Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-08-21 / 34. szám

230 AUGUSZTUS 21. 187 4. Gr. Bombelles 13. b. e. hdn. id. p. k. Bella. fv. (Tul.) 2 Bartakovich 13. h. e. föliadn. id. p. Ii. Caesar. fv. (Tul.) 3 B. Wcncklieim 10. Ii. e. h. 5e. p. Ii. Forester. fv. (B. Trauttenberg) 0 Dienes 13. h. c. p. Ii. Seal. (Kafka 13. h. e. fh.) 0 Ivánka 10. h.e. h. id. sga h. Csillag. fv.(Tul.) 0 Zgorski 13. b.c. föh. id. p. h. Pajtás. fv.(Tul.) 0 Gr. Chorinsky 10. h. e. föh- id. f. h. Czigdny. fv. * (Jagodich 10. h. e. föh.) 0 Weisz 13. h. e. föh. id. p. k. Juliette. (Bukott) fv. (Tulajdonos) 0 Gr. Crouy 13. h. e. hadn. id. sz. m. Rustan. (Dist.) fv. (Tulajdonos) 0 Az indulás 150 lépésre a rözsetorlasz előtt; mind csoportban, Gesztenye és Forester kivételé­vel, melyek 20 lóhoszszal hátrább tartattak; a torlasz, kettős sövény és sorompó szépen ugorva, csak Juliette az utolsónál bukott, lovasától elvált, de baj nélkül és elszaladt. Innen Gesztenye kö­zeledett, Rustan lovasa egy zászlót nem látott és elkerült. Bellával az utolsó sövényt szépen ugrotta, 20 lóhoszszal a többiek egyenkint. Innen Gesz­tenye felhívás nélkül feljött és a nyerpontot egy félhoszszal elöl passirozta, Rustan ugyanannyira Bellától, de disqualificáltatott; 10 lóhoszszal után­nuk a többiek egyenkint. Idő 4 p. 13 mdp. E verseny több év óta az első volt az ezred­ben. Igen jól sikerült, jól lovagoltatott, a buká­sok szerencsésen történtek. Neumann hadnagy ur is megjelent este egészségesen, midőn a zámolyi vendéglőben vig ebéd volt, melynél a nyert serleg többször emeltetett és ürittetett. handicapben (Club Stakes) csak 4-dik lett vele kedvező teher alatt; másodizben azonban egy vi­gaszversenyt nyert vele, nyakhosszal; Kuntsford most 7 éves, s mint 4—5 éves igen szép siker­rel futott. Egyéb újdonság, hogy Gamecock csakugyan ne­veztetett a Cesarevitchre, Gambridgeshirre és az ok­tóber-newmarketi két handicapre. Német részről Hochstaplert és Wagehalsot látjuk a két első ver­senyben engagirozva; a Cesarevitchre 152, a Cambridgere 191 ló neveztetett; köztük igen sok jó öregebb ló. Külföldi gyepek. Mult héten Brightonban voltak versenyek. Nincs mit szólnunk róluk, minthogy Kuntsford, melyet Baltazzi A. ur a pesti őszi handieapekre nevezett, ott Mr. Bruce neve alatt 3-szor futott ; s igy e ló képességéről némi fogalmat nyerhetünk. Először a Bristol Plateben futott 1 mfldnyire, de helyet nem kapott a többnyire 3éves közt, pedig ezek közül egyik 14 font külön terhet is vitt. Másnap Baltazzi maga lovcgolta kétszer; első izben egy Ellések és fedezések. Mélt. gróf Csekonics János úrzsombolyi feli vér­ménesében 187 4-ben következő ellések és fede­zések történtek : Little Grapeskin febr. 25-én Tirailleurtől egy s. p. mént ellett kis csilaggal, — újra fedeztetett Tirailleurtől. Miss Grapeskin ápril 13-án Tirailleurtől egy sötétpej mén csikót ellett, kevés fehér szőr homlo­kán, hátulsó ballába kesely; újra fedeztetett Ti­railleurtől. Medji május 25-én Tirailleurtől egy megy pej mén, csikót ellett hoszas hókával — újra fedezte­tett Tirailleurtől. Bátorkodom ezúttal megjegyezni, hogy a meny­nyiben az ujabb méneskönyvbe bármi okból más­kép volnának feljegyezve : Little Grapeskin 187 2-ben kimúlt Blak Grapes ­kintöl származik (az All. ö. u. Gestütsbuch 13-ik lapján) 1862. született. Miss Grapeskin szinte Blak Grapeskintől 1865. Kimúlt Blak Grapeskintől 186 6-ról feljegy­zett s. kanczán Zetlandtól (Lokes) kivül még életben van : 1869. sga. k. Vilsfordtól. 1872. f. m. Tirailleurtől. Továbbá Medji (All. Ö. U. G. 117) nem John­bulitól 1840., hanem 1857 szül., melyből élet­ben van : 1866. sga k. Midhopétől — fedezve 1874. Ti­railleurtől. 1868. p. in. Vilsfordtól — eladatott 1872. if gr. Károlyi Istvánnak. 186 9. s. k. (Margit) Vilsfordtól — fedezve 187 4. Tirailleurtől. 1870. sga k. Zetlandtól — fedezve 1874. Ti­railleurtől. 187 2. p. m. Tirailleurtől. 187 3. v. p. k. Tirailleurtől és a kivonatban jegyzett 187 4. m. p. m. csikó. Zsomboly, 1874. augustus hó 14. Gottescha Károly, ménesmester. A tutaki urödalom igazgatósága részéről ezen­nel közhírré tétetik, miszerint f. é. September 7-ikén délután 2 Órakor Futakon (Báes-Bodrogh megyé­ben, Duna gőzhajózási állomás) Bürger (a. Oak­ball, a. Specimen) kisbéri angol telivér mén és nemesvérü kanczákból származó 15 db 5é. és 6éves, betanított, kitűnő járású nyerges, 15 darab 4éves nyers ló, 2 darab léves csikó, — és egy pár szinte betanitott nagy kocsiló nyilvá­nos árverés utján fog a becsáron felül legtöbbet ígérőnek eladatni. A lovak legnagyobb része 15 maroknál na­gyobbak, közte több nemes kaueza, melyekből idővel becses anyakanczák válhatnak. Futak, 1874. augusztus 19-e'n. A futaki uradalmi igazgatóság. Eladó jukkerek. Fekete herélt, 15° 2'; 5éves, apja Nordstern. Sötét szürke kancza, 15° 2; 5é. arabs eredetű. Mindkettő hibátlan, gyors járással, igen jutányos áron eladók. Esetleg egészen új Kölber-féle ku­esir-kocsi szintén; úgy könnyű sárga rezes ma­gyar vagy kumet-szerszámok együttesen vagy kü­lön is eladók. Tudakozódhatni Lits Gyula urnái Festen, józsefvárosi részén az üllői útnak, 10. sz. alatt. Eladó Lord Chesterfield 6 éves pej méuló 15 m. 3 v., apja L. Chesterfield — anyja Roschuk f á k Egy nyár a sark-öv körül.*) A Feh é r-t engeren. .... Junius 2-kán reggel minden készen volti hogy tengerre szálhassunk Archangel kikötőjéből. Kedvező szél lengett az árboezok közt, a hajósok sürögtek-forogtak ; egy részök a horgonyokat csi­gázta fel a viz mélyéből, más részök az árbocz rudjain mászkált, s a vitorlákat bontogatta ki, közbe közbe a kapitány parancsszava hangzott, s amint a vitorlákat kigöngyölitették, a beléjök da­gadó széllel, mint hattyúszárnyakon sikamlott ki hajónk az öbölből. Csodálatos egy éghajlat ez a Fehértenger vi­déke .... Minden olyan fehéres, tejes szürke sziliben világlik itt. Finom fehéres pára tölti el a levegőt, mely azonban messze átlátszó; fehér szürke szintiek a parton elterülő mezők, tejszürke szinü a tenger, az ég s maga a nap is, mely e tejszürke párán át világit, olyan beteges liala­vány sziuíi, s sugárainak fénye — mikor legma­gasabban áll is a láthatáron — csak gyengén csil­lámlik a víztükrén, melynek habjai is csak fárad­tan, gyengén torlódtak a repülő hajóhoz, s min­den locscsanás nélkül simultak el mellette. Archangel városa csakhamar eltűnt szemeink elől a szürkés vidék dombjai mögött s hajónk mint a szabadba repülő madár sikamlott tova a vizén, mig végre esak a szárazföld vékony vonala lát­szott, s utoljára ezen is átcsaptak a hullámok. Köröskörül csak a szürke ég és tenger vizei kör­nyezének, mik felett néha-néha fehér csüllők re­pülének a szárazföld felé. E magányosságban lassanként figyelmünk a ha­jó népére is kiterjedt, melyet az első pár órai ut *)Mutatvány az »Ein Polar-Sommer« ezimii műből. alatt esak futólagosan méltattunk tekintetre. Mióta hajónk künn a magas tengeren úszott, a levegő szürkés párája is mindinkább sűrűsödött, s las­sanként sürü köddé ereszkedett le, mindig job­ban, ugy hogy utoljára a hajó orrától alig lehe­tett annak faráig látni; az időtájt már uszó nagy jégdarabok haladtak el mellettünk, melyeket az előárboezon őrködő hajós egyhangú kiáltással jel­zett a kormányosnak. Csodálatosan ugy tetszett, hogy ezen jégdarabokról száll fel a ködpára, s csakugyan a fehértenger langyosabb vizében, mintha gőzzé válnának e hideg jégtömbök. Néha e jégtáblák körül szürke zöldes tengeri növényzet úszott, s á búvár kacsa turbékoló fütyülése hang­zott, a mint hajónk közelében a vízbe merült; nyilván messzebb földön járt már, vagy családi traditio folytán ismeretes volt a vadász tűzcsövé­vcl, nem ugy mint a nagy, lapos fejű rozmárok, mblyek néha ily jég tömbökön úszva, csodálkozva bámulának fel reánk nagy borjú szemeikkel. Sze­rettem volna közülök egy párt lőni, de hajónk se­bes irama mellett elvesztettük volna őket, s hi­jába nem akartam pusztitni. Mindezek a csodálatosságok — mint mondám, cgyideig egész figyelmüket igénybe vevék, s a lia­jós népségre alig gondoltam. Most, bogy a köd ugy körül fogott, hogy hajónkat mint egy nagy terem falai környezd, kellemes szórakozást nyúj­tott látni a hajósok sajátságos részint gyors, ré­szint esetlen mozgásaikat, a mint saját dolgaikat végezek. Nekik, ugy tetszék, fel sem tünt a köd, mintha abban születtek volna s másként nem is le­hetne. Egy részük a hajó orrában telepedett le, s állatbőröket terítve ki, abból bocskorokat és szij­jakat vágott; más részök az árboczköteleken és hágcsókon fonogatott és kátrányozott, miközben valami bus melódiát énekeltek; mig egy részök a hajó oldalfalán üldögélve, gondtalanul dobolt lá­baival. Volt egy kadet is a hajón, de ez is oly alamuszi volt, hogy éppen nem hasonlított azon vig hajóapródokhoz, melyeket Captain Maryat oly remekül festett. Kapitányunk ellenben egy derék, öreg legény volt; izmos, zömök termettel, viharbaruitott arcz­czal, hosszú lengő szakállal, világos-szürke sze­mekkel, melyek felett nagy szemöldökök képeztek mindig mozgó árnyékot. Ha aztán a kormányke­réken ült, mint viharos perczekben rendesen s a hullámok felcsapkodtak hozzá, ugy nézett ki, mint az öreg Triton, s valóban ugy meg is tudta fe­szíteni hajóját a hullámok ellen, hogy szinte re­csegett bele. Csak egy dolgon nem tudott segi­teni : »bahonaságát nem tudta italba fojtani«, bár üres poharat és teli üveget nem szenvedett meg maga előtt soha. Az öreg tengeri medve az úgy­nevezett Staro-mera (ó- vagy igazhitű) felekezethez tartozott, kiknek dogmájuk, hogy senkinek tányér­járól nem esznek (a mi különben ugy sem igen szokásos divatezikk náluk) sem más poharából nem isznak. A mi öregünk ennélfogva mindig egy meg­lehetős térfogatú ezüst kupát hordott magával, mely övéhez lánczolva, öltözetének mintegy ki­egészítő részét képezte, s miután gyomra, mint mondá, gyenge, s egyedüli kúrája az »égetett viz«, ebédje végeztével mindjárt a fedélzeten volt ismét egy-egy teli kupával; ivogatás közben far­kasszemmel vizsgálgatva ki a tengerre, mint a gólya a békák után; s ha egy hajót felfedezett, akkor rögtön minden tenyérnyi vásznat kifeszít­tetve, nyakára vitorlázott amannak — vendégül. Az első kormányos is derék tengerész volt, ki igen szerette hajóját; s többet volt fent a leg­magasb kosárbán mint a fedélzeten, úgy véleked­vén, hogy annyival is tovább van feleségétől; az­előtt szorgalmas, békés ács mesterember volt, ha­nem felesége nagyon elsózta neki a levest ; ez még most is kisérti néha, s ha ez asztalhoz ül, oly félénken tekintget körül, mintha kedves élete

Next

/
Oldalképek
Tartalom