Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-12-10 / 51. szám

NOVEMBER 25. 1874. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. '351 Ha a tulajdonos saját szolgáját nem kivánja kanezája mellett hagyni, ugy annak ápolása >za­badságolt méneskarbeli katonára bizatik, ki ezen szolgálatáért minden kancza után havonkint 4 frtot kap. Ha valamely ménre több kancza lenne beje­lentve, mint a mennyit a saját ménesbeli kan­czákon kivül fedezhet, a bejelentett kanczák fede­zési rendje sorshúzás utján fog szabályoztatni. Minden egyéb felvilágosítással az illető ménespa­rancsnokok készséggel szolgálandnak. Budapesten 1874. november hó 16-án. A földmivelés-, ipar- és keres­kedelemügyi m. k. ministeriumtól. Fedező mének. BAJNOK, ap. Carnival a. Gipsy Girl, jövő évi martius hó elsejétől kezdve elfogad 10 idegen kanczát 50 forint mellett fedezésre. Nézsán (a váczi vagy aszódi vasútállomástól másfél órá­nyira) Blaskovich Miklós urnái. Egy kancza teljes ellátása naponként 1 frt. 20. Bejelentéseket Írás­ban f. évi deczember 30-ig a pesti lovaregylet tit­kárságához kell intézni. Mindennemű költség a kanczák elvitele előtt ugyanott lefizetendő. CARNIVAL szintén fog fedezni a jövő idényre. Feltételek később közöltetnek. Törzskönyvezzük agarainkat! Vaja, dec. 1. Tisztelt szerkesztő ur! Engedje meg, hogy éltető szenvedélyem, az agrászatról becses lap­jában, pár sorral megemlékezzem. — Vidékün­kön, mondhatni, már a térviszonyok is ezen ked­vencz nemzeti sportunk élvezetére utalják Sz. Hubert hiveit.; amennyiben homokbuczkáink igen sok és jó nyúlnak szolgálnak lakhelyül, s A telivér feltétlen pártolója hamar más véle­ményre tér vala, ba a liberális kanczát ismeri. Hogy pedig megismerjük e lovat, tudnunk kell Langvius agarász modorát s vadásztere't; akkor aztán hasonlítsuk össze e régi magyar fajlovat a mostani telivér s félvér lovakkal. Langvius rendesen távol kénytelen agarászni. A vadásztér lakásától 1 — 1 lj 2 órányira kezdődik, Kertje alját a Berettyó vize mossa. A megindu­lás tehát azon kezdődik, hogy legelőbb is hol tér­dig, hol hasig, hol csípőig e vizén hajt át, és a mint a partra ér, megsarkantyúzza lovát s hol ügetve, hol száguldva meg sem áll, mig a térhelyre nem ér. Itt aztán elkezdi az agarászatot, beszélve s mindig jókedvvel. Ha 15—20 perczig nem ug- í rik nyul, pipáját veszi elő, azt jobb kezében töl­tésre készen tartja, mig baljában a kantárszárat 3 nyitott zacskót fogja. Es igy láthatnád őt minden nap, nem töltve meg pipáját mindaddig , mig nyul nem ugrik. De ha felkelt a nyúl, igyekez­zél ám aztán előnyt nyerni te angol vér; mert hidd el, hogy a liberális kancza 9 nap egymás­után s mindennap 8, 10, 12 nyulat hajtva, de legelői is menve, minden nyúlon érvényre hozza a magyar eredeti faj becsét. — Ha pedig az aga­rak már leállottak s farkukat felcsapták : Langvius ismét, hol ügetve, hol száguldva hazafelé tart, át­úsztatja az ősfolyót, s a liberális kanczának semmi baja. Tudnunk kell pedig, hogy e ló nyomtatott is, hámban is járt; de ha a nyerget reátették, ha­bár vemhes volt is, nem létezett ló, mely vele mérkőzhetett volna.« — Kivánhat-e festő hííbb le­írást, egy alak előállítására? Egy más helyen azt mondja róla mint aga­rászról: »1840—1848-ig az alföldön a legtöbb jó agár Nadányi Imre fajából vált ki. Ő szuka­agarát rendesen Bohus-féle kannal forogtatta és volt is neki, valamint környékének is, mindig ki­tűnő agara.« (Vége köv.)j e mellett agár és ló lábának nagyon kellemes talajt nyújtván, ruganyosságuknál fogva, még a kemény fagyok idejében is vadászbatők. — Ezen kedvező természeti viszonyok mellett az agarászatnak élénkebb lendületet adott me­gyénkben a már évek ólta fennálló szabolcs-va­jai agarász-egylet, mely — bátran mondha­tom — tagjai közt az ország legszakértőbb és tapasztaltabb agarászainak nebányát birván, még távolabb vidékeken is mind nagyobb vonz­erőt gyakorol, s évenként rendezett dijverse­nyeire több megyének, mint p. o. az idén is Sza­bolcs, Szatmár, Heves, Abauj, Zemplén, Ugo­csának fiait gyűjtötte egybe. — Továbbá az agarászat nestora, idösbb Recsky András me­gyénkbe tevén át állandó lakását, soba nem lan­kadó szenvedélyével mindnyájunkba uj lelkese­dést öntött; mert valóban nem is lebet lelkese­dés nélkül látni ezen typusát a fájdalon már kihalóban lévő ős magyar alakoknak, midőn ősz baj- s fehér lengő szakállal, de szemeiben if­jan lángoló tűzzel ereszti paripáját kedvencz agarai után. De az emiitettem viszonyok mellett, a sport ezen nemének élénkebb lendületét főleg az ujabb agarász-generatio jóságának lebet kö­szönni. E téren is bebizonyult az átöröklési tör­vény igazsága; liogy t. i. a nemesvérü agár, ép ugy mintámén, átszármaztatja jeles tulajdonait ivadékaira. Ennél fogva én nagyon óhajtandó­nak tartom, hogy egy agár-törzskönyv hazánk­I ban mielőbb készittessék, melyben a leszárma­zások tisztán kimutathatók legyenek. Ez is egyike azon ügyeknek, melyek elintézése a »galga vidéki agarászegylet« által indítványozott or­szágos agar ász-gyülés teendője volna, melynek eszméjét mi is élénk örömmel üdvözöljük, s csak a fölbivást várjuk, hogy egyletünke ab ban képviseltethessük; mert ugy va yunk meg­győződve, miszerint csak országos egyesülés képes kedvencz nemzeti sportunkat jelen kez­detleges állapotából kiemelni. De hogy az átöröklésre visszatérjek, ennek bebizonyitására. felemlitem Jármy Elek bará­tom hires Sárkány agarát, mely többször dia­dalai által magára vonván, ugy szólva az egész haza agarászainak figyelmét, mint apa-agár Szabolcstól egész Bácskáig használatba tétetett; s az eredmény fényesen igazolta a benne helye­zett bizalmat, amennyiben ugy a mult, mint a jelen évben sok billikomnyertes ivadéka öreg­hitette dicsőségét, u. m. a mult évben: a galga­völgyi agarász-egylet dijainak nyertesei, Faze­kas Gedeon két agara (apjok Sárkány), a Sza­bolcs-Vajai agarász-egylet díjnyertese Jármy Imre Kricsi-je (apja Sárkány); — ez évben Balkányban győző Zoltán János Vadas-a(nagy apja Sárkány), s a legközelebbi vajai billikomos Újhelyi Antal Szoknyája (nagyapja Sárkány). Ezen felül még több derék Sárkányivadékot ismerünk, melyeknek, ba dijas agarászatokon a szerencse nem kedvezett is, mindamellett mint jó agarak vannak elismerve. S ezen vérben a sebesség a szivóssággal oly kitűnő mérvben van egyesítve, mit más faj agárnál részemről alig tapasztaltam; mit legközelebb a tegnapi napon szintén e fajból származó agaraim ujabban fé­nyesen beigazoltak, amennyiben két óra alatt, buczkás terrenumon, bét nyúllal számoltak be, mi nov. 30-án minden agarász előtt sokat mondó bizonyítvány. Előttem tehát a vér átöröklés, s ebből kifolyó­lag az agár-törzskönyvezés szüksége eltagadhat­lan igazság, s ennek megvitatása, valamint az agarász-egyleti szabályok egyöntetűségének meg­állapítása czéljából ismételve csak az orsz. aga­rászgyülés szükségességét hangsúlyozzuk; s an­nak mielőbbi összehívására br. P. G. urat ré­szünkről is bizalommal felkérjük. Z. J. Őszi vadászatok. Gács, nov. 1874. Beváltom szavam, mely szerint ez őszön ej­tett nagyobbszerü vadászataink rajzát adva, legalább írásban vívjam ki számúkra azon előnyt, melyet vadcsökkente állapotú c szerint nem érdemlenek. — Az őszi szalonkaidény a legszegényebb idényekkel mérközbetik; fu­tólag jelentkezve, gyáván távozva, csekély számban érkezve, s ekkor is egyenként és el­szánva túrva a száraz talajt; őszszel,tavaszai alig ejtetett néhány darab, — a tavaszi idény, mint ezen évi »V. és V. lap« 37-ik számában voltam szerencsés felemlíthetni, ugy is gyér lévén, az őszi pedig a legszerényebb várakozásnak sem felelt meg. Fogolyban, jóllehet táj szerte emiittettek ily vagy oly népű falkák, az évi eredmény éppen nem felelt meg a sok költség, etetés és kímélet­nek ; — erdei falkáink, daczára a sok menyét és görénynek, átalánosan jobb lábon állottak mint azok. melyek vetés, tarló, lóherében tanyáztak, költöttek ; mi az oka ezen aránytalanságnak, nem vagyok képes megfejteni. Szelid fáczánban, daczára a két izben fáczán­kertünkbe bocsátott 60 vad tyúknak, a mely alig szaporitá az állományt, az eddigi eredmény cse­kély, főleg a mult évhez képest; — eddig mint baliám 70 drb fogatott már telelőbe; több évi átlagot tekintve, a szabad költekezés, vagy is a szabad tenyésztés csak nagyjából felelt meg a fáradság, költség és várakozásnak. Okt. 23-án tartatván meg első nagyobbszerü hajtóvadászatunk. ejtetett 12 nyul, 7 fáczán, 1 őzsuta, 3 erdei szalonka, 1 császármadár ; ezen eredmény a tulajdonos gr. F. Antal úrra oly le­verőleg hatott, bogy a másnapra tervezett va­dászat, főleg miután Jupiter pluvius is közbe vá­gott, abban hagyatott, — jóllehet a vadászatok más években csak nov. közepe felé falevél hul­lása után tartattak meg, mely viszony a nyul er­dőbeni tartózkodására nézve dönt, s jóllehet a fáczán rest kelésére rovatott ezek csekély száma: mindeme körülmények daczára az eredmény lehangoló hatását az estebéd pompája, úrias kiadása, a házi ur és asszony nyájassága nem pótolhatták. A fürj-idény főleg a kékkői uradalom déli vidékén igen is kielégítőnek mondható, 300­nál több ejtetett. Gács vidékén a sport ezen neme évek óta gyér. Nov. 5, 6, és 7-ik napjaira gr. E. József ur, mint a vilkei uradalom és terjedelmes térségei tulajdonosa, rendezett nagyobbszerü hajtóva­dászatot, mely alkalomkor törzsvendégeink, ne­vezetesen gr. Gyiirky főispán, gr. Czebrián Lász­ló, Szilassy Béla, sőt b. Révay Gyula és Justh Sándor turóczi sportmanok megjelenni szíves­kedvén, a több év óta nem hajtott erdőrészek tűzettek czélul.

Next

/
Oldalképek
Tartalom