Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-09-02 / 36. szám

SZfiPTÉMBKE 11. 1874. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 251 csap-tanulmányokkal kezdvén polgári pályáját, a nagy meleg folytán bizonyos ingernek engedtek, s eltökélték a csap-ipar »haladásának« beható megvizsgálását. Reggeli öt órakor tehát a budai »Bierwagen«*) inspiciáltatott, mire a közbe fekvő borházak szembevétele után déli tizenkét órakor a promontori sörfőzde került sorra ; onnan a banda kéc darab vadász hiányával, — ezek a lőtt majommal**) már túlterhelve nem mehettek tovább, este Téténybe ért; itt a vadászcsapat egy sziklaüreg sötétében nyomtalanul eltűnt. A dolog vége az lett, hogy másnap reggel két szekér fegyver, vadásztáska, zöldhajtókás, bekapott, álmos, káromkodó vadászember és egy hintó, megrakva négy könybe áztatott »feleség«-gel, passirozta a lánczhidat Pest felé. Allathalál, hála istennek, nem esett. Sokkal olcsóbb s kevésbbé fárasztó sport a piaezon való vad-gusztálás. Egy valaki ugyan j rám fogta, hogy nem anynyira megsüthető, mint j »csókolni való« vad után járok a Dunaparton, -— de a ki higgadt életnézeteimet ösmeri, tudni fogja j hogy ezen ráfogás merő rágalom. Tehát láttunk, I szathmármegyei Károlyi és Vécsey-féle vadásztéreken lőtt őzeket. — Tót-Megyer és csepelszigeti ! nagy mennyiségű foglyot e's fáczányt, — a fővárost bekeritő megyékből való számos nyulakat, és itt-ott egy csomó korai viz- és moos-snepfet. Fürj kevés van, — vizivad több, mint kell. A vadárak az idén tűrhetőbbek, mint tavaly, — ámbár a fogoly és nyul nagyobb része, nagyságra nézve , igen visszamaradt, satnya. A nyulpécsenyének kíilömben nem sokára végére járunk, miután a tapsi-füles elég okosan bundáját a kukoriczaföldek és szőlők rengetegébe rejti, s csak október végén lesz hon- és óvtalan. Hallomás szerint, szeptember elején majd bővelkedünk szarvasvadban. 0 Felsége a király, a ki nem csak az »legelső magyar ember«, hanem »a legelső vadász« is, — a tatai erdőkben számos kíséretével már a napokban fog, mint gróf Eszterházy vendége, szarvasokra vadászni. Gödöllőn meg a koronaherezeg fog hosszabb ideig, az ottani számra nagyszerű, az egész birodalomban páratlan, szarvasállományban nem kis pusztítást végbe vinni; mindkét helyen a készületek bevégezvék, s mindenki várja most »a vadászszerencsét. « M e r c u r. *) Ismeretes vendéglő Budán. * *) Localis kifejezés: »Hab'n an Affen gschössen.« i Egy régi lőjegyzék. Haeffner Ernő ur, győrvárosi alszámvevő spassionatus vadász, az alábbi igen érdekes lőjegyzéket küldte be közlés végett, mely néhai hg EsI terházy ozorai uradalmában 1822-dik é. augustus hó 27., 28., 29., 30., 31. s September 1-én megtartott hajtóvadászatokon elejtett nagy [vadakI ról szó], s a benne kimutatott, úgyszólván hihe[ tetlen eredménynél fogva annál érdekesebb, mert az ozorai vadász-albumnak kiegészítője, miután abban csak az 1824 — 27. évek foglaltatnak (lásd »Vadász- és Versenylap« 187 0. évfolyam); más részről itt az egyes vadnemek részletesen vannak kitüntetve. A vastag merített papirosra nyomatott s megsárgult Ábschuss-Tabette német nyelven nyomtattatott mintegy két tenyérnyi nagyságú formulare, régi czifrázattal kerítve, s rubrikázva, melybe a lelőtt mennyiség tintával van beirva. Még egy érdekessége, hogy hátulján ugyanazon régi kézírástól feljegyezve áll (Sin £irfcf) mit 463 « (gin bitó mit 574 rtf Egyike ez azon lojegyzékeknek, miket az akkori fővadászmester, a vadászat bevégezte után j az abban résztvett urak számára átadni szokott, s mely aztán Európa legnagyobb vadászatain előmutatva, csodálkozás tárgyát képezé. Az összeadás számtani miveletében azonban nem igen jártas lehetett, mert a sommázás sok rovat alatt igen hibás. — Haefner ur, kinek szívességét a beküldésért igen köszönjük — a visszaküldendő eredetit a győri muzeumnak fogja átadni megöröki; te's végett. für ül id) Esterházvfdjeii Ozoraer ©cíjecje, bet) ben abgehaltenen .paupt-Lagben f)erid)aíten erlegte SSilbbret. bum ma, öU-ten ,. langart — 31-ten „ Dalmad 34 1-ten Sept. Kocsola 40 Summa Folytatása közelebbi számunkban következik. C íj C C; U S , Renz lovai és működésűk. Renz lovardájának fényes napi előadásáról a lapok már hetek óta sokat és sokfélekép irtak. Egyik a pompásnál pompásabb costumeöket dicséri, másik ä rendkivül ügyes bohóezokat, ismét mások a csinos művésznőket és ballet személyzetet, az ügyes és merész lovarokat, a bámulatra méltó akrobatákat, az afrikai szerecsent (Delmonicot) és oroszlányait magasztalja, mások a fél nyüzéses kiállítást, mely a Hamupipőkében látható, mint a tündérmesék megvalósítását egekig magasztalják — s meg kell engedni jogosultan. Renz előadásai a circus művészét non plu3 ultrái, s nemcsak a mulatni akaró nagy közönséget, hanem a reserváltabb müitészt is kielégítik. Mi egyelőre mindezeket mellőzve, most csak istállójáról és lovainak képességéről akarunk szólani. — Tagadhatlan, hogy maga Renz egyike azon ritka szenvedélyű, genialis és erélyes lovasoknak, kik e művészetben és a lóidomitásbau regenerátort szerepet visznek, mellette oly szervezői talentummal birnak, mely mindenhol a legjobb anyagot tudja kiválasztani czéljához. Nála e neI mes állat a tökéletesedésnek bizonyára legnaI gyobb fokáig vitetett mai napság, mind phisikai i mind értelmi tekintetben, s ez az, mi előadásaiya a magasb körök, hadsereg- és sportman-világot vonzza. Istállója két részre van osztva; egyik részét a magasb iskolázott lovak, mintegy 50. darab, másik részét az úgynevezett manővrir-paripák képezik; ez utóbbiak száma mintegy 65 darab. Az activ sportman és lóidomitó nem találhat messze földön egy ily lógyüjteményt, mely a fajok külömbféleségére s az egyes lovak szépségére re nézve vetélkedhetnék, elkezdve a trakebni cső-