Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-12-00 / 00. szám

374 > ADAsz- ÉS VERSENY-LAP. DECZEMBER 30. IS74. rnáry Mihály számtartó Bátyún magyar éjszakke­leti vaspálya állomás; zab és széna piaczi árakon kapható. STANLEY apj. Knowley anyj. Alegra. Fe­dez telivér kanczát 100 írtért, félvér kanczát 50 írtért. Bejelentések Beesőn istállómesterhez intézeu­dők Tatára. Hirdetmény. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi in. kir. ministerium részéről ezennel közhírré tétetik, hogy a fogarasi ni. kir. álladalmi ménesben létező törzs­mének után fizetendő fedező dijak az 187 5. évi fedeztetési idényre nézve következőleg lettek meg­állapítva, u. m : Majestoso I. fedezési dij 30 frt. Favory » »30 » Pluto » »20 » Majestoso II. » » 10 » Conversano » »10 » A bejelentések a legközelebbi fedeztetési idény beálltáig bármikor történhetnek a fogarasi ménes parancsnoknál. A kanczák elhelyezése a ménes­ben dij nélkül eszközöltetik, — a szükségelt ta­karmány s egyéb tápszerek a legközelebbi piaczi ár szerint fizetendők. A fedeztetési dijon kiviil minden kanczáért a legénység számára 5 frt fizetendő. Ha a tulajdonos saját szolgáját nem kívánja kanczája mellett hagyni, ugy annak ápolása sza­badságolt méneskarbeli katonára bizatik, ki ezen szolgálatáért minden kancza után bavonkint 4 frtot kap. Minden egyéb felvilágosítással a ménesparancs­nok készséggel szolgáland. Budapesten, 187 4. november hó 2 9-én. A földmivelés-, ipar- és keres­kedelemügyi m. k. ministeriumtól. Eladó: egy jó 4-es fogat, tarkán összeállítva, 15'2 m., jól besauitva ; és Egy pár 13 markos jól menő pony gyermekko­csiba, — Arukat megmondja e lapok szerkesztője. Eladó. Y. Chief-Baron. 4é. fek. m., ap. Chief Baron Nicholson, anyja Olga — Mountain Deer után. tökéletes, hiba nélküli, tenyésztésre alkalmas. A mén Szelmenczen van u. p. Ungvár. Bővebbet b. Balassa Sándor. MláS N D Szegedi levelek. (Folyt, és vége.) Szerdán reggel borult, de enyhe időben, 9 óra felé kocsira ültünk s a legelső erdőt csatár­lánczba fogva, elkezdődött a cserkészet. Az első erdőben, mely a puszta közepett csupán lege­lőktől környezve fekszik, csak egy csonka falka foglyot s néhány nyulat találtunk. A fogoly sértetlenül elmenekült, nyúl három esett. A má­sodik, sürübb erdőből ismét csak nyul ugrott, fogoly egy se. A harmadik erdőben, mely szántó ­földekre, tehát tanyákra is dül, noha a két első­nél csekélyebb terjedelmű, három falka fogoly kelt, s mert daczára annak, hogy két falka már anyányi volt, onnan ki nem takarodtak, sű­rűn szólt a puska, de mint az ily nagyobb tár­saságu foglyászatoknál szokás, aránytalan ered­ménynyel. Ha azokat számba lehetne venni, melyeket minden egyes vadász saját mondása szerint lőtt, akkor kikerült volna busz is, de minthogy csak 11 találtatott azaggatékon, gyanitható, hogy a hiányzó kilencz föltámadt lelövetése után és a kiállott ijedtség után most is csak oly egészsé­ges mint lelövetése előtt volt. A homok nagyon kifárasztja az embert, s az utóbbi erdőnek négyszeri átkutatása után nem­csak derekasan fáradtak, de éhesek is levén, a kocsikhoz appelláltunk, hol gazdáink gondos­kodása folytán étel és ital bőven találtatván, el­fogyasztása s 10 percznyi kocsizás után a vete­ményes földekre átváltottunk, hol ismét talál­tunk két féljfalka foglyot, melyekből négynek el­ejtése után visszamentünk a tanyára, Alig volt ez már csak kétszáz lépésnyire, mi­dőn előttünk egy falka fogoly az úttól jobbra eső avas fenékre leszállt, Nem voltunk restek, azonnal kész volt a csatárláncz. Az első tiz lé­pés után mindjárt egy nyul esett, utána a ma­gát családjáért feláldozó visszamaradt kakas, de a nagyon előreszaladt csapat jónak látta 80 lépésnyi távolságból kereket oldani és nyílt rozsvetésre szállani, melyről közeledtünkre már 100 lépésnyi távolból fölriadt s egyenesen a ne­gyedórányira eső legközelebbi erdőbe menekült, liol aztán ebéd után öt órakor megtaláltuk, de csak egy esett közüle, a többi visszaváltott a síkra, hol sikeres üldözését nem remélhettük, minélfogva egyhangúlag meghagytuk magnak. Másnap csütörtökön az egész pusztán feküdt a felhő. Esett és pedig jól, nekünk azonban, ki­vált a fiatalabbjának, roszul esett, de végre na­gyon még se bántuk, mert a magyar ember szü­letett gazda, a homoki gazda pedig solia se so­kalja az esőt, különösen ba annyit szomjazott földje, mint az elmúlt nyáron. Nyolcz óra felé csöndesedvén az eső, more patrio pártokra sza­kadtunk, az egyik arra szavazott, hogy nem fog elállani, a másik meg azt erősitette, hogy de bi­zony eláll. S csakugyan a fiatal kisebbségnek lett igaza, mert a felhő kezdett felszállni, s mi­helyt az eső mindig gyöngébb permetezéssé rit­kult, megtértek a kételkedők is és egyhangúlag arra szavaztunk, hogy fogatni kell, s mire befog­tak, egészen elállt az eső, s a felhő hasadozni kez­dett. Sőt mire az uj vadásztérre, mivelt szántó­földekre értünk, a nap is kisütött s egy csinos alföldi völgyben, melynek egyik oldalát erdő sze­gélyezi, másik oldalát veteményes földek, köze­pét pedig zsombékos száraz nádas képezi, azon­nal akadtunk fogolyra, melyből azonban csak négy esett, mert jónak látták a nádba mene­külni, oda pedig még a legserényebb vizsla se követhette, mert a magas sürii zsombék miatt járhatatlan volt. Ott kelle teliát őket erős vá­rukban hagynunk sjismét uj erdőhöz folyamod­tunk, melyben volt ugyan egy falka fogoly, de ez lövés nélkül tünt tova, s igy innét csak né­hány nyúlra tehettünk szert. Ezzel vége lett az ásottbaimi kirándulásnak. Egy héttel később a város felső határában fekvő'csöngelei erdőbe mentünk. Ez kisebb te­rületű az ásotthalmiaknál, de mert jobban őr­zik s egész hosszában tanyákkal van körülvéve, a foglyászat classicns terét képezi. Ezen erdő uj ültetésébe zickkerre lehet menni nyúlra és fogolyra, de még itt is több volt a tanyák kö­zötti kukoriczákban mint magában az erdőben, s mert majdnem minden darab kukoriczában akadt kisebb-nagyobb falka, vigan ment a va dászat, egyre szólt a puska, de mert a foglyok már nagyon is anyányiak és a satnya, tehát ritka és alacsony kukoriczákban nagyon vadak voltak, rendesen messzire kellett lőni, de azért lőttünk, mert »nicht geschossen ist auch ge­fehlt.« Harmincznál nem lőttünk ugyan többet, de tekintve, hogy itt csak öten voltunk, mig Asotthalmán tizenketten, s tekintve liogy a fo­goly nagyon is rebbenős volt: az eredménynyel meg lehettünk elégedve, mert ezen felül 14 nyul is esett, s igy mindegyikünk jól kimulatta magát. A Tisza völgyében ezidén kevés a fogoly és a nyul is, pedig ez utóbbira tavasszal a legszebb kilátások nyíltak; s ennek okát ismét csak a májusi zimankós időjárásnak kell felróni, mely a fürjeket is tönkre tette. Azóta már csak kacsa, sár- és erdei szalon­kára vadásztunk. Ez utóbbi érdekes szárnyas a marosmenti erdőkben épen nem volt ritka, s a városhoz alig egy félórányira eső, úgynevezett marostói füzesben, melybe gyalog is kényelme­sen elsétálhattunk, még a mult bét elején is esett egy pár. Az őszi szalonkaidény tehát ná­lunk nemcsak jó volt, de tartós is, s én már félni kezdtem, liogy mint 1872-ben, midőn a szalonkaidény még gazdagabb s még hosszabb volt, ismét nem lesz telünk, de ugy látszik csa­lódtam ; mert vasárnap) óta nálunk is havaz, s midőn e sorokot írom, fagyni is kezd, s igy most az egyszer talán igaza lesz amaz angol időjós­nak, ki november 15-ére tiizte az ezidei tél kezdetét és tartós kemény telet helyez kilátásba. Jövő héten vaddisznóra és őzre készülünk Te­mesmegyébe, hol, ba szent Hubert kedvez, ta­lán uj anyagot gyüjtendek leveleim számára. S e m per ide m. Cserkészetek erdőn, mezőn. Esik a hó ! . . s alatta keményre fagyva a talaj. Pompás vadászidő országszerte, különösen pompás idő a nagy vad (vadsertés, medve) kinyomozására. Mint az ország minden részéből érkező tudósitá­sokból látjuk : ropog is a fegyver mindenfelé, s a vadászatok egy-egy jól kezelt vadásztéren szép eredménynyel végződnek. íí íí ív Gr. Esterházy Antal ö mtságánál — Cseklyé­szen és Tallóson — mult héten (decz. 15-ke kö­rül) tartattak az idei vadászatok. Jelen voltak : gr. Wrbna, gr. Ivinsky Kud. gr. Draskovich István, gr. Esterházy Feri, gr. Esterházy Béla (Sárosáról), Mr. Richardson, Schawel ur, Mr. Cavaliero, vala­mint a vadászur és fia gr. Esterházy Misi. Löve­tett összesen: 500 fáczán, 985 nyul, 18 dámvad 80 fogoly és 2 db vaddisznó, összesen 1585 db. * * Az idei fogoly-vadászatok egyik legdúsabb he­lye alkalmasint gr. Ivollonits Miksa örököseinek nagy-levárdi urodalmában volt, hol aug., sept. és október hónapokban 2300 db fogoly lövetett. — Ugyanott a nov. 23. és 24-ki vadászatokon részt­vettek hg Pálffy, id. gr. Zichy József és a n.-lé­várdi uradalom vadászszemélyzete Csenkey Mór ur rendezése alatt. Lövetett összesen 9 db szarvas, 260 fáczány, 1600 db nyul, 2300 fogoly (mint fent.) * * * Láposbányáról írják lapunknak dec. 19-ről: Ér­dekes medvevadászatok tartatnak a kir. erdőtisz­tek által bérelt N-Bánya város tulajdonához tartozó firizai erdőkben. Dec. 8-ától kezdve többször tar­tattak hajtások s minden hajtásban 3—5 db medve mutatkozott. Elejtetett 4 db, ezek közül kettő kitűnő példány darabonként 4 x/ 2—5 mázsa sulylyal. Résztvettek e vadászatokon Roller Adolf kir. erdőmester, Leitner Elek, Molcsányi Gábor kir. erdészek; ez utóbbinak kitűnően kedvezett a szerencse, s két db medvét sikerült lőnie. Tekintve

Next

/
Oldalképek
Tartalom