Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-08-21 / 34. szám

230 AUGUSZTUS 21. 187 4. Gr. Bombelles 13. b. e. hdn. id. p. k. Bella. fv. (Tul.) 2 Bartakovich 13. h. e. föliadn. id. p. Ii. Caesar. fv. (Tul.) 3 B. Wcncklieim 10. Ii. e. h. 5e. p. Ii. Forester. fv. (B. Trauttenberg) 0 Dienes 13. h. c. p. Ii. Seal. (Kafka 13. h. e. fh.) 0 Ivánka 10. h.e. h. id. sga h. Csillag. fv.(Tul.) 0 Zgorski 13. b.c. föh. id. p. h. Pajtás. fv.(Tul.) 0 Gr. Chorinsky 10. h. e. föh- id. f. h. Czigdny. fv. * (Jagodich 10. h. e. föh.) 0 Weisz 13. h. e. föh. id. p. k. Juliette. (Bukott) fv. (Tulajdonos) 0 Gr. Crouy 13. h. e. hadn. id. sz. m. Rustan. (Dist.) fv. (Tulajdonos) 0 Az indulás 150 lépésre a rözsetorlasz előtt; mind csoportban, Gesztenye és Forester kivételével, melyek 20 lóhoszszal hátrább tartattak; a torlasz, kettős sövény és sorompó szépen ugorva, csak Juliette az utolsónál bukott, lovasától elvált, de baj nélkül és elszaladt. Innen Gesztenye közeledett, Rustan lovasa egy zászlót nem látott és elkerült. Bellával az utolsó sövényt szépen ugrotta, 20 lóhoszszal a többiek egyenkint. Innen Gesztenye felhívás nélkül feljött és a nyerpontot egy félhoszszal elöl passirozta, Rustan ugyanannyira Bellától, de disqualificáltatott; 10 lóhoszszal utánnuk a többiek egyenkint. Idő 4 p. 13 mdp. E verseny több év óta az első volt az ezredben. Igen jól sikerült, jól lovagoltatott, a bukások szerencsésen történtek. Neumann hadnagy ur is megjelent este egészségesen, midőn a zámolyi vendéglőben vig ebéd volt, melynél a nyert serleg többször emeltetett és ürittetett. handicapben (Club Stakes) csak 4-dik lett vele kedvező teher alatt; másodizben azonban egy vigaszversenyt nyert vele, nyakhosszal; Kuntsford most 7 éves, s mint 4—5 éves igen szép sikerrel futott. Egyéb újdonság, hogy Gamecock csakugyan neveztetett a Cesarevitchre, Gambridgeshirre és az október-newmarketi két handicapre. Német részről Hochstaplert és Wagehalsot látjuk a két első versenyben engagirozva; a Cesarevitchre 152, a Cambridgere 191 ló neveztetett; köztük igen sok jó öregebb ló. Külföldi gyepek. Mult héten Brightonban voltak versenyek. Nincs mit szólnunk róluk, minthogy Kuntsford, melyet Baltazzi A. ur a pesti őszi handieapekre nevezett, ott Mr. Bruce neve alatt 3-szor futott ; s igy e ló képességéről némi fogalmat nyerhetünk. Először a Bristol Plateben futott 1 mfldnyire, de helyet nem kapott a többnyire 3éves közt, pedig ezek közül egyik 14 font külön terhet is vitt. Másnap Baltazzi maga lovcgolta kétszer; első izben egy Ellések és fedezések. Mélt. gróf Csekonics János úrzsombolyi feli vérménesében 187 4-ben következő ellések és fedezések történtek : Little Grapeskin febr. 25-én Tirailleurtől egy s. p. mént ellett kis csilaggal, — újra fedeztetett Tirailleurtől. Miss Grapeskin ápril 13-án Tirailleurtől egy sötétpej mén csikót ellett, kevés fehér szőr homlokán, hátulsó ballába kesely; újra fedeztetett Tirailleurtől. Medji május 25-én Tirailleurtől egy megy pej mén, csikót ellett hoszas hókával — újra fedeztetett Tirailleurtől. Bátorkodom ezúttal megjegyezni, hogy a menynyiben az ujabb méneskönyvbe bármi okból máskép volnának feljegyezve : Little Grapeskin 187 2-ben kimúlt Blak Grapes kintöl származik (az All. ö. u. Gestütsbuch 13-ik lapján) 1862. született. Miss Grapeskin szinte Blak Grapeskintől 1865. Kimúlt Blak Grapeskintől 186 6-ról feljegyzett s. kanczán Zetlandtól (Lokes) kivül még életben van : 1869. sga. k. Vilsfordtól. 1872. f. m. Tirailleurtől. Továbbá Medji (All. Ö. U. G. 117) nem Johnbulitól 1840., hanem 1857 szül., melyből életben van : 1866. sga k. Midhopétől — fedezve 1874. Tirailleurtől. 1868. p. in. Vilsfordtól — eladatott 1872. if gr. Károlyi Istvánnak. 186 9. s. k. (Margit) Vilsfordtól — fedezve 187 4. Tirailleurtől. 1870. sga k. Zetlandtól — fedezve 1874. Tirailleurtől. 187 2. p. m. Tirailleurtől. 187 3. v. p. k. Tirailleurtől és a kivonatban jegyzett 187 4. m. p. m. csikó. Zsomboly, 1874. augustus hó 14. Gottescha Károly, ménesmester. A tutaki urödalom igazgatósága részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint f. é. September 7-ikén délután 2 Órakor Futakon (Báes-Bodrogh megyében, Duna gőzhajózási állomás) Bürger (a. Oakball, a. Specimen) kisbéri angol telivér mén és nemesvérü kanczákból származó 15 db 5é. és 6éves, betanított, kitűnő járású nyerges, 15 darab 4éves nyers ló, 2 darab léves csikó, — és egy pár szinte betanitott nagy kocsiló nyilvános árverés utján fog a becsáron felül legtöbbet ígérőnek eladatni. A lovak legnagyobb része 15 maroknál nagyobbak, közte több nemes kaueza, melyekből idővel becses anyakanczák válhatnak. Futak, 1874. augusztus 19-e'n. A futaki uradalmi igazgatóság. Eladó jukkerek. Fekete herélt, 15° 2'; 5éves, apja Nordstern. Sötét szürke kancza, 15° 2; 5é. arabs eredetű. Mindkettő hibátlan, gyors járással, igen jutányos áron eladók. Esetleg egészen új Kölber-féle kuesir-kocsi szintén; úgy könnyű sárga rezes magyar vagy kumet-szerszámok együttesen vagy külön is eladók. Tudakozódhatni Lits Gyula urnái Festen, józsefvárosi részén az üllői útnak, 10. sz. alatt. Eladó Lord Chesterfield 6 éves pej méuló 15 m. 3 v., apja L. Chesterfield — anyja Roschuk f á k Egy nyár a sark-öv körül.*) A Feh é r-t engeren. .... Junius 2-kán reggel minden készen volti hogy tengerre szálhassunk Archangel kikötőjéből. Kedvező szél lengett az árboezok közt, a hajósok sürögtek-forogtak ; egy részök a horgonyokat csigázta fel a viz mélyéből, más részök az árbocz rudjain mászkált, s a vitorlákat bontogatta ki, közbe közbe a kapitány parancsszava hangzott, s amint a vitorlákat kigöngyölitették, a beléjök dagadó széllel, mint hattyúszárnyakon sikamlott ki hajónk az öbölből. Csodálatos egy éghajlat ez a Fehértenger vidéke .... Minden olyan fehéres, tejes szürke sziliben világlik itt. Finom fehéres pára tölti el a levegőt, mely azonban messze átlátszó; fehér szürke szintiek a parton elterülő mezők, tejszürke szinü a tenger, az ég s maga a nap is, mely e tejszürke párán át világit, olyan beteges lialavány sziuíi, s sugárainak fénye — mikor legmagasabban áll is a láthatáron — csak gyengén csillámlik a víztükrén, melynek habjai is csak fáradtan, gyengén torlódtak a repülő hajóhoz, s minden locscsanás nélkül simultak el mellette. Archangel városa csakhamar eltűnt szemeink elől a szürkés vidék dombjai mögött s hajónk mint a szabadba repülő madár sikamlott tova a vizén, mig végre esak a szárazföld vékony vonala látszott, s utoljára ezen is átcsaptak a hullámok. Köröskörül csak a szürke ég és tenger vizei környezének, mik felett néha-néha fehér csüllők repülének a szárazföld felé. E magányosságban lassanként figyelmünk a hajó népére is kiterjedt, melyet az első pár órai ut *)Mutatvány az »Ein Polar-Sommer« ezimii műből. alatt esak futólagosan méltattunk tekintetre. Mióta hajónk künn a magas tengeren úszott, a levegő szürkés párája is mindinkább sűrűsödött, s lassanként sürü köddé ereszkedett le, mindig jobban, ugy hogy utoljára a hajó orrától alig lehetett annak faráig látni; az időtájt már uszó nagy jégdarabok haladtak el mellettünk, melyeket az előárboezon őrködő hajós egyhangú kiáltással jelzett a kormányosnak. Csodálatosan ugy tetszett, hogy ezen jégdarabokról száll fel a ködpára, s csakugyan a fehértenger langyosabb vizében, mintha gőzzé válnának e hideg jégtömbök. Néha e jégtáblák körül szürke zöldes tengeri növényzet úszott, s á búvár kacsa turbékoló fütyülése hangzott, a mint hajónk közelében a vízbe merült; nyilván messzebb földön járt már, vagy családi traditio folytán ismeretes volt a vadász tűzcsövévcl, nem ugy mint a nagy, lapos fejű rozmárok, mblyek néha ily jég tömbökön úszva, csodálkozva bámulának fel reánk nagy borjú szemeikkel. Szerettem volna közülök egy párt lőni, de hajónk sebes irama mellett elvesztettük volna őket, s hijába nem akartam pusztitni. Mindezek a csodálatosságok — mint mondám, cgyideig egész figyelmüket igénybe vevék, s a liajós népségre alig gondoltam. Most, bogy a köd ugy körül fogott, hogy hajónkat mint egy nagy terem falai környezd, kellemes szórakozást nyújtott látni a hajósok sajátságos részint gyors, részint esetlen mozgásaikat, a mint saját dolgaikat végezek. Nekik, ugy tetszék, fel sem tünt a köd, mintha abban születtek volna s másként nem is lehetne. Egy részük a hajó orrában telepedett le, s állatbőröket terítve ki, abból bocskorokat és szijjakat vágott; más részök az árboczköteleken és hágcsókon fonogatott és kátrányozott, miközben valami bus melódiát énekeltek; mig egy részök a hajó oldalfalán üldögélve, gondtalanul dobolt lábaival. Volt egy kadet is a hajón, de ez is oly alamuszi volt, hogy éppen nem hasonlított azon vig hajóapródokhoz, melyeket Captain Maryat oly remekül festett. Kapitányunk ellenben egy derék, öreg legény volt; izmos, zömök termettel, viharbaruitott arczczal, hosszú lengő szakállal, világos-szürke szemekkel, melyek felett nagy szemöldökök képeztek mindig mozgó árnyékot. Ha aztán a kormánykeréken ült, mint viharos perczekben rendesen s a hullámok felcsapkodtak hozzá, ugy nézett ki, mint az öreg Triton, s valóban ugy meg is tudta feszíteni hajóját a hullámok ellen, hogy szinte recsegett bele. Csak egy dolgon nem tudott segiteni : »bahonaságát nem tudta italba fojtani«, bár üres poharat és teli üveget nem szenvedett meg maga előtt soha. Az öreg tengeri medve az úgynevezett Staro-mera (ó- vagy igazhitű) felekezethez tartozott, kiknek dogmájuk, hogy senkinek tányérjáról nem esznek (a mi különben ugy sem igen szokásos divatezikk náluk) sem más poharából nem isznak. A mi öregünk ennélfogva mindig egy meglehetős térfogatú ezüst kupát hordott magával, mely övéhez lánczolva, öltözetének mintegy kiegészítő részét képezte, s miután gyomra, mint mondá, gyenge, s egyedüli kúrája az »égetett viz«, ebédje végeztével mindjárt a fedélzeten volt ismét egy-egy teli kupával; ivogatás közben farkasszemmel vizsgálgatva ki a tengerre, mint a gólya a békák után; s ha egy hajót felfedezett, akkor rögtön minden tenyérnyi vásznat kifeszíttetve, nyakára vitorlázott amannak — vendégül. Az első kormányos is derék tengerész volt, ki igen szerette hajóját; s többet volt fent a legmagasb kosárbán mint a fedélzeten, úgy vélekedvén, hogy annyival is tovább van feleségétől; azelőtt szorgalmas, békés ács mesterember volt, hanem felesége nagyon elsózta neki a levest ; ez még most is kisérti néha, s ha ez asztalhoz ül, oly félénken tekintget körül, mintha kedves élete