Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-12-10 / 51. szám

O 50 v ADASZ- ÉS VERSENY-LAP. DECZEMBER 10. 1874. tok nem egyeznek meg teljesen a valósággal. Különösen nem áll az, hogy az államdijakból pár év elöttig a 300 aranyon kivül még két külön 100—100 arany dij lett volna elkülönitve csupán erdélyi lovak számára; mert 1870-től fogva, tebát már 5 év óta az 1000 arany ugy volt felosztva, miszerint egy 200 és egy 500 arany dij Magyar- és Erdély-, egy 300 arany pedig kizárólag Erdélyben nevelt lovak számára volt nyitva. Csupán IS69-ben (midőn a kolozsvári gyepnek először engedtetett 1000 arany az államdijakból) volt a 300 aranyon kivül egy 100 aranyos dijja erdélyi lovak számára adva, ez is nem sik, hanem akadályversenyre. 1868-ban és megelőzőleg csupán 800 arany levén Kolozsvár számára, ez egy 300 és egy 500 arany díjra volt felosztva, j az előbbi csupán erdélyiek, az utóbbi minden ló számára. Nem áll tehát az, hogy az erdélyiek az utolsó években megrövidíttettek, s igy magától elesik a vád, mintha ez a pesti lovar-egylet müve lett volna. Ennyit felvilágositásul a múltkor e rovat alatt közlőitekre ; s csak sajnáljuk bogy készségünk egy vélt hátrány felderítésére előbb engedett helyet ama közleménynek, mintsem alaposságáról magunknak meggyőződést szerezhettünk volna ; — közlöt azonban annyira jártasnak tartjuk a hazai gyep történetében, miszerint adatainak helyességében nem kétkedtünk. Azonban : errare humánum est, Ménes- és gyepwjdonsigok* Hirdetmény. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. ministerium részéről ezennel közhirré tétetik, hogy a fogarasi m. kir. álladalmi ménesben létező törzsmének után fizetendő fedező dijak az 187 5. évi fedeztetési idényre nézve következőleg lettek megállapítva, u. m : Majestoso I. fedezési dij 30 frt. Favory » » 30 » Pluto » » 20 » Majestoso II. » » 10 » Conversano » » 10 » A bejelentések a legközelebbi fedeztetési idény beálltáig bármikor történhetnek a fogarasi ménes parancsnoknál. A kanczák elhelyezése a ménesben dij nélkül eszközöltetik, — a szükségelt takarmány s egyéb tápszerek a legközelebbi piaczi ár szerint fizetendők, A fedeztetési dijon kivül minden kanczáért a legénység számára 5 frt fizetendő. Ha a tulajdonos saját szolgáját nem kivánja kauczája mellett hagyni, ugy annak ápolása szabadságolt méneskarbeli katonára bizatik, ki ezen szolgálatáért minden kancza után havonkint 4 frtot kap. Minden egyéb felvilágosítással a ménesparancsnok készséggel szolgáland. Budapesten, 1874. november hó 2 9-én. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. k. ministeriumtól. Hirdetmény. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. ministerium részéről ezennel közhírré tétetik, hogy a kisbéri, bábolnai és mezőhegyesi m. k. álladalmi ménesekben létező törzsmének után fizetendő fedező dijak, valamint a kisbéri törzsmének alá bocsátandó idegen kanczák száma az 1875. évi fedeztetési idényre nézve következőleg lőn megállapítva. I. A kisbéri ménesben. Cambuscan, angol telivér, fedezési dij belföldi számára 400 frt, külföldi számára 500 frt. — Fedezhet 20 idegen kanczát. Buccaneer, angol telivér, fedezési dij belföldi számára 400 frt, külföldi számára 500 frt. — Fedezhet 18 idegen kanczát. Ostreger, angol tv. Fed. dij 200 frt. Fed. 12 id. k Bois Roussel, » » » »150 » »12»» Diophantus, » » » »100 » Polmoodie » » » » 60 » Highflyer, norf. » » » 50 » Pride of Engl, n

f. » '» » 30 » Furioso, angol félv. » » 30 » II. A bábolnai ménesben. Amurad Bajraktar, arabs telivér. Fed. dij 5 0 frt. Mehmet-Ali » » » » 50 > Jussuf » » » » 50 » Gidran » félvér. » » 30 » 3 éves Schagya » » » » 30 » idősb Schagya > » » ) 20 » Aga » » » » 20 » III. A mezőhegyesi ménesben. Palestro, angol tv. Fed. dij teliv. k. után 200 frt. » » félvér » » 100 » Jackson, angol tv. » » teliv. » » 100 » » » félvér » » 50 » Exact, angol telivér » » » » » 50 » Macbeth, » » » » » » » 50 » Fed. dij ideg. k. 30 frt. Pride of England North Star I. Furioso IX. Gidran XXXI. Nonius XII. Nonius XIII. Nonius XIY. Schagya XVIII. Abdul Aziz El Delemi A többi mezőbegyesi törzsmén fedezési dija id. kanczáért 2 0 frt. A fedeztetés iránti bejelentések a kisbéri ménekre nézve mulhatlanul f, 1874. évi deczember hó 20 -ig nyújtandók be az illető ménesparancsnokhoz, minthogy a fentebbi határnapon tul a meghatározott s netán akkoráig be nem töltött fedezési szám erejéig külföldi bejelentések is elfogadtatnak. I A bábolnai és mezőhegyesi ménesben létező mé| nekre nézve a bejelentések a legközelebbi fedezj tetési idény beálltáig bármikor történhetnék az ili lető ménes parancsnokainál. A kanczák elbelye 1 zése a ménesekben dij nélkül eszközöltetik, — a | szükségelt takarmány s egyéb tápszerek a legkö! zelebbi piacz árai szerint fizetendők. | A fedeztetési dijon kiviil minden kanczáért a í legénység számára 5 frt fizetendő. fá i i 14 Sport-j ellemraj zok. II.*) A magyarországi agarászok nesztora. »Eletemben száznál többször lökött le a ló, s ötvennégyszer bukott fel velem; de soha sem tört, sem fájt semmi részem.« Ez itt idézett mottót ama férfiúnak egy bizalmas leveléből alkalmaztuk, kinek ezennel életrajzát adjuk. Körösnadányi Nadányi Imre ez, a magyarországi agarászok nesztora, ki több mint félszázadig zaklatá mokány paripáin a tapsifülest agaraival. E kedélyes öreg ur, a régi jó táblabírák valódi jellegző alakja, ősrégi nemes család sarja, P. Kovácsiban (Biharmegyében) 1801-ben született. »En kezdtem meg, — szokta mondani baráti körben — a dicsekedő 19-ik századot, melyről elismerem ugyan, hogy eszes találmányokban az előbbi századoknak elébe haladt; de mivel a vallásosságban, erkölcsiségben ezektől hátramaradt, nem imádom azt.« E szavak a tiszteletreméltó aggastyán világnézeteiről eléggé tanúskodnak. Atyja: Nadányi József s anyja a mivelt lelkű, derék magyar asszonyság: Kondor Éva egész jogosult ámbitióval tekintének az eleveneszü fiu jövője elé, ki a debreczeni kollégiumban kezdett először Pallassal barátkozni; majd Pozsonyba küldték szüléi, a tisztességes tudományokban való gyarapodás végett. Azonban egy tintás üveg veszélyessé vált hősünkre, ép ugy,mint Megyerire vándorszínész korában; azzal a különbséggel, hogy Nadányinak nem a kabátj an, hanem tanodai bizonyítványán I ömölt végig a fekete lé; kit midőn e végett a pedáns pozsonyi iskolaigazgató keményen lepirongatna, a tizenöt éves heves fiu, ezen elkeseredve *) I-sőt lásd e lapok f. é. 25. számában. tüstént odahagyta Pozsonyt, s vele talán egy magasabb juridicai pálya kezdetét. Haza érve atyja erősen megdorgálá ez érzékenykedéseért, mire a tulheves fiu a kertjük alatt folyó Berettyóba öli magát, ha az anyai szeretet nem őrködik felette. — Később Nagyváradon találjuk Nadányi Imrét, Bölönyi László ügyvéd mellett patvaristáskodni, hanem félév múlva szabadsággal hazatérvén, agarászszenvedélye egyszerre fellobbant benne. Először csak gyalogjában — saját vallomása szerint — rongyos agarakkal zaklatta a nyulakat tized magával, (kik később az alföldi agarászat történetében mindnyájan kivívták az egri nevet), u. m. Szilágyi Sándor, b. Dessewffy Lajos, Gázsy Imre, Csanády József, Bárányi Sándor és Károly, Sin-iy Károly, Kovács Pál, Kos József, Jeney József. A lovas agarászatot egy makacs fakó kancza csikón kezdte, mely elöljáróban egy nap tizenkétszer vetette le, de azért nem tartózkodott újra meg újra nyeregbe ülni. Igy aztán nem csoda, ha Nadányi erős, bátor, kitartó lovassá fejlődött, ki, saját szájvallomása után nem egyszer elagarászott egész héten egymás után, a nélkül hogy lankadtságot érzett volna. Hogy mily szivós lovas volt már gyerekkorában, mutatja az, mikép egy szép reggel a 15 éves fiút elküldte atyja a 9 mértföldnyire eső györösi birtokára, széttekinteni, mivel a nyomtatás ép javában folyt ott. Felnyergelte »Büszke« paripáját s délre Györösön volt, honnan félórai pihenés után újra nyeregbe veté magát s indult haza felé, s késő este a szülői hajlékban P. Kovácsiban pihente ki jövet-menet 18 magyar mfldnyi utja fáradalmait. Pedig a »Büszke« malomba is járt; olykor eke elé is fogták*). *) E ritka, kitartó szivósságu lovat négyéves korában i hozta Erdélyből Veresmarthy László sápi birtokos. Tizenöt markos vörös deres volt. jó erős lábakkal s könynyil testtel. A 40-es években, férfikora virágában, egyike volt ő a legeredetibb régi magyar lovas typusoknak; Gulácsy Imre, akkoriban fiatal legény és szenvedélyes agarász, egész lelkesüléssel festi őt; tökéletesen kidomborított alakját állítván elénk ez igazi szittya sportmannek. »Az első dijas agarászat Sz -Mihálynap után a hortobágyi gyepre volt kitűzve. Kátay korcsmáros uram fogadta s látta el a nagyszámú vendégeket. Az idő szép, fényes őszi nap. A fogadó előtt hemzsegett az uri nép, kiket oldalról botjukra támaszkodva bámultak a puszták vad s szabad fiai. Minden perczben ujabb s választékosabb kis lovascsapatok érkeztek minden oldalról. De im, ki közeledik amott ? Ki az, kinek felismertére az egész társaság zajong, örül ? Kis fejét magyar süveg fedi, piros arczára sötét árnyékot vet kis — de kipedrett bajusza, magyar dolmány s májbőr csizmába búzott nadrág egészíti ki öltözetét; nem feledve, bogy csizmáira durva bét águ sarkantyú van felkötve. Balkezében fekete mogyorószáru cseréppipáját tartja, jobbjából pedig rövid kopott karikás lóg alá. Lova kos-orru barna pejkancza, saját nevelése, insurrectionalis rezes kantárral; a kötőfékszár a magyar nyereg kápájához kötve, melynek bokrai a sabrákon lógnak; a lófarka, bár poros és szép az idő, de minthogy elmúlt Sz.-Mihály napja — felkötve. E feltűnő férfiú, a mint a csárdakút irányába érkezett, lovát megeresztve mint villám termett a társaság közepette — s nem szállott le lováról, hanem üdvözölve a jöttének annyira megörült társaságot, egy óránál tovább agarászott a nyeregben ; — agarászott pedig szavakkal ugy, hogy mest tettel is alig közelitik meg azt. E férfiú Langvius*) volt, és lova a liberális kancza. *) Langvius melléknevét barátaitól nyerte mivel Langiu8ból szeretett idézgetni. S z e r k.