Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-12-00 / 00. szám

DECZEMBER 24. 187 4. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 375 a hajtásokban résztvett személyek számát, — mert egy-egy hajtásban 12 vadász és 10 hajtónál több részt nem vett, — ugy az erdőtiszteken kivül résztvett vadászoknak ily vadászatokra igen is kezdetleges felszerelését, ezen eredmény kielégitőnek mondható. — Naponként ujabb és ujabb medvecsalád nyomoztatik ki a 6 — 12" magas havon. Ürményben és Tarnóczon a mult héten szintén nagy vadászat volt gr. Hunyady Imre urnái, melyben résztvettek b. Wenckbeim B. ő exc., gr. Hunyady K., gr. Kesselstadt, gr. Stockau Otto és György, gr. Berchtold László, Bencsik György ur, Mr. Cavaliero és a vadászur. A 3 napi vadászat alatt ejtetett: 882 db fáczán, 102 nyul, 6 fogoly, 1 róka, 1 vadmacska és többféle dúvad. S A Cserhátról is fekszik előttünk egy levél, mely szerint gróf Keglevicb Gyula ur leleszi vadászterületén folyó hó 23-án ismét tartott vadászatot s daczára annak, hogy e vadászatban csak 6 vadász vett részt, az eredmény mégis kielégitő volt; lövetett két db őz és két db vaddisznó. Az őzet a vadászur lőtte; a vadsertések Csernus Kálmán és Holló Géza urak által lövettek el. x ' * A Dunántulról Tolnából, KakucsrÓI kapjuk a szives tudósitást, hogy ott f. hó 15—16-kán tartattak vadászatok Ivánka Oskár és ifj. Liebner ur birtokán, illetőleg birtokuknak egy részében s pedig mintegy 4000 holdon. Jelen voltak: Szeniczey Ödön képv., Perczel Gyula, Muzsik Gyula és Muzsik Lajos, Wiener Kálmán és Sándor, Kégl István, Konkoly József szbiró, Wasner őrnagy, Weis főhadnagy, Novotny Endre, Cserna József, Ivánka Oskár és alulirt, végül pedig tiszti személyzetük, tehát összes puskás mintegy húszan voltak s 80 hajtó. Eredmény: 1-ső nap 99 nyul és 2 fogoly. 2-dik nap: 102 nyul, 5 fogoly, 1 sas. Daczára annak, hogy vidékünkön a tőrkötés s lesipuskálkodás a parasztoknál divó szokás, igen szép eredménynek mondható. Vadászatunk alkalmával a Lancasterek igen szép eredményt mutattak. A nyulak felette erősek, akárhány fog még a napokban a róka pecsenyéje lenni; 10 fontos példány több került. x w x Küzdelem vadorzókkal. A gr. Pállffy-féle vadászterületeken (Pozsony megyében) hol, mint e lap régi olvasói emlékezni fognak, 7—-8 év előtt az erdészt agyonlőtték a vadorzók, a mult héten ismét hasonló csetepaté volt. A farkasvölgyi (Wolfsdrlissel) pagonyokban már többször tapasztalták, hogy éjjel vadorzók járnak a vadfáczányosba; ennek folytán Wolf főerdész éji lesjáratokat rendezett. Igy f. hó 16-ról 17-ére virradóra Wolfmaga két segédjével lesben állt a pagony azon táján hol a legtöbb fáczán szokott lenni. Kis vártatva öt lövést khallottak|s három embert láttak közeledni. Midőn a középső "Wolf közelébe ért, ez kiugrott rejtekéből s megragadta, de a vadórnak sikerült magát kiszakítani ; a kiizködés közben pedig a másik két vadőr valamelyike alig tiz lépésnyi távról Wolfra sütötte fegyverét s azt czombon lőtte. Erre a derék erdész is használta fegyverét, s többször lőtt a kereket oldó vadorokra. Az erdészfiuk erre a sebesültet haza szállították, s az elhivott orvos nem kevesebb mint 56 (6-»3) serétszemet szedett ki a lövési sebből. Miután Wolf erősité, hogy az általa tett lövések egyikének találni kellet, a vadászterületet hajnal felé átkutattak s csakugyan rátaláltak a vadorok egyikére, ki egy erdőkunyhóba vánszorgott. A 0 göbecsekkel meglőtt vadőr hátulja meg van spékelve kék serétszemekkel, s most a pozsonyi országos kórházban várja felgyógyulását s azután megérdemlett büntetését czinkostársaival együtt. Az Óbuda-visegrádi uradalmi erdőkben levő vad, felsőbb rendelet folytán, 4 év óta tilalmaztatik, s igy az idén sem tartatnak vadászatok; hasonlókép a SOÓvári kincstári urodalomban két év óta nem tartatott vadászat mint értesülünk. Ugyanezt mondhatjuk az ungvár-turiai kir. erdőségek azon részéről is, melyeket Ő Felsége a király számára kerítettek el, s hol tömérdek a sertésvad ; szarvasok is vannak, de nem oly derék példányok mint a közel beregi erdőkben vagy a Bakonyban találhatni. — Az ungvári rengetegekben — mint halljuk, bölényeket szándékoznak megbonositni a királyi vadászat számára, a mi véleményünk szerint, nem is volna oly nehéz. Ha a pesti állatkert szük udvarában 5—6 év óta el tud élni egy magában az a példány, melyet Ő Felsége ajándékozott, ott bizonyára több jogosultsága volua a megélhetésre és szaporodásra e ritka vadnak. * * s Viaskodás farkasokkal. Freidorfból írják a »Tem. Ztg.«-nak. A minap egy csősz, körülbelül fél mértföldnyire a helységtől három farkast pillantott meg, melyek utána iramodtak. A csősz futott, a mint csak lábai birták, de a fenevadak mind inkább tért nyertek, s igy borzalommal várta a pillanatot, a midőn elérik és széttépik. Már egészen kimerült a rémes bajszában, midőn egy mentő eszméje támadt. Lekuporodott ugyanis egy kőrakás mögé s e fedett állásból rátüzelt az állatokra, minek folytán az egyik fenevad el is esett. S ez menté meg, mert a másik két farkas elesett társukra rohant s ezt felfalták, e közben pedig sikerült a csősznek elmenekülni. Hallomás szerint egy a környéken tartott hajtóvadászat alkalmával szoríttatott volna néhány farkas Neuberg felé. * * * A Neuberg melletti Mürzstegböl írják: E hó 9-én érkeztek ide : Ferdinánd toscanai nagyberczeg, Károly Salvator főheivzeg, Hohenlohe berezeg, gr. Wrbna, báró Kraus ezredes, báró Löhneisen őrnagy, Nemethy őrnagy, Sponner őrnagy, Nobile de Majneri kapitány és báró Wersebe kapitány, hogy az itteni császári vadasterületen, ez idényben utolsószor, nagyvadra vadászszanak". Az urak mindnyájan a gyönyörű szép, regényes fekvésű császári villában szálltak meg. Miután a nagy hóesések miatt a nagyvad a völgyekbe húzódott le, kilátás volt hogy a 10-étől 13-áig tartandó udvari vadászatok szép eredményt adandnak. A vendégek nem is csalatkoztak ebbeli feltevésükben, mert vad bőven volt, különösen szarvastebén és őzvad, melyek 10, 20, 3 0 drbból álló csomókban ugrottak. A Schwarzenbach és Bockkogel tájékán 10-én rendezett hajtásnál ejtetett: 16 szarvastebén, 1 bornyu és 2 csapos, mely utóbbiakat gyenge agancsképződésük miatt a tehenektől nehezen lehet megkülönböztetni. A f. hó 11-én Lamer- és Kollmaisgrabenben intézett két hajtás különösen kedvező eredményt adott, a mennyiben 40 tehén, 5 bornyu és 3 csapos ejtetett A szombaton, f. hó 12-én az úgynevezett »Geigerleiten«-en tartott hajtás eredménye 17 telién és 3 őzbak. A 3 vadásznapon tehát összesen leteritetett 73 szarvastebén, 5 csapos és 3 őzbak, összesen 87 db vad. x x Egy vadkan már két év óta nagy pusztításokat okozott Keszthely környékén, mig a mult héten sikerült azt Dekmár János orvosnak a városi erdőben egy szerencsés lövéssel leteríteni. Az óriási állat 3 mázsa 7 fontot nyomott s agyarai 3 hüvelyk hosszúak voltak. * * x Szentgyörgyön f. hó 17-en és 19-én Horváth Zsigmond kamarás uradalmán hajtóvadászat tartatott, melyre Vas- és Veszprém megye nimródjai hivatalosak voltak, kik közül föntebbi napokon körülbelül buszán megjelenvén, hatodfélszáz nyulat és sok foglyot ejtettek el. Különösen kitűntek mint rendkivüli jó lövők a házigazda, továbbá Mezey Ferencz, báró Puteani Géza, Káldy Gyula, Guáry Kálmán, Chernel Elek, stb. * * A »Gömör« szerint a klenÓCZi erdó'ben minap valami favágók rémitő zajt és morgást hallottak, a midőn ennek okát közelebbről is meg akarták tudni, csakhamar odasiettek, a honnan a különös hangok származtak. De mennyire megdöbbentek itt, midőn észrevették, hogy egy vadkan és medve rémitő viadalt folytatnak egymással. A favágók befutottak a városba, honnan számos kíváncsiak és több fegyveres ember kíséretében indultak vissza az erdő felé. A viadal már távolról szemükbe tűnt, s mint állítják, ez már reggeli 9 órától délutáni két óráig folyt. Midőn a zaj lecsendesültével a helyszínére értek, a medvét nem találták, a vadkan pedig a viadal helyétől hatvan lépésnyi távolban élettelenül hevert, s mint kitűnik, a medve ellenfelének először füleit, később torkát vette ostrom alá. A vadkan hirszerint két mázsán felül volt. Vadász^táska, Hol a nyulpecsenye ? Van nékem egy jó barátom, ki a »nyulászalnak« igen nagy kedvelője, leginkább ha a nyúlért csak a tálba kell »nyúlni.« Kapott ez árpakaszáláskor a »feles«-től egy szép kis süldőt, melyet ő azonban ápetitusához még nagyon serdülő állapotban levőnek tartott, és igy elhatározá, hogy csak hadd növekedjék testben és bőrben még egy kissé, és be tette egy üres ketreezbe. Egy pár hó eltelte után eszébe jut a nyul, el is megy az őt zároló setét ketrecz léezezetéhez, és ime az azalatt már felserdült süldő kerek tagjai olyannyira felingerlék benne a vadász-, akarom mondani »nyul«-ászati szenvedélyt, mikép elhatározá a fogoly-süldőt kínjaitól örökre felszabadítani. Meg is történt. Vele levő sétabotjával fejbe kollintotta a süldőt és otthagyta, aztán kocsisát hivatva azt inondá ennek : »János ! azt a ketreezben levő nyulat nyúzd meg!« — Jön is a János egy kis vártatva és hozza a nyulbőrt! »Hát hol a husa ?« »Jaj, tens uram, azt a Dunába dobtam , mert hisz mikor én a nyúlhoz értem, az már meg volt dögölve!« A pórul járt agarász. D. N. mint hires és nevezetes vadász ismeretes barátai körében. — Nevezetes pedig arról, hogy — habár saját állítása szerint kitiinö lövő — még sem hozott emberemlékezet óta vadat haza. Ép egykor is, miután már egész délután hiába vadászgatott, midőn hazaér, várja egy ember, a ki tarisznyájában az »ifiurnak« egy eleven süldőt hozott ajándékba. Nézi is mindjárt a süldőt D., hogy nem-e lehetne e'zt holmi vadász zsákmány félének kiadni, ámde sajnos, a süldő még nagyon kicsiny. Elvándorol tehát a »spaiz«-ba, hol holmi here- és káposztaleveleken növeszti magát, előkészülendő a nagy államcsinyra, melyet azalatt ura kigondoland. Kap azalatt D. egy barátjától egy öreg agarat, mely, mint volt gazdája állítja igen kitűnő eb; azonban D-nek mégis — egy szép tajtpipáért odaajándékozza. Most már D. nem tudja, meglője-e a süldőt, vagy pedig megfogassa; de miután saját ügyességében nem igén bizott, elhatározza : hogy jobb lesz az agárra bizni a dolgot. Egyszer egy társaságban — mint rendesen — ismét csufolgatták D-t a vadászattal, és ő ekkor a társaság egyik tagjával fogadott, liogy ha még egyszer el fog menni vadászni, minden bizonynyal hoz nyulat. A fogadás megtörtént. Örült is ennek D., hogy ő majd hogy teszi tönkre a csúfolódók seregét. Egy szép reggelen tehát öblös tarisznyájába teszi a fülest és magához intvén a »Fecskét«, neki indul jól kigondolt tervét véghez vinni. A mint kiérnek egy szép magános tarlóra, ovatossan körülnéz D., hogy nem e lesi valaki és még óvatosabban kiveszi a rug-kapálódzó fülest a tarisznyából s leteszi a fülest a földre. — Hajrá! — Azonban mig a »Fecske« bus melancholiájából magához jött, a süldő annyi előnyt nyert, hogy az utána csak ugy nyámogó eb nem érte el. — Nem is tudtuk volna meg e históriát, ba az ellenfél, ki éppen a kukoriczásban vadászgatott, nem látta volna az esetet, és midőn a nyúl feléje vette ut-