, főleg alsóbb vidékein agarászni; tervben van a jövő őszre egy agar ász-egyletet hozni létre, melynek megvalósulásán nem csak örülni, de a többfelől hozzám intézett felhívások folytán teljes erőmből közre működni fogok. S hiszem sikere is leend az igyekezetnek, mert még többen a hölgyek közül is, kik pár agarászatunkon kocsin kisértek, oly nagy kedvet kaptak az agarászathoz, hogy jövőre lóra ülve szándékoznak e szép mulatságban részt venni. Az agarászatról jut eszembe, hogy mostanában magam is épen ugy jártam, mint az egyszeri szónok a megyegyülésén, kinek előre nagy gonddal készített s nagy hatásra számított beszédét öszszebeszélés folytán egy fiatal aljegyző valahogy hozzáférve, lemásolta, betanulta s a szólásra magát előbb feljegyeztetve, szónokunk nagy ámulatára, de a társak nagy derültsége között ő mondta el. E hasonlat ugyan nem egészen találó, csak annyiban a mennyiben szándékom volt szó nélkül nem hagyni báró Wesselényi Béla urnák e lapok első számában megjelent tudósításának azon részét, a hol az agarászatról oly kicsinylőleg nyilatkozik; de ebben, még pedig az e tárgybani legilletékesebb helyről, az alvidéki agarászok, s köztök az oly méltó elismerést kiérdemelt veterán agarász, mint id. Retsky András ur által előztettem meg: igy csak az a mondani valóm maradt, kerülve a felesleges szószaporitást, hogy e nyilatkozatot teljesen magamévá teszem, s hiszem velem helyesli igen sok szenvedélyes agarásza e hazának. S még egy megjegyzést csatolok hozzá, hogy mit sem akarva levonni azon örömök s hevélyekből, mit a leküzdött nehézségek a falka vadászatoknál a szenvedélyes sportsmannek nyújtanak, az sgarászat is egy oly mulatság marad, — melyet minden férfi kifogás nélkül gyakorolhat; legnagyobb bizonyság erre, hogy maga Ő Felsége a király, ki egyike a legismertebb, edzett s kitűnő vadászoknak Európaszerte : még is örömét, kedvtelését lelte ősszel mult egy éve a gödöllői agarászatokban. Balogvölgyi. A vad-tengeri nyul (Kaninchen) tenyésztése s vadászata. (Folytatás.) Szabályul kell venni, hogy a lyukából kiötlő tengeri nyúlra csak akkor kell lőni, ha attól már egy kis távságra távozott; mert ha mindjárt összerogy is a tüzelésre, még végvonaglásában is iparkodik buvóját elérni, s akkor nemcsak elveszti azt a vadász, hanem azon kellemetlenség is származik belőle, hogy kisebb lyukak lakbatlanná lesznek a bennök kimúlt állat rothadásától. Egyébiránt változtatni kell a leshelyet gyakorta, mert mihelyt egy párszor ugyanazon tájon történt lövés, a nyulak késő éjig nem jönek ki, s reggel korán bemennek, akkor is oly nagy elővigyázattal, hogy nem férhetni hozzájok. Még nagyobb ügyességet és lőpontosságot igényel e fürge állat elejtése a vizsla előtt s hajtóvadászaton. Csak gyors, kapvalövésekkel lehet a sűrűből legnagyobb sebességgel a tisztásra kitörő vagy a bokrok közt tova iramló állatot leteríteni. Az ily kapvalövést pedig csak hosszabb gyakorlat után lehet elsajátitani. Nem egy vadász, ki szokva van hajtóvadászatokon a legnagyobb sebességgel szemközt jövő vagy a bajtókon keresztül törő nyulat felbukfenczeztetni — vesztheti lövészi hirnevét ily erdei vadászaton a tengeri nyulakra. A vizslávali keresés szép őszi vagy téli napokon, midőn a tengeri nyulak tanyájukon kivül a közeli cserjés szélén a napon sütkéreznek, vagy jókedvűen egymást kergetve kanczukáznak, sok mulatságot nyújt a vadásznak; s különösen a fiatal kezdő vadásznak jó iskola ez a gyors lövés elsajátítására. Mikor aztán a bokorból vagy erdészéiből felugró s a kutya elől megugró nyulat — daczára, liogy csak egy pillantásra láthatá — ledurrantja s kutyája a másik perczben már eléje hozza, akkor bizonyos megelégedettség s önérzet ömlik el a fiatal vadászon ügyessége felett.